Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-06 / 262. szám

IMS. november 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 £ß\f haldokló foglalkozás növ'eqye: HÁZFELÜGYELŐ KITÜNTETÉSEK Szándékosan nem írtam szakmát. Nemigen lehet en­nek nevezni a házfelügye­lőséget, hisz nincs szakké­pesítéshez kötve. Szolnokon az ingatlanke­zelőnek kilenevenkét ház- felügyelője teljesített szol­gálatot, ma összevonások útján ez a szám nyolcvan­ra csökkent. Az összevoná­sokat az az ésszerű meggon­dolás szülte, hogy a meg­csökkent házfelügyelői munkát egy tömbben egye­dül is el tudja látni ket- három lépcsőházra egy-egy ember. Az azután maga­sabb bért kap, így érde­keltebb a munkájában. Mi minden tartozik a házfelügyelő munkakörébe? A ház közös területeinek tiszta n tartása, a ház előtti járda rendbentartása (ez különösen télen jelentős el­foglaltság), a lakók hiba- bejelentéseinek felvétele, a hiba megtekintése, a je­lentés továbbítása az IKV- hez. Emellett otthon kell tartózkodnia, hogy bármi­kor megtalálhassák. Ami már nem tartozik a munkájához: a lakbér be­szedése. Ez ma már csek­ken bonyolódik le. Nem hordják le a szemetet, sok­kal kevesebbszer nyitnak kaput, hiszen a bérlők leg­nagyobb részének kulcsa van. Elvben meg kellene javítaniuk az apróbb hi­bákat, vízcsepegést, dugu­lást, fűtőtestek hibáit. Ez azonban csak kevés ház­nál oldható meg, mert ke­vés helyen sikerült olyan házfelügyelőt alkalmazni, aki vagy akinek a házas- társa szakmunkás, vízveze­tékszerelő, asztalos, laka­tos. Így azután tovább bosszankodunk, ha napokig sem jön ki a szövetkezet vagy a kisiparos és fizet­jük a drága számlát, ha mégis kijön. Látogatóban ház felügyelőéknél Kossuth tér 6. Komáro­mi Gézáné. Még mielőtt a lakásba lépünk, látjuk, itt olyan ember a ház fel­ügyelője, aki szereti a rá­bízott házat Az udvar tiszta, frissen söpörve, a középen virágágy, mellette hintaállvány a gyerekek­nek, a sarokban homokozó. Mindezt Géza bácsi mes- terkedte össze szabadidejé­ben, önként. Ő víz- és fű­tésszerelő, a kisebb hibá­kat meg is javítja. A ,ép- csőház is tiszta. — Sajnos, nem olyan, mint lehetne. A gyerekek a falra firkálnak, ez évben nem meszeltem már le — így a kedvesen mosolygó Komárommá, akinek eddig se lett volna kötelessége a meszelés. — Nekem nincs problé­mám a lakókkal. Megért­jük egymást, ha van ap­róbb kifogás azt megbe­széljük. Munka? Hát az van elég. Negyvenhárom lakó, akik közül harminc­nak van kapukulcsa. Így van nyitás is, meg olyan, hogy a villanyt nyitva- hagyják. Miért nem ka­punk olyan automatát, amely három perc múlva önműködően kikapcsol? Akkor kevesebb bosszúsá­gunk és több árammegta­karításunk lenne. Ébresztő reggel fél S-ltor — Reggel fél ötkor ke­lünk, hétig takarítás a ta­nácsházától a gyermekott­honig. Kilenckor lépcső­mosás. Gyakran kell tisz­togatni a kapu üvegtábláit is. Beloiannisz u. 3. A ház- felügyelő Gallé István, a papírgyár dolgozója. Az épület elhanyagolt, rendben tartani nehéz. — Százkilencvennégy fo­rintot kapok és ötven a kulcspénz — mondja. — A feleségem halála óta én vagyok a házfelügyelő, de nem bánnám, ha már nem kellene csinálni. A pénz úgyis elmegy. Hatvan fo­rintot fizetek annak. aki tisztán tartja a ház előtt az utcát. A lépcsőházat a Tempo mossa nyolc fo­rint órabérért. Nem bán­nám, ha a lakók egy ré­sze vigyázna, hogy ne szórja szét a szemetet. A dunaújvárosi példa Akár jó, akár gyengébb a házfelügyelő, mind azt mondja, nem bánná, ha nem kellene ezt tovább csinálnia. A problémák megoldatlansága, az albér­letbe adott munkák (nem elszigetelt jelenség) azt mu­tatják, ez a foglalkozás ha­lódik és ha megszűnik, nem lesz kár érte. De ho- gvan kellene megszüntetni? — Mi jártunk Dunaújvá­rosban — mondja Varga Béla, az IKV igazgatója. — Abban a városban meg­szüntették a házfelügyelői intézményt. A mi javasla­tunk szerint a várost gond­nokságokra kellene osztani. Egy-egy gondnokságnak sa. ját takarító-javító brigádja lenne. Az végezné, ellen­őrizné a takarítást, apróbb javításokat, intézné a lakók ügyes-bajos dolgait. Ami a kapukulcsproblémát ille­ti, hadd mondjak egy me­részet: Dunaújvárosban nincs kapuzárás. A rend­őrség véleménye szerint a bűnözés nem emelkedett. Tehát a legfőbb érv a kulcs mellett, elesik. Ná­lunk is meg lehetne kísé­relni a nyitott kapu intéz­ményét. Két gondnok vál­taná egymást a szolgálat­ban egy körzetben. Mind nekik, mind a takarítóbri­gádok tagjainak megfelelő fizetést lehetne biztosítani, a takarítóknál például ezer-ezerkétszáz forintot. A lakóházak feletti fel­ügyeletet, a lakók „békés egymás mellett élésének” szabályozását a megalakí­tandó lakóbizottsóg venné át. A jászárokszállási gimná­ziumi tanulók szakmai fog­lalkozáson Tősér János ta­nár irányításával kémiai szemléltető eszközöket ké­szítenek az iskola részére. A képen az elektrolitok áramvezetését vizsgáló esz­közt állítják össze. A nagyon praktikus, — könnyen kezelhető, a tanu­lók számára érthető eszköz prototípusát Kovács Gyula középiskolai kémiai szak- felügyelő készítette és adta mintául az iskolának. így. hogy mindenkinek jut az eszközökből, könnyebben Budapesten adták át dr. Schlammadinger Józsefnek a TIT Szolnok megyei szervezete elnökének a Bugát Pál emlékérmet. — Ugyancsak pénteken vette át Tokodi Lajos, a TIT csillagászati szakosztályá­nak titkára a Szocialista Kultúráért kitüntetést. No­vember 7-e tiszteletére a TIT Országos Elnöksége elismerő oklevéllel tünte­tett ki három Szolnok me­gyei TIT előadót is, név szerint: Sántha Gábort, s filozófiai szakosztály tag­ját, ördög Imrét, a cibak- házi és Horpácsi Nándort. a csépai TIT csoport tag­ját. * Csütörtökön délelőtt ke­rült sor a BM központi j klubjában az OKISZ-nak ! a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom évfordulója alkalmából rendezett ün­nepségére, amelyen a leg­jobb kisipari szövetkezeti megértik a tanulók az áramvezetcs lényegét, az elektrolitok viselkedését. A tömeges szemléltető­eszköz készítés folyamatos és más tantárgyakra, isko­lai eszközökre, javításokra is kiterjed. Az eszközök készítése során a tanulók különböző munkafogásokat sajátíta­nak el és megtanulják a szerszámok helyes haszná­latát. így nemcsak a tan­tárgyi tudásuk gyarapodik, hanem gyakorlati techni­kai ismeretkörük is bővül. Gy. Gy. dolgozóknak átadták a „Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója” kitüntetést. Ez­úttal megyénkből Naná si Gyula mérnököt, a kar­cagi Általános Szerelő Kts2 műszaki vezetőjét, Simon Bélát, a nagykörűi Vegyes Ktsz elnökét és Kara Ist- vánt, a mezőtúri Ruházati Ktsz elnökét érdemesítette az OKISZ vezetősége a ki­tüntetésre. Tegnap a déli órákban a megyei KISZÖV elnöke is kitüntetéseket adott át, a KISZÖV pártszervezete és gazdasági vezetősége nevében. Csák László, a szolnoki Vas- és Faipari Ktsz elnöke és Pallagi László a Nagykunsági Épí­tő Ktsz (Karcag) főköny­velője másodízben nyerte el a ..Kisipari Szövetkezet Kiváló Dolgozója” címet, kitüntetéssel, s az ezzel járó — kétheti munkabér­nek megfelelő — jutalom­mal. B. Kiss Sándor, a tö­rökszentmiklósi Ruházati Több hónapon át végzett előkészítő munka után no­vember 8-án kezdődik vál­lalatunknál a pártoktatás. Üzemi pártvezetőségi ülé­seken, alapszervezeti veze­tőségi üléseken és párttag­gyűléseken beszéltünk az előkészületekről. Figyelembe vettük az elő­ző év jó és rossz tapaszta­latait és több javaslattal gazdagítva folytatjuk ezt a munkát. A Központi Bizott­ság márciusi ideológiai irányelveinek tanulmányo­zása után még nagyobb mértékben érzünk felelős­séget azért, hogy mind job­ban hozzájáruljunk a mar­xista eszmék terjesztéséhez, a szocialista meggyőződés és az abból fakadó tett­vágy fokozásához. A propagandistákkal együtt arra törekszünk, hogy az oktatás tartalmilag gazdagabb és módszereiben érdekesebb legyen, mozgó­sítson a gyakorlati felada­tok megoldására. Szolno­kon most százhetvennégy vállalati dolgozó — párt­tagok és pártonkívüliek — vesz részt a pártoktatás kü­lönféle formáiban. A Mar­xizmus—Leninizmus Esti Egyetemre tizenheten jár­nak, olyan elvtársak, akik szinte mindannyian fontos gazdasági, műszaki vezető beosztásban dolgoznak. — Nyolcán marxista—leninis­ta középiskolát végeznek. Az időszerű kérdések tan­folyamának négy csoportjá­ban hetvennégy, a gazda- ságoolitikai ipari tagozat tanfolyamának negyvenki­lenc, a szocializmus építése Ktsz főkönyvelője, vala­mint Decsi József, a Szol­nok és Vidéke Bőripari Ktsz főkönyvelője a kiváló oklevél mellé egy-egy heti fizetésének megfelelő ősz- szeget kapott jutalmul. Pénteken délelőtt a me­gyei TS a megyei tanács kistermében a jó munkát végzett sportvezetőknek, társadalmi aktíváknak, testnevelő tanároknak ki­tüntetéseket adott át. „A testnevelés és sport kiváló dolgozója” címmel hat, „A testnevelés és sport érde­mes dolgozója” címmel ki­lenc, díszoklevéllel huszon­egy, emlékplakettel pedig hat sportembert tüntettek ki. A kitüntetetteket Zá- vodszky Sándor, az MTS Megyei Tanácsának elnöke üdvözölte, a kitüntetéseket pedig Vad András, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának osztályveze­tője adta át kérdései tanfolyamának pe­dig huszonhat hallgatója van. A tagjelöltekkel külön is foglalkozunk, elsősorban a szervezeti szabályzat is­mertetése a célunk. Segít­jük a KISZ-oktatást is, ahol öt tanfolyamra kilenc- venhatan jelentkeztek. A szakszervezeti bizott­ság által szervezett két tan­folyamon — negyvenketten vesznek részt politikai to­vábbképzésben, az 1965/66. oktatási évben Szolnokon és Jászberényben politikai anyagot összesen három- S7.ázkilencvenegven tanul­nak. Vállalataunknál — ép­pen a nagy érdeklődés miatt — a napokban létre­hoztuk az oktatási bizott­ságot. A pártoktatásban a pro­pagandista felkészülésétől nagyon sok függ. Fontos, hogy az előadó jól ismerje az anyagot, de a pártokta­tás sikere végső soron még­is a hallgatókon múlik. Tő­lük elsősorban a tananyag alapos elsajátítását várják a propagandisták és a sze­mináriumokon való rend­szeres és pontos megjele­nést. Vonatkozik ez a szocia­lista brigádvezetőkre is, akik az emberek nevelését vállalták. A politikai okta­tásban való helytállás is elősegíti azt, hogy megta­nítsuk az embereket „szo­cialista módon élni, dolgoz­ni és gondolkozni”. Csatári József a 7. sz. AKÖV MSZMP üzemi pártszerv, titkára — ht — Muóulí készítik K a szemléltető eszközöket a jászárokszállási qi inna listák A pórtélét fóruma 4 siker a hallgatóktól függ autó körül és a színház be­járatánál feketeruhás asz- szonyok, feketecsizmás em­berek. Még nem kezdődött az előadás. — János! Timár János! Összerezzent. Évek óta nem találkozott ismerőssel a városban. Most meg ép­pen munkából jövet. — Alacsony, megvénült pa­raszt lépett ki a többiek közül. Az öreg Táboros. — Ne szaladj már, az istenedet! Megálltak. Nézegették egymást. Ünneplő ruhás szövetkezetiek, s az építke­zésről igyekvő régi falu­siak. — Megnézzük a darabot, azt mondják tűrhető. Igaz? — Nem tudom — vála­szolt csendesen. — Még nem láttad? — kérdezte az öreg. — Nincs nekem időm színházba járni. Elakadt a beszéd. A szö­vetkezetiek már befelé in­dultak. Az öreg Táboros megkérdezte: — Miért nem jössz haza. János. Köztünk a helyed. — Haza? — Igen. Haza. Jó szívvel fogadunk. Lehangoltan ballagtak to­vább. Még a cigaretta sem kellett. — Évek óta dolgozom a városban és még nem ju­tottam el a színházba. Timár János szégyellte magát. Hiszen számtalan­szor elgondolta, hogyha egyszer egész véletlenül va­laki visszahívná a földhöz, mennyi mindent felsorolna, kicsit haragos, megbántott ember lenne. És csak ne­vetne az egészen. Méghogy haza? S most mégsem így tör­tént Elmaradtak a régeb­ben megfogalmazott sza­vak. Nyugtalanság támadt benne Ettő] a lényegében semmitmondó, néhány szó­tól. Kedvelte az öreg Tá- borost. Becsületes ember volt, hinni lehetett szavá­ban. A vacsora úgy sikerült, mint máskor. Az este se lett gazdagabb az előbbi estéknél, minden a maga megváltoztathatatlanságá- ban zajlott le. Csak fele­sége, Papp Etel lépett elő a képzelet útjain, szótlanul. Alázatosan nézte emberét, előrenyújtotta kezét, hogy a szövetkezeti teherautóról lesegítse. — Megigazította kendőjét, végigsimított ru­háján, s mentek a színház­ba a széksorok közé. — Csendben ültek, figyeltek a játékra, nem zavarta őket semmi. Mintha nem is elő­ször jártak volna színház­ban, s mintha igazából ott lettek volna. — Sohasem késő újra­kezdeni. Folytatni — szólt csendesen Tímár János, de senki sem felelt. Az asz­talnál megint kártyáztak. Hangoskodtak. Nem akarta magának sem bevallani, — hogy már napok óta, hetek óta, hónapok óta készülő­dik. — Esténként nyitott szemmel feküdt az ágyon. Minduntalan és mindunta­lan eszébe jutott a nap, — amikor Papp Etellel meg­álltak az első kis darab földnél, amelyet a magu­kénak mondhattak. Hány­szor, de hányszor készü­lődtek arra a pillanatra, esténként számolgatva a dugdosott pénzüket, amit éjszakára a fejük alá tet­tek. Még azt is elfelejtet­ték, hogy életük egyötödét áldozták fel azért az egy napért. Hát megérte? — Küszködni, robotolni, gaz­dálkodni, egy életen át, — kutatni, keresni a föld lel­két, hinni valamiben, érte élni és csalódni... Megvál­ni a földtől. Mégis megérte. Ez volt az 6 útjuk. És Timár Já­nos egyszeriben világosan látta meg azt is, hogy az útnak még nincs vége, — folytatódik. István fia és a legkisebb. Imre jutott eszé­be, a föld, a tanyával együtt, ami elválaszthatat­lanul az ő világa. — Újrakezdem — hatá­rozott ismét. Szombatonként több szó esett mindig az otthoni vi­lágról. Közelebb jött a ta- lu, a tanyák, az odahagyott föld. Legszebb napok vol­tak a szombatok. Beültek a vonatba, útközben meg­eredt a szó, és gondolatban előre bekopogtat házuk aj­taján. A gyűrött gúnyák zsebeiben ritkábban, a fá­ból fabrikált ládában meg­lapultak az agyonolvasott százasok, az ajándékok mellett. Mert Timár János az asszonyra is gondolt, — Papp Ételre, a családra, kedveskedett nekik mindig a fizetéstől telhetőén. — Olyankor jól esett utazmi. De amikor visszafelé tar­tott a vonat, a városnak tartott a vonat, csend, szo­morúság ülte meg a kocsi­kat, mert a gondolat, az ész otthon maradt a ház­nál, a tanyánál, az ágysza- gú asszony körül. — Leadom a szerszámo­kat. Többet nem jövök — mondta azon a szombaton. A munkásszálláson bele­rakta holmiját a zöld kato­naládába. A gondnoktól vi­dáman köszönt el. Kalap­ját is megemelte. Három évig élt a munkásszálláson, s most, ahogy kilépett a kapun, még csak hátra se nézett. — Bolond vagy te, János — mondogatták a vonaton. — Eldobod a havi fizetésit. Nehogy megbánd. Fölényesen mosolygott. Akkor is, amikor gyerekei elébe szaladtak. Karjába kapaszkodtak és haladtak együtt a konyhaajtó felé, ahol már várta Papp Etel: Kiborította a zöld katona­láda tartalmát. Került min­denkinek ajándék. Nézte egy ideig a hűséges szer­számot, majd odébb rúgta. Aztán felszabadultan leve­gőt szívott be. István fia az elrúgott ládára vetette ma­gát. Felnézett apjára, vár­ta a korholást. De Timár János nem szólt. Eleinte csak úgy játszott vele, hogy el se mozdította, kinyitotta a tetejét, majd újra lecsukta. — Aztán madzagot kerített, rákötöt­te, s megindult a tanyaud­varon, húzta, húzta maga után. Később leszakadt a zöld láda teteje, de ez nem zavarta a gyereket, szaladt az aljával tovább. Húzta, húzta szüntelenül, mintha már többé el sem engedte volna magától. Sz. Lukács lm4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents