Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

HETI RAJZOS KOMMENTÁR

Serkentő

Gi/ern$eklélek

Kerüljük a kínos kérdéseket

Mindannyian hajlamosak vagyunk kínos kérdéseket feltenni. Például:

— Hány éves vagy?

— Mitől híztál meg eny- nyire?

— Miből vetted?

— Az a pasas a férjed volt?

— Tudnál kölcsönadni elsejéig?

— Milyen volt a bizonyítvány, fiatalember?

Még az egyszerű „mi újság?” is lehet kínos kérdés, mert egykönnyen ezt a választ kaphatjuk:

— Én úgy éljek, semmi közöm sem volt az egészhez. Igaz, aláírtam, de... és most aztán az egészet az én nyakamba varrják.

Vagy erre a látszólag teljesen ártatlan kérdésre:

— Hogy van a kedves felesége?

... ezt a választ kaphatjuk:

— Már megbocsásson, de ezek magánügyek. Elvégre nem én vagyok az egyetlen, aki válik és semmi szükségem a rosszindulatú példázataira.

És így tovább. Minduntalan tapintatlanságba keveredünk, amikor látszólag teljesen hétköznapi, udvariassági kérdéseket teszünk fel.

Elkerülhetjük 'ezt? El.

Csak olyan embereknek tegyünk fel kérdéseket, akikről valóban mindent tudunk.

De az ilyenektől minek egyáltalán kérdezni?

‘ • J. W.

Az apa a város szélén sétál fiacskájával. Az égbolton vörös színek jelentük meg, melynek láttán a gyerek valósággal felvil- lanyozódik.

— Ilyen nagy hatással van rád a lenyugvó nap szépsége fiam? — kérdé szelíden az apa.

— Hogyhogy, ez a naplemente? Én azt hittem, hogy ég az iskolánk.

Előrelátás

Fogadd őszinte részvétemet barátom. A feleségem nylon szalmakalapot vásárolt — 420 forintba került.

— No, és mi közöm nekem ehhez. Szerintem ez a te bajod.

— A tied is!

— Miért?

— A feleségem vasárnap találkozik a te feleségeddel!

*

h ionok viccet mond

A főnök vidám történeteket mesél. Mindenki derülj kivéve a gépírónőt.

— Mondja kérem, maga nem érti?

— De igen! ön azonban tudja, hogy tegnap beadtam a felmondólevelemet!

Idegenforgalom — (Endrődi István rajza)