Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-11 / 162. szám
IMG. július 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A KENYÉRGABONA KÉRDÉS (Kossuth Könyvkiadó, 1965.) Kiváló szakemberek, dr. Kapás, Papp, dr. Penyigey Vállalkoztak arra, hogy mintegy 220 oldalon, kilenc fejezetben közérthetően, színvonalasan, írjanak a kenyérgabona-kérdésről. Munkájuk tömör, világos válaszokat ad mindazokra a kérdésekre, amelyek a kenyérgabonák termesztésével, forgalmával, fogyasztásával kapcsolatosan felmerülnek; Ismertetik a szerzők e legfontosabb mezőgazdasági kultúra termesztésének rövid történetét, a főbb kenyérgabona-növényeket, s ezek termesztésének helyzetét, perspektíváját. Különösen érdekes fejezete a könyvnek az, amelyben. a hazai kenyérgabonatermesztés kérdéseivel foglalkoznak. Szólnak a nemesítés időszerű feladatairól, és a sokat vitatott külföldi búzafajták szerepéről. Több szempontból vizsgálják a szerzők a kenyérgabona időszakos hiányának okait, a hiány megszüntetésének különböző, elfogadható módozatait, az export és import helyzetét, gazdaságossági kihatásait. Hadat üzennek annak a helytelen szemléletnek, — amely a kenyérgabonák termesztését ;,szükséges rossznak” tekinti, és szembeállítja a belterjes gazdálkodásra való törekvéssel. A szerzők számos érvvel bizonyítják: a kenyérgabona-termesztés éppen úgy lehet belterjes és jól jövedelmező — megfelelő feltételek között — mint más kultúra. A könyv nemcsak ismeretterjesztő olvasmány, hanem szakkönyv is, mégpedig olyan szakmai ismereteket közvetít, amelyeket egyetlen szakember sem nélkülözhet gyakorlati munkájában. Ugyanakkor nagy hasznát vehetik a könyv táblázatokba foglalt adatainak, az ezeken alapuló érveléseknek, a szakáé politikai előadók, propagandisták, tanárok, szakírók, publicisták. (Gy) tegyen bennük a téli fagy, az eső, a hó. S valaki ek kortájt azt mondta róla a kocsmában, hogy kezd megbolondulni; Az iskola miatt... 1944-ben a nyár elején elkezdődtek a bombázások és a járási főszolgabíró elrendelte, minden ház udvarán légoltalmi bunkert kell 6s«i, ennyi és ennyi centi mélyre és ilyen meg ilyen vastag földréteggel a tetején. Az emberek megásták a bunkerokat, de továbbra is az udvaron állva bámulták. hogy szállnak nagy kötelékekben észak felé az ezüstfehér repülőgépek százai, kondenzcsíkot húzva maguk után. Később — ekkor már a Kárpátokban folytak a harcok — katonaság került a faluba, messziről való katonák, s, köztük egy, akinél, civilben ács volt a mestersége. A tanító kapva-kapott ezen az alkalmon. Ma már senki se emlékszik rá, hogyan ütötték nyélbe az üzletet. annyi mindenesetre tény. hogy egyik nap az, ács féltucat másik katonával nekiesett a kopasz falak mentén felhalmozott épü- letfának. A, szekercék gerendákat faragtak a fatörzsekből, a gerendákat erős kezek emelték a magasba, s alig másfél hónap múltán kész volt a tetőszerkezet. Már hozzáfogtak ahhoz is. h«cy felszereljék a léceket. A huszadik század művészete — Á FILM A film a legfiatalabb művészet. Századunk első évtizedében még nem is számított művészetnek. Tech- nikai érdekességnek tekintették és megcsodálták, mivel felidézhetővé tette a mozgást. Nem véletlen, hogy a születése után Vía- gyarországon is cinemnto- gráfiának nevezett film legelső vállalkozásai a mozgás legszembetűnőbb formáit rögzítették. össze-vissza szaladgáló emberek, száguldó paripák, a nézővel szemberobogó mozdonyok tűntek fel az ősmozik vásznain. Ámulásra késztettek, s nem is ritkán pánikot okoztak. Hiszen a mozihoz nem szokott közönség a látszatot még egy ideig valóságnak tekintette és ösztönös reflexeinek engedve, kétségbeesetten felugrott, mikor az ülések felé száguldó mozdony képe villámsebesen nőtt. közeledett. Balázs Béla, a némafilm egyik jeles esztétikusa megírta, milyen pánikot okoztak a mozinézők között a legelső részképek, a vásznon feltűnő fejek, lábak és karok, az úgynevezett snittek (vágások), amelyek a mai ember számára már említésre sem méltó, természetes elemei a filmnyelvnek. A megismerés, a megszokás ezt az újdonságot is közkeletűvé tette. Ez azonban csak egyik eleme ennek a „nyelvnek”, amely terjed, tudatos híveinek számát is növeli, ám még •na sem eléggé ismert. Jogos persze az ellenvetés is: csupán Magyarországon milliók járnak rendszeresen moziba, a film a tömegek legkedveltebb szórakozása. Lehet-e ilyen körülmények között megnemértésről beszélni? A művészi alkotások befogadásának azonban többféle fokozata van. A mozijáró milliókat nem tekinthetjük filmértés szempontjából sem egynemű tömegnek. Rétegződés figyelhető meg a közönség soraiban, aszerint, ki, hogyan, mennyire ismeri a filmművészet kifejezési eszközeit. Ezeknek az eszközöknek jobb értése a filmek mainál tudatosabb élvezését segítheti. Ezért látogatunk al legalább képzeletben egy stúdióba. Szemügyre vesz. szük a művészi és technikai folyamatokat, amelynek végeredménye a mozikban megtekinthető játékfilm. A rendező a forgatókönyv olvasásakor már sok mindent megtud. Az író fantáziájához szegődve részletesen, jelenetről jelenetre haladva, maga elé képzeli a filmet. „Látja" a téma kibontakozását. a történet fordulatait, a szereplők jellemét és — ha f ilmdrámáról van szó — összeütközéseik tartalmát. Ez azonban még korántsem a kész film. A szó, a leírás csak közelítő képet adhat róla, tág teret nyitva a rendező, az operatőr alkotói képzeletének. Ugyanabból a forgatókönyvből két különböző alkotócsoport (filmes nyelven: stáb) alapjaiban eltérő, sőt ellentétes filmet forgatna. Ezért is fontos, hogy a néző ne azonosítsa maradéktalanul az írót a látott film szerzőjével. Mitől függ a film atmoszférája? A külső helyszínek. a díszletek, a szereplők kiválasztása mellett nagy szerepet játszik ebben a világítás adagolása, tények és árnyékok megoszlása, aránya. Közismert például, hogy a vidám, játékos jelenetek derűjét, a takaratlan sugaras fények is segítenek érzékeltetni. S megfordítva: a komor, baljós, fenyegető helyzethez gyakran a félhomály, az ér- nyékoltság felel meg. A világítás mértékének tehát a vásznon dramaturgiai funkciója van. Hasonló szerepe lehet annak is, honnan, milyen szögből készülnek a felvételek, s hogy az egyes jeleneteken belül milyen sűrűn változtatják a beállítást, a képszöget. ...A kamerának módja van u jelenetek hangsúlyos részeinek kiemelésére. Erre szolgálnak a közelképek, amelyek egy-egy arc, sőt arcrészlet fényképezésével arra irányítják a nézők figyelmét, ami — az alkotók szándékai szerint — éppen a legfontosabb. A film semmihez sem hasonlítható hatásának ez is egyik titka. Minden mozinézfi tudja, hogy például egy érzelmes vagy tragikus jelenetben a szem sarkából előgördülő könnycsepp kifejezőbb a legbes&desebb dialógusnál. Lehetőségeket kínál a rendezőnek a már említett ritmus is. Ez nem egyéb mint a különböző képszögek és plánok vagyis képnagyságok váltakozása, az a mód. ahogy ezek követik, lassan vagy gyorsan váltogatják egymást A film érzelmes, merengő, vagy elmélkedő része lassú képváltozásokat, hosszan kitartott felvételeket kíván. Az operatőr az amelyre majd a cserepeket rakják, de ekkor egyik napról a másikra elvezényelték a faluból a katonákat... Télre a tanító összeku- nyerált tucatnyi ponyvát a gazdáktól, s ezekkel takarta be a tetőszerkezetet, nehogy megrongálja a gerendákat, léceket a téli csapadék. Elkeseredett. hogy most már talán sohase' készül el az épület. De aztán tovább reménykedett. Hiszen csak mihamarabb lenne vége a háborúnak! Hazajönnének a legények, a falubeli férfiak... Egyszerre meglódult a front s nem telt el több idő két hétnél, már a szomszéd falut verette a tüzérség. A visszavonuló fasiszták a tanító falujában akarták megvetni a lábukat. De ehhez már nem volt erejük. Három maradék páncéltörő ágyújukat egy vö- röcsillagos repülőgép lőtte ki, még a határban, s ők kézi fegyverekkel szorultak be a falu házai közé. A tanító prepa kora óta nem beszélt németül, s ekkor is csak annyit értett meg a vezénylő fasiszta hadnagy ordításából, hogy valamit fel kell gyújtani Utána látta, hogy a szürkészöld egyenruhás katonák ágakra csavart kóccsu- takokat mártanak meg egy hordóban: meggyújtják a csóvát és odatartják a legközelebbi ház eresze alá. Az egyik fasiszta az iskola felé futott, s kezében füstölve lángolt a gyújtó csóva... A tanító eddig a feleségével együtt, a bunkerban volt. De most... A felesége sikított, ő azonban nem törődött vele. És nem törődött azzal sem, hogy néhány száz méterrel odébb már közelharc folyik a fasiszták és az előrenyomuló szovjet zászlóalj között, s a falu házai előtt puskagolyók és géppisztolylövedékek röpködtek ijesztő siví- tással. Ö csak annyit látott, hogy a fasiszta a fel sem épült iskola felé fut, odaér, s a csontvázként sárgálló tetőszerkezet sarkához tartja a csóvát. A gerenda száraz maradt a télen, s amikor elérte a láng, egyszerre végifutott rajta a tűz, s belekapott a cserepező lécekbe is. A fasiszta már tovább rohant. Valahol az utca közepén érte egy golyó. Elejtette a csóvát és maga is rábukott. De ezt csak mások látták, a tanító nem. Ő ekkor nem gondolkozott, csak az izmai dolgoztak. Felemelte a létrát, amely az öreg iskolaház padlására vezetett, és odacipelte az új épülethez. — Felkapaszkodott a létra fokain s más eszköz híján, a S tervei alapján dönti el. milyen technikai megoldásokat választ, milyen világítási és egyéb technikai eszközöket vesz igénybe. A forgatás után, amikor már valamennyi jelenet szalagon, a dobozban var., újabb művelet kezdődik. Sok filmszakember vallja, hogy a munkafolyamatnak ez a része, a filmgyár laboratóriumában előhívott nyersanyag vágása a legfontosabb. Annyi bizonyos, hogy a film végső változata, az, amit a néző is lát, a vágószalagon születik. A rendezőnek itt még mindig módjában áll a képek sorrendjének. gyorsabb vegv lassított váltakozásának kialakításával módosítani a hatást, közelebb vinni az eredményt eredeti elképzeléseihez, amiket teljesen megvalósítani csak a legritkább esetben sikerül. S amikor a vágást is befejezték: kész az új film, jöhet a bemutató, a közönséggel való találkozás, amely eldönti: sikerült-e a stábnak hosszú hónapok munkájával érdemlegeset, sikereset alkotnia. Dersi Tamás A tudományos ismeretterjesztés magyar úttörője BUC/AT PÁL Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlését, majd megalapította a mai Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat elődét, a Természettudományi Társulatot. E társulat célkitűzéseként emelte ki, hogy „hazánkat, a minden oldalról kizsákmányolt hazát saját magunk vegyünk gondjaink és pártfogásunk alá, — hogy ne mások, de mi halmozzuk össze annak tér. mészeti kincseit, azért, hogy azok felhasználására egymást kölcsönösen megtanítsuk; ...hogy a bányász közölje a bányája kincseit a tudóssal, a tudós viszont a tudomány adatait a bányásszal”. A másik terület, ahol Bugát különösen nagy ambícióval dolgozott, a magyar nyelv művelése. Orvosi szakkönyveket jelentetett meg magyarul, majd 1831-ben Toldy Ferenccel megindította az „Orvosi Tár” c. magyar nyelvű folyóiratot. Siker és bravúr volt ez az 1840-es évek elején, hiszen — miként Toldy írta, a tárgyak területén, melyeknek tanítására Bugát hivatva volt. az élet-, a kór- és a gyógyszertanban minden második szó német, vagy „deák”. Kivette részét a társadalmi haladásért vívott küzdelemből is. Az Orvosi Tár 1848. április 9-i számában „Rendünk átalakulása” címmel fejtegette gondolatait a március 15-i forradalom nyomán. A világosi fegyverletétel után a forradalomhoz mindvégig hű Bugátot állásától és nyugdíjától megfosztották. Gyöngyösre ment, — majd budai házában húzódott meg, gyógyított, kertészkedett, nyelvészeti tanulmányokkal foglalkozott. 1860-ban a Természettudományi Társulat ismét elnökké választotta, de megromlott egészsége miatt 1862-ben leköszönt tisztségéről. Előbb azonban 1000 forintos természettudományos alapítványt tett. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat méltóképpen emlékezik meg Bugát Páról, halálának századik évfordulóján. Megkoszorúzzák gyöngyösi emléktábláját. A Kerepesi-úti temetőben levő sírjánál űj síremléket állítanak. — Az ismeretterjesztésben kitűnt TIT aktivistákat pedig a TIT Bugát-emlékéremrnr1 tünteti ki. M. % Száz éve annak, hogy a múlt századi magyar tudományos élet egyik nagy egyénisége Bugát Pál meghalt. Gyöngyösön született 1793. április 12-én. Édesapja jobbágyfiúból lett szegény sorsú szabómester. — Fia nehéz körülmények között tanult az egri líceumban, majd a pesti egyetemen, ahol 1818-ban orvostudorrá, 1820-ban pedig szemészmesterré avatták. Több éven át tanársegéd, de óriási tudásvágyát, szorgalmát nem elégítette ki az orvosi pálya gyakorlati művelése, ezért előbb az egyetem általános kór- és gyógyszertani, majd az elméleti orvostudományok tanszékére pályázott. Származása miatt azonban mindkét pályázaton elbukott, s a királyi tilalom még annak is útját állta, hogy a kazáni egyetem puszta kézzel pofozta, verte a lángokat. Még feljebb lépett. S mintha a kétség- beesés megsokszorozta volna erejét, egyetlen rántással letépett három égő lécet a gerendáról, lehajította a földre s még magasabbra kapaszkodott. A gerenda! Ha a gerendán nem bírja eloltani a tüzet, pár perc múlva már fecskendővel is hiába ostromolják a lángokat... De mivel, mivel oltsa?! Se egy fejsze, se egy lapát idefönt! A falu utcáján már tankok robogtak, távolabb gépfegyverek kelepeltek, s néhány verejtékes szovjet katona pillanatnyi csodálkozással nézett az emberre, aki a magasban az égő gerendával győzködött. Aztán tovább futottak a katonák, mert nekik rohamozniuk kellett, így szólt a parancsuk... Neki a tüzet kellett lebírnia, bármi áron. Mert ha nem... esztendőket öltek bele ebbe a fel se cse- repezétt iskolába S ekkor, egy kétségbeesett lendülettel, ráborult az égő gerendára. Átölelte, rászorította magát... Érezte, hogy a lángok belekapnak ruhájába s iszonyatos fájdalom perzselte arcát, nyakát, karját, beborította a füst, de a láng elfulladt a teste alatt; megtisztelő meghívásának eleget tegyen. Bakabánya, majd Selmecbánya tiszli főorvosa lett, míg végül 1824-ben — számos mellőzés után — elfoglalta a pesti egyetem elméleti orvostani tanszékének katedráját. Egyetemi tanár volt. de nem taníthatta a medikusokat, hanem csak az akkoriban még lenézett sebésznövendékeket. Tudásával elérte, hogy 1830 bán az Akadémia rendes tagjai közé választotta. Életművében az orvos- tudományok fejlesztésével összeforrott mindaz, amit az oktatás, a közművelődés, az ismeretterjesztés terén alkotott. Ott találjuk őt egyik tudós kortársával, — Bene Ferenccel együtt azok között, akik a tudományos ismeretterjesztést tűzték feladatukká. Életre hívta a Másfél óra múlva szabad volt a falu, s még aznap délután, egy viharvert teherautó robogott az eszméletlen tanítóval a legközelebbi szovjet hadikórház felé. * Az iskola áll. Tetején már megsötétedett az egykor piros cserép, amit a gerendákon húzódó lécekre raktak tizenöt esztendővel ezelőtt. Délben indult vissza a vonatom. Tizenegy óra után pár perccel értem az iskola elé. A tavaszi levegő utat kért magának: nyitva volt az iskola minden ablaka, s az egyik tanteremből vékony gyerekhangok énekeltek ki. Lopva benéztem az ablakon. Az igazgató ott állt a katedrán és éppen feleltetett. Csak félszemével figyelte a gyerekeket, mert arcának jobb felét az ablak felé fordította, azzal a megszokott tartással, amit már a vonaton felfedeztem nála. Pedig — ezt a falu embereitől tudom, — sem ők, sem a gyerekek, nem látják, hogy forradások torzítják el az igazgató fél arcát. Palicz József: Építkezés (rézkarc).
