Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
Nifárí kikapcsolódás — Biztos, hogy minden rendben van a háztartási gépeid körül? — A bibliai vízözön és a meteorológia egyéb rendetlenkedései ellenére egyszer mégis csak eljön a nyár. — Gondoljunk hát. srácoszok. a nyaralásra Ezt az optimizmusról és előrelátásról tanúskodó kijelentést — fura módon — Fel- véghi Viktor, a „Keopsz” irodalmi kiskávéház egyik magát „hiper-szuperegzisz- tencialistá”-nak nevező törzsvendége tette. Az a Fel- véghi. akinek olyan mondásai. mint „Lustaság: fél egészség” vagy „Felelőtlenség az élet sója” az űrrakéták sebességével járták be az irodalmi élet „Keopsz”- berkeit. Nem csoda hát. hogy a „Keopsz”-ban rögtön felfigyeltek Viktor szavaira és kezdetét vette a nagy tanácskozás. hová is menjenek nyaralni. Kivicsey Karcsi — a vá- nyadt külsejű költő. aki nagy elöszeretéttel szokott szólni szerelmi verseiben rákos daganatokról — azt javasolta: töltsenek egy vidám hetet valamelyik nagy kórház hullakamrájában. — i.— Ott jég van apukák, és a kánikulában...” Érthetetlen ugyan, de Karcsi javaslatát a társaság rögtön elvetette. Langy Alajos, a szociográ- fus azt proponálta, menjenek egy olyan faluba, ahol vasárnaponként a legények késeléssel szórakoznak. „Tiszta Szicíliai, sőt jobb. mint Szicília tagok!” — jelentette ki. Kiderült azonban, hogy sajnos - ilyen falu Magyar- országon már nem akadBús Barnabásnak az volt a véleménye, hogy utazzanak le testületileg, s méghozzá autóstoppal a Balaton mellé: — Úgyis meg akarom írni — merengett az ábrándos szemű Barnuci — a hulló halak elégiáját... A törzsasztal kénytelen volt leszögezni, hogy Barnabás már lekésett erről. A döglött halakról azonban eszükbe jutott Korpa Tenő. akinek van egy nagy — „majdnem Jaguár” autója és akit meg lehetne kérni: autóztassa meg egy kicsit a bandát. Küldöttség kereste fel a dülledt szemű Korpát. A mellékutcai „gebines” borkimérő — a „Keopsz”-ban üldögélő ifjú irodalmárok önzetlen támogatója — először hallani sem akart róla. — Elfoglalt ember vagyok én, — dünnyögte — személyesen kell vizeznem a muskotályt... De amikor meghallotta, hogy Csók Vera. az ifjú költőnő is a nyaraló társaság tagja lesz. Korpa Jenő segítőkészsége győzedelmeskedett bokros teendőin. — Igenám. — fordudt Langy Alajoshoz, -a különben egytagú küldöttség vezérszónokához - de tik is annyian vagytok, mint a dög. hogy férne be hát az ótomba a Veruka? A törzsasztal azonban — bármit mond az irigy kritika — nem múlható felül zsenialitásban. Kieszelték, hogy Felvéghi, Kivicsey. Bús és Langy „autóztatási megtérítés”-! kérnek a gebinestől; aki csak Verukával megy el autózni. És a négytagú társaság kocsit bérel a pénzen, s úgy mennek le a Balatonra. ahol „majd csak lesz valami”. Veruka azonban nem volt hajlandó Korpa Jenővel autózni. — Én költőnő vagyok. jelentette ki — én veletek akarok nyaralni. V eruká makacssága nem okozott kisebb meglepetést, mint Felvéghi Viktor fentebb már idézett, optimista kijelentése. De mit lehetett tenni, — ez a változat is elesettFelmerült egy másik ötlet: a törzsasztal bekapcsolódik a tanganyikai expedícióba. Ez a gondolat azonban rögvest le is merült, mert Tanganyiká- ban nagyon meleg van és — mint Barnuci szellemesen megjegyezte — „a pesti kritikusok után nincs szükségünk afrikai oroszlánokra”. Ojabb javaslatok röppentek fel, mint kitárt szárnyú, szépen ívelő, de hullásra ítélt, dekadens lelkű madarak. Fél óra múlva már az egész kiskávéház a vitatkozó törzsasztalt figyelte. A zajra bejött a nagyorrú, kicsit jampisan öltözködő Szántó Rudi. a törzsasztal szakmunkásként dolgozó ismerőse. — Mi van, fiúk? A fiúk — és Veruka — elmondták Rudinak, — mi a „probléma”. Rudi nem sokáig gondolkodott azon, mit mondjon. — Mi a nyaralás? Egy kis kikapcsolódás a napi, megszin kott életből- Olyan helyen tartózkodni, ahol évközben nem szoktunk. Azt csinálni, amit nem szoktunk csinálni. Ugye ez a nyaralás lényege? A törzsasztal tagjai bólintottak. — Nohát akkor, — fogalmazta meg javaslatát Rudi — menjetek el valahová dolgozni. Egy üzembe, például- — Nektek sem árt egy kis ki- kapcsolódás A. G. Jó barátok Egy író levelet kap kollegájától, akivel nem szeretik egymást. A levél így szól: „Kedves barátom, ezennel meghívlak darabom premierjére. Két jegyet küldök, hogy elvihesd a barátodat is, ha ugyan van ilyen." A címzett borítékba helyezi a két jegyet és a következő levéllel együtt .küldi vissza a feladónak: „Kedves barátom, köszönöm szépen a jegyeket. Sajnos, a bemutató napján nem érek rá, de maid elmegyek a második előadásra, ha ugyan lesz ilyen.” A KAKAS POSTÁJÁBÓL Bács megyei olvasónknak üzenjük: Keddi számunkban nincs sajtóhiba. A 10:1 nem a békekölcsön számaiból keveredett a sportro- vaiíiba és a szóbaníorgó egyesület nem kézilabda- csapat. Tisztes őszes jeligére kérdezik: Erősen hullni kezd a hajam. Mit tegyek, hogy megmaradjon? Válaszunk: Rakja el gyufaskatulyába. Lamaty Ede olvasónk panaszkodik türelmetlen alap- természetére. Kérdezi, mit tegyen, hogy leszokjon erről. Válaszunk: Két módszert javaslunk: 1. Jegyeztessen Trabant génkocsit, 2. Adjon tízezer forintot kölcsön annak, akinek már megjött a befizetési értesítés. Állásproblémával küzdő leány panaszolja: 150 szót írok le gyorsírással percenként — mégsem tudok megfelelő állást kapni. Válaszunk: Ne is reménykedjen. Kevés olyan hivatal- vezetőt ismerünk, aki 150 szót tud diktálni percenként. Dunántúlon tanuló bukott ifjú kérte, készítsük fel a kedves papáját, mire hazajön. Válaszunk: Jöhet! A papa azt üzeni ő felkészült. Kezdő titkárnő kérdezi: Férfi vagy női főnök mellett remélhet-e tartós munkahelyet? Válaszunk: Az eshetőség epvforma, ha a női főnöknek mindig azt mondja: „igen asszonyom, igen asszonyom" — a férfi főnöknek pedig mindig ezt: „Nem kartársam, nem kartársam”. KOCSIVÁSÁR — Istenbizony komám* nincs benne több 10 000 kilométernél! Az elveszett kerékpár Fabók hetven anyától meg a szamarával lépett be az Aranyvirág Termelő- szövetkezetbe. A juhok szépen szaporodtak. Három esztendő múlva kétszázötven darabot terelgetett o juhász. A szamarat pedig meghizlalta s amikor a két karácsony között lecsapták, kereken száztíz liter zsírt szűrtek a faggyújából. Aranysárga volt, mint a libazsír. De mert a juhásznak •valami közlekedési eszközre szinte mindennap szüksége lehet. Fabók gyönyörű kerékpárt vásárolt és nagyon hegyesen közlekedett az ügyes járművön. Múlt szombaton ráhagyta a gyerekre a falkát. Kerékpáron bement a városba, mert dolga akadt. De már az első helyen megjárta. Amikor kijött a vasboltból, a kerékpárnak nyoma veszett — Hujnye, a csillagát! — vakaródzott Fabók. Emlegette a tolvaj egész rokonságát. Jótanácsra beóvalco- dott a rendőrségre, ahol kegyesen felírtak mindent, amire éppen szükség volt és meghagyták, hogy nyugodtan menjen haza. Ha meglesz a kerékpár, majd értesítik. A juhász azonban nem nyugodott bele. Bántotta kegyetlenül az eltűnt kerékpár. Most szégyenszemre menjen végig o hosszú országúton. Hányán fogják megkérdezni, hogy hová lett a kerékpárja. Mit tesz ilyenkor az okos ember? Be az italboltba! Először féldeci barack. Utána három deci tisztán. Ha egy kevés, jöhet a második, harmadik. Fabók az egész napot átkönyökölte a söntés- ben. Szürkült, amikor fel- cihelődött. Az ital gyakran rossz tanácsadó és nemritkán rossz útra téríti az ember fiát. A juhász az első sarkon megállt. Tanakodott és végül kimondta a szándékot. — Kerékpár nélkül nem megyek haza! — Arca felragyogott. Boldog volt, hogy ilyen határozott tudott lenni és megnyugtatásul hozzáfente. — Ha az enyémet elvitték, én a másét. Így leszünk kvittek a világgal. Ahogyan ballagott, a harmadik sarkon, jóképű kerékpárt látott a fának támasztva. — Ez az! — döntött határozottan. Nem is sokat évödött. Odasietett, A kerékpár gazdája azonban megelőzte. Felkapott és et- süvített. — Nem baj! — legyintett Fe-bók. — Majd a következő. — De azzal sem ttolt szerencséje. A kerékpárt a Béke étterem előtt találta. Gazdája a söntésben hűtöt- te magát. Fabók meg is markolta a kormányt. A kerékpár azonban nem mozdult. Akkora lakat volt rajta, mint az öklöm. — Egyen meg a fene. A gazdádnak több esze van, mint nékem! Látott kerékpárt vagy százat. Egyik ott támaszkodott a járdaszélén, de a tulajdonos mellette beszélgetett. A Szabadság tér sarkán női és férfi kerékpár volt összetámasztva. A szerelmesek egymás szemébe néztek. De azért észrevették volna, ha idegen nyúl a géphez. A kerékpármegőrzőknél garmadában hap- tákoltak a különböze színű és gyártmányú biciklik. Könnyű lett volna válogatni. Tizenegy órára járt az idő. A várps elcsendesedett. Fabók lemondott arról* hogy kerékpáron menjen haza. Kedvetlenül megindult, hogy legyalogolja azt a hét hosszú kilométert. Kép szöveg nélkül Hála Felháborodott milliomos a fiához: — A te korodban én naponta 10 órát építésnél dolgoztaim. éjszaka öt órát pedig edényeket mostam az együk étteremben. Mindezt azért, hogy tankönyveket vehessek és kifizessem a tandíjat! — Minden elismerésem a tiéd! Ellenkező esetben ugyanezt kellett volna nekem is tennem. A művelődési ház előtt felragyogott a szeme. Kerékpár állt a falnak támasztva. Közelben egy lelket sem látott. Hirtelen döntött. Felugrott a járműre s ameny- nytre szusszal győzte, taposta a pedált. Félannyi idő alatt hazaért, mint szokott. Belökte a kerékpárt a szín alá és levágta magát a dikóra. Hajnalodon, amikor az asszony észrevette. A juhász kítörülte szeméből az álmot. — El sem hiszed, hogy jártam tegnap. Ellopták a kerékpáromat. De nem sokat teketóriáztam, loptam helyette másikat. Az asszony hallgatta. Aztán megfordult, odament a színhez, jól körülnézte a kerékpárt. — Mit beszélsz te összevissza, ember? Hiszen ez a te kerékpárod! Fabók bambán ment vé* gig az udvaron. Vállvono- gatva nézegette a kerékpárt. — Hát ez vedig úgy volt* ahogy mondom! Az asszony legyintett. — Beszélsz vakvilágnak. Elloptad az egész napot a városon Ezt a mesét pedig kitaláltad, vagy megálmodtad. Öifcb — Rik- —
