Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-06 / 262. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. november 6. Végleg betiltják a kommunista pártot? Kína újabb tiltak ozó jegyzéke INDONÉZIA. Szükségállapot Rhodesiában Néhány perccel a kabinetülés befejezése után a Salisbury-i rádió sugározta William Lardner-Burke igazságügyminiszter rendeletét, amellyel három hónap időtartamra, Rhodesia egész területére szükség- állapotot hirdetett ki. Az igazságügyminiszter arra hivatkozott, hogy „Rhodesia biztonságát veszély fenyegeti”, hogy „különböző, feketelistára helyezett afrikai nacionalista szervezetek” „szabotőröket képeztek ki”, és hogy ilyen szabotőrök nemcsak az ország területén, de „Rhodesiától északra” kiképzést kapnak. Lardner- Burke bejelentette még, hogy a rendőrfőnök kinevezte és illetékességgel felruházta a tartományi „biztonsági hatóságokat”, amelyek „meghozhatják a szükségesnek vélt rendeleteket a népmozgalmat, a gyűlések, a politikai nyilatkozatok, valamint a fegyverzet ellenőrzésére”. Á szükségállapotot kihirdető közlemény egyébként nem tesz említést semmiféle olyan szabotázscselekményről, amely már megtörtént volna, vagy amely folyamatban lenne. Ezért a rendeletet a rho- desiai kormány „óvintézkedésnek” minősíti. Indonéziában szervezetten tovább folyik a baloldal elleni hajsza, Suband- rio miniszterelnök-helyettes leváltásának előkészítése, a Reuter jelentése szerint kél katonakézbe került lap, az Api (Láng) és a Nimbar Revolusi (Forradalmi Színtér) pénteken arról számolt be, hogy az indonéz kormány „már el is készítette a kommunista párt végleges betiltására vonatkozó rendeletet”. (Az IKP-t több körzetben már eddig is, „ideiglenesen” betiltották.) A hírt más körök nem erősítik meg, a Reuter-iro- da tudósítója azonban emlékeztet rá, hogy a nem kommunista pártok és a hadsereg az elmúlt hetek folyamán Sukamo elnököt olyan helyzet felé taszította, amelyben már nem lesz más választása, mint az .indonéz Kommunista Párt betiltásának elrendelése. A jobboldali vezetés alatt álló hadsereg és a vallási alapon álló pártok, amelyek elérkezettnek találják az időt a széles tömegbázissal rendelkező pár» felszámolására, azt állítják, hogy az IKP állt a szeptember 30-i államcsínykísérlet mögött. Djakartából érkezett nyugati jelentések szerint Kö- zép-Jávában, a Merbabu és Merapi hegységek lábánál fokozódik a katonai tevékenység, miután híre terjedt, hogy néhány napja errefelé látták Aldi tot, az IKP elnökét. Az UPI hírügynökség tájékozott körökre hivatkozva megjegyzi, hogy a baloldal és a kommunisták, a haladó irányzatú kormány- tisztviselők ellen indított „tisztogatási” hullám hamarosan Subandrióig is fölcsap. Idézett körök úgy tudják, hogy Subandrióval — akit egykor Sukarno utódának tekintettek —, í.kíméüetesen” járnak él, s úgy mint Danit, a légierő főparancsnokát, tisztségének érintetlenül hagyásával, külföldre küldik, helyére állítólag Leimena miniszterelnök-helyettest nevezik ki. Subandrio rádiónyilatkozatát megelőzően jelentették be, hogy a kalimantanj katonai körzet parancsnokává Sumartono tábornokot nevezték ki, az előző parancsnokot pedig menesztették. Tájékozott dja- kartai körök az UPI jelentése szerint elmondják, hogy Közép-Jávában nagyszabású katonai átcsoportosításokra is sor került, amelyeknek célja láthatóan az volt, hogy megbontsák a „megbízhatatlannak” ítéli erőkoncentrációkat. Acmadi tájékoztatásügyi miniszter csütörtökön az indonéz újságírószövetség rendkívüli kongresszusán arra buzdította a sajtót, hogy „írmagjáig rombolja szét a Szeptember 30-a mozgalmat”. A miniszter elmondta, hogy máris „biztonsági intézkedéseket” tett azok ellen a lapok ellen, amelyek — mint mondotta — „nem engedelmeskedtek a kormány-utasításoknak, nem teremtették meg a nyugalom légkörét”. A kínai kormány pénteken tiltakozó jegyzéket intézett Indonéziához. Az Üj-Kína hírügynökség jelentése szerint a kínai nagykövetség által az Indonéz Külügyminisztériumhoz eljuttatott jegyzékben Kína amiatt emelt nyomatékos panaszt, hogy november 2-án Medanban indonéz jobboldali erők megtámadták a kínai konzulátus épületét, letépték a A szovjet külügyminisztérium pénteken nyilatkozatot adott át John Guth- rie-nak, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetsége ideiglenes ügyvivőjének. A nyilatkozatban a szovjet külügyminisztérium tiltakozik amiatt, hogy az Egyesült Államok és az NSZK szerződése értelmében a Texas állambeli Fort Bliss közelében kiképző tábort létesítenek a nyugatnémet légierők számára. A táborban amerikai rakéták kezelésére oktatják ki a nyugatnémet katonákat. A kiképzést amerikai instruktorok végzik, amerikai fegyverek felhasználásával, a kiképzőtábor fenntartását viszont a nyugatnémet kormány fizeti. A szovjet külügyminisztérium nyilatkozata rámutat, hogy a szóbanforgó egyezményen kívül az is nyilvánosságra került, hogy a nyugatnémet sugárhajtású gépek személyzete az Egyesült Államok területén létesített légi támaszpontokon kap kiképzést. Ezzel kapcsolatban a szovjet külügyminisztérium kínai zászlót és letörték az épület homlokzatáról a kínai címert. A jegyzék szerint a három-négyezer zavargó betörte a konzulátus kapuját és ablakait, „majd indokolatlan tiltakozást jelentettek be a kínai konzulnál amiatt, hogy Kína állítólag barátságtalan magatartást tanúsít Indonézia iránt, és hogy támogatta a Szeptember 30-a mozgalmat”. Tiltakozó jegyzékében a kínai kormány követeli, hogy Indonézia nyilvánosan kérjen bocsánatot az incidensért, ünnepélyesen szolgáltassa vissza az elhurcolt kínai zászlót és címert, büntesse meg a merénylőket és azok bújtogatóit, s tegyen hatékony intézkedéseket annak érdekében, hogy hasonló incidens többé ne forduljon elő. A kínai kormány emellett fenntartotta magának azt a jogot, hogy kártérítést kapjon. kijelenti, hogy az amerikai kormány eljárása a Németországra vonatkozó négyhatalmi egyezmények újabb megsértését jelenti. „Ez a politikai vonal összeegyeztethetetlen az európai biztonság érdekeivel és csupán a nemzetközi feszültség fokozódását idézheti elő” — állapítja meg befejezésül a nyilatkozat. VIETNAM Dél-Vietnamban újból felélénkült a harci tevékenység. A szabadságharcosok pénteken hajnalban támadást intéztek az első számú főúton, Hue városától 29 kilométerrel délkeletre lévő hidat őrző kormánycsapatok ellen és annak veszteségeket okoztak. Quang Tri közelében a partizánok rajtaütöttek a saigoni kormány egyik csapategységén. . Mint már jelentettük, An Khe közelében összeütközött és lezuhant az amerikai légierők két helikoptere. Az AP közlése szerint a lezuhanáskor az egyik repülőgépen elhelyezett valamennyi rakéta felrobbant. A két gép legénységéből senki sem maradt életben. A magyar veterátnok szovjet Kitüntetéseket kaptak A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége különböző érdemrendekkel és rendjelekkel tüntette ki a magyar forradalmi mozgalom veteránjainak egy csoportját. Münnich Ferenc Lenin- rendet. Garasin Rudolf és Révész Géza Vörös Zászló Rendet kapott, négy személyt Vörös Csillag Renddel, tizennégy veteránt pedig harci érdemekért rendjellel tüntettek ki. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének rendeleté megállapítja, hogy a kitüntetettek tevékenyen részt vettek az októberi forradalom harcaiban, hősiességet és bátorságot tanúsítottak a szovjet hatalom védelmében a polgár- háború és a külföldi intervenció idején, hozzájárultak a szovjet és magyar nép testvéri barátságának erősítéséhez. A szovjet külügy minisztérium nyilatkozata Moszkva november 7 előtt Színes ünnepi dekoráció a Lenin Múzeum épületén a Forradalom terén. — (Rádiókép — MTI Külföldi Kép- szolgálat) KALEIDOSZKÓP BRAZZAVILLE A két Kongó (Leopold- ville és Brazzaville) megbízottjai elhatározták, hogy nagyköveti szinten helyreállítják országaik között a diplomáciai viszonyt, és azonnal megindítják a kompforgalmat is a két ország között LONDON Ismeretlen tettesek csütörtökön betörtek a port- landi börtönbe, felnyitottak három páncélszekrényt és a legnagyobb nyugalommal elemeitek 1300 fontot, illetve annak megfelelő értéket, amit a fegyőrök fizetésére tettek félre, vagy foglyok helyeztek letétbe. TOMS RIVER Erdőtűz tombol az amerikai Üj-Jersey államban és eddig már 810 hektár erdőterületet tarolt le. MONTEVIDEO Az uruguayi nemzeti kormányzó tanács csütörtökön egyhangúlag úgy döntött, hogy felfüggeszti azokat a rendkívüli biztonsági intézkedéseket, amelyeket október 7-én rendelt el a szakszervezetek követelési mozgalma ellen. Megszüntették a sajtócenzurát és szabadon bocsátották az október elején letartóztatott szakszervezeti funkcionáriusokat NEW YORK Az ENSZ statisztikai hivatalának negyedévi jelentése szerint 1964. közepén 3 220 000 000 ember élt a földön, ami annyit jelent hogy az emberiség egy esztendő leforgása alatt 60 millióval szaporodott. A leglakottabb kontinens — Ázsia, I 783 000 000 emberrel, utána Európa következik (440 millió). LIMA San Roman perui tartomány fővárosában Julia- cában, ahol a perui kormány a gerilla-tevékenység miatt már régebben elrendelte az alkotmányos biztosíték felfüggesztését, csütörtökön összetűzésre került sor sztrájkolók és rendőrök között Föld, tanyával... Nem gyerekember már az ember a negyvenedik évben. Tímár János sem. Bántotta is cudarul, amikor bajusztalan legénykék ráparancsoltak: János bátyám, adjon fel egy lapáttal... vagy, dobjon ide, öreg, egy kalapácsot... Ha nem is mutatta, fájt ez neki. De hallgatott. Katonaviselt ember lévén, tudta, bolond dolog az en- gedelmetlenség. Meg aztán szükség volt a pénzre, a kenyérre. Mert Timár János onnan élt, az építkezésből, Három éve, mióta odahagyta a tanyát, a földet, a családot. Segédmunkás lett, olyan mindenkinek szaladója, tedd ide, tedd oda ember. Akkoriban. az első héten csúnya eset történt vele, s amiatt majd hogy megvált az ipartól. Ugri Jóska, az a szeplős képű siheder tréfából elküldte nikkelezetl szemmértékért. A raktáro* megvakarta a fejét, úgy dünnyegte: — Mondja, jó ember, maga ütődött, vagy ugratják, vagy engem ugrat? Timár János sohasem volt ütődött, vagy ki tudja? Már minthogy városba szakadt a föld mellől, vonattal cserélte lovaskocsiját, az ígérgető zöld határt meg felváltotta az építkezéssel. Pedig nem szokja meg ezt a világot soha. Hiába a munkásszállás is. Gáztűzhelyen kis lábaskában melegítette vacsoráját. Ügyetlenül állt ott. belekavart az ennivalóba, nézte, megfőtt-e már? — Zöldkockás sál csüngött nyakában, biztosítótűvel átszúrva. Ha karját emelte, repedés villant a kabát könyöke táján. — Megint krumpli, János bátyám? Egyszer kilyukad a gyomra. — Megszoktam. Pedig itt. a munkásszálláson jó a konyha, tiszta is, de én így szoktam meg. Megfőtt a paprikás. Kenyeret vágott, belemártogatta levébe, kanalazta az ételt. Fényesre törölte a lábast. Visszament a szobába. A többiek kártyáztak. Timár János ledőlt az ágyra. Kezét feje alá tette, nézte a felette léve vaságyat. — Irt az asszony — mondta hangosan az egyikük. — Jobban alakulnak odahaza a dolgok. Sokkal jobban. Ütötték a kártyát. — Az idősebbek szövetkezeti nyugdíjat is kapnak. Timár János figyelt. Aztán lassan beszélni kezdett — Éjszakánként, ha nem tudok aludni, gondolkozom A földön, a házon, meg az életemen. — Én máson gondolkodom — kacsintott jelentőségteljesen Ugri Jóska. — Nevettek. — Nem tudok én itt, hiába, megszokni. Dolgozom, de ha belevágok a földbe, amaz, a másik jut eszembe, ami az enyém volt. Ha meg a téglát rakom, a tanya, ami nem több egy szoba- konyhánál de az enyém. Csend volt. Néha erőteljes zörgéssel vonult el egy- egy villamos. A saroktól idáig hallatszott, amint sikoltoztak a fordulásnál a sínek. — össze-vissza jár az ember esze. Találgatom, nem lett-e beteg az asz- szony? Elfáradt-e nagyon a sok dologba? Aztán a gyerekek is. Később meg a gyümölcsfák is elém jönnek. A szilva- és a meggyfák, amiket a tanya köré ültettem hajdanában. Amiket kiirtottam, nehogy a közösbe kerüljenek. De a tanya és mellette a föld megmaradt. Most aztán majdhogy ott áll üresen, krumpli terem benne. Fákat kellene oda ültetnem, gyümölcsfákat. Letették a kártyát. Fekvéshez készülődtek. Másnap folytatódott a munka. Dolgozott a daru, betonlapok kerültek hé- lyükre. Tette mindenki a dolgát. Falak emelkedtek, házak készültek. Minden olyan volt, mint az előző napokon. Téglák, habarcs, cigarettaszünet, egy-egy pohár víz, s este lett. Amikor letelt a műszak, gyalog indultak a munkásszállásra. Mindjárt az építkezés mellett, hatalmas topolyafák sorakoztak és fehér bolyhukkal megterítették a földet. Mintha csak hó esett volna. Pedig május közepére járt. Mentek a hídon, portól szürkülő ruhában, nehéz bakancsuk kopogott a járdán Fáradtan mentek, közönyösen, alig figyelve a város zajára. Egymáshoz se igen szóltak, néha rágyújtott valamelyikőjük, olykor egy pillanatra megálltak. Nézték a Tiszát, a kikötőt* hajókat. — Szántanak — örvendezett egyikük —, ott lenn, az ártéren, a fák alatt. Két ló húzta az ekét. — Emberével dolgozott az asszony is, kukoricaszemeket pergetett a barázdákba. — Ha el nem viszi a víz, megéri. A híd vaslemez oldalához dőltek. Régebbi életük darabkáját látták. Időztek. — Mindenképpen megéri — mondta Timár János —, mert bíznak, mert mernek, mert a földnél maradtak. A híd lábánál jobbra tértek. Átellenben, kint a szabadban főzték a birkapaprikást Illata messze csapódott. Timár János szájában összefutott a nyál. A vacsorára gondolt. Paprikáskrumplit főz megint. — Állandóan csak krumplit. A színház előtt két pony. vás teherautó állt. — Aj
