Szolnok Megyei Néplap, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-13 / 138. szám
Tanmesék A szóg így tűnődött: — Minden új nehezen tör magának utat. Én például fejjel próbálom áttörni a falat. Már melgörbültem, összetörtem, de hol az eredmény? Tanulság: Aki ütődött az veri a fejét a falba. * A. nyúl felszólalt a gyuláién: — Hogy mi történik itt nálunk az erdőben! Egyes állatok vadállatokként viselik magukat: a róka például szóttépi a tyúkot, a Earkas szétszaggatja a bárányt, az oroszlánnak példaképnek kell lennie, de ő is mindig széttép valakit. Intézkedéseket kell hozni! Intézkedéseket hoztak: széttépték a nyalat. Hogy ő ne tépjen szót senkit. * kas, — akkor majd megmagyarázza. A nyúl le is vette a farkasról a szájkosarat. Az pedig ismét érthetetlenül kezdett morogni. A kakas feltette a kérdést: — Herr Farkas, legyen szíves fejtse ki pontosan az álláspontját. — Mindjárt kifejtem, — csámcsogta — csak lenyelem még az utolsó falatot a nyúlból. * Az első bolha 20 kilométert, a második bolha pedig 1 kilométert tett meg. Az első bolhát megdicsérték, a másodikat azonban nem. Pedig számításba kell venni az adptt körülményeket is: a második bolha homokos talajon, az első pedig lovon tett« meg az utat. Kép szöveg nélkül. AZ UTAS NEM SZÁLL LE A medve ráült a sün- disznóra, és alaposan összeszurkálta magát. De nem haragudott meg. Ellenkezőleg, így szélt: „Hogy miért Is szerettem a megboldogultat? Az alulról jövő, bátor kritika miatt!" * A kaikas és a nyúl egyszer találkoztak a farkassal A farkason szájkosár volt. — Mit motyog ez a farkas? — kérdezte a nyúl. — Békét hirdet, vagy re- vansot akar? — Vedd le róla a szájkosarat — javasolta a kaA zsúfolt autóbusz útra készen állt. A szép szőke nő a vezető mellé állt és bal kezével a vezető ülésének vasába fogódzkodott. Ez nem tetszett a vezetőnek és kijelentette, hogy addig nem indul, amíg a szép szőke nő nem engedi el a támaszpontját. Az utas viszont közölte a vezetővel, hogy két okból nem engedi el. Egyrészt, véleménye szerint az ő keze egyáltalán nem zavarja a vezetésben, másrészt pedig nem akar ide-oda dülöngélni a hosszú úton. A vezető azonban makacs volt és kinyilvánította végleges elhatározását: nem indul. Nem, még az atyaúristennek se. A zsúfolt autóbusz utasai káromkodtak, indulást követeltek. Teltek-múltak az órák. A vezető állta a szavát. Végül is az utasok — feljelentéssel , fenyegetőzve leszálltak és a szőke nő egyedül maradt a kalauzzal. A nő is makacs volt, már üres volt az egész autóbusz, de nem ült le, továbbra is a vezető ülésének vasába fogódzkodott. — Nem indul? — kérdezte másnap reggel. — Nem, mondtam már, hogy az atyaűristennek se) Ekkor megjelent az Űr angyala és közölte, hogy az Ür indulást követel. — Neki se indulok — így a vezető és ülve elaludt. A nő állva bóbiskolt. Eltelt még egy nap, a környékbeliek etették őket. riporterek jöttek ki a tért színhelyére, de a vezető továbbra is állta szavát, sőt még nagyobb nyomatéket adott elhatározásának: „Ha a fene fenét eszik, akkor se indulok.” Egyikük se mozdult. A tanács egyik vezetője is odament az autóbuszhoz és rendőri eljárást helyezett kilátásba. A vezető egykedvűen válaszolta, hogy még akkor se indul, ha ettől függ az üdvössége. Ekkor a pápa értesítette a vezetőt, hogy a túlvilágon a legrosszabb beosztásba kerül, minden malaszt nél* kül. Ez is hiábavalónak bl- zonyult. A vezető közölte, hogy akár ítéletnapig is marad. Megint megjelent az Úr angyala, elmondta, hogy itt az ítélet napja, de az autóbusz vezetője értésére adta, hogy fellebbez az ítéletnapja ellen és nem indul. Közben a nő gyereket szült férjének, aki másfél hónappal azelőtt elvált tőle, a vezetőnek már bokáig érő szakálla volt, de makacsul kitartottak elhatározásuk mellett. Teltek-múltak az évek, a szőke nő kisfia tiszta ötös bizonyítványt hozott haza a második általánosból, a vezetőn az autóbuszban vak- bélműtétet hajtottak végre, a város tele volt kiadó lakásokkal, a helikopter-taxik teljesen kiszorították az egyéb közlekedési eszközöket. De ők nem tágítottak, Végül is mindketten vég- elgyengülésben haltak meg, úgy, mondják közös sírba temették őket. Palásti László Vendéglátás előtt A házaspár vendégeket vár. A feleség látja, hogy a férje sebesen fiókba dug- dossa a polcról a könyveket. — Mit csinálsz, fiacskám? Hiszen csupa rendes embereik jönnek hozzánk. Csata nem gondolod, hogy ellopják a könyveid? — Nem is attól félek. De felismerhetik! KÉP A JÖVŐBŐL Most jól nézünk ki. Csak egy slusszkulcsot adtok hússá!
