Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

Csak az igazság nevében A z a glossza, amely az ** újság vasárnapi kul­turális rovatában, szerényen a balsarokban napvilágot lá­tott. egy bizonyos költőnő verseiről szól. Nem sok az egész, de az a tíz sor is bőségesen elegendő arra, hogy derékon törjön egy szépen ívelő irodalmi kar­riert. Lefékezzen vagy örökre leállítson egy len­dületes költői szárnyalást. Kénytelen vagyok vitába szállni a glossza írójával, aki elég figyelmetlenül avasnak, bronzkorinak ne­vezte a költőnő verseit és elámul azon, hogy van még széles e hazában lap, amely nyilvánosságot %nged ezek­nek a rímekbe kényszerűéit bárgyfiságoknak. Kezdjük talán azon, hogy a glossza hangja tapintat­lan. amikor nincs tekin­tettel a női érzékenységre. Nem becsüli a versek író­jában a nőt, az édesanyát, a leendő nagyanyát, déd­anyát és még az ükanyát is említhetném. A glossza író­ja talán rózsa bokorban jött a világra. Nem ismerte so­ha az anyai, nagyanyai, stb. (lásd, mint fent) kéz simogatását és altatódalt sem énekelt bölcsője felett egy meleg női szoprán. — Nem maiak ezek a versek! — mondja harma­dik sorában a glossza. — Még csak nem is tegnapiak, azt pedig hasztalanul keresi az olvasó, hogy mennyire mutatnak előre a slendriá­nul összehányt sorok. — Szép! Szóval a glossza frója szerint a tegnapról már írni sem szabad. A tegnapot, a tegnapelőttöt el kell temetni és hallgatni kell róla, még akkor is, ha ez a tegnap, sőt tegnapelőtt szép és hasznos tanulságo­kat tartogat a ma és a hol­nap számára. A glossza tartalmát egé­szében visszautasítom. In­dokaim egyrészét már el­mondtam, de kiegészíthe­tem még néhányakkal. — Senkinek sincs joga ahhoz, hogy lefogja egy fejlődő költönő kezében a golyós­tollat vagy durván bele­markoljon a lant remegő húrjaiba. Zengeni minden­kinek szabad. Ez alkot­mányban biztosított joga minden állampolgárnak. — Akinek pedig nem tetszik a dal, az dugja be a füleit vagy struccmódiára ássa bele fejét a homokba. Az örök szólásszabadság nevé­ben védem a költőnőt és a költői szabadságot írom arra a zászlóra, amelyet a költőnő védelmében meg­lengetek. És befejezésül hadd mond­jam el őszintén legalapo­sabb indokomat: a költőnő a feleségem, öt gyönyörű gyerek édesanyja és pompás halászlét főz. Amikor iro­dalmi elfoglaltsága ezt meg­engedi. Rossi Károly — Ne haragudj, kedvesem, de ez az egyetlen mo aogy nyugodtan élvezhessem » természetet! ÚJDONSÁG az éjjeli lokálban a ven. : dég a pincérhez: — Miféle furcsa szag ter­jeng itt, kérem? — Friss levegő. Szellőz­tetünk. * Mi jobb? — Igaz, hogy elváltál a férjedtől? — Igen. — Tartásdíjat fizet? — Nem, de ragyogó aján­lásokat adott nekem. MORZSÁK Tanú A bíró a tanúhoz: — ön ebben az ügyben tanúként van megidézve. Jelen volt amikor nézet- eltérés támadt a férj és feleség között? — Természetesen, tanú voltam a házasságkötésü­kön. Módsser — Állítólag Kovacsik rendkívül türelmes és meg­értő a gyermekeihez. — Hogy csinálja ezt? — Soha sincs otthon. SPORTORVOS

Next

/
Thumbnails
Contents