Szolnok Megyei Néplap, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-05 / 209. szám

1965. szeptember 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP KI VAGY TE, FÖLD URA? tgoooooooooooocoooocoocoooccoooooooooeooooocoooiinoooooooooocoooooooooooooocc» A Komszomolszkaja Pravda érdekes cikket közöl V. Zsulinnak, az altáji határvidéken lévő „Krasznojarszkij” állami gazdaság főagronómusá- nak tollából. A cikk a mezőgazdaságban a mun­katermelékenység lényeges növelésének feltéte­leit vizsgálja. A főagronómus elbeszélget a gaz­daság négy munkacsapatvez.etőjével, — megkéri őket, hogy nyilvánítsanak őszinte véleményt an­nak a földnek a sorsáról, amelyen dolgoznak. A beszélgetés során több figyelemreméltó javaslat hangzik el, amelyek részben a munkacsapatveze­tőktől, részben pedig magától a cikk írójától származnak. Ennek lényegét ismertetjük az aláb­biakban. pJOOOOOOCXXXXXXJOOOOOOCXJOOOOOOOOOOOOOCXJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO^ SZELLEMI KINCSEK VÉDELME 175 éves a modern-világ első szabadalmi törvénye V. Zsulin a cikk elején hivatkozik , rá, hogy a nagy­termelékenységű munká­nak nem annyira a techni­kai, mint inkább az embe­ri lehetőségei és feltételei érdeklik. Az a kérdés iz­gatja, vajon lehetne-e a rendelkezésre álló techni­kával jobban dolgozni. Ki­fejezésre juttatja azon meggyőződését, hogy a nö­vénytermesztésben kétszer olyan jól dolgozhatnának, mint most. Nem ad igazat annak a szabvány-megálla­pításnak, hogy azért megy rosszul a munka, mert megsértik az anyagi érde­keltség elvét. Nemcsak er­ről van szó. „Amikor azon feltételek­ről beszélünk, amelyek kö­zepette a földműves érde­keltté válik a lehető leg­jobb termés elérésében, vol­taképpen azt hányjuk-vet- jük meg, mit és hogyan kell tenni, hogy a földmű­ves minden nap, minden órában, az év egész folya­mán felelősséget érezzen a termésért. Semmiféle agro­nómiái vagy társadalmi el­lenőrzés nem pótolhatja e felelősségérzet hiányát’. Az egyik javaslat szerint ahhoz, hogy a munkacsapat valóban gazdája legyen az általa megmunkált föld­nek, e földet nem feltéte­lesen, hanem jogilag kelle­ne a gondjaira bízni. Mert „milyen gazda az, alá szer­ződés alapján mindössze valamint a beruházásokkal kapcsolatos tervezési díjat stb. Ezenkívül számításba kell venni, hogy az új lé­tesítmény üzemelési költ­ségei — például a tehené­szetben előállított 1 liter tej összes eleven munka- és eszközráfordításai — az új beruházás hatására ho­gyan változnak meg. Ez utóbbi vizsgálata rendkívül fontos, mert eddig sok eset­ben — néha ugyan kény­szermegoldásként — olyan gazdasági épületeket létesí­tettek, amelyek bár keve­sebbe kerültek, mint a mo­dernebb, komplett istállók, de áz üzemelési költségek, a rosszabb tartási viszo­nyok miatt olyan magasak voltak, hogy az egységnyi termék előállítása lényegé- sen többe került, mintha a korszerűbb megoldást va­lósítják meg. Ugyanakkor arra is van példa, hogy a kellőképpen meg nem gon­dolt, ultramodern épületek, berendezések létesítése olyan mértékben növelte a termelési költségeket, hogy azt az üzemelési költségek csökkenése nem ellensú­lyozhatta. . Ebből követke­zik, hogy a beruházások eldöntésénél, azokat a meg­oldásokat kell előnyben részesíteni, amelyek alkal­mazásával az egyszeri (be­ruházási) és a folyamatos (üzemelési költségek) ráfor­dítások együttesen a leg­jobban csökkennek. Természetesen a beruhá­zások gazdaságosságának és gazdasági hatékonysá­gának általános megfogal­mazása önmagában nem alkalmas arra, hogy az egyes konkrét esetekben annak alapján döntsünk a beruházások megvalósításá­hat hónapig rendelkezik a földdel? Egyetlen kam­pányra megbízott gazda. Vagyis nem gazda. Ugyan­ez a helyzet a gépekkel is. Vajon, hagynánk, hogy a berendezés egy év alatt tönkremenjen, ha igazi fe­lelősségérzet töltene el ben­nünket? — mondja az egyik munkacsapavezető. A javaslat szerint a mun­kacsapatnak eleinte 4—6 főből kellene állnia. Az ilyen önként, jószántukból egyesülő emberek jobban megbíznak egymásban, — nem kerülhet közéjük nem odavaló, nemtörődöm alak. Vajon jogilag rábízható-e a föld ilyen kis kollektívá­ra? — teszi fel a kérdést a főagronómus. — Hiszen a föld a kolhozok és a szov- hozok számára van beke­belezve. S vajon a földnek egy olyan kis kollektívára való bekebelezése, mint a munkacsapat, nem lenne-e a szocialista tulajdon pillé­reinek megsértése? E kérdésre a szerző egy ellenkérdéssel válaszol: — Szemet lehet-e hunyni az össznépi tulajdon mind gyakrabban előforduló olyan értelmezésén. amely a „miénk, a népé, az államé, senkié” formulával fejez­hető ki? „A föld nálunk formálisan a kolhozra, a szovhozra van bekebelezve. De változnak az igazgatók (az elnökök), az agronómu- sok, a brigádvezetők, s a földet belepi a gyom, be­ról; A gazdaságosság mé­rési módszerét, a beruhá­zások különböző típusainak és céljainak megfelelően kell kiválasztani. Más módszerekkel helyes elvé­gezni az építkezésekre, a gépbeszerzésre, az öntözés­re és talajjavításra, a szőlő, gyümölcs és más telepített kultúrák létesítésére vo­natkozó gazdaságossági szá­mításokat és ismét más módszerek szükségesek an­nak eldöntéséhez, hogy egy épület korszerűsítése, vagy kicserélése a gazda­ságosabb. A beruházások céljukat tekintve két nagy csoport­ra oszthatók, amelyek szo­rosan összefüggnek egy­mással. Az egyik eset amikor a beruházás alapvető célja a munkaerőmegtakarítás, az önköltség csökkenté­se, a másik esetben a fő cél a termelés és a brut­tó jövedelem növelése. A munkaerőfelszabadítás és az önköltségcsökkentés érdekében megvalósított beruházások esetében a gazdaságosság mutatója arra ad választ, hogy az 1 Ft évi munkabérmegtaka­rítás, vagy a termékeny­ségre jutó önköltségcsök­kentés milyen beruházást igényel. Üzemi szinten ezt úgy számítják ki, hogy a beruházás egy évre jutó összegét elosztják a beru­házás eredményeként egy év alatt megtakarított munkaráfordítás díjával, illetve az önköltségmegta­karítás összegével. Az egy évre jutó beruházási összeg nagysága attól függ, hogy hány évre tervezik annak megtérülését. A jelenlegi népesítik az ürgék, befújja a homok. Megérkeznek a gazdaságba a gépek, kiír­ják őket a brigád számára. Aztán a gépeket hol az egyik, hol a másik gépke­zelőre bízzák, majd a gépek ebek harmincadjára kerül­nek, senki sem törődik ve­lük. Lassan tönkremennek, leszerelik, majd idők múl­tán leírják őket a leltárból. Mi lenne, ha az össznépi tulajdonnak ezt a kérdését arról az oldalról közelí­tenénk meg. hogy a népi tulajdonnak legyenek konk­rét képviselői, akik állan­dóan törődnek ezzel a tu­lajdonnal, akikeit a nép megbíz vele, hogy óvják és gyarapítsák ezt a tulaj­dont. A pénztárosokra el­ismervény aláírása után rá­bízzák a nép pénzét. Nem lehetne a földet rábízni az emberek egyes csoportjára azzal a joggal, hogy a nép nevében és megbízásából gazdái legyenek? A cikk javasolja továbbá, hogy a munkacsapat, mint kollektíva, váljék jogilag önálló termelési egységgé, megfelelő jogokkal és kö­telességekkel felruházva. Legyen anyagilag teljes mértékben felelős a terme­lési költségekért, azokat térítse meg a tervezett ön­költség alapján értékelt termékkel. Röviden és pon- san szólva a kollektívára terjesszék ki az áru- pénz­viszonyokat, a kollektíva a maga munkájával kapcso­lódjék be a szocialista ter­melőmód összes gazdasági törvényeinek hatósugarába. A kollektívának a teljes önálló gazdaság elszámo­lásra való átállításához nem sokra van szükség: egysze­rűsítsék le a nyilvántartást, nyirbálják meg alaposan az adminisztratív apparátust, tegyék lehetővé az embe­reknek, hogy maguk ve­gyék fel, használják fel és számolják el az összes költ­ségeket, hogy erkölcsileg és anyagilag feleljenek tevé­kenységükért, — indítvá­nyozza a szerző, gyakorlat szerint ez általá­ban öt év. A termelés bővítésével kapcsolatos beruházások gazdaságossági mutatója azt fejezi ki, hogy egységnyi bruttó jövedelemnövekedést milyen nagyságú beruhá­zási ráfordítással hoznak létre. Ezt legegyszerűbben úgy kapják meg, hogy a termelés bővítését célzó beruházások egy évre szá­mított összegét elosztják az évi nettó termelési érték- megnövekedett részével. Akár az önköltségcsökken­tő, akár a termelés növe­kedését célzó beruházás esetén számított mutató akkor a legkedvezőbb, ha legkisebb beruházással a legnagyobb nettó termelé­si értéknövekedés, vagy legnagyobb önköltségcsök­kenés érhető el. A gazdaságossági számí­tások csak akkor alkalma­sak a beruházások elbírá­lásához, ha a ráfordításo­kat pontosan és sokoldalú­an veszik figyelembe. Elő­ször is az úgynevezett egy­szeri ráfordításokat a beru­házási költségeket szüksé­ges felmérni. Ezekben a költségekben valamennyi alap és járulékos beruhá­zás szerepel. A kap­csolódó beruházások közül — üzemi szinten — csak azt kell figyelembe venni, amelyik az alapberuházás­sal többé-kevésbé egy- időben valósul meg és az üzem rendelkezik fölötte. A beruházások költségei­hez hozzátartoznak a for­góeszköz növelési költségei is. Például, ha a szövetke­zet egy tojástermelő telep létesítését határozza el, ak­kor fi eveimbe kell vennie a megnövekedett takar­Százhetvenöt évvel ez­előtt, az Amerikai Egyesült Államokban meghozták a modem-világ első szaba­dalmi törvényét, amely a szellemi termékek védel­mére bevezette a hivatal­ból történő újdonságvizs­gálat rendszerét, és ezt minden bejelentett talál­mányra kiterjesztette. A kapitalista nagyipar szüle­tésének szinte első percei­ben megalkotott szabadal­A műszaki fejlődés min­den korban szorosan össze­függött a feltalálói tevé­kenységgel. A gondolkodó ember már társas együtt­élésének kialakulása óta nyugtalanul kutatja a ter­mészet, — a környező vi­lág, az anyag — rejtelmeit. A felismert törvényszerű­ségek és azok műszaki hasznosítása, mindenkor a fejlődés, a technika alap­jai voltak. (Meg kell je­gyezni: a szabadalmi jog az első pillanattól kezdve határozottan különválasz­totta a felfedezést a feltalá­lástól. Bármilyen nagy je­lentőségű a felfedezés — például a relativitás elmé­let, vagy a tömeg-vonzás — nem szabadalmazható, — met a szabadalom és a ta­lálmány alapvető követel­Az újat, a műszakilag ér­tékesebbet, és annak alko­tóját jogilag is védeni kell, mert minden új eljárás, ta­lálmány a többivel szem­ben annak a közösségnek, országnak jelent előnyt, amelyhez az új érték alko­tója, a feltaláló is tartozik Már a középkor vége felé, a fejlettebb kereskedő és iparosodó országok tör­vényhozói rájöttek arra, hogy a mesterek kezdemé­nyező tevéknységét vissza­veti, a fejlődést gátolja, ha fáradságos munkájuk gyü­mányigény kielégítéséhez szükséges beruházásokat is. Ha többféle megoldás kö­zött választhatunk, akkor a ráfordítások között az egy­szeri (beruházási) költségek mellett számba kell venni a folyamatos költségeket is, melyek az üzemelés során merülnek fel és tartalmaz­zák az évi termeléshez szükséges összes anyag-, energia-, amortizációs- és eleven munka költségeit. Ahhoz, hogy az egyszeri és a folyamatos költségeket összevethessük, a beruhá­zási költségeket meg kell szorozni az úgynevezett be­ruházási együtthatóval, 0,2- vel. Ezzel tulajdonképpen a beruházási költségeket elosztjuk a megtérülés (5 év) éveire. így a beruházá­si költségek egy évre ju­tó része összeadhatóvá vá­lik az éves üzemi költsé­gekkel. Ily módon kitűnik, hogy melyik beruházás gazda­ságosabb; a „drága” be­ruházást kísérő, „olcsó” üzemelés, vagy az „olcsó” beruházással járó „drá- v ga” üzemelés. A beruházásokkal kap­csolatosan hozott dönté­sekhez nélkülözhetetlenek a gazdaságossági számítá­sok, mert csak ezek nyúj­tanak megbízható alapot a helyzet reális megítélésé­hez. Fontos feladat a gaz­daságossági számítások el­végzése, mert a felületes, szubjektív megítélésen ala­puló döntések súlyos ká­rokat okozhatnak az üze­meknek és közvetve a nép­gazdaságnak is Dr. Dankovits László az MSZMP KB munkatársa mi-érdekvédelmi rendszer a tragikus véget ért, hala­dó gondolkodású amerikai elnök, — Ábrahám Lincoln — szerint, „a zseni lángjá­hoz az érdek olaját adta”, (...„has added the fuel of interest to the fire of ge- nius”). Lincoln világosan látta, hogy a feltaláló em­beri elme az „érdek olaja” nélkül hamar kialszik és elvész a társadalom, a tech­nikai haladás számára. ménye, hogy megvalósítha­tó, az ember számára gaz­daságilag hasznosítható le­gyen.) Egyes találmányok a technikában valóságos for­radalmait indítottak el. Hadd említsünk csak egy példát. A modem vegyipar kifejlődése négy nagy fej­lődési szakaszra bontható, és mindegyik szakasz egy- egy találmányra épült. (1820: a világítógáz, 1880: a kátrány alapú színezé­kek, 1920: az ammónia szintézis, és az alig negyed százados petrokémiai eljá­rások, a műanyagok felta­lálása). A négy alaptalál­mány nyomán nemcsak a meglevő ipar fejlődött, ha­nem teljesen új iparágak is születtek. mölcsét más, — arra ille­téktelen — személy is él­vezheti. Az új cikket alko­tókat úgy igyekeztek tehát megvédeni, hogy a feltalálók találmányuk kizárólagos hasznosítására a királytól privilégiumot kaptak, — amely mindenki mást eltil­tott a nem saját találmány hasznosításától. Jelenlegi ismereteink szerint kivált­ságlevelet először 1467-ben Bern városa adott egy pa- pírkészítési eljárás felfe­dezőjének. Az első magyar vonatkozású privilégium 1711 szeptember 4-én kelt és „Eleonóra Magdolna, Magyarország királynéja és régense” adta Vogemont Lothámak malmok és egyéb gépek készítésére. Az első szabadalmi tör­vény pedig a középkor hí­res város-államában, — a Veleneci Köztársaságban — született 1474-ben. Ez a tör­vény a mai kor emberének is tanulságos, mert a mo­dem szabadalmi törvények­ben mindenütt megtalál­ható az az egységes állás­pont, melyet a velencei dekrétum a törvény beve­zető indoklásában így feje­zett ki: ...„És, ha gondos­kodnánk arról, hogy más személyek, akik az általuk (mármint a feltalálók által) feltalált műveket és beren­dezéseket ne vitelezhessék ki, és ezáltal a szerzőktől az elismerést ne vonhassák el. akkor még többen fog­ják élesíteni elméjüket, hogy olvan dolsokat tala­jának fel, állítsanak elő, amelyek nem csekély mér­tékben szolgálják államunk javát és hasznát”. A dekrétum megtiltotta, hogy a velencei Köztársa­ság területén (a területi elv itt jelentkezett először) 10 esztendőn belül a szerző engedélve nélkül bárki más ugvanolvan alakú, vagy ah­hoz hasonló másik beren­dezést készítsen. Ha ennek ellenére mégis akadt ..elvan személv”, azt 100 dekáira hünte+ték (ezt a nénzt a feltaláló kanta), és még bnrendo7ését is meg­semmisítették. H védelme A technika fejlődésével együtt jelentkezett a fel­találó érdekeit védő tör­vény. „A gondolat szabad­sága egyben a hasznos gon­dolat védelmét is jelenti5” Eme elv alapján születik a forradalom második évé­ben a francia szabadalmi törvény, — 1791-ben, amely­re az 1820-as osztrák, és ennek alapján a 1822-es 6137. számú helytartó-taná­csi rendelet értelmében a magyar szabadalmi jog is épült. Hosszú közjogi vita után ezt a rendeletet az 1840-es magyar országgyű­lés emelte törvényi erőre, majd az 1861-es Országbí­rói Értekezlet kimondta: „...az ész szüleményei is oly tulajdont képeznek, amely a törvény ótalma alatt áll”. Végül, a ma is még érvényben levő talál­mányi szabadalmakról szó­ló törvény 1895-ben szüle­tett. (XXXVII. sz. tv.) Nemzetközi oltalom Az ipari fejlődéssel, a piac kiterjedésével szüksé­gessé vált az iparilag hasz­nosítható szellemi tulajdon nemzetközi szabályozása. A vezető ipari hatalmak több­szöri kísérletezés után vég­re 1883 március 20-án alá­írták az ipari találmányok védelméről rendelkező — „uniós” egyezményt, ame­lyet 1900-ban Brüsszelben, 1911-ben Washingtonban, 1925-ben Hágában, majd legutóbb 1934-ben London­ban felülvizsgáltak. A Ma­gyar Népköztársaság az egyezmény londoni szöve­géhez csatlakozott (1962- ben), és így tagja az ipari alkotások és szellemi ter­mékek nemzetközi védel­mére alakult, és a svájci kormány felügyelete alatt működő nemzetközi szer­vezetnek a BIRPI-nek és tagszövetségeinek. Ez a tagság azonban nem azt jelenti, hogy elegendő a találmányt a tagországok egyikében bejelenteni, és ez automatikusan minden országban valamiféle egye­temesen kötelező védettsé­get biztosít. Nincs nemzet­közi oltalom. Ezért minden országban, ahol a talál­mányt értékesíteni akarják, azt külön be kell jelente­ni, mert e területi elv ér­telmében védettséget min­den ország csak külön ad­hat. Jogi igénnyel csupán ott lehet fellépni, ahol a bejelentés ellenére mások is a találmányhoz hasonló terméket próbálnak gyár­tani, vagy értékesíteni. Az „unió”-hoz nem tartozó ál­lamok mindaddig alkal­mazhatják a találmányt (de sajátjukat sem védi a nem­zetközi jog), míg annak ér­tékesítését külföldön meg nem kísérlik. Az értékesí­tés során a „kontár” árut az „uniós” országok terüle­tén kártérítés nélkül elko­bozzák. ☆ A világméretű verseny­ben naponta születnek új, a meglévőnél jobb műszaki megoldások. Társadalmunk egészséges fejlődésének bi­zonyítéka egyrészről az a tény, hogy százezrekre megy azoknak a száma, akik mindennapi munká­juk közben szüntelenül ke­resik az új és jobb megol­dások lehetőségeit, másrész­ről pedig az egyre fokozó­dó anyagi és erkölcsi meg­becsülés, amely a társada­lom elismeréseként részük­re jut. Éppen ezért nekünk is egyre jobban kell ismer­nünk azokat a módokat, amelyek segítségével szel­lemi értékeinket megvéd­hetjük. Találmány és műszaki fejlődés A királyi kiváltságlevéllé! a szabadalmi törvényig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents