Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-18 / 168. szám
A külföld humora Két barát találkozik Párizsban. — Te itt? — csodálkozik az egyik. És milyen alkalomból? — Nászúton vagyok. — Ügy. Gratulálok. És hol a feleséged? — Otthon maradt. Kettőnk számára az utazás túl drága lett volna. * Falusi híradó — Várjuk meg a végét annyuk. Utána a „Dobpár- baj”-ból játszik egy részletet. A szicíliai Petro hosz- szabb időt töltött lopás és rablás miatt börtönben. — Remélem megjavult — mondták a faluban. — Most, hogy hazajött, bizonyára megváltozott. — Igaz — bizonygatta valaki. — Ha Petro most találkozik valakivel, aki egyedül jön az országúton így szól hozzá: „Uram, lenne olyan kedves és átadná nekem pénztárcáját, óráját és gyűrűjét. Szegény fiú vagyok, egyetlen va- gyonom ez a csőretöltött fegyver itt a kezemben.” — Jól van, elmegyek veled a szénapadlásra, csak mondd mégegyszer, hogy szeretsz és elveszel feleséKORTÁRSAM t* ortársammal a hetes buszon találkoztam, amely ** köztudomásúlag az állomástól a tiszaligeti strandig szállítja a hűsölni vágyókat. Kortársam negyvenen túl jár, mint én, könnyedén és fiatalosan öltözik, mint én és figyelmesen megnézi a csinosabb nőket, mint... mondjuk, mint a barátaim. Ez esetben a Disztingvált. őszülő Negyvenes egy karcsú barna kislányt bűvölt, aki úgy húsz körül lehetett, mélyen, férfiszívdobogtatóan kivágott ruhában, kis hálót lógatva, amelyből összehajtogatott fürdőruha és Pais professzor nyelvészeti jegyzete kandikált ki. Azt nem mernem határozottan állítani, hogy kortársam tekintete vetkőztető jellegű volt, de azt valószínűleg felmérte, hogy milyen lehet Karcsú Barna bikiniben. 4 z autóbusz száguld, az utasok jobbra-balra dől“ nek. Ismeretlen ismerősöm magabiztosan mosolyog álltában a kislányra, kicsit közelebb játssza magát, mintha az autóbusz, dűlöngélése okozná. Kezét finoman a kislány keze mellé helyezi, amely az előző ülés kapasz- kodórúdján pihen. És lám a kislány rámosolyog. Rámo- solygott. Milyen merészen, nahát! Bár túlzás az, hogy irigykedtem, de tény, hogy az arcom sárgás árnyalatot játszott e pillanatban. íme az ifjúság erkölcsei — füstölögtem magamban. Mit nekik szülői figyelmeztetés, etikai ismeretterjesztő előadás, Hirschler professzor könyve, eh, szóval... nem érdemes oda se nézni. Ebben a pillanatban a Karcsú Barna feláll és elbűvölő mosollyal kérdi Disztingvált őszülőhalántékút: — Bácsi kérem, nem ül le? Bombarobbanás, villámcsapás. Kortársam kissé lilára válik és csak nyögni tud. — Ugyanis látom, hogy a bácsi kissé nehezen áll meg a lábán. Apukám se bírja az autóbuszt, szóval csak tessék leülni — tekint körül roppant résztvevő arccal, amelynek azonban ellentmond nevető szeme. Kortársam főtt rákként ül. Kárörvendő szemek sze- geződnek rá, a kislány Pais időközben előszedett jegyzetébe temetkezik, de mintha gyanúsan remegne a válla. Szóval, mégis van hatása az etikai előadásoknak. Nem artana, ha Kortársam is meghallgatna egyet-egyet.- ht — — A te kocád tényleg egy nagy disznót ESŐS SIVÁR — Ha még most sem jönnek ki a mennyei KIK- től, mehetek az Úristenhez panaszra. VERSENGÉS A CSIRKEFOGÓ Az igazgató kartárs ügyét tárgyalták. Mind a huszonhét gebinest beidézték. A bíróság épületét a mi kocsijaink szegték körül. Remekül mutatott az én Opel Rekordom, de Fehér Jóska Simcáját is megbámulták az emberek. — Ml ez, kérem? Autókiállítás? — röhögött az egyik járókeló, de nem maradtunk neki adósai megkapta a magáét azért a hülye megjegyzéséért- Sáros! Marci volt a leghangosabb, pedig 6 csak egy generálozott leprán érkezett. A vád szörnyű volt- Megvesztegetés. Vaculák, az a csirkefogó gyalog érkezett. Meg is érdemelte a disznó, ö köpte be azt a drága embert. Miatta cibálták be a rendőrségre. Az ó vallomása alapján emelt vádat az ügyészség. Elsőnek igazgató kartársat hallgatta ki a bíróság. Vaculák tőlünk tíz méterre támasztotta a falat a folyosón. Ml huszonhatan kétségbeesetten tördeltük kezeinket. Az a csibész riadtan nézett körül. Minden pillanatban számíthatott arra, hogy közülünk valaki elveszti a fejét, odarohan hozzá és képen törüliAz igazgató kartárs vallomása után Vaculák kihallgatása kövekezett. Megrendítsen hosszú ideig beszélt. Uramisten, miket mondhatott az a gazember. Mindannyian remegtünk, amikor rágondoltunk. A mi kihallgatásunk villámgyorsan ment- Kérdezett a biró, kíváncsiskodtak a népülnökök. Szigorú tekintettel faggatott bennünket az ügyész. Derekasan helyt állottunk.- Tőlem pénzt követelt az igazgató kartárs az állásért? — hülledeztem- — Tőlem, a hatgyerekes családapától? — ámuldoztam. — Hát honnan a csudából lenne nekem pénzem, kérem alásan. Szegény ember voltam én világéletemben. Az igazgató kartárs elismerően bólintott felém a vádlottak padján, amikor aláírtam a jegyzőkönyvetA többiek is úgy vallottak, mint a karikacsapás. Csépió Mari remekül megjátszotta magát- Hatalmas mellel remegtek, amikor lihegve válaszolt a záporozó kérdésekre- Sárosi zokogva m n- dotta, hogy az igazgató kartárs a legjobb ember a világonGyűlölettel néztük azt a csirkefogót, mialatt a folyosón az Ítélet hirdetésre várakoztunk— Magyar Népköztársaság nevében! — mondotta fennhangon a bíró. A többit már halkabban hadarta el, az Ítélet Indokolásánál pedig le Is ült az Íróasztal mellé. Tehát háromhavi felfüggesztett szabadságvesztésVaculák elsőnek rohant ki az ajtón. Okosan tette, mert biztosan elláttuk volna a Pa- ját. Egyedül 6 vallotta azt, hogy ötezer forintot fizetett az Igazgató kartársnak, amikor megkapta az Arokszéll talponállót. A folyosón megélieneztiik az igazgató kartársat. Cséplő Mari odarohant hozzá és melegen arcon csókolta. A bíróság környéke lassan elcsendesedett- Az én Rekordom rohant az élen, közvetlenül mögöttem a Simea. Az a csirkefogó két válla közé húzta a fejét és úgy ment a fal mellett, mint a ' r«ssz macska. (tossl Károly
