Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-16 / 114. szám

AZ ARANY FŐNÖK

m minap panaszkod” tam barátomnak, hogy keveset keresek.

— Idefigyelj, cimbora! — csapott a váltamra — Tüdője egy neked való príma helyet. A munkában vem szakadsz meg, a fizetés meg ilyen — s felemelt hüvelykujjával mutatta, hogy milyen. — S ami a legfontosabb: aram főnököd lesz.

A príma hely egy igen bölcs elnevezést viselő kis irodában volt. Az arany főnök meg kövérkés, szemüveges, szimpatikus ember.

— Van egy szabad státuszom... hm... Természetesen csak akkor, ha együtt tudunk dolgozni — jelentette ki sokat sejtetően.

Barátom a tyúkszememre tapodott, s fülembe súgta, hogy ne habozzak.

Hazatérve percet sem vesztegetve, magamhoz vettem takarékkönyvemet, s az egész betétet kivéve, elmentem új főnökömhöz.

— Ügy vélem, megtaláljuk a közös nyelvet — mondta, s barátion megölelt, majd fejemre borította aktatáskáját, mikor úgy éjféltájt hazafelé po- roszkáltunk egy csapszék- böl. — Ha továbbra is így lesz, annyit fogsz keresni, hogy arra sem lesz gondod, mire költsd a pénzt

Az új helyen .igyekeztem, ahogy tudtam. Egyre azon törtem a fejem, mivel tudnám még bebizonyítani, hogy valóban összeférhető, munkaszerető ember vagyok. Az első fizetési napon, mikor képzeletemben egy TV képe merült fel, pénzszámlálgatás ’ közben megállt asztalom mellett a

főnököm. Tekintetéből semmi jót nem olvastam ki. övidesen az egyik presszóban ültünk egy „baráti pohár" mellett, ami ez alkalommal feneketlen hordónak tűnt.

A hazafelé vezető úton leszedtem a főnökömet a villanypóznáról, ahová mindenáron fel akart kapaszkodni. Hálából megígérte, hogy fizetésemelést ad.

Abban az időben feleségem fizetéséből éltünk. Emellett mindig a szomszédoknál lebzseltünk.

Igaz, a főnököm nem csapott be, valóban felemelték a fizetésemet, ■ s lassanként kifizethettem adósságaimat. A munka körül minden rendben volt. Kedélyemet csak főnököm tekintete ron. tóttá, ami egyre hidegebben meredt rám.

Piádiómat elvittem a zaci- ba, mert meg kellett hívnom a főnököt „egy korsó

sörre".

Néhány nap múlva odalökött egy kis prémiumot. Mégis elhatároztam, hogy többé nem fogok reagálni hipnotizáló tekintetére. Egyébként jogosan nevezték arany főnöknek. Mikor megtudta, hogy nem■ tudom kifizetni az utoUó cechet, szívélyesen azt tanácsolta, hogy vegyek fel fizetési előleget. Csak látták volna, mennyire meglepődött, mikor elolvasta felmondásomat

Jelenleg házmester vagyok. A munka nem valami különös, persze a fizetés sem. De legalább mindennapi főnököm van Nem aranyból... A. Z.

Ford.: Molnár Sándor

4 JÓ

B. úr, aki közismerten jó apa, egész vasárnapját a gyermekeivel tölti. A következő napirendet állította össze:

8 óra — séta az első házasságomból való gyerekkel;

10 óra — séta a második házasságomból származó gyerekekkel;

12 óra — séta Klárika gyerekeivel;

4 P 4

' kettő — ebéd Zsófinál, lecketanulás a gyerekekkel;

3 óra — cukrászda a harmadik házasságomból származó gyerekekkel;

5 óra — séta a jelenlegi házasságomból származó gyerekekkel;

7 órától — bábszínház a többi gyerekekkel.

Anyunak volt igaza, amikor azt mondta, hogy okos lány nem megy a fiú lakására!