Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-30 / 256. szám
19«. október 30. SZOLNOK MEG í El NÉPLAP 3 A KISKODMO ÚTNAK INDUL A takarékosság gondolata Kis süveg, nagy süveg baktat az úton. A táska a sarkakat veri. Tanyai iskolások. A szürkülő láthatáron egy-egy facsoport jelzi az otthonukat. Ha odaérnek, meleg szoba, nagy darab zsíroskenyér várja a megfáradt kis írástudókat. Ezelőtt harminc vagy ötven évvel, Móricz Zsig- mond és Móra Ferenc Alföldjén is így indultak út- fcalan utakra a kisködmö- nök. kajla kalapok, prémes süvegek, az apró csizmács- kák ősszel és tavasszal sarat, télen térdig érő havat taposva; A tarisznyákat azóta bőrből varrott iskolatáskák váltották fel, de a melegítőbe bújtatott, magasszárú cipőé arasznyi lábaknak nem kurtább az út a tanyától az iskoláig és vissza. Néha egy-egy autó fékez mellettük. Szerényen kuporodnak fel a párnázott puha ülésre és szorgalmasan fújják az egyszeregyet, — mintha csak a következő kilométerkőig szóló menet- díjat akarnák leróni. A nagyobbak, a felső tagozatosak már beköltöztek a falvakba. Csak a kicsiket, a betűkkel, számokkal most barátkozókat fuvarozza még az apostolok lova jegenyéstül jegenyésig. * Jászdózsa határában, — a domboldalon, a durva kőből faragott parasztkálvária tövében tarka tehén legelészik. Az akácfák még nem hullatták le levelüket, Sági Anikó, aki egyetlen lány az iskolában. lombjuk közül az iskola négy ablakos fehér épülete villan M a kövesútra. Ez a kápolnásoldali iskola. Éppen a tanterem ablakai alatt fékez a kocsink. Odabenn megáll az élet. — Hét kíváncsi gyerekfej ágaskodik fel az ablak magasságába. Az egész iskola. A tanító kicsit csodálkozva siet elénk, aztán betessékel a „szálába”. Ahol hét vékony gyermekhang köszön hangos „Jónapot”-ot. A padsorokban szétszórtan ülnek. — így legalább a Jóska gyereknek is önállóan kell megoldania a számtant — magyarázza Gátfalvi István tanító. A falakon matrica-képek, a sarokban egy fekete vastábla, hátul Magyarország térképe. Egy üvegajtós szekrény, egy háromlábú nagy iskolai tábla és egy tanári katedra, ez az iskola berendezése. Most mindnyájan ránk figyelnek, csak egy szeplős orrú kisfiú nézi mereven az irkáját. — ö az egyetlen elsősünk — mondja a tanító, amikor az apró legénykéről kérdezem — most tanuljuk az „U” betűt. — Nehéz? — lépek a pad mellé. — Szépen, felállva válaszolj! — szól rá Gátfalvi István. A kisfiú szófogadóan áll fel, de szemét lesütve a pádon felejti. Beszédbe elegyedünk. — Hogy hívnak? •— Major Istvánnak. — Látom, Pistike, már nagyon szépen tudsz írni. — Major Istvánnak hívnak. — Akkor mégiscsak Pistike vagy. És mondd, a szép meséket szereted-e? — Szeretem. — Van otthon meséskönyved? Telesok színes képpel. — Nincs. — Nem is mesélnek neked soha otthon? — Nem. — Testvéred van? — Van, egy kicsi. — Akkor biztosan te szoktál neki mesélni. — Annak még nem lehet. Pólyás. — Nem, „annak” még valóban nem lehet. De ha megnő, ugye mindig el fogod neki mondani, hogy ml történt az iskolában? — El. A jászágói határ 5000 holdján két tsz gazdálkodik. A vezetők és a szövetkezeti gazdák is figyelemmel kísérték a szomszéd sorsát. Ismerték egymás gondját- baját, s természetesen azt is, hogy melyik közösség boldogul jobban. A Rákóczi Tsz nemcsak területben nagyobb, hanem gazdaságilag is erősebb mint a Kókai László Tsz, s a vezetők sem váltogatták egymást oly gyakran, mint a társgazdaságban. A Kókai László Tsz-ben ugyanis az év elején a tizenharmadik elnököt választották meg, most pedig a tizennegyediket. Az idén még külön — jövőre már együtt Node ennek előzménye van. Már régebben érlelődött a gondolat az ágói emberekben, hogy összefognak, egyesítik a két termelőszövetkezetet. Az év elején a Rákóczi és a Kókai gazdái is közgyűlésen szavazták meg ezt a „házasságot”. Megegyeztek, hogy az idén még külön-külön zárják az évet, de 1966-ban — Egyedül jársz ide? — Velem jön mindig. Ott lakik tőlünk nem messze — szól közbe padszom- szédja. Ö már másodikos, és hat fiú között az egyetlen lány. — Tavaly egész évben nadrágba járt iskolába. Azt mondta az anyjának, hogy ő bizony nem vesz fel szoknyát, amikor senki sem jár úgy — meséli Gátfalvi tanító. A gyerekeket közben kiengedi az „udavar”-ra. — Kellemes, napos őszi idő van. A mennyezeten árván kapaszkodó kampóra téved a tekintetem. — Nincs az épületben villany? — Nincs. — Akkor a rádió is nehézkes, csak telepes lehet arra gondoltam, Hogy az iskolarádió adásai sokat segítenének a tanulásban. — Már csak ebben az évben lesz itt tanítás, ezért könyveket meg túl sok szemléltető eszközt nem hoztam ki. A negyedikesek amúgyis bemennek a faluba, néhány szülő is beköltözik. Két-három gyerek kedvéért meg nem érdemes idekinn egy iskolát fenntartani. A gyerekek odakünn mos1 nem kergetőznek. Tisztes távolból lesik kocsinkat. Ilyen nagyot, ilyen közelről még talán sohasem láttak. Amikor búcsúzunk, néhány lépést még elkísérnek. A kövesút előtt még megállunk. Fényképezünk. Az „iskola” még kinnt ácsorog, bennünket figyelnek. Rideg Gábor már egy tsz-ben gazdálkodnak. Egy lépéssel ismét közelebb jutottak tervük valóra váltásához azzal, hogy néhány héttel ezelőtt a két tsz gazdái együttesen tartottak közgyűlést. Miről is tanácskozhattak volna, ha nem arról, hogyan, s mint legyen jövőre. Megválasztották az egyesült tsz vezetőségét, elnökét, főagronó- musát, főkönyvelőjét. Az elnöki teendők ellátásával Petrányi Józsefet, a Rákóczi Tsz elnökét bizta meg a közgyűlés. A főagronómus édesgyermeke Ezt az évközben vezetőségválasztást az tette szükségessé, hogy a következő esztendőt részben már most alapozzák. Az őszi munka, főként a vetés az, amelynek előre kell kialakítani a tervét. S ugyanez a helyzet a jövő évre szóló szerződések megkötésénél is. A vezetőknek, s elsősorban a munkát irányító Bordás János főagronómusnak már hetek óta a Kókai TermeHarmáncezer holdon elvetették a kenyérgabonát a Jászságban Szolnok megye járásai között a jászberényiben tették földbe elsőnek a kenyérgabonát. Október 28-án fordultak utolsót a vetőgépek a Jászságban, s ezzel a járás szövetkezései 30 500 holdon vetették el a kenyérgabonát. Köztudomású, hogy megyénkben területileg a szolnoki járás a legnagyobb, s ezt követi a jászberényi. Feltétlen érdemük tehát, hogy a kis járások előtt végeztek a nagy munkával. Lapzártakor kaptunk jelentést arról, hogy a kis járások is megemberelték magukat. A kunszentmártoni járás követte a Jászságot és náluk is befejeződött október 29-én 18 300 holdon a kenyérgabona vetése. * Haxánk is résxt tea* ax erfurti kertésxeti kiállításon A mezőgazdasági kiállítási iroda és több külkereskedelmi • vállalat szervezésében Magyarország is részt vesz a jövő évi erfurti nemzetközi kertészeti kiállításon. A magyar kertészeti gazdálkodás friss és feldolgozott termékeit 640 négyzetméteres pavilonban, a kertészetekben alkalmazott gépeket és eszközöket szabad területen állítják ki. A pavilon anyaga felöleli majd a hazai kertgazdálkodás valamennyi ágazatát. * RÉGI KÖVETELÉS Spanyolországban a katalán Valis városka egyik vállalata száz pesetát (7 svájci frankot) kapott egy ágyért, — melyet 1902-ben szállított le. A bútorüzem tulajdonosa nem hitt a szemének, amikor meglátta a saját cége által 63 évvel ezelőtt kiállított számlát, amelyet a régi adós unokája fedezett fel nagyapja hagyatékában ; kötelességének tartotta ennyi idő múltán végre kiegyenlíteni; lőszövetkezettel is mint „édesgyerekkel” kell törődnie Szorgalomból jeles Egyébként a munkákkal jól haladnak. A vetést talán már be is fejezték. Ott jártunkkor ugyan még dolgoztak a vetőgépek, de már nem sok volt hátra. A Rákóczi területén ötven, a Kókaién mintegy 40 százalékban tudták le a mélyszántást. A kukoricatörésnek pedig a felénél tartottak. Szorgalomból egyformán jeleskednek a jelenleg még külön munkálkodó szövetkezeti gazdák és családtagjaik. A vezetők pedig — akiknek lényegében az egész falu népe szavazott bizalmat — egyforma felelősség- érzettel irányítják a munkát a két területen. S azon munkálkodnak, hogy jól felkészüljenek a következő esztendőre, s már a „házasság” első időszakában is sikeresen gazdálkodjanak. N. K. Sokatmondó, mélyértelmű, napjaink gyakorlatává váló fogalom: takarékosság! — S ebben a fogalomban nemcsak az anyaggal, energiával való takarékosságot értjük. Belefér ebbe a család, az egyéni takarékosság lehetősége: a pénztakarékosság is. — A minden évben — immár hagyományosan — megrendezésre kerülő takarékossági napok is jó alkalmat szolgáltatnak a gondolat széleskörű terjesztésére, iskolákban és munkahelyeken egyaránt. Az október 30-ával induló takarékossági napok jelentőségét emeli, hogy megnyitása egybe esik a világ- takarékossági nappal. Ezen a napon, szerte a világon — függetlenül az állam társadalmi berendezésétől, típusától — a takarékpénztárak és a betétgyűjtéssel foglalkozó bankintézmények különböző módszerekkel és felfogásban, a szokottnál erőteljesebben emelnek szót az egyéni pénztakarékosság érdekében — szocialista és kapitalista országokban egyaránt Az ember vele született sajátossága a takarékosság. Nem állíthatjuk persze, hogy egyformán van módja és lehetősége minden családnak nagyobb összegek betétbehelyezésére. A takarékosság célját, mértékét az egyén vagy egy-egy család életszínvonala, kereseti lehetőségei, igényei határozzák meg. TermészeA jászárokszállási Táncsics Termelőszövetkezet gépszérűje mintaszerűen pedáns, rendezett. Ahogy munka végeztével bevonul ide egy gép; azonnal olajvédőruhát kap, s úgy várja meg a következő szezonját. A mostani időben azonban, a határban szorgoskodnak a Táncsics-beli gazdák, s ugyanott segítenek nekik a gépek is. A példás, rendben tartott szövetkezeti gépszérű ilyenformán majdnem üres. Azazhogy... Az egyik sarkában egy körmös traktor árválkodik talpig feketében, — vagyis hogy talpig olajban. A körmös ragyog a tisztaságtól, s télen ez a szövetkezetnek újabb dicséretére szolgálna. Na, de ilyenkor? Ilyen szorító munkaidőben mit keres traktor a pihenőben? — így áll ez itt tavasz óta. Ki sem mozdult még az idén innen — adja meg a választ Nagypál Béla főagronómus. De a rejtély tovább tart még. Mert kiderül, hogy nem hibás a gép, noha nem ifjú már, de dolgozni tudna, akár e pillanatban indulhatna, semmi baja. De nem akad rá traktoros. — Mert mégis csak van egy gyógyíthatatlan nagy baja. „Csak” körmös gép az ártatlan. És bár van itt a faluban, meg a szövetkezetben is fiatalember, akinek jogosítvány van a zsebében. De ha meghallja, hogv miről van szó...! tes minden időszakban megvannak azok a takarékossági célok, amelyek tömegesen jelentkeznek. A számok is azt jelzik, hogy az egyéni pénztakarékosság egyre inkább társadalmi üggyé válik, egyre több családnak van lehetősége arra, hogy a takarékbetétgyűjtés különféle formáit magáévá tegye. Csupán megyénkben félmil- liárd forint a betétbe helyezett összeg. „A takarékosság gondolata nem ismer országhatárokat, világszerte százmilliók takarékoslkodnak!” — ez az idei takarékossági napok jelmondata. — E mottó kifejezésre juttatja azt, hogy a dolgozó emberek békében, munkájuk eredményét hasznosítva, — előre tervezve, s a terveik megvalósítására takarékosan, beosztóan szeretnek élni. A takarékossági napok célja, hogy minél szélesebb tömegeket nyerjünk meg a takarékosság ügyének, hogy ott, ahol eddig még nem fordult termőre a takarékosság eszméjének elhintett magja — ott is megfoganjon. Ha ez sikerül, akkor hamarosan módosításra szorul a takarékossági napok jelmondata, kiadhatjuk az újat: A takarékosság nem ismer országhatárokat, világszerte m i 1- 1 i ä r d n y i ember takarékoskodik! Tóth János OTP megyei igazgató h. — Elkényesedett a falu, kérem. Azt mondják a mi fiaink, akkor már inkább a lovat hajtják, de a kör- mössel nem nevettetik ki magukat. Nem szégyenkeznek a falu szeme előtt. Benkei László, a főgépész szavai ezek. Nem is tesz többet hozzá Benkei elvtárs. De bennem felébred egy gondolat. Bizony, hogy száguld az idő. Emlékszem, úgy 1948-ban vagy 49-ben lehetett, amikor a mi falunkon végiggördült az első három gépállomási körmös traktor. Csak körmös traktorok voltak. Babos kendőben, kékszínű overállban lányok ültek a kormánykerék mögött. Mi, afféle gyereklegények majdnem szaladva követtük a három kormost, — ameddig csak szusszal bírtuk. Es hej, de boldogok lettünk volna, ha csak felszállhatunk egy pillanatra a nyeregbe. Itt is, ott is kapu nyílott, s különösen az új gazdák milyen reménytelién integették, néztek a három körmös után. Dehát az idő esztendőmérő órája sokat haladt azóta, s már 1965-nek is a vége felé járunk. És 1965; őszén a jászárokszállási Táncsics termelőszövetkezet géptelepén talán mindörökre munkanélküli listára került, a falu szégyenévé l^tt a szegény „csak” körmös árva traktor. Borzák Lajos Korszerű családi ház garázzsal, személyautóval A Szerencse-sorsjáték egyik főbb nyereménye — a sok közül. Vegyen Szerencse-sorsjegyet. — Ara: 4.— forint. Szerencse sorsjeggyel szerencséje lesz Már kapható a hírlapárusoknál, levélkézbesítőknél, stb. A kápolnásoldali iskola. Az ágói „házasság" Egyforma felelősséggel — hasonló sxorgalommal „Árva frakfor áll magában”0
