Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-24 / 251. szám
Csak az igazság nevében A z a glossza, amely az ** újság vasárnapi kulturális rovatában, szerényen a balsarokban napvilágot látott. egy bizonyos költőnő verseiről szól. Nem sok az egész, de az a tíz sor is bőségesen elegendő arra, hogy derékon törjön egy szépen ívelő irodalmi karriert. Lefékezzen vagy örökre leállítson egy lendületes költői szárnyalást. Kénytelen vagyok vitába szállni a glossza írójával, aki elég figyelmetlenül avasnak, bronzkorinak nevezte a költőnő verseit és elámul azon, hogy van még széles e hazában lap, amely nyilvánosságot %nged ezeknek a rímekbe kényszerűéit bárgyfiságoknak. Kezdjük talán azon, hogy a glossza hangja tapintatlan. amikor nincs tekintettel a női érzékenységre. Nem becsüli a versek írójában a nőt, az édesanyát, a leendő nagyanyát, dédanyát és még az ükanyát is említhetném. A glossza írója talán rózsa bokorban jött a világra. Nem ismerte soha az anyai, nagyanyai, stb. (lásd, mint fent) kéz simogatását és altatódalt sem énekelt bölcsője felett egy meleg női szoprán. — Nem maiak ezek a versek! — mondja harmadik sorában a glossza. — Még csak nem is tegnapiak, azt pedig hasztalanul keresi az olvasó, hogy mennyire mutatnak előre a slendriánul összehányt sorok. — Szép! Szóval a glossza frója szerint a tegnapról már írni sem szabad. A tegnapot, a tegnapelőttöt el kell temetni és hallgatni kell róla, még akkor is, ha ez a tegnap, sőt tegnapelőtt szép és hasznos tanulságokat tartogat a ma és a holnap számára. A glossza tartalmát egészében visszautasítom. Indokaim egyrészét már elmondtam, de kiegészíthetem még néhányakkal. — Senkinek sincs joga ahhoz, hogy lefogja egy fejlődő költönő kezében a golyóstollat vagy durván belemarkoljon a lant remegő húrjaiba. Zengeni mindenkinek szabad. Ez alkotmányban biztosított joga minden állampolgárnak. — Akinek pedig nem tetszik a dal, az dugja be a füleit vagy struccmódiára ássa bele fejét a homokba. Az örök szólásszabadság nevében védem a költőnőt és a költői szabadságot írom arra a zászlóra, amelyet a költőnő védelmében meglengetek. És befejezésül hadd mondjam el őszintén legalaposabb indokomat: a költőnő a feleségem, öt gyönyörű gyerek édesanyja és pompás halászlét főz. Amikor irodalmi elfoglaltsága ezt megengedi. Rossi Károly — Ne haragudj, kedvesem, de ez az egyetlen mo aogy nyugodtan élvezhessem » természetet! ÚJDONSÁG az éjjeli lokálban a ven. : dég a pincérhez: — Miféle furcsa szag terjeng itt, kérem? — Friss levegő. Szellőztetünk. * Mi jobb? — Igaz, hogy elváltál a férjedtől? — Igen. — Tartásdíjat fizet? — Nem, de ragyogó ajánlásokat adott nekem. MORZSÁK Tanú A bíró a tanúhoz: — ön ebben az ügyben tanúként van megidézve. Jelen volt amikor nézet- eltérés támadt a férj és feleség között? — Természetesen, tanú voltam a házasságkötésükön. Módsser — Állítólag Kovacsik rendkívül türelmes és megértő a gyermekeihez. — Hogy csinálja ezt? — Soha sincs otthon. SPORTORVOS
