Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-24 / 251. szám
1965. október 24. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 7 Közösség és egyén rrAz individuum önmagában, a kollektívától elszakadva, valamilyen átfogó, az embereket egyesítő eszme nélkül tehetetlen, konzervatív, és akadályozója az élet fejlődésének.” (Gorkij) A z egyén önmagában, a ** közösség nélkül nem létezhet. Ez olyan társadalmi tény, amelyet ma már egyaránt elfogadnak a polgári és a marxista filozófusok, szociológusok és pszichológusok és amelyet az emberek hétköznapi tapasztalatai is igazolnak. Korántsem mindenki ítéli meg azonban egyformán az egyén és közösség viszonyának jellemzőit. A polgári ideoiógusok — általánosságban elismerve egyén és közösség szükségszerű kapcsolatát —, olyan ellentéteket fedeznek fel abban, amelyek „természetüknél” fogva fel- oldhatatlanok. Az ember mindig arra törekszik, ■ — mondják —, hogy minden külső „ellensállással” szemben biztosítsa egyéni érvényesülését, egyéni érdekeit. A közösség, a társadalom viszont igyekszik letörni az egyén önállósulási törekvéseit, „megvédeni” s közösséget e törekvésekkel szemben; ezért a közösség és az egyén „örök" konfliktusa — feloldhatalan. Vagy a társadalmi érdek érvényesül az egyén rovására, vagy az egyéni érdek a társadalom, a közösség rovására. A marxizmus nem elvontan, a konkrét társadalmi feltételektől, elszakítva vizsgálja közösség és egyén viszonyát, hanem mind az egyént., mind 3 közösséget történelmileg változónak tekinti. Az osztálytársadalmakban közösség és egyén viszonya an- tagonisztikus. A kizsákmányolás eldologiasodott, osztályellentétektől terhes világában a magántulajdon mértéke által rangsorolt egyének nem alkothatnak igazi, emberi közösséget. Minden emberi kapcsolatot beárnyékol a pénz utáni hajsza, az anyagi haszonra való törekvés. A szocializmusban közösség és egyén új alapokon álló viszonyának kialakulása hosszantartó, bonyolult folyamat, s nem velősül meg ellentmondások, nemegyszer éles konfliktusok nélkül. Bizonyos ellentmondások persze itt is fennaradnak e viszonyban. Ezek azonban — az új társadalmi körülmények között — általában nem fejlődhetnek amtagoniz- mussá. A szocializmusban a társadalmi érdek nem idegen az egyéni érdektől, mert hiszen egyik központi célja a társadalom tagjainak anyagi és szellemi jólétét biztosítani, megteremteni a sokoldolú fejlődés feltételeit. Ezért az egyén magáénak érzi a társadalmi célkitűzéseket és törekvéseket. azonosul velük. A szocializmusban az egyéni érdek érvényesítésének legfőbb útja egyre inkább a társadalmi érdek meq- valósításán át vezet. Egyén és közösség, egyén és társadalom harmonikus viszonya mindenekelőtt olyan tényezőktől függ, mint az anyagi és szellemi-erkölcsi ösztönzők rendszere, de szükség van olyan közösségek kialakítására is, amelyek megfelelnek a szocializmus társadalmi követelményeinek és egyszersmind az egyének törekvéseinek is. A közösség mindig meghatározó befolyással van az egyénre, de e befolyás kétféle lehet: kedvező és kedvezőtlen irányú. A közösségek közvetlen hordozói a szokásoknak, hagyományoknak, előítéleteknek, a régi, elavult erkölcsi elveknek, de ugyanakkor az új emberi kapcsolatoknak, a szocialista társadalom által támasztott követelményeknek és magatartásformáknak is. A társadalmi tevékenység legkülönbözőbb területein: a munkában, a politikai-közéleti tevékenységben, a kulturális és művelődési tevékenységben, a szabadidő eltöltésének meghatározott területein (sport, játék, szórakozás stb.) a magánéletben (család, barüti csoportok stb.) a közösség sokféle formája alakul ki. Az ember mindig több közösséghez tartozik, s ezek más és más hatást gyakorolnak rá. Az egyikkel lazább, a másikkal szorosabb kapcsolatai épülnek ki. E kapcsolatok jellegétől nagy mértékben függ az egyén fejlődése. Társadalmilag a legjelentősebb szerepet a munkakollekti- vák töltik be, mert ezekben zajlik az ember alapvető élettevékenysége, s ez alapozza meg az ember másirányú fejlődését is. Jellegükben, szerepükben bármilyen eltérő közösségekről legyen is szó — kezdve a munkakollektívával, a politikai-társadalmi szervezeteken és a szabadidő közösségeken keresztül a családig —, néhány olyan általános ismérvet sorolhatunk fel, amelyek a szocialista közösség általános jellemzői. N em tekinthető fejlett közösségnek az a csoport, amelynek tagjai nem tudatos eszmék és célok, hanem csak az együttes tevékenység objektív elkerülhetetlensége alapján kapcsolódnak össze. Ez az oka annak, hogy például az együtt dolgozó emberek korántsem mindig alkotnak közösséget. Ha csak a munkamegosztás technikai vonatkozásai kötik össze az embereket egy műhelyben, gyárban, intézményben — bár ez igen lényeges feltétele a közösség kialakulásának —, ez még nem közösség. Ilyen körülmények között az egyén a csoport tagjaként is éppoly magányos lehet, mintha azon kívül foglalna helyet. Az együttes munka csak akkor fejleszt ki tényleges közösséget, ha az együtt dolgozókat a közös hivatásbeli, politikai, világnézeti és erkölcsi célok is összekötik. Ha a munkatársakat pusztán az az elkerülhetetlen körülmény egyesíti, hogy csak ily módon tehetnek szert a megélhetéshez szükséges anyagi eszközökre, ettől még az egoista hajlamok és tendenciák zavartalanul tovább élhetnek. A z igazi szocialista kö- ** zösség sohasem öncélú, tevékenységében, törekvéseiben túlmutat önmagán, jelentősége nem létezésében, hanem abban van, amit produkál. Ez azt jelenti; a szocialista közösség sohasem szakadhat el a társadalomtól, annak céljaitól és törekvéseitől. Ha ez nem érvényesül, a közösség könnyen a társadalommal szemben álló érdekek kifejezőjévé válhat, olyan parazita csoporttá, amely nem alkalmas arra, hogy kollektív érzésű, társadalmi felelősségű embereket neveljen, hanem éppen az individualista tulajdonságok kialakulásának melegágya, egyfajta „kollektív individualizmus" hordozója lesz. A közösség kölcsönös függőségi rendszert alkot. Ez az egyénre nézve meghatározott kötöttséget jelent. Ahhoz, hogy ezek a kötöttségek megfelelően érvényesüljenek és ne károsítsák sem a közösséget, sem az egyént, feltttlenül meg kell teremteni a közösségen belüli viszonyok szabályozásának kereteit. Ennek fontos eszköze a szervezettség és a belső fegyelem. Ha s kollektíva céljai csak szervezettséggel és belső fegyelemmel valósíthatók meg. kézenfekvő, hogy ezek az emberi szabadság kifejezői, mert azt bizonyítják, hogy az ember ura önmagának, tudatosan irányítja tetteit, nem rabja az ösztönösség- nek, hanem a közösség céljaiban kifejeződő és felismert szükségszerűség alapján egyesíti erejét a cél elérése érdekében. A közösség belső fegyelme és szervezettsége azonban csak akkor valósulhat meg, ha vele párhuzamosan a közösség minden tagja számára biztosított a közösség ügyeibe való megfelelő beleszólási és döntési jog ha élő és erős a sajátos belső demokratizmus. E demokratizmus természetesen nem csaphat hát anarchiába, a közösség által kialakított belső fegyelem, s többségi határozatok önkényes felrúgásába. A z egyén kötelessége. • » hogy önként alávesse magát a kollektíva határozatainak, teljesítse mindazokat a feladatokat, amelyeket a közösésg érdekében rábíznak, hogy önmaga és a közösség érdekében állandóan fejlessze tudását bővítse ismereteit, elmélyítse kultúráltságát. Az egyén joga, hogy a közösségtől megkövetelje egyéni hajlamainak, törekvéseinek tiszteletben tartását, elismertesse önálló és fejlett egyéniséggé válásra irányuló törekvéseit. A fejlett közösségben az egyén legfontosabb vonása, hogy nem külsőleg rendeli magát alá a közösség kívánalmainak, hanem belsőleg igényli, magáévá teszi és ily módon tudatosan, meggyőződésből követi, mint saját legfontosabb céljait és érdekei 1 érvényesíti azokat A z „elsődleges közössé- gek” jelentőségének és szerepének elismerése szocialista céljaink elérésé ben szükségessé teszi, hogv alaposan tanulmányozzuk ezeket a közösségeket, kialakításuk, működésük módját az élet minden területén. Korábban meglehetősen elhanyagoltuk ezt a feladatot. A különböző kis közösségekben áttételek nélkül, sokszor az egyén sajátos közvetlen viszonyaitól eltekintve apelláltunk az össztársadalmi érdekre, nem vettük kellően figyelembe, hogy az egyén érdekei az össztársadalmi érdekhez csak e közösségek rendkívül bonyolult áttételein kérésziül kapcsolódnak. Ezt a közbülső láncszemet a szocialista emberré válás feltételeinél semmiképp sem hagvhatjuk számításon kívül. Ezért mind a pártszervezeteknek, mind a társadalmi szervezeteknek meg kell teremteniök a feltételeket ahhoz, hogy a közvetlen közösségek szocialista jellegének kialakításában minél nagyobb eredményeket érjünk el. E téren nem nélkülözhetjük a szociológiai, társadalompszichológiai, stb. kutatásokat, a szocialista pedagógia eredményeit, de nem mondhatunk le a szocializmus építése során felhalmozódott gyakorlati tapasztalatok fokozottabb felhasználásáról sem. Ilyen tapasztalatokkal rendelkezünk a szocialista brigádmozgalomban is amelyet joggal nevezhetünk a szocialista közösségek kialakításához vezető út mintájának. Különös gondot kell fordítanunk azokra a tényezőkre, amelyek a szocialista közösségek kialakulásának ma még legfontosabb objektív és szubjektív akadályait képezik. Mindehhez természetesen ismernünk kell azokat a célokat, amelyeket belátható időn belül el kell érnünk. Bokros László: „Medúza" Lesz-e kis „Műcsarnok Szolnokon ? // Régóta nagy probléma Szolnokon egy képzőművészeti kiállítás céljaira is alkalmas terem hiánya. A szolnoki képzőművészek és társadalmi szervek már számtalan javaslatot terjesztettek az illetékesek elé e probléma orvoslására. — Ezek a javaslatok azonban különböző tárgyi akadályok miatt nem valósulhattak meg. Most ,a Hazafias Népfront kezdeményezésére egy minden, eddiginél kedvezőbb ideális megoldást kínáló javaslat került előtérbe. A szolnoki zsinagóga átalakítása. A műemlék-jellegű épületet az egyházközség megvételre ajánlotta fel a városi tanácsnak. Elfogadható vételár esetén a tanács ezt az ajánlatot el is fogadná és a községfejlesztési alapból meg is vásárolná a templomot. A vásárlás egy másik feltétele, hogy biztosítani tudják az átalakított épület megfelelő kihasználtságát. Pénteken a Hazafias Népfront meghívására lent járt Szolnokon Céh József, a Műcsarnok igazgatója és dr. Rozványi Márta igazgató- helyettes, hogy személyesen győződjenek meg a templom alkalmasságáról. Céh József az épülettel való délelőtti ismerkedés után a város vezetőivel folytatott délutáni beszélgetésen kijelentette, hogy véleménye szerint a Műcsarnokot kivéve nincs az országban olyan kiállító terem, amely megközelítené az aránylag kis költséggel átalakított szolnoki zsinagóga ideális lehetőségeit. Ha a terv sikerül, Szolnok tehát kis „Műcsarnokkal” rendelkezne, amelynek üzemeltetését a Műcsarnok vállalná, természetesen elsőbbséget biztosítva a helyi képzőművészeti és egyéb kiállításoknak. Tekintettel arra, hogy a múlt század végén épült műemlékjellegű épületről van szó, külső homlokzatát eredeti állapotában kell helyreállítani, a belső tér azonban a szükségleteknek megfelelően átalakítható. Ennél az átalakítási munkánál az a szerencsés helyzet adódhat, hogy már a bontással „építenének”, nagyobb szerkezeti változtatást egy födém behúzását kivéve nem kell végrehajtani, így egy kétszintes, közel hatszázötven négyzetméter alapterületű, kitűnő természetes megvilágítású kiállítási épületet nyerhetnének (méreteiben megegyezne a Pszichológus találkozó Budapesten Néhány nap múlva kezdődik Budapesten a Magyar Pszichológiai Társaság II. tudományos nagygyűlése. Három nap alatt mintegy 120 előadás hangzik majd el. A kongresz- szus célja: bemutatni, ismertetni a hazai pszichológusok legújabb eredményeit. A szekciók rendezésében több, igen élénk érdeklődésre számot tartó előadásra kerül sor. Az orvospszichológusok tematikájából: az alkoholelvonó- kúra hatásának tudományos vizsgálata, az emberi konfliktusok górcső alá vétele, mennyire és miképpen befolyásolja az alkohol az ember szellemi tevékenységét. A bűnügyi szakemberek különös érdeklődéssel várnak néhány előadást; például „Az öngyilkosság okainak vizsgálata”, „A fiatalkorúak bűnesete és a dadogás összefüggése” című felszólalásokat. Az utóbbi időben „zöld utat” kapott a lélektan a mérnöki munkában és az üzemek tevékenységében, s egyes gyárak termelésének fellendülésében igen sokat segített a vállalatnál alkalmazott pszichológus. Már csak ezért is ígérnek sok tanulságot és újdonságot a „munkalélektanosok' előadásai. Többen közülük vizsgálatot folytattak néhány mamutüzemben, mint a Lenin Kohászati Művekben, Ganz-MÁVAG-ban stb. Választ keresnek egy, a közvéleményt különösen foglalkoztató kérdésre: rm- lyen szerepe van a foglalkozási tényezőknek az Idegesség keletkezésében. Több ország neves kutatói is jelezték: részt kívánnak venni a nagyszabású budapesti pszichológus találkozón. «— kovái — Műcsarnok két nagy termének alapterületével). A Műcsarnok igazgatója elmondotta azt is, hogy egy ilyen kiállítási épület létrehozása segítséget nyújtana kultúrpolitikai feladataik végrehajtásában is. Szolnok egyike lenne a vidéki kiállítási és képzőművészeti központoknak. — nagyobb külföldi kiállítások első magyarországi bemutatását is itt lehetne megrendezni. Ez a lehetőség a város számára — idegenforgalmi szempontból is döntő fontosságú lenne és Szolnok kulturális életének felmérhetetlenül nagy lendületet adna. A péntek délutáni megbeszélés résztvevői — Kapás Rezső, a városi tanács vb elnöke, Szurmay' Ernő, a városi tanács vb elnök- helyettese, Adler Vilmos, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője, Horváth Ferenc, a megyei tanács művelődési osztályának előadója, Pélyi Ferenc városi főmérnök, a Hazafias Népfront részéről pedig Hegedűs Lajos, a Hazafias Népfront megyei elnökségének tagja, Patonay József, a műszaki akció bizottság tagja és Pápay Mihály, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa, — valamint Simon Ferenc szobrászművész, a Középmagyarországi Képzőművészeti Területi Szervezet titkára és Kaposvári Gyula, a szolnoki Damjanich múzeum igazgatója —, valamennyien támogatták a zsinagóga kiállítási csarnokká történő átalakítására tett javaslatot és úgy döntöttek, hogy egy alapos, minden részletre kiterjedő tervet készítenek az átalakítás kulturális és gazdasági kihatásainak felmérésére. — r* — Olasz zongoraverseng győz! ele Az észak-olaszországi Ve- roelliben 23 nemzet 89 zongoraművésze közül a nemzetközi zsűri a spanyol születésű 24 éves Joaquin So- riano párizsi zongoraművészt tüntette ki az évente megrendezett Giambatttsta Viotti zenei verseny első díjával. Soriano 200 ezer lírát és egy német gyátrmányú zongorát kapott.
