Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-30 / 256. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 19%. október ». Rhodesiái helyxetkép Wilson erélyes figyelmeztetése BERLIN-TOKYO-MOSZKVA NEW-YORK-BELGRAD-LONDON BÉCS (MTI) A kormánykoalíció két pártja ismételt tárgyaláso­kon sem tudott megegyez­ni az új választások idő­pontjában, Míg a szocialis­ták februári, addig a Nép­párt decemberi, illetve márciusi terminusra akarja kitűzni a parlamenti vá­lasztásokat Csütörtökön Becsben tar­totta közgyűlését az Oszt­rák Béketársaság, Ausztria legrégibb békeszervezete. A Magyar Országos Béketa­nácsot Dezséry László főtit­kár és Pető Tibor újságíró képviselte a tanácskozáson. Éhségsztrájkba lépett Becsben tanuló 16 iráni diák. A fiatalok tiltakoz­nak az ellen, hogy 14 tár­sukat Teheránban „összees­küvés” címén zárt tárgya­láson bíróság élé állították. A bécsi egyetem szocialista és kommunista ifjúsági szervezetei támogatják az iráni diákok tiltakozóak- dóját EÖMA A római kórházak és rendelőintézetek orvosai pénteken kétnapos sztrájk­ba léptek. Csak a legsür­gősebb esetekben nyújta­nak elsősegélyt. A tiltako­zó akció alapvető oka a különböző társadalombizto­sítási központokban uralko­dó bürokrácia és az orvo­sok túlterheltsége. PÁRIZS Francia képzőművészek egy csoportja mintegy 150 műalkotást bocsátott a bé­keharcos szervezetek ren­delkezésére, hogy az eladá­sukból befolyt összegen gyógyszereket és gyógyá­szati berendezéseket vásá­roljanak a vietnami nép harcának segítésére. PÁRIZS Az AFP jelentése szerint pénteken reggel bomba robbant Macapagal Fülöp- szigeti elnök naszádján. A robbanás, amely 3 embert ölt meg, röviddel azelőtt következett be, hogy az elnöknek meg kellett vol­na érkeznie a hajóra. New York (TASZSZ) Ismét amerikai kém-mC- hoddat lőttek ki csütörtö­kön Thoragena rakétával az amerikai légierők vanden- bergi támaszpontjáról. TELAVIV (AP. DPA, AFP) Az izraeli hadsereg két egysége behatolt libanoni területre és a határtól mintegy három kilométer­re fekvő Huta községben felrobbantotta a községi elöljáró lakóházát. El Ja- balban pedig három víztar­tályt semmisített meg rob­bantással — mondotta az izraeli hadsereg szóvivője, majd hozzáfűzte, ezekkel az akciókkal „a libanon felől izraeli területre beszivár­gott szabót őrök” pusztítá­sait akarták megtorolni. SINGAPORE (Reuter) Singapore-ban végrehaj­tották a halálos ítéletet azon a 18 fiatalemberen — a legidősebb 25 éves volt —, akiket a Hulau Se- nang-i szigetbörtönben 1963. júliusában kitört lá­zadás szervezéséért ítéltek halálra, ACCRA Nasszer, az EAK elnöke Nkrumah ghanai elnök meghívására az afrikai csúcsértekezletet követően október 26-tól—29-ig hiva­talos látogatást tesz Ghá­nában. A háromnapos látoga­tásról kiadott közös közle­mény szerint a tanácskozá­son áttekintették az afrikai kontinens problémáit. El­ítélték a Dél-Afrikai Köz­társaságban és Rhodesiában fennálló fajüldöző politi­kát, illetve kisebbségi ural­mat, a gyarmatosító poÜ­New York: Tüntetők tilta­koztak a Szövetségi Bíró­ság épülete előtt az ameri­kai csapatok Dél-Vietnam- ba szállítása, valamint az újabb behívások ellen. — (Rádiótelefoto — MTI Kül­földi Képszolgálat) Smith rhodesiai minisz­terelnök azon kijelentése, hogy nem ül le tárgyaló- asztalhoz olyan emberekkel, mint Joshua Nkamo és Sithole tiszteletes, a két nagy afrikai nemzeti párt vezére, londoni megítélés szerint megsemmisítették a rhodesiai válság békés el­intézésének reményeit és Wilson brit miniszterelnök már csak arra irányítja végső erőfeszítését, hogy meggyőzze valamiképpen Smith-t a függetlenség egy­oldalú kimondásának vég­zetes következményeiről. Megbízható londoni érte­sülések szerint Wilson a le- nető legridegebb hangon figyelmeztette Smithet nogy: 1. 48 ENSZ-tag helyeselte 3 Rhodesia elleni megtor­lásokat, ami félelmetes gazdasági és pénzügyi boj- sottot jelent egyoldalú füg­getlenség esetén; 2. hatályosan megakadá­lyoznák Portugáliát abban, Hogy olajat szállítson Rho­desiának. Vezető olajtermelő orszá­gok részt vennének a Rho­desia elleni bojkottban és nem adnának el olajat olyan országnak, amely ke­reskedik a „független” Rho­desiával 3. Rhodesia azon tervét, nogy viszontmegtorlásokkal sújtja Zambiát, meghiúsí­tanák Anglia és a többi ENSZ-tagúllam azzal hogy óriási méretű légiszállítással biztosítanák Zambia im­portjainak és exportjainak zavartalan lebonyolítását Hír szerint Smith-t úgylát­szik gondolkodóba ejtették, sőt egyes források szerint „megrendítették" Wilson szavai. Londonban azonban azt tartják, hogy már ki­csúszott a döntés Smith ke­zéből, mert pártjának a rhodesiai arcvonalnak jobb­szárnya, — jórészt gazdag, befolyásos és rendíthetetle­nül makacs fehértelepesek — szinte ellenálhatatlan nyomást gyakorolnak a kor­mányukra, hogy hajszálnyit se engedjen. Ezek az ele­mek törhetetlenül ragasz­kodnak ahhoz az illúzióhoz, hogy az angol jobboldal meg fogja hiúsítani a meg­torlásokat. Üjból megerő­sítették ezt a csalóka re­ményt a Canterbury-i érsek nyilatkozatát bíráló angol szélsőjobboldali vélemények. Jellemző ezekre a fellengős ábrándokra az angol jobb­oldali lapokban közölt fize­tett hirdetés, amelyben a rhodesiai kormány védi ál­láspontját és a független­ségre támasztott igényét Ez a kétségbeesett erőfe­szítés is mutatja, hogy a rohedsiai kormány még mindig nem adta fel azt a reményét, hogy a maga javára hangolhatja az an­gol közvélemény döntő ré­szét, és hogy az angol ol­vasóközönség hajlandó el­hinni a hirdetmény fantasz­tikus állításait és hogy döntő lehet az az érv, mi­szerint „Rhodesia továbbra is a kommunizmus elleni bástya akar maradni". Dr. Václav Solc : Az aynaarák VI. A letűnt kultúrád nyomában Szép vonattal vagy autó­busszal utazni, de nem iz­galmas. Az etnográfus szá­mára sokkal vonzóbb az utazás teherautón, amelyet magasan megraknak áru­val és a rakomány tetején úgy utaznak az indiánok és félvérek, mint ahogy a tyúkok ülnek fent a rúdon (innen származik ennek a helynek bolíviai elnevezé­se: „gallinero”-tyúkól). — így lehet a legjobban meg­ismerni az egyszerű embe­reket, akiknek nem futja sem autóbuszra, sem vo­natra. A volán mögött ülő in­diánnak vagy félvémek rendkívüli idegei vannak. Az autó reflektorai megvi­lágítják az országút szélén sorakozó kereszteket. Ezek különböző nagyságúak, — van köztük egyszerű, két botból összekötött kereszt és öntvényből készült ha­talmas méretű. Ezek azok­ra az emberekre emlékez­tetnek. akik az országúton fejezték be életüket: a te­herautók és autóbuszok ve­zetőire és utasaira. A sofő­rök látják ugyan a keresz­teket, de inkább csak dí­szítésnek tekintik. — Ahol jó az országút, ott nagy­részt úgy haladnak, hogy teljesen letapossák a gázt és rohannak amennyire a kocsi bírja. Elég, ha egy pillanatra elbóbiskolnak a kormánykerék mögött és az országút mellé további két, négy vagy még több kereszt kerül A bolíviai indiánok több­nyire igen primitív élet­módot folyta tnaak. Attól az időtől kezdve, hogy a spa­nyolok leigázták az orszá­got, nem haladtak túlsá­gosan előre —, de termé­szetesen nem saját hibá­jukból. Pedig éppen ők, az aymarák és a kechuák ré­gi és fejlett kultúrát te­remtettek, amely abban az időben virágzott, amikor Európában ilyenről még szó sem volt. A legrégebbi indián kul­túra Bolíviában kétségtele­nül a tiwanaka kultúra, — amelyet a legismertebb le­lőhelyről, Tiwanaka rom­jairól neveztek el. Tiwana­ka La Paz-tól 60 kilomé­terre fekszik a Titicaca tó­hoz vezető úton. Tiwana- kában nagy épületek, talán templomok maradványait fedezték fel, továbbá mű­vészien faragott istenszob­rokat, egyetlen kőből kifa­ragott kapukat, amelyeket legalább 16 kilométer tá­volságból kellett ide szál­lítani kocsi és kerék isme­rete nélkül. E helyen cso­dálatosan megmunkált ke­rámia, sokezer finoman si­mított és szépen festett edény, kő és bronz szerszá­mok, díszek találhatók. Felfedeztem a tiwanaka kultúra jól látható nyo­mait a Titicaca tó szigetein, egy erődítmény nyomaira találtam a drámai, min­denki mindenki elleni harc időszakából, lefényképez­tem és lerajzoltam az in­ka megszállás maradvá­nyait. Mindezek a kultúrák jól látható nyomokat hagy­tak hátra, épületeket és agyagedénydket, amelyek világosan beszélnek. — Ez ideig senki sem dolgozott ebben a tudományágban a szigeten, így az én felfede­zésem további új követ je­lent abban a mozaikban, amelyből lassan összeillesz­tődik az amerikai földrész kultúrájának képe, mint az egész emberiség történel­mének egy részéé. A vidék koronája azon­ban nem Tiwanaka. — Sok napon át dolgoztam a ro­mok között. Építői a véső és kő mesterei voltak, kő­faragók, akiknek művésze­tét minden iparos megiri­gyelhetné. Építményeiket az égtájak szerint helyezték el, mégpedig elég ponto­san, bár még nem ismerték az iránytűt. Az előzetes számítások és kutatások szerint lehetőnek tartom, hogy sikerült megfejtenem egy érdekesen faragott nagy kő célját, amely a napfordulat idejének meg­állapításául szolgálhatott, ez ugyanis fontos szerepet ját­szott a mezőgazdaságban: Tiwanaka mai lakosai végtelenül keveset tudnak saját történetükről és egyál­talán nem tisztelik a ro­mokat. Ezt az is tanúsítja, hogy a romokat éjjel-nap­pal őrizni kell, nehogy szét­lopkodják a köveket. De egy valami talán mégis megmaradt az indiánok­ban és ez a kőfaragás irán­ti érzékük és ügyességük. Ha látogatók érkeznek oda, a romok őrzői és elsősor­ban a falu apraja egész sor „garantáltan valód!” régiséget ajánl megvételre, amelyeket itt találtak. Va­lójában igazi régiség csak nagyon kevés van és az emlékek legnagyobb része, a bronttűket és más apró­ságokat beleértve; csak ügyesen előállított hamisít­ványok. Amikor látták, hogy a múzeum épületében lakom és értek a régiségekhez, már nem ajánlották fel ter­mékeiket és amikor barát­ságot kötöttünk, beavattak üzleteikbe. — Állítólag az USÁ-ból érkező turistákkal lehet a legjobb üzleteket kötni, s ezek bolondulnak az emlékek után. A kísé­rők ravasz csapdát állíta­nak fel nekik. Amikor ki­szállnak az autóból, éles szemmel felbecsülik őket, majd a romok között egy kiválasztott helyen „elrej­tenek” egy homokkő szob­rocskát, vagy valamilyen bronzból készült emléktár- tárgyat. Azután úgy viszik körül a turistákat, hogy ők maguk találják azt meg. Az a legjobb, ha a „régisé­get” asszony fedezi fel. A turisták természetesen igen megörülnek az emléknek, ami bizonyára valódi, hi­szen ők maguk találták. Ekkor közbelép a kísérő és figyelmezteti őket, hogy a talált tárgyat le kell ad- niok a múzeumnak, mert nem szabad megtartani kul­turális emléket Ez az ál­lam tulajdonát képezi. A turisták többsége alkudozni kezd és le akarja fizetni a kísérőt. Ez hajtogatja a magáét, természetesen csak addig, amíg látja, hogy a turista hajlandó a megvesz­tegetés összegét emelni. Az­után idejében hagyja ma­gát rábeszélni és a turista diadalittasan elviszi zsák­mányát. Az indián persze legalább háromszoros áron adta el művét, mintha az árut saját maga ajánlotta volna fel. Vége Megkezdődtek a szovjet—francia tárgyalások Moszkva (MTI) Couve De Murville fran­cia külügyminiszter, aki a szovjet kormány vendége­ként csütörtökön érkezett a szovjet fővárosba, pénteken délelőtt a szovjet külügy- ! minisztériumban megkezdte tárgyalásait Andrej Gromi- j tóval. • Lépcső romjai Tiwanakában

Next

/
Thumbnails
Contents