Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-18 / 168. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. július 18. Egy hét a világpolitikában Cabot-Lodge seprője 0 Helsinki szava 0 © A latin-amerikai gond-dosszié „Az új seprő sem seper­het jól, ha egyszer akkora szennyestömeg, hogy szinte nem lehet eltakarítani...” — a némileg módosított közmondást egy amerikai tudósító idézte a saigoni nagykövetcserével kapcso­latiján. Cabot-Lodge, a le­köszönt Taylor tábornok elődje, s egyben utóda a hét derekán indult Dél- Vietnamba. hely zetf el mérő körútra. A hivatalos beje­lentés szerint azt kívánja megállapítani, McNamara hadügyminiszter társaságé, bán. mire lenne szüksége az Egyesült Államoknak, hogy helyzete megjavuljon Dél- kelet-Ázsiában. Ehhez azon­ban igazán kár volt Sai­gonba utazniok. Washing­tonnak egy másik politika kellene Dél-Vietnamban. Ha folytatják a jelenlegi ka­tasztrófavonalat, hiába min­den személycsere, ügyük csak rosszabbodhat. Egyelőre azonban nincs je1" annak, hogy az Egye­si Államokban ésszerű al on vizsgálnák aviet- na problémát. Pedig ez a kérdés az elmúlt héten is változatlanul a világese­mények gyújtópontjában állt. alig volt olyan szek­tora a nemzetközi politiká­nak. amelyre ne gyakorolt volna befolyást. Magában Vietnamban folytatódnak a harci cse­lekmények. Tartományi székhelyek nevét tanulja meg a világ, jóformán nincs olyan pontja az országnak, ahol ne kerülne sor a par- tizánerők váratlan támadá­saira. Már a legnagyobb amerikai támaszpontok is állandó nyugtalanságban él­nek: Da Nangot és Bien Hoát bezárt katlanként em_ legetik A franciák tizen­egy évvel ezelőtti nagy ve­reségének. Dien Bien Phu- nak szelleme kísért. Szinte jelképes ugyanakkor, hogy a déli vereségekért északi revansot kívánó amerikai légi kalózok egyre észa­kabbra hatolnak a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság légitere felett, s az el­múlt napokban Dien Bien Phut is bombázni próbál­ták. Folytatják a veszélyes „lépcsőmászást”. közvetle. nül a kínai határ mellett is kiszemeltek már célponto­kat. Az Egyesült Államok minden eddiginél jobban játszik a háború kiterjesz­tésének tüzével. anélkül, hogy az északi területek el­leni provokációival javítani tudna reménytelen déli helyzetén. Johnson is, Rusk is nyi­latkozott a héten. Az ame­rikai elnök immár beszéd- rekordot állított fel, annyi­szor magyarázta bizonyít­ványát az elmúlt időszak­ban. A washingtoni politi­kusok beszédeiben azonban legfeljebb az volt az újság, hogy — nem volt újság. Üjabb erősítéseket sürget­tek. s az amerikai lapok már arról írnak, hogy a délvietnami helyzet jobbí­tása 179 ezer katonát igé­nyelne. Érthető, ha a helsinki Bé­ke Világkongreszus tárgy- sorozatában is kiemelkedő szerepet taPott a vietnami probléma; A hét bizottság közül a legfontosabb, az egyes számú bizottság fog­lalkozott ezzel Négy napon keresztül éjjel-nappal, való­sággal egyhuzamban. A vl„ lágkongresszus legfontosabb eredménye, hogv a vietna­mi kérdésben egyhangú ha­tározat született. Kilenc­vennyolc ország csaknem másfélezer küldötte elítélte az amerikai agressziót, tel­jes szolidaritásáról biztosí­totta a Dél-Vietnami Nem­zeti Felszabadító Front, va­lamint a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság jogos követeléseit. Ez az egyöntetűség azért lényeges, mert sajnos, vol­tak zavaró jelenségek is. Egyes albán, kínai, indo­néz, japán küldötték nem a béke ügyétől áthatott fe­lelőséggel viselkedtek, az akcióegység keresése helyett terméketlen szócsatákat kezdeményeztek. Remélhető azonban, hogy a Helsinki­ben kialakult akcióegység figyelmeztető és serkentő lesz: a jelenlegi kritikus világhelyzetben a főfeladat összefogni minden erőt az imperialista agresszió ellen. A viet^md kérdéssel állt összefüggésben egy angol miniszter, Harold Davies hanoi útja is. A VDK fő­városában személyének ki­járó megbecsüléssel fogad­ták, hiszen becsületes, bal­oldali politikus, aki fel­emelte szavát az amerikai provokációk ellen. A viet­nami vezetők azonban még­sem fogadták, mert Davies útjával az angol politika a kudarcot vallott „nemzet- közösségi békemissziót” sze­rette volna felújítani. Már­pedig nem lehet egy szájból hideget és meleget fújni. Csak akkor lehet a viet­nami békéről tárgyalni, ha előzőleg határozottan elha­tárolják magukat az ame­rikai politikától. A vietnami krízis egy másik válságot is kirobban­tott: Athénben. Az Egyesült Államok görög csapategysé­geket kért délvietnami ka­landja támogatásához, amit a jobboldali Garufaliasz, valamint az ifjú király he­lyeselt, Papandreu minisz­terelnök viszont ellenzett. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A görög politi­kában régóta meglévő el­lentétek látványosan kifeje­zésre jutottak. A miniszter- elnök a hadügyminiszter le­mondását követelte, aki megtagadta ezt. A jobbol­dallal együttműködő királyi Viszály Athénben udvar, kihasználva a zűr­zavart, szinte puccsszerűen, a miniszterelnököt mondat­ta le. A görög események sokkal inkább mozgásban vannak, semhogy végleges értékelést lehessen adni. A reakció erőteljes rohamá­nak vagyunk tanúi, pedig a görög nép a legutóbbi választásokon nagy többsé­gében — a jobboldal ellen foglalt állást. Ezért Hellasz politikai válságának további éleződésére lehet számítani. Végül, de nem utolsósor­ban vessünk egy rövid pil­lantást Latin Amerikára is. Dominikában, ahol csak­nem negyedéve tart már a zűrzavaros huzavona, kom­promisszumos megállapodás körvonalai bontakoznak ki. Ezzel azonban nem fogyott az Egyesült Államok latin­amerikai „gond-dossziéja”. Az elmúlt héten két latin­amerikai országból érkez­tek jelentések fegyveres harcokról, súlyos tünteté­sekről. Ecuadorban erőteljes diákmozgalom bontakozott ki a katonai diktatúra el­len, Peruban a parasztok folytatnak partizánháborút a magas hegyek között. Chi­lében ugyan teljes a nyu­galom, de tulajdonképpen ettől sincsenek elragadtat­va az amerikai politikusok. Frei elnök ugyanis jelentős politikai demonstrációra szánta el magát, első kül­földi útja nem az Egyesült Államokba, hanem Nyugat- Európába vezetett Eddig még soha nem fordult elő, hogy latin-amerikai államfő Washington előtt Londont, Párizst vagy Rómát keresse fel. Az amerikai külügy­minisztériumban a vietnami akták mellett változatlanul kéznél tartják a latin-ame­rikai iratokat is... Réti Ervin Vietnami jelentés A jelenleg „tájékozódó körúton” Dél-Vietnamban tartózkodó McNamara had­ügyminiszter és kísérete szombaton reggel Saigon­ban tanácskozott az ameri­kai katonai főparancsnok­ság magasrangú tisztjeivel. McNamarát és a vele tartó Wheeler tábornokot, a ve­zérkari főnökök egyesített bizottságának elnökét tájé­koztatták a legújabb kato­nai fejleményekről. A ven­dégek — mint ismeretes — jelenleg azt vizsgálják Dél- Vietnamban, hogy mekkora újabb amerikai katonai egységek bevetése szüksé­ges a szabadságharcosok elleni háborúban. Ausztriai NOTESZLAPOK IV. Jószomszédság új alapokon A sok „forgó idegen” lát­tán az embernek Ausztriá­ban önkéntelen az eszébe ötlik. jó lenne, ha úgy tud­nánk összehangolni idegen- forgalmi érdekeinket, hogy az Ausztriába ellátogató sok millió külföldiből hozzánk is jutna... Az érdekközös­séget azonban nemcsak ml ismerjük fel. A bécsi Her- rengasse-ban az osztrák idegenforgalom egy felelős irányítója arról beszél, hogy a kölcsönös előnyök alap­ján tervek készülnek a két ország idegenforgalmi kap­csolatainak fokozására, ök például szívesen vennének még több magyar vendé­get az elő- és az utóidény­ben. amikor már üresebbek a szállodák egyes helyeken, s amikor lényegesen olcsób­ban tudnák az árakat meg­számítani... Cserébe mind több olyan lehetőséget dol­goznának ki, hogy az Ausztriába ellátogató kül­földiek néhányszáz kilomé­terre is elmenjenek. Osztrák—magyar koope­ráció. A kifejezéssel máshol is találkozom. Gyárakban, amelyek magyar vállalatok­kal működnek együtt. Ex­port—import szakemberek­kel történő beszélgetésben szintén. Felemlegetik a nem Is olyan távoli múltat, ami­kor Ausztria behozatalában a magyar áruk jókora részt jelentettek s amikor az osztrák kivitel is megtalálta a számítását Magyarorszá­gon. A külkereskedelem fejlődése természetesen az utolsó években viszonylag, az egymást követő évek számainak százalékos össze­hasonlításában nagyot ug­rott, a többszörösére nőtt. De abszolút számokban még messze vagyunk a múlttól és — a jövő lehe­tőségektől. Kulturális kapcsolatok? Fellegvára a bécsi Colle­gium Hungaricum. A fel­legvár szó találó lenne, ha a Donau-Kanal, a Duna- csatoma túlsó oldalán, a bécsi belvárossal szembe­néző partján épült nyolc­emeletes modem palota va­lóban a teljes egészében a magyar—osztrák kulturális kapcsolatok otthona lenne. Sajnos csak egy-két emelete az. így is jelentős eredmé­nyeket érnek el itt: a föld­Az első fényképfelvétel a Marsról A pasadenai megfigyelőén omáson (USA, Kalifornia) július 15-én felvették azt a fényképet, amelyet az amerikai „Kozmikus szem”, a Mariner 4 továbbított az űrből. A Mariner 4 több fényképfelvételt készített a Mars felszínének egyes részeiről. Ezeket folyamatosan sugározza a Földre. K épünk a Mariner 4 egyik felvételét ábrázolja. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Egyre hevesebb tüntetések Görögországban a „királyi államcsíny“ ellen Athénban és Görögor­szág több más városában péntek este tüntetések vol­tak Papandreu mellett. Athén központjában az Al­kotmány téren a rendőrség könnygázbombákkal osz­latta szét a Papandreut él­tető tüntetőket, azok vi­szont botokkal és kövek­kel felfegyverezve szálltak szembe a rendőrökkel. A teret betöltötte a könny- gázfelhő, amely még a szomszédos utcákba is be­szivárgott. Az összecsapás­nak 108 sebesültje volt, a rendőrség 120 tüntetőt le­tartóztatott. Még a térre behajtó autóbuszokat is megállították és az utaso­kat őrizetbe vették, nehogy a tüntetőkhöz csatlakozza­nak. Éjfélre a rend hely­reállt, ő Szalonikiben háromezer személy — legnagyobb részt diák — tüntetett az egyetem épülete előtt, táb­lákon olyan feliratokat vittek magukkal, amelyek elítélték a „királyi állam­csínyt Görögországban” valamint „a Dominikában és Vietnamban folytatott amerikai politikát”. Szalo­nikiben öt embert letartóz­tattak. Kréta-szigetén, Harekle- idonban egy többezer fő­nyi tömeggyűlésen a Centrum Unió Párthoz tar­tozó szónokok tiltakoztak „a király kormánya” el­len. Az AFP megállapítása szerint a tüntetések pénte­ken hevesebbek voltak, mint előző nap. A rend­őrség különösen Athénban nagyon erélyesen lépett fel a tüntetők ellen. A ható­ságok igyekeznek a helyzet ellenőrzését szilárdan ke­zükben tartani és ha a pénteken tanúsított eré- lyesiséget vesszük figyelem­be, arra következtethetünk, hogy adott esetben a rend­őrség habozás nélkül erő­szakot is fog alkalmazni — írja az AFP. Miközben országszerte folynak a tüntetések, a ki­rály által kinevezett Új kormány első ülését tartot­ta. A kormány összetételé­re vonatkozólag az AFP kiemeli, hogy a külügyi tárca továbbra is Koszto- pulosz kezében maradt és emellett 6 kapta meg a hadügyi tárcát is. Az új együttes legjelenősebb sze­mélyiségének azonban Konsztantin Micotakisz. Papandreu kormányának volt minisztere látszik, aki most a gazdasági koordi­nációs miniszter lett. Ami pedig Tambusz belügyrhi- nisztert illeti — írja a francia hírügynökség — csütörtök este óta bebizo­nyította, hogy kész az eré­lyes közbelépésre; szinti nagytermében mutat­ták be a Háry Jánost, Ko­dály Zoltán és az osztrák kancellár, dr. Klaus jelen­létében, az első emeleti ki­állítási helyiség sohasem üres. hol magyar, hol oszt­rák művészek alkotásai kapnak teret benne, a 15 ezer kötetes könyvtárban is sokan fordulnak meg, itt van az Osztrák—Magyar Egyesület központja. Kik a tagjai? Burgenland tartományi főnöke, a Duna- hajózási Társaság igazgató­ja. aztán egyszerű emberek és megint egyetemi taná­rok, a Képzőművészeti Aka­démia protektora, idősek és fiatalok. Az öregebb korosztály még a Monarchia idejéből megmaradt nosztalgiás ba­ráti érzésekkel gondol a magyarokra. (Az osztrák GYOSZ elnöke egyszer el- érzékenyülten mondta ma­gyar vendégeinek: Hej, Nyíregyháza, Nyíregyháza... Ott voltam katona... De szép is volt, de jó is volt fiatalnak lenni...) A fiatalabb generációtól már távol állnak a „K, u. K.” idők, ők már az új Magyarország iránt ta­núsítanak érdeklődést vagy éppen rokonszenvet. S nem­csak a Prater-Stadion telik meg egy osztrák—magyar labdarúgőmérkőzésre. ha­nem például a Magyar Tu­dományos Akadémia kiállí­tása ugyancsak sok ifjút vonz. Sokan tanulnak magyarul is. (A tanítás a Collegium Hungaricum épületében szintén folyik.) Nemcsak második generációs, ma­gyarszármazású fiatalok, hanem tősgyökeres bécsi, osztrák férfiak és asszo­nyok is kedvet kaptak ah­hoz, hogy elsajátítsák nyel­vünket. Egyébént magyar névvel találkozni mindenütt: ipa­rosok, kereskedők cégtáb­láin itt, ott feltűnik egy Nagy, egy Kovács, egySza. bó vagy éppen egy más, nem olyan hétköznapi ma­gyar név. Lehet, hogy vise­lőik éppenséggel egy szót sem tudnak már magyarul, legfeljebb a „jonápot” és a „keszenem” maradt meg emlékezetükben nagyapáik nyelvéből. Bessenyei és testőrtársai­nak palotája, a Fischer von Erlach építette remekmű, a Becsben régen járt magya­rok egykori Collegium Hun- garicuma éppígy beolvad, asszimilálódik. Még nem történt döntés sorsáról: igazságügyminisztérium tesz-e belőle, vagy a pénz­ügyminisztérium hivatalai kapnak-e benne helyet a Muzeumstrasse 7. alatt? Bármerre lép az ember Ausztriában, főleg az egy­kori császárvárosban, min­denütt előbukkannak a kö­zös múlt emlékei. Igaz, ezek az emlékek többnyire fájók; a magyarokat, osztrákokat összekötő történelmi szálak legtöbbször az őseinket gúzsba kötő, a húsukba vá­gó, fájdalmas szárítású kö­telékek volta. De az effajta szálakat eltépte az idő. Az új kapcsolatokban az ele­venedhetik fel, ami régen is népi, baráti t-i jószomszé­di volt. Csak örülni lehet annak, hogy a Lajtán túl is mind többen vannak, akik ezt akarják, akik így akarják; A Habsburgok árnyékában eltelt, véres, sötét évszá­zadok után vagy éppen az elmúlt évtizedek modern módon kegyetlen hideghá­borús időszaka múltán újra egészséges és kölcsönösen előnyös kapcsolatok alakul­nak ki a két szomszédor­szág között Tanúsíthatja ezt — azt hiszem _ — mindenki, aki mostanában Ausztriában járt. Az újságíró is, aki jegyzetfüzettel a kezében rótta az utcákat Bécstől Salzburgig városokban és falvakban. A császárváros egy ódon, műemléknek szá­mító palotája előtt is meg­állt és ezt jegyezte fel a noteszába: „Az ausztriai sorozat utol- só mondatául: a palota név. adója a szerzőnek sem ro­kona, sem ismerőse, még- kevésbé boldog őse.” Az épület neve ma is — Pálffy- palota. A szerzőé pedig: Pálfy József — Vége. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents