Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-11 / 162. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965- július 11. Robinson jeffers :* A világ csodái Három-négy évvel túl a hatvanon, I-Áttam már furcsaságot életemben. Láttam egy tritont: sziklapartomtól távol derékig állt az óceánban. összetéveszthetetlenül emberi volt és összetéveszthetetlenül tengeri szörnyeteg: alámerült és fel se bukkant többé, Míg ott álltunk és figyeltük. Nem tudom. mi volt, és nincs rá elméletem, de csodának ez volt a legapróbb. Tjáttam az Egyesült Államokat a legépebb, legerősebb nemzetté felnőni és lebegni a széllel a csőd felett. Láttam, hogy Európa, két és fél évezreden át a világ koronája, a világ koldusa lett és nyomorékja. Láttam népemet, nagyravágyó emberektől és sekélyes érzelemtől elbolondítva tékozolta magát három háborúra. Egyik se volt szükséges, mind hiábavaló, mind gyönyörű diadal. Készül a negyedik. Láttám, feltalálták a repülést, ez volt az ember álmodó szivének fő-fő vágyakozása tízezer éve, Es az emberek jóvoltából a mészárlás fő-fő szerszáma lett. Láttam, hogy megmérték a csillagokat és távolságukat kiszámították, láttam, milyen hatalmak állították szolgálatukba az atomot — Mire? — ölni. Félmillió legyet ölni — akarom mondani, embert — egy csapásra. Jjáttam elkárhozást is. Állj fel harcolni vagy feküdj le aludni — el vagy ítélve, mint Oedipus. Egy ember és egy civilizáció megvénül, megbetegszik — ahogy mondják — végzetesen: bátorság és akarat csak áll a betegágynál tehetetlen. Könnyű megismerni az embertelen dolgok, a tenger, a vihar, a hegy szépségét: lelkűk és értelmük a szépség. Van szépsége az emberiségnek is, bár kevesebb, és tisztátalan és fájdalmas: hogy kibírjuk, meg kell a szívünket keményíteni hozzá. En csak egy kicsit keményítettem meg a szívemet, de megtanultam, hogy fontos a boldogság, de a boldogság forrása fájdalom. ’A tragédia haszna: Lear akkorára nő, mint a vihar, amelyben vánszorog — és így lett egy megkínzott zsidóból Isten. * Robinson Jeffers amerikai költő. 1887-ben született Pittsburgban. Európában tanult, majd a California! Carmelben telepedett le, ahol fontos szellemi központ alakult ki körülötte. Több mint húsz kötete jelent meg. Hosszabb lélegzetű verseiben és neves drámáiban az ókori mítoszok és legendák foglalkoztatják, de soha nem tud elszakadni attól a parancsoló igénytől, hogy ezekben is kora ellentmondásaira keresse a választ. Fent közölt versét Vas István fordította. Bűnözés az Egyesült Államokban AZ U. S. NEWS AND WORLD REPORT CIKKE Egyre több jel mutat arra, hogy az Egyesült Államokban a bűnözés növekvőben van. Katzenbach államügyész március 10-én jelentette, hogy 1964-ben az előző évhez képest a súlyos bűnözés 13 százalékkal növekedett az Egyesült Államokban. A gyilkosság 9 százalékkal, a megerőszakolás 19 százalékkal és a minősített támadás 18 százalékkal nőtt. A külvárosokban általában nagyobb arányú a bűnözés, mint a belvárosokban. 1963-ban a minősített támadások 24 százalékát és a megerőszakolások 18 százalékát fiatalkorú bűnözők követték el. A múlt évben a fiatalkorúak bűnözése még fokozottabb volt. A most kialakuló helyzet nagy aggodalmat okoz a Fehér Házban. Ennek egyik oka az, hogy az 1964-es Választások során sok jel mutatott arra, hogy a szavazóknak már elegük van abból, hogy a bűnözők áldozatai legyenek. A politikusok véleménye szerint a hatalmon levő párt 1966- ban és 1968-ban megsínyli ezt, ha a bűnözés növekedését nem sikerül csökkenteni. Feltettük a kér- kést: mit lehet tenni a növekvő bűnözés ellen? íme néhány válasz a helyzettel. NEW YORK A New York-i rendőrfőnök a következőket mondta: „1964-ben az előző évhez képest 13,8 százalékkal több volt a nagyobb erőszakos bűncselekmény. A megerőszakolások 28,1 százalékkal és a földalattin elkövetett nagyobb bűncselekmények 52 százalékkal növekedtek. Előfordult például, hogy a rendőrség egy rablással gyanúsított egyén szobájában tölténytárral felszerelt puskát talált. Amikor a gyanúsított hazatért, a rendőrök letartóztatták. A bíróság azonban semmisnek nyilvánította a vádat, azon az alapon, hogy a házkutatás és a fegyver elkobzása szabálytalan volt, mivel a vádlott „nem tartózkodott a szobájában”. A Central Park körül az emberek inkább taxiba ülnek, s nem kockáztatják azt, hogy éjszaka az utcán sétáljanak. DETROIT Egy nyugdíjjas detroiti detektívfőnök kijelentette: „5—6 évvel ezelőtt egy csoport detektív egy nap alatt elvégezte azt a munkát, amit most tíz csoport végez három hét alatt. — Nincs időnk, nincsenek embereink, ezért növekedik a bűnözés. Véleményem ezerint tragikus, hogy bizonyos bírósági szabályok is hozzájárulnak a bűnözés növekedéséhez”. Detroitban a múlt évben kissé csökkent a súlyos bűncselekmények száma, de még így is 50 százalékkal magasabb volt, mint 1955-ben. A többi város rendőrségéhez hasonlóan a bírósági szabályok miatt a detroiti rendőrök sem tudják gyakran, hogy milyen messzire mehetnek a gyanúsítottak kezelésében. CHICAGO Chicagóban a gyilkossági esetek 1964-ben 19 százalékkal és a súlyos támadások 15 százalékkal emelkedtek. A tanítók elleni támadások a nyilvános iskolákban 1963-hoz képest megkétszereződtek és 1962- höz képest a háromszorosára nőttek. A chicagói rendőrfőnök kijelentette: „Jelenleg válságban vagyunk, és társadalmunknak meg kell változtatnia szemléletét az egyéni felelősség követelményeivel kapcsolatban. Ha az emberek megszegik a társadalom szabályait, büntetésben kell részesülniük”. HOUSTON A rendőrségi hivatalnokok megdöbbentőnek nevezik a bűnözés növekedését. A houstoni lakosság az elmúlt tíz évben 50 százalékkal növekedett. A rab- Lások négyszeresére és a minősített támadások 14- szeresére nőttek. A fiatalkorúak bűnözése különösen nagy gondot okoz a rendőrségnek. 1963-ban Dallasban 17 éven aluli fiatalok követték el a nagyobb bűntettek 47.5 százalékát. A fiatal bűnözőket kioktatják a kibúvókra. Amikor egy gazdag család gyereke például a rendőrségre kerül, szülei bejönnek és azt mondják neki, hogy ne szóljon semmit, az ügyvéd majd mindent elintéz. SAN-FRANCISCO Kaliforniában gépfegyverrel szerelték fel a rendőröket a támadások elleni védelem érdékében. Denver- ben a börtönök annyira zsúfoltak, hogy egy 16 hónapos ítéletet például 3 hónaposra kell csökkenteni. Növekszik az elégedetlenség a bíróságok szerepe miatt. Portlandban a rendőrség által letartóztatott gyanúsítottak 50 százaléka nem hajlandó információt adni, amikor tájékoztatják őket jogaikról. Arra a kérdésre, hogy van-e megoldás, a San Francisco-i rendőrfőnök így válaszol: „Nem több rendőr, több börtön, vagy több detektív kell. Az emberek nagyobb szolgálat- készségére van szükség. — Vissza kell térni azokhoz a morális értékekhez, amelyek azelőtt társadalmunk alapjai voltak.” WASHINGTON Az ország fővárosában a vérontás mindennapossá válik. Decemberben például négy nap alatt a következő bűncselekmények történtek: a kormány egyik női alkalmazottját, aki akkor tért vissza Dél-Vietnamból, agyonszúrták a Kapitólium dombon levő házában. Három üzlettulajdonost lelőttek. Egy 15 éves fiú, saját vallomása szerint, „vakmerőségből” megölt egy taxisofőrt. Egyes negyedek lakosai éjszakai őrjáratot tartanak. A Cleveland Parkban a rendőrök idomított kutyákkal sétálnak. 1964-ben Washingtonban 132 gyilkosság történt,, amelyeket lőfegyverrel, borotvával, ollóval, jégcsákánnyal, elégetéssel, megfojtással, vízbefojtással és baseball-ütővel követtek el. Az előző adatokhoz képest ez több mint 30 százalékos növekedést jelent; Washingtonban, ahol szövetségi törvények uralkodnak, nagyon megérezni a Legfelső Bíróság szabályaiban beállt változásokat amelyek nem vonatkoznak az állami bíróságokra. A nemrég nyugalomba vonult washingtoni rendőrfőnök a bajok nagy részéért a szövetségi bíróságokra vonatkozó „Mallory-törvényt” okolja, amely kevés idői begy a rendőrségnek ahhoz, hogy használható vallomást szerezzen egy gyanúsítottól a bíróságnak való átadás előtt. Mindenütt problémát okoz, hogy milyen lépéseket lehetne tenni annak megakadályozására, hogy az Egyesült Államokban teljesen megszűnjék a törvényesség és a rend. Az Amerikai Jogász Szövetség hároméves tervet dolgoz kb amelyben javaslatokat tesz a bűnügyi igazságszolgáltatás kivizsgálására. Egyes városokban igyekeznek jobban megszervezni a rendőrséget, képzettebb rendőröket és tudományos eszközöket alkalmazni. St. Louisban például a körözött bűnözők és az ellopott kocsik nyilvántartására számítógép központot létesítettek. A szociológusok a „jó útra térítés” módszereivel foglalkoznak, de gyakran eredménytelenül. Los Ange. lesben például lelőttek egy fiút, miután távozott egy gyűlésről, amelyen a bűnözők megjavításának problémájával foglalkoztak. Eszmék, remények és perspektíva nélkül Avagy: Mi rejlik a dezideologizálás doktrínája mögött A szocialista világ embere számára az egyén boldogulása egyenlő a társadalom jólétével. A társadalom jólétének, gyarapodásának útját pedig a szocializmus programja foglalja magában. Ez világos beszéd — ha nem is érti még ilyen világosan mindenki szocialista ideológiánk, politikánk eme egyszerű sarkitételét. De mi a burzsoázia ideológusainak politikusainak a válasza .a kapitalista társadalom perspektíváira vonatkozóan? Mert ez a kérdés ma talán minden korábbinál égetőbben merül fel. Ugyanis a mai, iparilag igen fejlett nyugati társadalmakban élő emberek sokkal erősebben érzik, mint érezhették mondjuk a tizenkilencedik században, hogy egyéni sorsuk a társadalom jövőjétől függ. Ez mindenekelőtt következménye annak, hogy az anyagi javak termelése szinte teljes mértékben — és leplezetlenül. kitapinthatóan — társadalmi jelleget öltött. Az egyén mindennap, minden órában érzékeii, hogy egy adott, meghatározott társadalom egészének szinte tehetetlen tagja. Sorsának balra, vagy jobbra fordulása teljes egészében a társadalmi hatásoknak esetleges következménye. Ezért mind nagyobb az érdeklődése o társadalom jövője, a társadalom jövőjét meghatározó eszmények, ideológiák iránt. Kérdés, Van-e ilyen ideálja a mai kapitalista világnak? Illetve, pontosabban így kell a kérdést feltenni: Korunk — amelyben a kapitalista és szocialista világ sorsa egymástól elválaszthatatlan — a nagy társadalmi tömegmozgalmak, az osztályharcok. a nemzeti felszabadító forradalmak kora, amely a szocializmus világméretű győzelméhez vezet Ez a perspektíva azonban — érthetően — a burzsoázia számára elfogadhatatlan. Az is érthető, hogy a burzsoázia mindent megtesz, hogy ez a perspektíva ne hódítsa meg állampolgárait. A mindenhez az is hozzátartozna, hogy megfogalmazza a társadalom jövőjére vonatkozó saját perspektíváját. Vajon képes-e erre? Tud-e a szocializmus világnézetű győzelmével szemben valamilyen más alternatívát, más ideált, vagy más történelmi távlatot kitűzni? A tények azt mutatják, hogy nem. A régi ideálok megbuktak Valamennyi kapitalista ország történelmére jellemző, hogy csak fejlődése kezdetén, annak antifeudális szakaszában fordít arra gondot a burzsoázia, hogy perspektivikus társadalmi programot dolgozzon ki, s azt a tömegek számára elfogadható ideálként hirdesse. Egyetlen ilyen program sem tartható fenn sokáig, gondoljunk akár a francia forradalom „szabadság, egyenlőség, testvériség” ideáljára, vagy akár az Amerikai Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatára. Ez utóbbi hatalmas szerepet játszott ugyan az amerikai nép ideológiai ne. velésében. világnézetének, nemzeti karakterének, kulturális sajátosságainak kialakításában, de ma már mint politikai program, mint társadalmi eszmény nem tartható. Nem azért, mintha időszerűtlenné, vagy korszerűtlenné vált volna. Mégkevésbé azért, mert már megvalósult minden sora, s ezért kell újat állítani a helyükbe. Ellenkező. leg. Ma már végleg bebizonyosodott, hogy a burzsoázia nem képes a maga fogalmazta eszményeket tartósan megvalósítani. Gondoljunk csaik az USA mai társadalmára. Vajon meny. nyíre érvényesülnek ott a Függetlenségi Nyilatkozat tételei a polgári jogokról, az egyenlőségről. Próbálja meg valaki, s ha csak szavakban is, kélljen a Függetlenségi Nyilatkozatban megfogalmazott polgári jogegyenlőség védelmére. Nem kisebb figyelmeztető áll az ilyenek előtt, mint Vannak-e Nem tagadhatjuk, kísérletek történnek olyan új ideálok megfogalmazására, amelyek újból alkalmasak lennének az emberek érzelmeinek, értelmének megragadására, alkalmasak arra. hogy mögöttük felsorakozva világosan felismerjék az állampolgárok társadalmuk jövőjét, benne egyéni sorsuk alakulásának útját. Meg lehet említeni mindenekelőtt a néhai Kennedy elnök erőfeszítéseit, aki elég sokat beszélt az amerikai elhivatottságról, arról a misszióról, amely Amerika népére vár a világ vajúdó problémáinak megoldásában. Igaz, ennek be nem vallott célja volt Ideológiai tartalmat adni ahhoz, hogy az USA betöltse a világ csendőrének szerepét, s ezt emelje az amerikai nép előtt társadalmi perspektívává. Egy reakciós célkitűzés azonban Kennedy elnök tragikus sorsa. A régen megfogalmazott burzsoá társadalmi eszmények saját torzszülötteikben élnek tovább. A szabadság, egyenlőség, testvériség helyett van maccarthyzmus, Ku Klux Klan, fajüldözés. Demokrácia helyett az állami monopolista burzsoázia hatalmas, mindenre rátelepedő bürokratikus gépezete. Mindinkább mélyül a szakadék a valóság és a burzsoázia által egykor megfogalmazott társadalmi eszmények között. új ideálok ? soha nem lehet tartósan egy egész nép társadalmi fejlődésének perspektívája. Mostanában sokat hallat magáról De Gaulle tábornok is. Sokaikat megtéveszt, ve, a kapitalista világ olyan nagy politikusának mutatkozik, mint aki képes ennek az elavult társadalomnak új eszményeket felállítani. Mit érnek ezek az újnak tűnő ideálok? így válaszol erre könyvében egy amerikai történelemprofesszor, Stuart Hughes: „Amikor a mai társadalmi és ideológiai színteret vizsgálom, megdöbbenek azon az óriási hasonlóságon, amely a legfontosabb nyugati országokban uralkodó nézetek között van... Azok az ideológiák, melyeket Németországban és Olaszországban keresztény demokráciának, Franciaországban degaulleizmusnak. hazánkban pedig megállapodás szerinti kétpárt rendszernek neveznek, közelebbi vizsgálatkor egymáshoz nagyon közelállóknak bizonyulnak... Nevük és formális szervezetük tekintetében liberálisak és demokratikusak, valójában azonban kiderül, hogy tevékenységeiket annak szentelik, hogy a liberális demokráciát megfosszák minden tartalmától. Ma már nem keltenek különösebb lelkesedést az emberekben.” Ideológiai vákuum A burzsázia egykori fen- költ jelszavainak olymértékű diszkreditálása ment végbe, hogy egy sajátságos ideológiai vákuum keletkezett. A fent idézett professzor fejű ki könyvében erről a következő gondolatot. A jó társadalomba vetett hit nélkül az ember számára a környezet hideg, szürke, értelmétől megfosztott világnak tűnhet. „S addig, amíg nem nyerjük vissza ezt a hitet, kultúránk olyan marad, amilyen ma, fáradt, lapos, megrekedt és haszontalan.” Igen. de hogyan nyerje vissza az amerikai polgár az egykori eszmékbe vetett hitét? Az egész mai amerikai élet ennek ellene szól: Vagy talán az amerikai polgári forradalmárok által megfogalmazott szabadság- eszményekkel összeegyeztethető a mai otromba, agresz- szív külpolitika, amely a vietnami, dominikai események során még a kapitalista világ polgárainak
