Szolnok Megyei Néplap, 1965. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

8

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

i965. augusztus 29.

KATKÓ ISTVÁN:

Séták

A felvételi irodán ismerkedtünk össze. A tisztviselő azt mondta, hogy várjunk. Leültünk a fal mellett húzódó lócára, én a plakátokat bámul- gattam, ő kivett a táskájából egy almát és kettévágta.

— Mifelénk ilyen szercsi- ka terem.

— Nálunk is — mondtam, s ekkor néztem először az arcába.

Később mások is jöttek: A tisztviselő körbejáratta a tekintetét, bizalmatlanul és fürkészve, mint odahaza a piacfelügyelő, s magához intett kettőnket.

— Maguk a huszonhetes építkezéshez mennek.

A villamoson is csak hallgattam. Kúti is az utat nézte, aztán azt mondta:

— Ezzel jöttem ide a pá. lyaudvarról.

— Én is — feleltem.

Az építésvezető átvette tőlünk a munkalapot. Alacsony, puhaarcú ember volt. Viccesnek találtam, hogy piros svájci sapka van rajta.

— Együtt akarnak dolgozni?

Én vállat vontam, de Kúti azt válaszolta:

—_ Ha lehetséges.

Három hatalmas tűzfal közé volt beszorítva az ép étkezés, az utcától pedig deszkapalánk választotta el. Mindjárt bekentem szalonnával a talicska kerekét, hogy ne zörögjön annyira. A deszka járat levitt a mélybe, hol olyan sárga volt a homok, mint nálunk kinn a

szurdoknál.

— Ebbe könnyen szalad az ásó — mondta Kúti.

Délfelé odajött az építésvezető.

— Látom, jól viszik a talicskát.

— Dolgoztunk a gátnál eleget.

Biccentett és elment;

A deszkafészerben ebédeltünk. Kúti. amikor a tányérjába mérték a levest: mellém telepedett. Amíg ettünk, nem szóltunk egy szót sem; A kenyér belét a paprikás lébe mártogatta, s én, mintha most pillantottam volna meg, érdeklődéssel méregettem. Seszőke haja volt. rövidre vágva, orra meg hegyes. A nap kicsalogatta bőrén a szeplőket.

— Te hány éves vagy? Letette a kanalat.

— Húsz.

Megkínáltam a Kossuthtal.

— Annyi, mint én.

K

ongattak, aztán szede- lőzködtünk; A deszkajáraton kopogott a bakancsunk. Már derékig beállhattunk a homokva- gatba. Kúti a markába vett egy kis homokot, s mintha hógolyó volna, megcélozta vele a palánkot.

— Te tudod, milyen ház épül itt?

— Nem;

Amikor én leértem, 6 akkor indul fölfelé a deszkajáraton. Egész nap így volt. Némán mosolyogtunk, amikor utat engedtünk egymásnak. Fenn dömperek szedték fel a homokot, minden negyedórában jött egy. A tűzfalak közelében légcsákánnyal verték szét a régi épület maradványait. A hang százszorosán felerősödött.

A szálláshelyre megint jócskán villamosoztunk; A háromemeletes épületet a lakók „Bundáshotelnek” hívták. Most a gondnok kérdezte tőlünk:

— Maguk egy szobába akarnak kerülni? Bólintottunk.

Amikor bevonultunk, egy lilavörös öreg figyelte, hogyan rakjuk ki holminkat az ágyra. Aztán odajött.

— Ti testvérek vagytok? Mosolyogtunk a kérdésen. A zuhanyra vámunk kellett, addig az asztalnál ül- UtnK Ott hevert egv képeslap. Kúti olvasni kezdte, aztán megbökött a könyökével.

— Nézd csak, ez a Bara Margit:

— így ismered őket?

— Szeretek moziba járni.

Vacsora után azt mondta

Kúti:

— Gyere, szétnézünk a környéken.

Mentünk az úton, elhaladtunk egy hosszú gyárkerítés mellett, aztán a kirakatokat nézegettük. A sportszerboltnál Kúti nevetett.

— Akik ezt a sátrat megveszik, azoknak nincs lakásuk?

— A hegyekbe szoktak vele menni — mondtam.

Legyintett.

— Magyarországon nincsenek is magas hegyek. A tanító egyszer azt mondta, hogy a mieink csak vakondtúrások a Mont Everesthez képest.

Ráhagytam;

Később, amikor a házakra tett fényreklámot bámul- gattuk, azt mondtam:

— Nálunk csak a szövetkezeti boltnak, meg a cukrászdának van kirakata.

— Nálunk is.

Már a belvárosban kódo- rogtunk, amikor megkérdeztem tőle:

— Te mért jöttél el otthonról?

N

em felelt mindjárt. Egy kerthelyiséghez érkeztünk, benn cigányzene szólt.

— Igyunk egy pohár sört. Hátul még volt hely a konyhabejáratnál. Itt jöt- tek-mentek a pincérek. Csak palackos sört lehetett kapni. Egy üveg Kinizsit hozattunk. A sör jó hideg volt.

Benéztünk a konyhabejáraton. Alacsony, szőke mosogatólány pillantgatott Kú- tira, az meg integetett neki barátságosan, mintha már régóta ismerte volna;

— Iszunk még. vagy megyünk? — kérdeztem.

Kúti mosolygott.

— Holnap írok haza kettő lánynak is.

Kedvetlen lettem.

— Én csak a címemet írom meg anyámnak.

Kapuzárás előtt hazaértünk a „Bundáshotelba”.

Szobatársainkat nem zavarta, hogy köszönés nélkül jöttünk-mentünk. Tudomá. sül vették, hogy mi ketten, akár a testvérek: együtt járunk az építkezéshez és esténként nyakunkba vesz- szük a várost:

Találomra fordultunk jobbra-balra, lődörögtünk az utcákon, néha megittunk egy-egy üveg sört.

Legtöbbször állóhelyes vendéglőben.

Néhány dolgot kitaláltunk sétáink közben. Egyszer alacsony, feketeruhás hölgy kutyát sétáltatott. Nyomába szegődtünk és hol élőiről. hol a hátamögül lestük a kutyát. Az idős nő észrevett minket és gyanakodva figyelt hátra-előre. Amikor a ház kapujához ért, mi is

A csehszlovák külkereskedelem és a termelés közötti javuló együttműködés ez év első felében pozitív eredményekkel járt. Az ország külkereskedelmi forgalma megközelítette a 17 milliárd koronát, vagyis az előző év hasonló időszakához képest, 1 250 000 000 koronával emelkedett. A behozatali tervet 9 százalékkal, a kivitelit pedig 7 százalékkal teljesítették túl. Csehszlovákia már ez év első felében behozta a gabona-, takarmány- és műtrágya importjának jelentős részét. Az élelmiszerek és közszüküségleti cikkek behozatala ez évben a félsz«-'

megálltunk. Tetszett nekünk, amint ijedten beoson a folyosón és visszanéz, nem követjük-e?

Máskor az egyik iskola előtt húzódó vaskorláton egyensúlyoztuk magunkat. Én a közepéig tudtam elmenni. Kuti is. Az iskolaszolga az ablakból figyelt minket, s csak ennyit mondott:

— Jobb dolguk nem akadt?

Igaza volt.

Azt hiszem később Kúti is megunta a céltalan estéli sétákat a városban. A földszinten a társalgóban sakkoztak, kártyáztak, televízióztak az emberek. Egyszer megálltam és benéztem. Kúti is megállt. Aztán ingerülten szólt rám:

— Gyerünk!

A villamosmegállónál azt kérdeztem tőle:

— Most mit csinálunk? Cipője hegyével bökdöste

a járda szélét.

— Ha akarsz, visszamehetsz.

P

ersze nem mentem vissza. De ezen az es. tén alig szóltunk egymáshoz. Mintha közénk állt volna valaki. Csak a Du- napartig mentünk le, ott kavicsokkal dobáltuk a hullámokat és hamar mentünk lefeküdni. Másnap este a vacsora után, hogy kiengeszteljem, magam mondtam:

— Gyc-re, menjünk sétálni.

Fürkészett, s aztán halvány mosollyal mondta:

— Ahogy akarod. Leültünk egy téren a pádra. Hallgattunk. Én tépdes- tem a leveleket az orgonabokrokról, Kúti csak bámult maga elé.

— Mi bajod?

— Semmi.

— Valamit csinálnunk kellene hajoltam hozzá.

Nevetett, s ebben volt valami bántó.

— Ott ül egy lány. Menj oda és mutatkozz be neki.

Néztem én is a lányt. Színes kartonruhában volt, táskájában kotorászott, aztán észrevette, hogy bámuljuk őt.

— Egyedül?

Zongorázott ujjaival a pad támláján.

—■ Vagy te. vagy én. Várta válaszomat. Félszemmel Kútit figyeltem, a másikkal a lányt. Már indul volna, de egy kerékpáros fiú kanyarodott be az úton és lefékezett a lány padja előtt.

— Erről is elkéstünk — mondta Kúti, aztán a váltamra tette a kezét.

— Gyere, ne hülyéskedj! Némán kísértem az utcán. Kúti megállt egy üzlet előtt és tenyerével a bádogtáblára vert, amelyre címfestő varázsolt kopasztott csirkét.

— Igazad van. valamit csinálnunk kellene.

M

oziba mentünk. A film régi volt és rossz. Álmosan üldögéltünk a sötét nézőtéren. A szünetben az előcsarnokban perecet vettünk. Nem ízlett. Azt hiszem, Kútinak sem.

Másnap a szálló folyosóján plakátot tettek ki: „Aki tud ping-pongozni, jelentkezzék a házibajnokságra”.

Megálltunk a plakát előtt. Kúti rám sandított;

— Nekem rövid, erős leütéseim vannak...

badulás óta először haladta meg a 6 milliárd koronát. A szükségletek jobb kielégítésének feltételeit elsősorban a fokozott kivitel biztosította. A kivitel területén mindenekelőtt a kohászati termékek, a fémfeldolgozó gépek é9 közlekedési eszközök játszották a főszerepet, Intenzív ütemben folyik a KGST tagországokkal való hosszúlejáratú megállapodások megkötésének előkészítése. Csehszlovákia az idén ezenkívül Finnországgal, Franciaországgal és Olaszországgal kötött hosszúlejáratú megállapodásokat.

Növekszik Csehszlovákia külkereskedelmi forgalma

20 éves a Szabad Föld

A nemzet akikor támadt fel romjaiból, 1945-öt írtunk. Történelmi igazság- tételek születtek és ennek nyomán szárnyra kapott a dolgozó nép teremtő kedve. Szabad a föld! — hirdette a földosztó Kommunista Párt, s ezt írta zászlajára a Szabad Föld, a magyar dolgozó parasztság hetilapja,

1945. augusztus 29-én jelent meg először. S ha most a 20 éves jubileum fényeinél pár percre elidőzünk, akaratlan a tisztelet hangja a vállalt feladat s a megtett út láttán.

Mert a Szabad Föld nem kevesebbet vállalt, mint azt, hogy tanítja a betí? szeretetére azokat, akiket évszázadokon át mindig megpróbálták távoltartani a kultúra, a betű világától, áramkörétől, varázsától. — Tömeglapként indult az

újság, hogy segítsen eligazodni a megújuló hétköznapok apró-cseprő emberi dolgaiban azoknak, akik leginkább híjával voltak 'mindenféle eligazításnak. A segítés szándékát tűzte ki célul a napi munkában, a kulturálódásiban és művelődésben, kezdettől az a törekvés vezette, hogy kaput nyisson a nagyvilág felé, kaput azoknak, akik falujuk határát sem lépték túl, vagy csak a szükség kergette őket, s az országutakon a gondjaik elől menekültek, így nem lehetett idejük, módjuk körülnézni.

Érdek- és jogvédelmet kívánt nyújtani, hogy erősítse a bizalmat az új élet iránt. Harcot hirdetett a maradiság ellen, szabadulást a babonák világából, hogy ráébressze saját erejük tudatára az embereket

akikhez szól, a falvak népét, azokat, akikhez régen oly kevesen szóltak emberi hangon.

Emberi hangon szólni,- úgy, hogy az értelem érveit 6zívbeli jóakarat hitelesítse — ezzel a szándékkal kezdett szólni a parasztok újságja, ezzel indult, hogy bizalomra bizalmat kapjon.

Húsz év, fél emberöltő alatt már lemérhető a szándékok sorsa is.

A Szabad Föld szerkesztőségi közössége számára a mostani jubileum alkalmából talán az lehet a legnagyobb öröm, hogy a szándékok megértésre talál, tak az olvasók körében. Az újság és azok, akiknek szól, egymással szinte családias kapcsolatra léptek, s ahogy múltak az évek, úgy nőtt, terebélyesedett a család maga. Az induláskor még 40 ezres példányszám négy év múlva túlhaladta a 250 ezret, újabb négy év elteltével pedig megközelítette a fél milliót, ameny- nyi ma is. Már önmagában ez a körülmény is elegendő lenne ahhoz, hogy mindazok, akik ezt az újságot hétről hétre elkészítették, írták és szerkesztették, növekvő felelősségérzettel forduljanak a falun élő emberek felé.

Ha elfogadjuk, hogy a szándékok mércéje a megértés, s az, hogy mennyien vallják azt magukénak, akkor elmondhatjuk: az újság eddigi életében nem múltak az évek hiába. A Szabad Föld, ahogyan 20 év előtt az öntudatra ébredés hónapjaiban és éveiben tette, most a szocializmus megtalált útján is hasznosan akarja szolgálni olvasóit. Munkájának középpontjában az a dolgozó ember áll minden örömével, s nem kevés gondjával együtt, aki tengernyi küzdelem árán olykor csalódások, s nehéz próbatételek ellenére is mindig előrehalad és keze- munkája nyomán új világ épül. S mivel ezt vallja és teszi, útja — hisszük — újabb jubileumok felé vezet.

(K. U

NAGY ISTVÁN: ANYA GYERMEKKEL,

i,XX)000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000<300000000000000000000000000000000000£X^

TÉNAGY SÁNDOR:

VÖDRÖT NYEL A KÚT

Vödröt nyel a kút, peng a vödörlánc. friss vizet markol a nyár, mély csobbanás gyűrűzik odalenn, akár a hangtalan kánikula idefenn.. A vályú körül gerlék és csóró verebek raja strandol, tupírozott tollal begyeskednek az olcsó vigalomban, ágrólszakadt proli-dámák.

Fekszem a vadzab satnya lugasában, kívül is, belül is: Nyár! Jönnek a répakapálók, lányok, vállukon villog a vas, akár testük a nap aranyában, mit eltakarni sehogy sem tud a pihegő bikini. Felzavarnak gerlét és verebet, folytatódik a tánc a vályú körül, vödröt nyel a kút, peng a vödörlánc, csobbanás gyűrűzik. odalenn, akár a szomjúság odafennSzámban keserű vadzab, lehunyom szemem és gyermekkori kőkorsók hideg falára borulok, mint egykor, déli pihenőben.

*

TELJESEDŐ NYÁR

Micsoda lobogás. mennyi akarat szorult a tájra! milyen szorgalmas zűrzavar ünnepét üli a természet!

Gyökerek és levelek termékeny izgalma most teljesedik gyümölcsös szerelemmé, anyás záporok dajkálják a földek csecsemőit, friss-zöld lendület hajlik füttyentve a sorok közt, kapák villámai csapnak az ijedt gyomokra, kacéran ígérkeznek pihenésre hűvös kepealjak.

Szeretlek, szőlőszem-gömbölyű nevetés a domboldalon! szeretlek, csitrilány-szere em ízeit idéző augusztusi koradélután!

A termékenység áldott zűrzavara ez a nyárvég, izgalmas készülődés a gyökerekben és az emberi szívekben. Kosarak hasasodnak, a pajtákból kiszorul a terhes üresség, s a beszélgetések is megtelnek estelente a tervezgetés meggondolt örömével.

1jooooooooc^xyyyxxxx>oooo<x