Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-18 / 168. szám
1965; július 18; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 KULTÚRA ÉS GAZDASÁGOSSÁG Három párhuzamos, amelynek nem a végtelenben kellene találkoznia Gondolatok a könyvtárhálózat egyesítéséről Előkészület a X. Nemzeti Képzőművészeti Kiállításra Szeptember 18-án nyílik a X. Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás. A napokban tartották a Műcsarnokban a kiállításra beérkezett mintegy kétezer festmény, grafika, valamint 520 szobor zsűrizését. A cél. hogy az utóbbi két év képzőművészeti alkotásaiból a legjobb, legjellegzetesebb műveket állítsák ki, s a mai magyar képzőművészet legfontosabb stílusait és irányzatait is bemutassák. A kiállításon a szolnoki művésztelep alkotó kollektívája is részt vesz. Képünkön: munkában a zsűri Á ZALAEGERSZEGI Nem a teljesség igényé, vei és nem mint üdvözítő receptet szeretnénk tálalni a három megyei könyvtár- hálózat egyesítéséről szóló gondolatot. Lehet, hogy a megoldás útja . más lesz, mint amit javasoltunk. Cgy gondoljuk azonban, a kérdés megérett — legalábbis a vitára — és ha erre mód lesz, az intézkedésre. A Művelődésügyi Minisztérium 4/1965. rendelete lehetővé teszi, hogy a különböző szervezetek, gazdasági Megyénkben — az országos állapotokhoz hasonlóan — három, egymástól független könyvtári hálózat működik. A tanácsi, a szak. szervezeti és az iskolai. Együttesen mintegy más- félmillió kötet könyvvel rendelkeznek. Ennek megoszlása azonban korántsem egyenletes. Ugyanilyen egyenetlenségek mutatkoznak a könyvtárosok képzettsége. a könyvtárak elhelyezése. a könyvek szakszerű kezelése és ami igen fontos, a propaganda lehetősége tekintetében; a helyzet már lényegesen kedvezőtlenebb Itt a könyvtárosok legtöbbjének — elsősorban a 170 letéti könyvtárnál — nincs megfelelő szakképzettsége, alacsony az érettségizettek aránya is. Az úgynevezett letéti könyvtár helye rendszerint egy szekrény, és a propagandamunka is gyenge. Lapunkban a legutóbbi időkben írtunk két ilyen „könyvtárról”, az egyik a Nagykunsági ÁG, a másik a Budapesti Fűrészek szolnoki telepének kölcsönzője. Pontatlan a nyilvántartás. ötletszerű a vásárlás, különösen a Szolnoktól távol eső helységekben, fezekben. állami gazdaságokban. Harminchárom olyan önálló üzemi könyvtár van, amelyik nem tartozik a központ irányítása^ alá, és így könyveit is önállóan szerzi be. Hálózat — központ nélkül Az iskolai könyvtárak központ nélkül működnek, minden egyes iskola saját maga intézi tehát ügyeit. A közelmúltban megtartott nagyszabású felmérés szerint 323 ezer kötet könyv található az iskolák ifjúsági és nevelői könyvtáraiban. amelyeket egy-egy legtöbbször amúgyis nagyon elfoglalt nevelő kezel társadalmi munkában. Az ifjúsági könyvtárak fő célja, a kötelező olvasmányok biztosítása lenne. Ezzel szemben a köteteknek legfeljebb 10 százaléka az ajánlott irodalom. A szolnoki járásban például 22 ezer a kötetszám. ebből 1325 a kötelező olvasmány. A jelentés szerint a múlt évben megrendelhették volna a kötelező olvasmányokat, de ízzel a lehetőséggel általában nem éltek. A nevelői könyvtárakban igen sok a_ szép- irodalom és a tanításhoz fel nem használható egyéb mű. Szentségtörés lenne Mármint a könyvtárhálózatok egyesítése. Utóbbi időben folyt erről vita és bizony igen sokan nem fogadták tetszéssel ezt a következtetést. Meggyőződésünk azonban, hogy a három hálózat összeolvasztása a könyvtári munka egységek szerződést köthetnek művelődésügyi intézmények, így a könyvtár közös fenntartására és támogatására. A közösen fenntartott intézmények az illetékes tanács vb ellenőr, zése, irányítása alatt működnek Az ilyen egyesített művelődésügyi intézmények működése, amint az az eddigi szolnoki és jászberényi példák nyomán bebizonyosodott, előnyös mind anyagi, mind szakmai szempontból egyaránt. helység könyvtárának fiókjaként működne. Az elgondolás természetesen nem precíz. Megvalósításához sok minden szűk. séges, de nem árt elgondolkozni rajta. Néhány érv — a valószínű ellenérvek ellen Az egyik lehetséges ellenérv: „ezt megyei szinten nem lehet megoldani”. Véleményünk szerint nem kell mindenben központi intézkedést várni. Sok jó kezdeményezés született már vidéken. Miért ne lehetnénk ebben is úttörők? „Mi lesz o kulturális munka társadalmasításával, ha így központosítunk’’” Ügy gondoljuk, ez az igazi társadalmasítás: az összes társadalmi szervek együtt, közösen tartják fenn. irányítják. befolyásolják a könyvtári munkát. Megnő a könyvbarát bizottságok szerepe, erről is lehet „fölfelé jelenteni”... Végül: „minek forgassunk fel mindent, jó ez így, ahogy van”. Hát ez ellen tényleg nem tudunk érvet találni. De azt hisszük — nem is érdemes. Huszonkét éves, keskeny- vállú, alacsony fiatalember volt Lékai János, amikor 1918 őszén revolvert rántott gróf Tisza István miniszterelnökre és gyűlölettől izzó tekintettel célba vette azt az embert, akit akkoriban a háborúért felelős magyar földbirtokosgyáros uralkodó osztály legfőbb megszemélyesítőjének tartottak. A lövés nem sikerült, Tisza a „vad geszti bolond, a gyútjogató, cs óvás ember” — ahogy Ady nevezte — még egyszer, utoljára, megmenekült. A marxista antimilita- rista mozgalom, amelynek Lékai már ismert, tevékeny részvevője volt, elvi okokból nem helyeselte ezt a merényletkísérletet, de mindenki megértette, akit akkor az ország és a nép sorsa izgatott, hogy ez az egyéni megtorló akció fellépésre, küzdelemre szólító, messzehangzó jeladás volt; emberek cselekedjetek a békéért, az életért! S bár Lékai tettét a forradalom erői nem tartották célravezetőnek, szenvedélyes indulatát megértették, hiszen — mint utólag tragikusan beigazolódott — e cselekedet, akár jelképe is lehetett egész meteorszerű, fénylő és gyorsan kilobbanó életének. Forradalmi tömegek vállán hagyta el néhány hét múlva Lékai János a börtönét. — A munkásifjúság nagy népszerűségnek örvendő vezetője lett. „ö lett az ifjak hőse és bálványa, — írja róla Lengyel József „Visegrádi utca” című könyvében — csak az ö szavaira hallgattak. Mikor a háború alatt senki sem törődött velük, Lékai eljárt közébük és híveket szerzett a forradalmi ügynek”. állami levéltár térképtárában őrzik azt a térképet, amelynek alapján 1776-ban le akarták csapolni a Balatont. A lecspolási tervet Lékai egyike az MKP megalapítóinak, a proletár- diktatúra hónapjaiban a KIMSZ titkára és az Ifjú Proletár szerkesztője. Agitátor, szónok, de mindenek előtt író,- újságíró. Ezt a hivatást vallja élete értelmének, s rövid pályafutása alatt mindvégig hű marad hozzá a legnehezebb körülmények között is. Gyenge tüdejű, beteg fiú volt, de sose kímélte magát: a proletárforradalom négy és fél hónapjában szüntelenül azon fáradt, hogy a fiatal munkások, a városi és falusi proletár ifjúság sorsa jobbra változzék: tanulási lehetőséget, tanműhelyeket, otthonokat szerzett részükre, törvény- és rendelet-tervezeteket dolgozott ki, hogy szabályozzák a korábban szinte teljesen jogtalan kisemmizett tanoncok helyzetét. Az Ifjú Proletár-ba írott cikkei gyújtottak, lelkesítettek. Tőle származott a fiatalokról szóló bátorító üzenet: Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok! Amikor a forradalom zászlaja lahanyatlott, Lókat tovább dolgozott. Néhány korábbi írását kijuttatta Szovjet Oroszországba, s boldog volt, hogy Luna- csarszkij népbiztos, a nagy tekintélyű tudós, elismerően nyilatkozott róluk, további alkotásra buzdította. Szeretett volna Moszkvában élni, de a párt más utasítást adott neki: részt vesz a Kommunista Ifjúsági Internacionálé munkájában, tagja lesz Végrehajtó Bizottságának. Ezután kiküldik az Amerikai Egyesült Államokba, — hogy ott dolgozzék a több Krieger Sándor mérnök készítette, minden valószínűség szerint a zalavári apátság felkérésére; százezernyi magyar körében, s egyidejűleg alkalma legyen gyógyíttatni súlyos betegségét. „Átrepültem az óceánon ...aztán lehulltam és leroskadtam a Mount Sión előcsarnokában. Jött a komolyképű orvos, s vette a nagy könyvet s belepötyögtette: John Lassen TBC”. John Lassen néven él és munkálkodik Amerikában mint az Űj Előre című magyar nyelvű kommunista lap főszerkesztője. Háromszoros átok sújtja: hazát- lanság, anyagi gondok, betegség. Mégis derűlátó. A TBC című megrendítő vers, néhány sorban tömöríti mindezt, amit életéről elmondhat: a börtönt, az éhséget és robotot, a nagy forradalmi mámor ragyogását, s az új gyötrelmeket. Mégiscsak szép volt — írja. — Az egész emberiség benne volt parányi életemben. Értékes irodalmi hagyatékának egyik legszebb darabja a „Pittsburgh — a fekete város” című tárca, amelyben az idegen bevándoroltakénál nem jobb sorsú amerikai munkások testvéri szolidaritásáról írt. De ez és semmilyen szolidaritás sem volt már képes megmenteni őt, jóllehet sokat megpróbálták, hogy kiragadják a halál karjaiból. Negyven esztendeje, 1925. július 19-én, huszonkilenc éves korában az egyik New York-i kórházban elhunyt Hamvait tíz évvel ezelőtt hazahozták és a magyar forradalmi munkásmozgalom többi hősének földi maradványai mellé helyezték. Halála évfordulóján sok mai gondunk és dolgunk közepette is, gondoljunk egy percig illő tisztelettel Lékai Jánosnak a jövőért ellobbant áldozatos, küzdelmes, gazdag életére. Vadász Ferenc Jószándék és giccs Az emberek ízlésének fejlesztése a kulturális forradalom egyik igen fontos feladata. Sajnos, a sok jó és hasznos intézkedés mellett ezen a területen túlzások és torzítások is találhatók. Nagy költséggel kivitelezett építkezések belső dekorál ciói, a különböző helyiségek kiképzése gyakran giccsé torzul. Elég gyakori jelenség, főleg falun és kisvárosban, hogy az újonnan berendezett és festett középületben helyiségek és berendezések valósággal sugározzák a hazug, aprópénzre váltott kis. polgári ízlést Ez károsan hat az emberek művészi ítélőképességének, ízlésének alakulására. Semmiképpen sem közömbös tehát középületeink belső esztétikájának kialakítása; Szembetűnő és ellentmondásos az az eset, amelynél esküvői, vagy névadóünnepséget tartanak szépnek, igaznak hitt, de valójában hamis kispolgári környezetben. Példának a kis. újszállási új házasságkötő termet szeretném bemutatni. A plasztikus faragásokkal díszített mennyezet modern változatában „gyönyörködhetünk”. Agyondíszített tükörplafon, hajdani rokokó szalonba illő üveg- csillárok. Az arannyal átszőtt vörös és kék színű selyemtapéta szép és értékes egy korhű környezetben. Ha azonban mindezt falfes. tékből állítják elő, nem ízléses, talmi, és anyagszer ültén. Lehet egy terem egyszerű és mégis szép, ünnepélyességét korhű módon fejezve ki. Lehet egészen modern, korszerű, sugallva azt, hogy az ízlés valamikor ehhez nőjjön fel. Magától értetődő, hogy a közösség szemléletét befolyásoló, kulturális célokat szolgáló helyiségeknek ízléseseknek kelletne lenni. Ez nem jelent plusz kiadást, csak átgondoltabb, a kuítúrforradalom célját jobban mérlegelő intézkedéseket. Ugyanakkor az a kérdés is felmerül, hogy megfelelő képzettségű iparművészek, lakberendezők, belső építészek közreműködését állami intézményeink felhasználhatják-e s ha igen. miért nem élnek ezzel a lehetőséggel? Tudatában vagyok annak, hogy városunk házasságkötő termén a jelentős anyagi befektetések miatt utólag változtatni nem lehet. Da tanulságképpen, úgy érzem, a fentieket el kellett mondanom. Szabó Lajos Kisújszállás Á szovjet szépirodalmi könyvkiadás csillagászati számai A Szovjet Szépirodalmi Könyvkiadó Vállalat idén 300-nál több könyvet jelentet meg, mintegy 25 milliós együttes példányszámban. Ehhez még hozzá kell venni a Moszkva, Zvezda, Nyeva és a Voproszi Litye- raturi című folyóiratok 48 számát. Ezek a folyóiratok majdnem évi 6 millió példányban jelennek meg. És végül 48 millió a „Roman Gazeta” (a regényújság) évi példányszáma. A Ro- [ man Gazeta egy kiadása 2 ■ millió példányban jelenik I meg. Ezek valóban csilla- ! gászati számok; E kiadó í gondozásában jelenik meg jövőre Mikszáth Kálmán válogatott műveinek első i kötete is — ugyancsak ' nagy példányszámban; Három könyvtárhálózat egy megyében — sok — A szakszervezeti könyvtáraknál. A tanácsi kezelésben működő könyvtárak hálózata a legfejlettebb a megyében. Személyi feltételei igen kedvezőek. Háromszáz- ötvennégy dolgozót foglalkoztat, minden községnek van könyvtárosa. Ezek közül kilencven százalék az érettségizett, illetve olyan könyvtáros, aki elvégezte az alap-, közép- vagy felsőfokú szaktanfolyamot. A referensek állandóan ellenőrzik a könyvtárak munkáját és tanácsaikkal segítik azokat; megjavulását és jelentős anyagi megtakarítást eredményezne. Hogyan is képzelnénk el az egységes könyvtárhálózatot? A gazdája a miniszteri rendeletből és a könyvtárhálózatok összehasonlításánál elmondottakból következően a megyei könyvtár lenne, amely ren. delkezik az egységes irányítás megvalósításához szükséges erővel. A szakszervezeti és azjs. kólái könyvtárak nem szűnnének meg, hanem egységes rend szerinti önálló, vagy fiókkönyvtárakként működnének tovább. A hálózat összehangolását és elvi irányításé. a megyében _ amúgyic működő könyvtárköz: bizottság látná el. Ebben az összes fenn', tartó szervek képviseltetnék magukat. A legkényesebb pont a gazdasági kérdés. A cikk elején ismertetett rendelet ezt szabályozza. Arra lenne szükség, hogy a fenntartó és támogató szervek a könyvvásárlásra, a könyvtárfejlesztésre szánt összegeket a tanácsoknak adják át, amelyek ésszerűen, egységesen használnák ezt 'el: Ugyanakkor selejteznék az elavultat, amely az iskolai könyvtárak esetében mintegy 20 százaléka az állománynak. További jelentős megtakarítást eredményezne. ha az igen sok helyen fölöslegesen 3—4 példányban található műveket eljuttatnák más könyvtárakhoz. Még hozzávetőlegesen sem tudnánk megmondani, milyen megtakarítást lehet így elérni, de számításunk szerint tekintélyes összegről, százezer forintokról lehel szó. Ez megoldhatóvá tenne egy régóta vajúdó kérdést. a tiszteletdfjak problémáját. Az eddig társadaL mi munkában, sok esetben csak kényszerből elvállalt funkció így 100—150 forint tisztel etdíias munkává alakulna. (Erre természetesen a különböző kulturális alapok egy részét is fel lehetne használni.) A pontos nunka megkövetelésének ez alapfeltétele. Az iskolai könyvtárakban maradna a kötelező irodalom és a nevelők munkájához nélkülözhetetlen szakirodalom. Ezzel lehetőv“ válna az ifjúsági és a nevelői könyvtár összevonása, amely a Hernádi Tibor Rövid, de gazdag élet A negyven éve halott Lékai Tános emlékére L
