Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-05 / 209. szám

10 SZOLNOK MEGrEl NÉPLAP 1965. szeptember 5. BONYODALMAK Lee Oswald fegyverei I •• •• I Az VSA kormánya KOrUS magának követeli Kennedy állítólagos merénylőjének puskáját és pisztolyát VÁDOL A „BBRWa KÖNYV" 1800 náci és háborús bűnös Bonn szolgálatában ... Négy óra — ébresztő van. S öt órakor a szánal­mas rongyokba burkolózott foglyok, fapapucsaikban csoszogva, elindulnak a bá­nyába. Mielőtt lemennének a négyszázméteres mélység­be, egy órahosszát a jeges szélben kell várakozniuk. Napi 12 órát dolgoznak a tárnák áporodott, gázokkal telített levegőjében. Ha va­lamelyikük megáll, hogy kifújja magát, furkósbotok- kal verik halálra. A láger­ben a leggyakoribb bünte­tésmód, hogy a foglyoknak egész éjjel meztelenül fe­szes „vigyázzban” kell áll­mok a mínusz 20—25 fokos fagyban. S másnap hajnal­ban ismét indulnak a bá­nya, a biztos halál felé. A loe-i koncentrációs tá­bor foglyai csupán néhány hónapig birták s a halálo­zási arány ebben a tábor­John King amerikai ál­lampolgár, szenvedélyes rit­kasággyűjtő súlyos össze­ütközésbe került az USA kormányával, vagyis magá­val az állammal. Ugyanis ő és az állam egyet akar­nak: birtokba venni Lee Oswaldnak, Kennedy elnök állítólagos merénylőjének fegyvereit. King egyelőre kedvezőbb helyzetben, jogi nyelven szólva, birtokon be­lül van ugyan, de kérdés, hogy megtarthatja-e a pus­kát és pisztolyt, amellyel Lee Oswald, a Warren bi­zottság mgállapítása szerint agyonlőtte Kennedy elnököt, illetőleg Tippit őrszemes rendőrt. A kormány arra hivat­kozik hogy a két fegyver bűnjel, s ezért az államot illeti Kingnek erősebb ér­vei vannak: 10 000 dollárt A düsseldorfi „Handels­blatt" 1965. július 13-án a következőket írta a Kindler und Schiermayer AG, müncheni kiadóválla­lat jövőjéről: „Az új esz­tendő kilátásai igen ked­vezőek”. A vállalat ugyan­aznap megszűnt létezni. Kindler 1,13 millió pél­dányszámban megjelenő „Revue”-je, a legkisebb az öt nagy képes folyóirat kö­zül, azóta a konkurrens „Quick”-nél jelenik meg. A zsákmány oroszlánrészét a szövetségi német vélemény- gyárosok leghatalmasab- bika, Axel Cäsar Springer nyelte el. A bajor újságíró szövet­ség elnöke, Ernst Müller— Meiningen jr. a Kindler— Verlag bekebelezését egye­nesen „a sajtószabadság megvásárlásának” nevezte. Szavai szerint megerősö­dött „egy véleménymono­pólium, amelynek romboló hatása egy funkcionáló de­mokrácia számára feltétle­nül végzetes következmé­nyeket von maga után.” Két hónappal a Bundestag választások előtt Nyugat­németország gazdaságilag leghatalmasabb, politikai­lag legagresszívebb és ideo­lógiailag legbefolyásosabb sajtóhatalmának megnöve­kedése nyomán a legrosz- szabbtól kell tartani. Axel Cäsar Springer trösztje alig húsz eszten­deje létezik. 1946 elején alapították Hamburgban. Első termékeként egy 32 oldalas füzetecske jelent meg jegyzet formájában. Axel Springer, egy altonai külvárosi kiadó és a goeb- belsi német hírszolgálati iroda munkatársának fia, néhány héttel később enge­délyt kapott két folyóirat kiadására. Így jelent meg a „Nordwestdeutschen Hefte”, amely később át­alakult és kéthetenként je­lent meg „Kristall” címmel, valamint a „Hör zu!” című rádióműsorfüzet. A kiadó- vállalat első napilapja a „Hamburger Abendblatt” volt. A cég új sajtótermé­keként jelentették meg a „Bild” című filléres újsá­got. Springer később meg­szerezte az angol megszál­ló hatalmaktól az egész or­szágban terjesztett „Weif­et. Nyugat-Berlinben az Ullstein-AG megvásárlásá­val vetette meg a lábát. És így ment ez lépésről lépés­re, egészen a Kindler- komplexum átvételéig. fizetett a két fegyverért Marina Os\yaldnak, az állí­tólagos merényi' özvegyé­nek. Megjegyezzük, Oswald a puskáért 30, a piszto­lyért 10 dollárt fizetett a fér werke reskedésben, ahol vásárolta. King kijelentette, hogy semmilyen összegért nem hajlandó megválni szerze­ményétől. Pénzről egyelőre szó sincs, mert az állam természetesen nem megvá­sárolni akarja a fegyvere­ket, hanem a törvény alap­ján birtokba venni. Ebben az esetben King tízezer dollárral megkárosodik, mert az özvegytől nem kö­vetelheti vissza a fegyverek vételárát, annál kevésbé, mert Marina Oswald, aki másodszor is férjhez ment, már régen elköltötte. (A Magyar Szó nyomán.) Alig két évtized leforgá­sa alatt olyan sajtó- és vé­leménymonopólium jött létre, amelyhez hasonló né­met földön, a náci párt fa­siszta sajtótrösztjén kívül, sohasem létezett. A statisz­tikai adatok szerint Nyu­gatnémetországban és Nyu­gat-Berlinben megjelenő 500 napilapból Springer csupán hat felett rendelke­zik. A kinyomtatott és el­adott példányszámokhoz viszonyítva azonban ez a hat egyedül majdnem egy- harmadot, pontosan 31 szá­zalékot képvisel. Még kedvezőbb a kép Springer számára az egész országban terjesztett napi­lapok terén. A naponta el­adott 4,9 millió példányból a „Bild”-re (4,2 millió) és a „Welf-re (0,2 millió) több, mint 4,4 millió esik. Ez 90 százalék. Springer a sajtóban más területeken is vitathatatlanul az élen jár. ’ A példányszámok emel­kedésével nőtt azoknak a jóakarata is, akik a legtöb­bet profitáltak a szenzáció­hajhászásból, a könnyzacs­kókra gyakorolt hatásból és az émelyítő érzelgősségből. Hitelek és oldalas hirdeté­sek formájában rótták le „politikus” hálájukat, az „apolitikus” kiadóval szem­ben. A vállalat fokozatosan monopóliummá fejlődött. Amikor a bonni par­lament elhatározta a Bundeswehr atomfel­fegyverzését. Franz Josef Strauss meghirdette a köz­pontilag irányított és koor­dinált lélektani hadviselést. A politikai ambíciók nél­küli kiadó ebben a hely­zetben elhatározta, hogy politikus lesz. Teljes sajtó­haderejét maradéktalanul a hidegháború szolgálatába állította. Springer Nyugat-Berlin­ben milliós beruházásokat eszközölt. Terve az volt, hogy innen terjeszti ki saj- tódiktaturáját az NDK te­rületére. Szüntelen propa­gandahadjáratot folytat az NDK ellen. A Springer-vállalatok a múlt évben 750 millió DM-t forgalmaztak. A tröszt tu­lajdonosának magánjöve­delme ugyanezen idő alatt 60 millió DM volt E bi-o- dalom és cézárának tényle­ges hatalmáról ez az összeg csak homályos elképzelést ad. Óriási hatalommal rendelkezik számtalan ki­adó, újságíró, politikus és sok millió olvasó felett. Egy bátor nyugatnémet publicista a következő sza­vakkal jellemezte a mam- mut-véleménytröszt áldat­lan szerepét: „Az újságki­rály politikát csinál. Ha a szövetségi kancellár, vagy a külügyminiszter nem tet­szik neki, kormányválságot robbant "ki. Újságjaiban nemcsak az áll, ami tegnap történt. Springer, ha az számára politikai szem­pontból szükségesnek lát­szik, maga gondoskodik ró­la, hogy történjék valami.” Hazai és nemzetközi ta­pasztalatok egyaránt iga­zolják, hogy a modern me­zőgazdaság kiépítése nagy beruházásokat igényel. Gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb célkitűzése a mezőgazdasági termeié3 olyan színvonalra emelése amely megfelel a népgaz­daság növekvő igényeinek. Mezőgazdasági termelésünk — az átszervezés befejezé­se, 1961 óta — három év alatt 10.1 százalékkal növe­kedett és ez lehetővé tette a lakosság élelmiszerellátá­sának az emelését, a terme­lőszövetkezeti parasztság élet- és munkakörülmé­nyeinek a javítását, a me­zőgazdasági és élelmiszer- ipari export növelését. A szocialista átszervezés befejezése után meggyor­sult a mezőgazdasági ter­melés anyagi-műszaki meg­alapozása. A népgazdaság tartalé­kainak az átcsoportosítá­sával a második ötéves tervben eredetileg elő­irányzott 34,4 milliárd forinttal szemben tényle­gesen — a vízüggyel és az erdőgazdálkodással, a felsőfokú mezőgazdasági szakoktatással együtt — 43,5 mlíliárdot használtak fel a mezőgazdaság fej­lesztésére. bán háromszor olyan ma­gas volt, mint bármelyik más lágerben. S e haláltá­bor főnökét Heinrich Lüb- kének hívták. Ez az ember, akinek Himmler, az SS reich-fürere bőségesen gon­doskodott halálraítéltekről, ma, 20 év múltán, o Német Szövetségi Köztársaság el­nöke. A XX. század megrázó történelmi dokumetuma a „Barna könyv”, melyet a közelmúltban adtak ki a Német Demokratikus Köz­társaságban. A könyv cí­me: „Háborús és náci bű­nösök a Német Szövetségi Köztársaságban”. A fenti, részlet csak egy a számta­lan példából, — mely a könyvben felsorolt náci go­nosztevők szörnyű gaztet­teit bizonyítja. A „Barna könyv” megjelenése alkal­mából Berlinben megtar­tott sajtókonferencián Al­bert Norden rámutatott, hogy ez a könyv számtalan újabb adat, dokumentum és tény alapján bizonyítja, milyen nagy szerephez ju­tottak napjainkban a náci bűnösök Nyugat-Németor- szág életének minden te­rületén. Az NSZK-ban jelenleg több mint 1800 náci és há­borús bűnös tölt be magas tisztséget vagy élvez tisztes nyugdíjat. Nyugat-Németor- szágban több mint 20 mi­niszter és államtitkár, 100 Bundeswehr-tábornok és tengernagy, 828 jogász, bíró és ügyész, 245 külügymi- nisztériumi vezető tisztviselő és diplomata, 297 vezető és közepes beosztású rendőr­tiszt található, akik Hitler befolyásos hívei, a zsidó- pogromok sugalmazói és végrehajtói voltak, irányí­tották az agresszív gaztet­teket Európa csaknem va­lamennyi országában, s agyafúrt módon gyilkolták A második ötéves terv­ben 40 000 új traktor, 6500 kombájn és sok tízezer munkagép segítette, illetve segíti a mezőgazdaságban dolgozók munkáját. A me­zőgazdasági üzemekben 15 milliárd forint értékű nagyüzemi épület létesült. Ez azt jelenti, hogy a fel­épített kb. 400 000 új szarvasmarha, a 1,5 millió sertés, a 710 000 juh férő­hely, valamint a 220 000 négyzetméter alapterületű baromfiól, általában lehe­tővé teszi a nagyüzemi ál­latállomány elhelyezését. Nagy lépéssel jutdtt előre a mezőgazdaság kemizálá- sa. A mezőgazdaságnak juttatott műtrágya 1965- ben már eléri az évi 1,6 millió tonnát. Gyorsan ter­jed a növényvédő-vegysze­rek használata. Tovább folytatódott a nagyarányú talajjavítási munka. A má­sodik ötéves tervben — előreláthatóan — az eddigi 626 ezer kát. holdon kívül még mintegy 200 ezer kát. holdon végeznek talajjaví­tást. Az öntözéses gazdál­kodás alá vett terület 164 ezer kát. holdról 462 ezer kát. holdra nőtt. Mezőgazdaságunk jelen­legi helyzete, a termelés anyagi műszaki megalapo­zásának színvonala — bár halomra az antifasisztákat és ellenállókat. A „Barna könyv”, mely­ben számos facsimile ta­lálható, leleplezi többek között" — Lemmert, az át­települtek ügyeinek minisz­terét is, aki mint a Ges­tapo alkalmazottja, nyomo­zó és besúgó volt. Lemmer bennfentes volt a Külföldi Sajtóegyesületben és egyi­ke Göbbels propagandami­niszter bértollnokainak. — Mintegy kétezer olyan cik­ket írt, melyekben Hitlert és a nácik rablóháborúját dicsőítette. Egy másik ilyen figura — Lunger Westrik minisz­ter, a bonni államtitkári kollégium vezetője, Globke odaadó híve és Erhardt bi­zalmasa. Westrik, mint a fasiszta Németország alu­míniumipari trösztjének fő­nöke, 1933-ban tevékeny szerepet játszott a „Luft­waffe megteremtésében és a jugoszláviai, magyaror­szági és ukrajnai gyárak kifosztásában. A „Barna könyv” rámutat, hogy sok­száz külföldi — orosz, len­gyel, francia, jugoszláv, olasz — munkás (köztük nők és gyermekek vére ta­pad Westrik kezéhez. Az új dokumentumgyűj­temény ékesszólóan bizo­nyítja a náci bűnösök és a jelenlegi bonni politikusok, a Harmadik Birodalom és az NSZK hasonlóságát. A „Barna könyv” sajátos fi­gyelmeztetés az NSZK re- vansista körei számára a potsdami egyezmény alá­írásának 20. évfordulója alkalmából. Ezen egyez­mény lényege: soha többé nem szabad megengedni, hogy német területről há­borút robbantsanak ki! Ez a figyelmeztetés azoknak a bonni politikusoknak szól, akik rendkívüli törvények segítségével — igyekeznek napjainkban totálisan elő­készíteni egy új háborút. Hans Prin még nem éri el a legfejlet­tebb országok színvonalát, és még sok ebben a tekin­tetben a tennivaló — azt bizonyítja, hogy a magyar mezőgazdaságban már lét­rejöttek a fejlődés alapvető feltételei. A szocialista nagyüzemek fejlődése most elsősorban attól függ, miként hasz­nálják ki a rendelkezé­sükre álló termelőeszkö­zöket és a további beru­házások megtervezésénél, megvalósításánál mennyi­ben törekednek a beru­házások komplett meg­alapozására és kiegészí­tésére, messzemenően fi­gyelembe véve a gazda­ságosság elvét. A beruházási eszközök gazdaságos felhasználásá­nak, — sok egyéb tényező mellett — egyik legfonto­sabb feltétele, hogy a me­zőgazdaság beruházási ter­ve elsősorban az üzemek beruházási terve legyen, az üzemek törekvéseit, el­gondolásait tükrözze. Ezt a követelményt legjobban akkor lehet valóraváltani, ha a mezőgazdasági nagy­üzemek néhány éven belül olyan távlati üzemfejlesz­tési tervekkel rendelkez­nek, amelyek a beruházási célkitűzéseknek is alapját képezik. Ezzel lehetővé vá­Régészeti világszenzáció MEGTALÁLTÁK ALARIK KIRÁLY SÍRHELYÉT? A római rádió közxese szerint bizonyos jelek arra vallanak, hogy olasz régé­szek megtalálták Alarik nyugati gát király sírhe­lyét. A bejelentés óriási feltűnést, valóságos világ- szenzációt keltett a régé­szek körében, s feszült fi­gyelemmel várják a továb­bi kutatás eredrpényét. Alarik eleinte római zsoldban állt gót harcosai­val, majd önállósította ma­gát. Végigfosztogatta a bi­rodalom balkáni és itáliaia provinciáit, s Rómát is be­vette és teljesen kifosztot­ta. 410-ben halt meg, s a legenda szerint az összeha­rácsolt, mérhetetlen értékű kinccsel együtt temették el. Ez az állítás azonban nemcsak szóhagyományon alapszik, történelmi doku­mentum is tanúskodik ró­la. Ugyanis Franciscin tör­ténész szemtanúja volt a temetésnek és feljegyezte, hogy „két napig hordozták a kincseket Alarik sírbolt­jába. A katonákat és en­gem valósággal elkáprázta­tott a sok ékszer és drága­kő. Agyagedényekben tö­méntelen pénzt vittek a sírboltba Alarik kívánsága szerint, hogy elgendő pén­ze legyen a másvilágon”. Az olasz régészek már ötven esztendő óta keresik a gót király sírhelyét. Az idén, nyár elején újabb lendületet kapott a kutatás, mert bizonyos jelek arra mutattak, hogy Alarikot Dél-Olaszországban, Calab­ria tartományban, Cosensa város közelében temették el. A kutatást Giovanni Co- matti neves régész vezeti. A talaj szondázása során olyan adatok birtokába ke­rült, amelyekből arra kö­vetkeztet, hogy megtalálta a régóta keresett, legendás hírű sírhelyet. (Magyar Szó nyomóin) lik a helyi érdekek és a népgazdasági szükségletek jobb, megalapozottabb ösz- szehangolása. Jelenleg, a beruházási tervek elfogadása előtt, csak kevés mezőgazdasági üzemben végeznek számí­tásokat a beruházások gaz­daságosságának várható alakulásáról. A modem nagygazdaságok beruházá­sai, többnyire évtizedekre meghatározzák a termelés irányát, a termelés szerke­zetét és az alkalmazott technológiát. Lényegesen befolyásolják az üzem gaz­dasági viszonyait; a terme­lési érték nagyságát, az ön­költség és a munkaterme­lékenység alakulását, az egész üzem jövedelmezősé­gét stb. Ezért rendkívül fontos, hogy az üzemek ve­zetői alkalmasint ne csak az agrotecihnikai, zootech- nikai és műszaki problé­mák megoldását latolgas­sák, hanem a beruházások gazdaságosságát is tegyék vizsgálat tárgyává. Gazdaságos beruházás­nak általában azt tekint­hetjük, amelyben a leg­kisebb eleven munka- és eszközráfordítással a leg­nagyobb eredményt ér­jük el. A kérdés az, hogy mit értünk a legkisebb ráfordí­táson, illetve a legnagyobb eredményen. A ráfordítá­sok vizsgálatakor először is számításba kell venni az új beruházás összes beruházá­si költségeit, tehát pl. egy tehenészet összes épület-, épületgépészeti költsé­geit, a technológiai be­rendezések és azok be­szereléseinek költségeit, a víz, a villany bevezetésé­nek, útépítés stb. költségeit. KÖZVÉLEMÉNYBEFOLYÁSOLÓ TRÖSZT AZ NSZK-BAN A sajtó-cézár birodalma KONZULTÁCIÓ Legkisebb ráfordítással legnagyobb eredményt A mezőgazdasági beruházások gazdaságossága

Next

/
Thumbnails
Contents