Szolnok Megyei Néplap, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-13 / 138. szám

HUMOR­MOZAIK — Ez magának sült csir­ke? Kacagnom kell! — Örülök, hogy ön csak nevet. Az előző vendég va­lóságos botrányt rendezett. A bíró a tanúi faggatja: — Milyen távolságra volt a bűntett színhelyétől, mi­kor az első lövést hallotta? — Harminc méterre. — És a második lövés­nél? — Háromszáz méterre! 3 _ — Tudod-e, hogy Albert tegnap szerelmet vallott nekem. — Ne higyjél neki, drá­gám Albert meteorológus. 4 _ — Az én uram igen jám­bor, fülig szerelmes, de rop­pant élhetetlen. A napok­ban is leszakadt egy gomb a ruhájáról és mit gon­dolsz, mi történt? Nekem kellett befűznöm a tűbe a cérnát, hogy fel tudja varrni. Miután az orvos megvizs­gálta a beteget, úgy dön­tött, hogy megmondja neki az igazságot. — Az ön állapota igen súlyos. Tekintettel erre, van-e valami kívánsága, vagy akar-e látni valakit? — Igen — feleli a Pá­ciens —, szeretnék egy má­sik orvost hívatni. Az egyik másodosztályú vasúti kupé folyosóján két középkorú férfi álldogál nz ablaknál és beszélgetnek. LQyikük zömök és józan benyomást kelt, a másik keiében a büféből hozott pálinkás üveg. — Szerintem — állította a józan ember — a művelt­ségükben lehet a hiba.Csik műveletlen ember veteme­dik ilyesmire. — Hogy... a műveletlen ember?... A túlzottan szabatos ki­fejezés láthatóan nem tet­szett a pálinkás-üvegesnt’k, mert arca mintha kissé e'.- komolyodott volna — Nem biztos az, hékám! — folytatta a félbemaradt gondolatot. — Honnan tud­ja azt maga ilyen biztosan? — Hékám, vagy nem h*- kám — szólt a józan, aki­nek nem nyerte meg a tet­szését a megszólítás — igenis a műveletlenség! Ké­rem, egy művelt ember az legalább annyira ad magi­ra, hogy csak úgy ripsz- ropsz nem kötekedik. Az üveges mélyen elgon­dolkodott, szeméi félig le­hunyta, a pálinkásüveaet gyöngéden alapállásba he­lyezte combja mellé, aztán hirtelen kevélyen így szólt: — Nem jó, ha valaki olyan nagyon művelt... Nem jó az, ha valaki mindent tud!... Nekem pedig ez a véleményem, mit szól hozzá? A józan hangjában érző­dött az ingerültség. — Nézze, barátom, hogy maga mit gondol, az szá­momra nem fontos. Ha ma­ga tagadja a műveltség je­lentőségét, az arra mutatj hogy... — Nem folytatta, jelentőségteljesen elhallga­tott, sőt még a nyakkandö- jét is megigazította. — Miért! Maga még sose verekedett? Maga nagyon művelt? — szólt az üveges és üvegével megkoccintotta a józan zakójának középső gombját. Az szelíden eltol- ■ ta az üveget szorongató test­véri kezet és kijelentette,. hogy egyrészt ne csönges­sen neki a gombján, nem lakásajtó az, másrészt idő­szerű befejezni a beszélge­tést, mert nem szereti a műveletlen embereket! — He... — Csak ennyit szólt a pálinkás-üveges, nem is kérdően, csupán megállapításként, aztán az alkoholtól retek-piros sze­mét rászegezte a józanra és így szólt: .,Nekem pedig maga beszélhet, amit akar. Magán látszik, hogy egyál­talán nem művelt ember!”­A józan megrázkódolti megfogta a pálinkás-üveges egyik karját és beszélgető partnerét ügyesen és köny- nyedén átlódította az ajtón a szomszédos peronra, majd amikor az makacsul vissza­rohant, határozott mozdu­lattal orrtövön ütötte és új­ból visszalökte. Ezután elé­gedett sóhajjal belépett fül­kéjébe. ... mert a műveltség, ké­rem, az nagyon fontos a társadalmi érintkezésben. Ordas Nándor KÖNYVNAPI ÉRDEKLŐDÉS — Megkérhetném kartársain, lapozzon egyet. Kép szöveg nélkül Pályaválasztás — Amikor fiatal voltam — mondja az egyik híres orvos — festőművész sze­rettem volna lenni. — Miért gondolta meg magát, és miért választotta az orvostudományt? — A festészetben minden hiba nyomban előtűnik. Az orvostudományban, azon­ban a hibákat eltemetik a halottal. PILÓTA VICC Az ejtőernyős zuhan a levegőben, meghúzza a ki­oldózsinórt, de hiába. Az ejtőernyő nem nj/ílik. — Szent Antal segíts! — kiált rémülten. Ekkor egy láthatatlan kéz megragadja, megtartja a le­vegőben, és egy zengő hang így szól: — Melyik Szent Antal? — ... a ...a ... páduai, — Én nem az vagyok! És a láthatatlan kéz el­ereszti az ejtőernyőst. AUTÓSOK — Van egy jó hírem számodra. Holnapra kész a kocsi! H onoráriu m A beteg felkeresi az or­vost, aki kifaggatja élet­módjáról. Azután azt taná_ csolja neki, hogy nyomban mondjon le az italról, do­hányzásról. A páciens fele­let helyett vette kabátját, kalapját és kifelé indult. • — Hohó, — kiáltott utá­na az orvos. — Kérem a honoráriumot a tanácsai­mért. — Tessék? — csodálko­zott a beteg. — Miféle ho­norárium? Dehiszen eszem ágában sincs, hogy az ón tanácsait kövessem. Borotválkozós vlt* A férj reggel munkába- indulás előtt: — Borotválkozás utóm húsz évvel fiatalabbnak ér­zem magam A feleség: — Nem borotválkozhat­nál inkább esténként? Gyerekszáj — A néninek miért nincs gyereke? — Nekem nem hozott a gólya, fiacskám! — Ha a néni a gólyára vár, akikor nem is lesz. előrelátás — Gyerekek, ma melyik háztömb körül fogtok ját­szani?

Next

/
Thumbnails
Contents