Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-18 / 168. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. július 18. A csodálatos rubinrád GODA GÁBOR: TENGERI SZEL A rubinlaser legfontosabb alkatrésze a rubinrudat rej­tő spirális alakú villanólámpa Híradástechnikai információkat közvetítő laser-beren- dezés JOHN STE1NBECK: ROSSZKEDVŰNK TELE (Kossuth Könyvkiadó) Ugyan! Nem is értem magam. Hát egy idegen fia­tal nő halálát is esztétikai, érzelmi örömökre akarom felhasználni? Néha meg­esik, hogy senki nem érthe­tetlenebb és idegenebb az embernek, mint saját maga. A templomba nem me­gyek. De a temetőbe, igen, a temetőbe ki kell mennem. Nem tudom, merre kell ki­menni a temetőbe. Még azt sem tudom, hogy csak­ugyan ki kell-e mennem. Talán Beltramelli kivisz a kocsiián. Fel kellene hívni őt. Tárcsázok. A Clinira Vall’ d’Olivót hívom. Belt­ramelli doktort keresem. Várok. Vagy két percig is várok, amíg a telefonhoz jön. — Bocsásson meg — mondja —, de éppen vizi­tem volt. — Természetes. Azért hí­vom, mert a tanácsát aka­rom kérni. — Parancsoljon. — Nem tudom eldönteni, helyes-e, ha kimegyek Mar- gherita temetésére vagy sem. Nem szoktam temetés­re járni Egyszerűen nem bírom. — Hát akkor? Hiszen már döntött. — Nem döntöttem, mert most mégis úgy érzem, hog i ki kellene mennem a temetésre. — Ne ürítse fenékig egy nyaralás örömeit. Bevallom, meghökkentett Beltramelli válasza. De megértettem. — Egyébként — folytatta —, én a temvlomi beszente- lésre megyek tíz órára és onnan kocsival a temetőbe. — Megtenné, hogy mielőtt kimegy a temetőbe, értem jön? — Természetesen — mondta Beltramelli. — Ter­mészetes, hogy magáért lö­vök. Hát kiért is mennék? Hiszen majdnem együtt hal­tunk meg. Illendő, hogy most együtt menjünk más temetésére Ezt nőm tréfásan mondta, inkább tragikusan. — Köszönöm, várom. Az imént még teljesen tiszta égbolton váratlanul jelent meg néhány szinte mérgesen sötétlő felhő. Honnan jönnek, merre tar­tanak. nem tudom. Miféle szél hajtotta őket? A leve- mozdulatlanságába bele­röppent időnként suhogó szárnyakkal a szél. Olyan váratlar és földöntúli volt, hogy a jámborabb ember látomásos képzete arkan­gyalt vélt volna benne fel­fedezni. aki jókora szár­nyaival átszeli az egyházi égbolt biblikus kékséget. Utána ismét csönd és nyu­galom üli meg a tájat. Mihez kezdjek? Tudom már. Felnvalábolom a re­gény kéziratát, és visszaté­rek a teraszra. Olvasom, ol­vasom bogarászó szemmel. Meglep, mennyi műgond­dal helyeztem hőseimet ab­ba a balatoni tájba, ame­lyet aprólékosan ismerek Ilyesmiket olvasok köny­vemben, és e szövegtől kis­sé meg is borzadok: „A part és a nádas közötti te­rületeken növények te­nyésznek, mint az iszapses. a szittyó. az egyszerű b*ka- buzogány és a avapiúfű. A mélyebb vizet kedveli a hí- náros békaszőlő, míg a kö­ves partok felé a közönsé­ges békaszőlő húzódik Amott molyhos tölgyek áll­nak a parókafa közelében, odébb veresgyűrű, som. ga­lagonya és a virágos kő­ris.” Szent isten! Honnan írtam ki mindezt?! Akár­honnan, mégis e szavak nyomán valóságos kének formálódnak tudatomban. „Füzes égeresek. nyárliqe- tek váltakoznak, aljukon sűrű, hamvas szeder, isza­lag, komlóbozót, repkénu és borostyán.” Nyilván megba­bonázott egy aprólékos úti­könyv. Hát még mennyi min­dent tudok az otthoni em­berről, Útikalauz nélkül. Nem akkor tud az ember a maga világáról valamit, ha csak az általánosat ismeri, s akkor is keveset tud, ha csak emlékanyagára bízza rá érzelmeit. Valahol őzt kezdődik a mélyebb isme­retség, ha ■ az emberek bo­nyolult asszociációit is kö­vetni tudjuk. Nem a folklór mentén ismerem a hazai világot. Az illúziók árnyé­kát sem engedem hőseim­re ráborulni, és nem szám­űzöm mindazt, amit időn­ként elszürkítenének azok, akik megszokták már a jót is Hogyan is mondja Rok­ka professzor a történelem egy dühödt pillanatában néhány konzervatív tanár­társának: „Mit akarnak? Engem akarnak a valóság­ra tanítani, aki láttam a valóságot naponként meg­birkózni a hazugsággal. Röstellik dicsérni azt, ami jó? Megőrültek? A nép szeretetére akarnak ráven­ni maguk, akik a nép fo­galmát még a legendák szo­rításában érzik csupán. Miért akarnak kiátkozni engem a katedráról, aki nem értem be a maguk harminc szóra zsugorodott világával? S ha még ennek a harminc szónak ismernék igazi jelentését! Nép, haza, nemzet, faj és sorolhatnám mind a többit: vajon meg­egyeztünk e fogalmak mind­egyikében? Nem ül-e még mindig az az árvalányha- jas. pántlikás kalap a fejü­kön, amit az évszázadok a nyakukig húztak? Elégedet­lenek velem? Már nézzék el nekem, ha így mondom maguknak: „önök tökfil­kók. Hát nem veszik észre, hogy a lényeg az a válto­zás, ami társadalmunkban, értelmi és érzelmi úton egy­aránt végbement a magán- tulajdonnal. kapcsolatban. Mondhatnék erre száz pél­dát is. Ilyeneket: ki akar latifundiumot? Ki akar tu­lajdonában egy bankot bir­tokolni? Nem az egyházról beszélek. A népről. De nem ilyen példákat mondok. Csak a lányokat említem. Már nincsenek általános­ságban, úgymond „eladó lá­nyok” A házasság már nem gazdasági szerződés, mint a római jogban. Az érzelmi és fizikai együvé tartozás vágva érvényesül a szere­lemben, és megbukott a ho­zomány perdöntő jellege. Csak nevessenek. Az én re­ményem, hogy diákjaim között alig van olyan, zki jövőjét a hozományra építi. Ez nem legenda, ez n-tm árvalányhaj, ez nem nacio­nalizmus. és nem folklór: ez ma Magyarország.” A fejem csóválom. Látom magam előtt Rokkát, ahogy mérgesen és fújtatva vitat­kozik. Pápaszeme mögül fürkészve néz szét. Aztln még csöndesen hozzáteszi: „A lét határozza meg a tudatot. De a létnek is, a tudatnak is egy kicsit se­gíteni kell.” Tűnődöm. így hagyjam-e ezt a jelenetet vagy sem Itt-ott változta­tok a szavakon, s szeret­ném Rokka szavait szelí­debbé és gazdagabbá tenni. Gondolkozom, de még így hagyom. Már megint ez a szél! A tengerre nézek. Hirtelen támadó vihar kavarja meg a hullámokat. Magasra csapnak, tölcsérek képződ­nek, és pillanatok alatt a csónakokat is e tölcsértor- ny k tetején táncoltatják. Iszonyatos a hirtelenség, amellyel a természet válto­zik. Itt úgy mondják: íróm­ba marina. De az a tengeri trombita felkavar egyszerre mindent. Felkapja aszta­lomról a papírlapokat, s szállnak a lapok a levegő­ben szerteszét. A száznegy­venhetes oldal elrepült, az egész Koloska-völggyel együtt. A száznegyvenkilen- ces oldal valahol messze száll a Balaton-vidéki ma­darakkal és fákkal egye­temben. Az öt századik ol­dalon Rokka előadása fenn kavarog a légben Hőseim, az Ágnesek, az Ádámok, a Rokkák, a tájak, a városok, egész Magyarország szerte­szét száll mindenfelé, a la­pok beleütköznek a pálmák leveleibe, ellepik a sétányt, egy-egy autó átgázol raj­tuk. Futnak: száguldanak a gyerekek utánuk. Az erké­lyen állok, onnan kérlelem őket: — szedjétek össze a lapokat. — Majdnem így mondom: Szedjétek össze Magyarországot. És összesze­dik a kéziratlapokat, hogy ismét összeálljon a feldúlt Balaton, az mozaikokra töredezett Budapest, az egész otthoni táj, egész Ma­gyarország, amely e perc­ben még porral keverten szálldos és kavarog a lég­ben, lent kúszik a földön, és remegve lapul a pálmák tetején. Én is lerohanok az utcá­ra. Hadd segítsek én is. Vagy tíz gyerek is vágtat. Micsoda pompás mulatság! Néhány lapot a szél a ten­gerbe sodort. Hajrá, utána! Csuromvizesen emelik ki a vízből Darabont Ágnest. Trombitál a tenger! A gyerekek rohannak! A kéz­irat lapjai nagyjából ismét egymásra halmozódnak, s csak néhány fékezhetetlen lap száguld még szerteszét. Beltramelli kocsija e had­járat közepén áll meg a kapu előtt — Mi történt? — kérdezi, — Egy váratlan szélvihar szétvitte regényem lapjait. — A kocsimban is van egy oldal. Nem tudom el­olvasni, csak a számot: százhetvennégy. — Köszönöm — mondom. — Együtt van ismét az egész? — kérdezte ti dok­tor. A kocsi hűtőjén számo­lok: százhatvanhárom, száz- hatvannégy, és számolok rendületlenül, és a gyere­kek körbeáHnak, és velem számolnak, és mintha büsz­kék lennének, hogy segítet­tek nekem újra összeállíta­ni azt. amiről nem tudják, hogy micsoda. — Siessünk — mondja Beltramelli. — Ne késsünk el. — Egy oldal hiányzik. Beltramelli udvariasan tü­relmetlen. — Temetésről nem lehet elkésni — mondja. — De hiányzik egy oldal a regényemből. A Via Giulia felől szinte szállva érkezik egy szeplős gyerek, kezében a száz­nyolcvanhármas oldallal. Hálálkodom, és boldog va­gyok. Ismét együtt van a regényem, és benne egy ki­csit talán: egész Magyaror­szág. Beltramelli gázt ad. Szá- guldunk a temető felé. • Részlet Goda Gábor Magá­nyos utazás c- regényéből- A regény főalakja Tóth Flórián író, aki az olasz tengerpar­ton tölti a nyárvégét- Az ő vallomása a szerelemről- élet­ről- halálról- magányról és közösségről — ez a regény- amelynek egyik szép részle­tét adjuk közre­John Steinbecket nem kell bemutatni a magyar olvasónak, nemcsak ezért, mert Nobel-díjas és Ma­gyarországon is járt, hanem mert ez a kiváló amerikai író írta a magyarul ugyan­csak számos kiadásban megjelent „Érik a gyü­mölcs"-öt. mert ő a szín­padi formában is feldolgo­zott „Egerek és emberek”, a rádióváltozata által is népszerűvé lett bűbájos „A kék öböl” szerzője... A 63 esztendős Steinbeckről na­gyon sokan tudják: legfőbb témája a mély ellentét, amely a kaliforniai táj vad­regényes, napsütötte szép­sége és a kaliforniai kis­emberek nehéz, küzdelmes élete között feszül. Steinbeck gazdag életmű­vének legalaposabb ismerő­je számára is meglepetés azonban az angolul 1961 - ben megjelent, s most — Réz Ádám értő és érttető fordításában — a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent, legújabb Stein- beck-regény, a „Rosszked­vűnk tele”. — A „III. Richárd”-bói vett idézetre utal a cím — „York nap­sütése rosszkedvűnk telét — tündöklő nyárrá változ­tatta át...” — s alatta olyan regényt találunk, amely lé­lektani problémát, egy sze­rény és csendes ember, sőt emberke szörnyeteggé válá­sának okait kutatja. ■ A nagy tájieíró ebben a művében éppen csak érzé­kelteti a külső világot — egy amerikai kisvárost, amely ezúttal nem feltét­lenül Kaliforniában van, hanem bárhol az Egyesült Államokban, bárhol, ahol a dollár az úr az embere­ken és minden figyelmét arra fordítja, miképpen lesz Ethan Hawley, a sza­tócs-segéddé lecsúszott kis­városi „patricius”-fi fillé­res III. Richárddá. mikép­pen csapja be feleségét, árulja el főnökét, a sza­bálytalan bevándorlás miatt kitoloncolt Marullo urat, miképpen fosztja ki — s ítéli ezzel halálra egykori iskola pajtását, volt katona­társát, Danny Taylort. — Ethan nem púpos és sánta, mint Shakespeare tragédiá­jának címszereplője, az 5 púpja a szegénység és ki­rálysága — amire vágyik A múlt évi fizikai Nobel- díj nyerteseinek munkás­sága. is az érdeklődés hom­lokterébe állította a laserek kérdését. A technikának ez az új rubinrúdból készített „varázspálcája”, az elméleti tudomány számos eddigi „laboratóriumi” eredményét a gyakorlatban hasznosít­hatja. A laser viszonylag egy­szerű szerkezet: rubin alu- míniumoxidrúd, melynek kristályrácsába minden két­ezredik alumínium-atom helyén krómatom helyezke­dik el. A rubinrúd lapjai­nak ezüstbevonata úgy ké­szül, hogy az áthaladó fényt a laser-rúd egyik vé­gén ne tartsa vissza. Az így előkészített rudat nagytel­jesítményű villanólámpa közelébe helyezik el, ennek a fénye a krómatomokra olyan hatást gyakorol, hogy azokból fotonok indulnak el. A laser a keletkező fo­tonokat egy nyalábban tartja és felerősítve bo­csátja ki. A lasersugarak rendkívül sokoldalúan hasznosíthatók. A híradás céljára úgyneve­zett információkat lehet fény útján továbbítani. Ilyen módon történnek pél­dául a rádiós és a televíziós adások közvetítései. Hogy milyen hatalmas lehetőséget rejt magában ez az új me­tódus, arra talán elegendő egy adat: egyetlen lasser- sugár huszonötezer adást is sugározhatna, tehát többet, mint amennyit a ma műkö­dő összes rádió- és televí­zióadás igényel. A laser-radarral a Hold­ról is pontosabb informá­ciókat kapunk. A párhuza­mos sugarak a Holdra érve mindössze 3 kilométer su­garú területről verődnek vissza és a viszonylag kis területet „letapogatva” pon­tosabb értesüléseket nyúj­tanak, mint a másfajta mé­rések. A laser sugarával az energiaátvitel kérdésében is nagy haladást értek el. El­méletileg tízezer wattnyi energiát 1500 kilométer tá­volságra is át lehet vinni. A megvalósítás esetén nem kell az energiaforrások kö­zelébe telepíteni a külön­böző üzemeket, hanem fény útján is megérkezhet az energia. Különösen jelentős ez klimatikus szempontok­ból szélsőséges helyeken, a Sarkvidéken, vagy hatal­mas sivatagok alig elérhető részein, ahol a természeti kincsek kiaknázásához és az emberi települések fenn­tartásához szükséges ener­gia, vezetékek nélkül, kisu­gárzott fény útján érkezhet a helyszínre. (Dr. V. P.) — hogy egy jólmenő sza­tócsbolt tulajdonosa lehes­sen. De richérdi furfan- gokkal, s a Shakespeare-i királyt is megszégyenítő ál­noksággal tör a hőn óhaj­tott céljáért. Másképpen nem megy és a siker, a dollárköteg. végül minden gaztettet szentesít. Tragikomikus hős Ethan Hawley, s éppen ez a tra- gikomikum ad alkalmat r. szerzőnek, hogy különösen mélyen bevilágítson nem csupán egy jellem, hanem egy társadalmi rendszer tit­kaiba. Egy olyan világba, ahol nemhogy a jóságnak, de még a gazemberi lele­ménynek sincs értéke. Csak a pénznek, a már megszer­zett dollárnak, a profit minden emberi vonást el­mosó. s éppen névtelensé­gében, személytelenségében félelmetes hatalmának. — John Steinbeck izgalmas és fordulatos, plasztikus ala­kokat hordozó regényben mondja ki. pontosabban, mondatja ki hőseivel meg­döbbentő meglátásait, (Antal)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents