Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-31 / 179. szám
t SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP IMS. JÚlltIS SÍ: Sekou Touré vezetésével guineai párt- és kormányküldöttség érkezett Budapestre Sekou Tourénak, Guineai Demokrata Párt főtitkárának, a Guineai Köztársaság elnökének vezetésével pénteken délelőtt Budapestre érkezett a Guineai Köztársaság párt- és kormányküldöttsége, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának és kormányának meghívására látogatott hazánkba. A guineai államelnök hazánkban még nem járt, csupán 1960 szeptemberében átutazóban töltött rö- videbb időt a Ferihegyi repülőtéren, Sekoku Touré magyarországi tartózkodása idején találkozik párt- és állami vezetőkkel, tárgyalásokat folytat a kőt országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről, s előreláthatólag hétfőn utazik el hazánkból. A fogadtatás alkalmából a Ferihegyi repülőtér főépületének árbőcam magyar és piros-sárga-zöld gunieai nemzeti lobogó lengett. Az épület homlokzatán üdvözlő felirat köszöntötte a neves afrikai államférfit. A betonon már jóval az érkezés hivatalos időpontja előtt ezrek gyűltek össze a fiatal afrikai ország delegációjának köszöntésére. Sugárhajtású vadászgépek kíséretében tűnt fel a küldöttség IL—18-ás különrepülőgépe a Ferihegyi repülőtér fölött, majd 11 óra 20 perckor a repülőtér épülete elé gördült. A gép atjajában feltűnt Sekou Touré államelnök és mosolyogva integetett az egybegyűlteknek; a guineai államfőt és a delegáció többi tagját nagy taps, éljenzés fogadta. A budapestiek guineai és magyar zászlócskákat lobogtatva köszöntötték a vendégeket. A guineai párt- és kormányküldöttség fogadására a repülőtéren megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a kormány elnöke, Fock Jenő, a kormány elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai. Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság póttagja és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. Jelen volt a fogadtatásnál a kormány több tagja, közéletünk számos ismert személyisége. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja, s eljöttek a vendégek üdvözlésére a Budapesten tanuló guineai és más afrikai diákok képviselői. A repülőgépből kilépő vendégeket a magyar pártós állami vezetők szívélyes, baráti kézszorítással üdvözölték. Felcsendültek a guineai és a magyar himnusz hangjai, majd Sekou Pénteken délután az országházban megkezdődtek a magyar—guineai tárgyalások. _ Magyar részről a tárgyaláson résztvett Kádár János, a magyar küldöttség vezetője, továbbá Kállai Gyula, Kisházi Ödön, Púja Frigyes, az MSZMP Központi Bizottsága. külügyi osztályának vezetője, Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, Karádi Gyula, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, dr. Rosta Endre, a ■ Kulturális Kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnöke — a küldöttség tagjak Touré — Kállai Gyula és Kisházi Ödön társaságában — ellépett a díszegység sorfala előtt. Úttörők virággal kedveskedtek az afrikai vendég knek, akik ezután megismerkedtek a magyar kormány tagjaival, a diplomáciai képviseletek vezetőivel, szeretettel köszöntötték az afrikai diákokat és a budapesti dolgozókat. Az ünnepélyes repülőtéri fogadtatás befejező aktusaként a díszszázad díszmenetben vonult el a vendégek előtt. majd Sekou Touré és a küldöttség tagjai magyar államférfiak társaságában gépkocsiba szálltak. Az autókaraván fehér bukósisakos motorosrendőrök díszkísére'ében indult el a város felé. Sekou Touré nyitott gépkocsiban ült, s amerre a gépkocsisor elhaladt, ezrek és ezrek üdvözölték az afrikai államfőt, aki szívélyesen viszonozta a budapestiek köszöntését. (MTI) Guineai részről a tárgyaláson részt vett Sekou Touré, a guineai küldöttség vezetője, Béavogui Louis Lansana külügyminiszter. Keita, Famara, Erdős-Gui- nea miniszteri rangú kor- ' mánybiztosa. Camara Da- mantang. az Elnöki Hivatal belügyekkel foglalkozó osztályának főigazgatója", a Guineai Demokrata Párt Politikai Bizottságának tagjai, továbbá Fofna Karirh. a gazdaságfejlesztési minisztérium .l. államtitkára, Maurice Camara, Guinea budapesti nagykövete. Sekou Fiatal korában törzsének vénei azt mondták Sekou Tourénak: „Negyven éves leszel és mindenkit magad köré gyűjtesz”. Amikor tizenötéves korában Conak- ryban, az akkori Francia- Guinea fővárosában alkalmi munkásként kereste kenyerét, nem gondolt erre, s még akkor sem, amikor 22 éves létére a szakszervezeti mozgalom egyik kiváló : szónokaként bekapcsolódott a politikai küzdelembe. — Harminchatéves korában, 1958 bán pedig beteljesedett a vének jóslata. — A francia kormány által meg- 1 tervezett francia közösség feletti szavazáson Sekou Touré, már a guineai ön- kormányzat vezetőjeként arra hívja fel az afrikaiakat, hogy szavazzanak „nem”-mel, s ezzel függetlenséget választják. Néhány héttel a választások előtt De Gaulle Co- S nakryba látogatott. Nyugat- | Afrika többi francia gyarmatán ünnepelvyf fogadták, Sekou Touré viszont ezek- . kel a szavakkal fogadta a francia elnököt: „ön csak 1 a francia uralmat kívánja ezzel az alkotmánnyal fenntartani. Mi inkább vagyunk szabadon szegények, mint rabságban gazdagok”. — A francia elnök meglepettségében nem tudott mást mondani: „ha a szeptember 28-i szavazáson az ország elveti az alkotmányt, ennek nem lesz akadálya”. Sekou Touré kor- ' m vette ezeket a szí, t, és „nem”-re hívta a guineaia- kat, akik óriási többséggel követték a felhívást és 1958 októberében Guinea független köztársaság lett. Azóta csaknem hét esztendő telt el, s az elefánt, amelyet Sekou Touré a Guineái Demokrata Párt jelképévé választott, egymás után gyűrte le a gyarmati múlttól örökölt nehézségeket. A két és fél milliós Guinea népe „emberi beruházással”, azaz ingyenes társadalmi munkával látott hazája újjáteremté- séhez, utak, vízvezetékek, ipartelepek építéséhez. Guinea tervszerűen fejleszti bauxit-termelését és feldolgozóiparát, megteremtette első technikai főiskoláját. Ebben a tevékenységében jelentős támogatást kapott a szocialista országoktól, mindenekelőtt a Szovjetuniótól. Lehetőségeinkhez mérten népköztársaságunk is hozzájárul az új Guinea építéséhez. Geológusaink, vízkutatóink, s más szakembereink népes csoportja működik közre a guineai országépítésben. Conakry és az egész ország autóbuszközlekedését Ikaruszok- kal bonyolítják le, de még a guineai labdarúgás fellendítésében is közreműködnek magyar szakemberek. Népünk barátsággal köszönti Sekou Touré elnököt, a Guineai Köztársaság harcokban erősödött elnökét, Afrika függetlenségének kiváló harcosát. Elnapolták a görög parlament ülését Athén — (MTI) Pénteken, magyar idő szerint 18 órakor a többszörös rendőrkordonnal körülvett görög parlamenti épületben, amelynek közelében többszáz tüntető próbált áttörni a rendőrök láncán, megnyílt a parlament történetének alighanem legrövidebb ülése. A karzatok zsúfolásig megteltek — nem így a honatyák padsorai: hiányzott a Centrum Unió Papandreut támogató 142 képviselője és az EDA (Egységes Demokratikus Baloldali Párt) 22 képviselője. Az ülés megnyitása után Panajotisz Kanelopulosz szólalt fel és viharos támadást intézett Papandreu ellen, majd kijelentette, hogy míg Papandreu és az őt támogató képviselők nem jelennek meg az ülésen, „nem marad ebben a teremben és nem könnyíti meg ezt a játékot”. — E szavakra tüntetőén kivonult a teremből a 99 jobboldali képviselő. Az elnök gyorsan kihasználta az alkalmat és felfüggesztette az ülést. Spanyol atombomba Madrid—Bonn (MTI). Spanyolország abban a helyzetben van, hogy rövidesen saját atombombát állíthat elő — jelentette ki Madridban a „Junta De Energia Nucear” az atomerő bizottság szóvivője. Ez a lehetőség azon alapszik, hogy Spanyolországnak van a leggazdagabb urániumkészlete Európában. Spanyolország azonban pénzügyi okokból nem épít — atombamba-gyártáshoz szükséges urániumdúsító berendezést. E tekintetben Madrid inkább más európai államokkal működik szorosan körze — nevezetesen Nyugat-Németország- gal. Megkezdődtek a magyar— guineai tárgyalások WILFRED BURCHETT: DZSUNGELHÁBORÚ V. DEL-VIETNAMBAN Kaland az Vállunkra vetettük kenyérzsákunkat, s tovább haladva a gyérülő erdőben, mintegy félórás gyaloglás után kiértünk egy kilométernyi szélességű tisztásra, amelyet a túloldalon aránylag sűrű dzsungel szegélyezett. Az egyik m’mong tiltakozásom ellenére elvette a kenyérzsákomat, s Thanh kijelentette: — A lehető leggyorsabban kell haladnunk! — Ez Is kiképzésemhez tartozott: az erőltetett menet: eleinte tizenöt percet, de végül már két órát kellett így megtennem, pihenés nélkül. Ügy látszik, éppen ilyen alkalmakra való tekintettel... Gyorsan nekivágtunk hát a tisztásnak, s már a közepe felé jártunk, amikor észrevettem, hogy a hátunk mögött haladó m’mongok az eget fürkészik. És pillanatok múlva én is meghallottam a helikopterek zúgását, Most aztán szaporán szedtük a lábunkat. — Ám becslésem szerint így is legalább ötperces út állt előttünk, s bár a helikoptereket nem láttuk még, hangjuk erejéből ítélve nyilvánvaló volt, hogy mi várható öt percen belül. A hang fülsiketítő dübörgéssé erősödött, s négy alacsonyan szálló, rút, sötét árnyék tűnt fel az imént elhagyott erdőrész felett. — Keselyűk módjára készülteit lecsapni ránk, mintha »ontosan tudnák, hol tarőserdőben tózkodunk — s ez alkalmasint nem is volt titok előttük. Akkor már szabályosan futottunk, és — miközben néhány partizán tüzelőállást keresett és felhúzta fegyvere ravaszát — társaim intettek nekem, hogy rohanjak, ahogy csak tudok. Az utolsó néhány száz métert mindössze négyen tettük meg, erőnk végső megfeszítésével, s már megkezdődött a lövöldözés, amikor a szó szoros értelmében beugrottunk az erdőbe, és egy fákkal benőtt sziklapárkány barlang- szerű mélyedésébe húzódtunk. A helikopterek géppuska-sorozatokat adtak le. a maroknyi partizán géppisztoly- és karabélylövésekkel válaszolt. Társaim arcát és az eseményeket nézve felismertem, hogy elérkezett utazásunk legválságosabb órája. A négy helikopter egy teljes századot, nyolcvan-száz embert is magával hozhatott, mi pedig — jómagámat is beleértve — mindössze tízen voltunk. Az egy helyben lebegő és célpontokat kereső helikopterek fülsiketítőén lübö- rögtek, de még a motorzúgásra is ráduplázott a géppuskák szörnyű kelepelése és a partizánok két köny- nyú géppisztolyának szánalmas egyenlőtlen válasza. A helikoDterek úgy köröztek és lebegtek, mintha el akarnák dönteni, hol szálltának le. Ügy éreztem, én vagyok az oka mindennek, mert a biztonságomért felelős személyek tanácsa ellenére ragaszkodtam hozzá, hogy módosítsuk az előre megállapított programot. Utána akartam járni egy fantasztikus történetnek, és csak utunk végpontján találkozhattam a rejtély egyedüli ismerősével. Addig ma- kacskodtam, amíg beleegyeztek ebbe a kitérőbe, és most — tessék, itt az eredmény! Lehetetlen helyzetbe juttattam egy csapat nar szerű, odaadó partizánt, akik egytől egyig feláldozzák értem az életüket is, ha kell. Rendes körülmények között nem ütközhettünk volna ellenséges járőrbe, mert előzőleg igen alaposan felderítették azt a területet, amelyen áthaladunk. S biztos, hogy a járőr értesítette a helikoptereket. Ezek most már egész közel jártak az erdő széléhez, ahol megbújtunk, s alig lebegtek a fák csúcsainál magasabban. Thanh átadta nekem a karabélyát. Az előzetes közös kiképzésen — amelyre állítólag a vadállatok miatt volt szükség — jobb lőeredménye- ket értem el, mint ő. A motorok hirtelen fel- bődültek, a szögletes, bálnaszerű orrok az ég felé emelkedtek — a tétovázó helikopterek belerepültek a lenyugvó nap sugaraiba. — Kifutottunk az erdő szélére, s én csaknem elsírtam magam örömömben, amikor a partizánok egymás után felemelkedtek a fűből és felénk tartottak. — Megsebesült valaki? — ez volt az első kérdésem — miután kiderült, hogy mindenki ép és egészséges, — megkérdeztem, miért nem szálltak le a helikopterek. — Nézzen körül, s meglátja, miért nem szálltak le — mondta Dinh, az egység alacsony termetű, zömök parancsnoka. S ekkor vettem csak észre — futás közben elkerülte a figyelmemet, — hogy a tisztás innenső felét egyenlő távolságban elhelyezett, három-négy méter magas, kihegyezett karók borítják. — Ha itt próbálnak leszállni, felnyársolódnak, vagy összezúzzák propellereiket — mondta Dinh, — mert ezeket a karókat tudományos alapossággal telepítették. Ezért lebegtek olyan sokáig: valamilyen részt kerestek. — És miért nem szálltak le a tisztás túlsó felén, ahol nincsenek karók? — kérdeztem. — Ennek nem lett volna értelme. Ezek a helikopterek csak akkor hatékonyak, ha egyenesen le tudnak csapni zsákmányukra, ahhoz a taktikához híven, amelyet az amerikaiak bábjai így neveznek: „A sas elragadja a csirkét”. Ha már áz ellenséges katonáknak néhány száz métert kell megtenniök a mi tüzelésünk közepette, feltétlenül veszteségeket- szenvednek, s mihelyt veszteségeik vannak, abbahagyják az akciót. Különben is tudták, hogy a dzsungel szélén vagyunk, s mire megteszik a tisztáson a fél kilométeres utat, az erdőbe húzódva elkerülhetjük a csapást, hiszen oda már nem mernek követni bennünket. A napszállta is közel volt, ők pedig sötétedéskor visszakérnek támaszpontjukra. Emellett szépen kicirkalmaztuk a gépeiket, több találatunk volt, láttam a géptestekbe behatoló golyókat, de valamilyen fontos alkatrészt kell eltalálnunk ahhoz, hogy lezuhanjanak. S általában azt tapasztaljuk, hogy valahányszor beléjük eresztünk egy kis ólmot, mindig odébbállnak. Lehet, hogy ön fenyegetőnek látta a helyzetet — mondta mosolyogva —, de nem volt miért aggódnia. (Folytatjuki A rajtaütés tervének kidolgozása előtt az alakulat harcosai gondosan tanulmányozzák az őrállomás modelljét.
