Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
Legalább ilyenkor A UTÁSZ-busz A TITÁSZ-busz minden hó elseje és 15-e között szerveződik reggel 6 óra tájban a népesebb lakótömbök előtti megállókon- Rendszerint úgy, hogy valaki megkérdezi félig még szendergő várakozótársát: — Hová tetszik ilyen korán kezitesőkolom? — ...Oda! — fis maga fiatalember? — Szintén! — Te is fiam...? — Uhum! Mikor ilyeténképpen tisztázódnak a dolgok megala- kullnak tekinthető a megállóhely TITASZ sejtecské- je, mely egyesülvén a buszban már érkezőkkel — brigáddá, esetleg dandárrá növekszik- A cél annyira egységes, hogy akár mindenki zászlót bonthatna és e célra legstilszerűbb volna egy sárgás cédulácska, mely mindannyiónk zsebében ott lapul. Ezt a sárgás cédulácskát pedig a levelesládákba, ajtóhasadékokba csúsztatták és rajta írva vagyon, hogy miután a villanyszámla in- kasszálását eredménytelenül kísérelték meg — a címzett reggel 7 órára járuljon száz- egynéhány forinttal a Verseghy úti központba, különben kikapcsolják az energiaszolgáltatástA létszám a Gólyánál már rendszerint teljes, s a hangulat pedig erősen TITASZ- ellenes. Legutóbb az SZTK megálló előtt a kalauz lecsöngette a kocsit és kijelentette, hogy a továbbiakban „tizennégyéven aluliaknak nem ajánlottá” minősíti az utazást — tekintve a villanyszámlaügy naturális fordulataira. Fiatalkorú azonban nem volt a kocsiban, így csak egyik érzékenylelkű lakótársunk szállt le, miután nem építőjellegűnek, hanem destruktív alaphangúnak minősítette a vitát. Mint mondotta: vertikálisan és horizontálisan egyetért ugyan a kérdés felvetésével, azonban figyelembe kell venni a vállalati munkarendet, mely a pénzbeszedők munkaidejét reggel 7-től délután fél négyig állapította meg- Az tény ugyan, hogy ebben az időpontban dolgoznak mások is, és a pénzbeszedő nem tud pénzt beszedni, mert senkit sem talál otthon, de mért éppen ők változtassák meg a munkarendet hatan és miért nem a fizetésre kötelezettek? Erzé- kenylelkű lakótársunk még hozzátette, hogy ne csak a villanyt tanuljuk meg gyújtogatni, hanem tanuljunk meg áldozatot hozni is a köz érdekében, melyet a TITASZ vállalati munkarendje is tükröz. Ezt már lentről mondta, ugyanis időközben legmélyebb érzései inspirálták a gyors lelépésre — melyek valahonnan a bokája és a tyúkszeme tájáról hatottak eleinte, később pedig hegyesorrú cipőtől származtak, mely lesegítette a buszon kívüli szabadabb régiókban, hogy semmi sem akadályozza fennkölt gondolatait. A Kossuth téri megállónál már senki sem kockáztatott disszonáns hangot- A Piac tér magasságában az ötös épület segédházfelügyelőjét gyanúsították meg azzal, hogy a második unokatestvére két hétig gépíró volt a TITÁSZ-nál, mire az ájulást színlelt és csak akkor tért Változékony időjárás Sok helyen megdőlt a gabona ...de nem mi hemperegtük le! magához, amikor megfenyegették, hogy gyümölcslevet itatnak vele- A tüdőkórháznál nyolcán leszálltak —, mondván egy megállót gyalog tesznek meg, hogy csillapodjanak. A végállomás előtt néhá- nyunkra a döbbenet erejével hatott a felfedezés: a fizetési felszólítás hátuljára elfelejtettük felírni az árammérő állását! Szomszédom nadrágszára reszketni kezdett, amint közeledtünk, ő sem írta fel. A mögöttem levő hölgy sem, — a sor végén izgatott hangú suttogás kezdődött — ugyanis nem tudták kikészíteni a fizetendő összeget, nem volt aprópénzük. Pedig ez is szabályElőször a szomszédom oldott kereket — utána én próbáltam átadni udvariasan a helyemet a mögöttem levő hölgynek — de már nem találtam — végül egy öregúrral morzsolódtunk le a sorból, s mentünk vissza óvatosan a buszhoz, nehogy visszaszólítsanak. Majd eljövünk holnap. — palatínus —
