Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
Jótékonyság Egy jótékonysági egyesület elnöknőjét felkereste valaki és egy család szomorú sorsáról beszélt neki. A férj meghalt — mondta —. az özvegy súlyos beteg, kilenc gyermeke éhezik. Ha a házbért nem fizetik ki, úgy már holnap kidobják a családot a lakás- bél. — Ez valóban szomorú. De ha szabad megkérdeznem: ön kicsoda? — Én? Annak a háznak a tulajdonosa, amelyben ez a család lakik. * Horgászok Évek óta együtt mennek minden vasárnap horgászni, mondja a bíró a két pereskedő félnek, és most mégis hajba kaptak egyetlen halon. Hogy lehet ez? — A dolog úgy áll, bíró úr — mondja az egyik, hogy ez volt az első hal, amelyet minri a letten fogtunk. * A ló qyerek Az apa megkérdezte az iskolából hazaérkező fiát: — A tanító meg van elégedve veled? — Igen apukám, nagyon is. Éppen ma mondta, hogy ha minden fiú olyan lenne, mint én, be kellene zárni az iskolát. tiadó lány Fantasztikus történet A napokban lobogó hajú, villámlő tekintetű fiatalember állított be a szerkesztőségbe. Az első pillantásra felismertük, hogy amolyan élénk fantáziájú, fenkölt gondolatokkal küzdő költő vagy íróféle ember. A szerkesztőt kereste. A beszélgetést az alábbiakban adjuk közre: író; — Kérem szerkesztő úr, elhatároztam, hogy fantasztikus novellát fogok írni a lap részére. Szerk.: Ilyet ugyan még nem közöltünk... de... deha a fantasztikus elemek reális magra épültek, esetleg foglalkozhatunk a dologgal! író: — Tessék idehallgatni — röviden ismertetnénk miről szók A történet a közeljövőben játszódik. Egy hatalmas méretű űrhajó tart a föld felé. Egy másik Tej- út-rendszer lakóit hozza. Namármosí... Ez a hatalmas méretű űrhajó belekeveredik a Hold vonzási körébe és összeütközik vele. Szerk: — Izgalmasnak ígérkezik. Na és mi lesz tovább? Megsemmisül Kibontakozik egy kozmikus konfliktus — ugyebár? író: — Nem, ne várjon ilyen drámai fordulatokat. Az űrhajó ugyanis egy különlegesen kemény, szívós anyagból készül, és a Hold törik darabokra. Természetesen kisebb nagyobb megrázkódtatás éri a kozmikus közlekedési eszközt. így pl: elrepednek az üvegtáblák a kémlelőablakon, letörnek az antennák, bedöglik a televízió stb. Elég az hozzá, hogy épen marad ugyan, de szökni kezd a szűkös levegőtartalék — a rádióberendezések működésének hiányában elveszíti tájékozódóképességét és vaktában keringeni kezd a Hold pályáján. Egy iskolai rádió- szakkör fedezi fel először az űrbéli tragédiát a politechnikai órán készített rádióteleszkóppal. Rögtön értesítik az illetékeseket, mire azcmnyomban egy rakétát lőnek fel az űrhajó megsegítésére — fedélzetén üvegesekkel, rádiószerelőkkel s egyéb javító szakemberekből álló brigáddal. Szerk.: — S a vége természetesen az, hogy az űrbéli jövevények az űrhajó ablakában könnyes szemmel, zsebkendőt lobogtatva fogadják megmentőiket — miközben az utolsó csepp levegő süvít ki a repedt ablakokon. író: — Pontosan így szántam én is a befejezést. Szerk.: — Ezt valóban jól kitalálta. És ha azt vesszük,- nincg baj a reális magokkal sem. A kemény anyag elképzelhető — az is, hogy a Hold felrobban. De kérem, ezzel a javítóbrigáddal azért óvatosabban kellett volna... Különben figyeljen ide. (Tárcsáz.) — Halló! Építő-javító ktsz üveges részlege? Telefon hang: — Az! Mi tetszik? Szerk.: — Kérném, eltörött egy ablaktábla. Küld- jönek ki valakit, aki megcsinálja. Telefon hang: — Milyen üveg? Szerk.: — Hát olyan izé... jó vastag, csiszolt szélű! Telefon hang: — A kiszállást nem tudom előjegyezni, nem érünk most rá ilyesmire. Esetleg ha behozzák a keretet, megcsináljuk de akkor sem csiszolunk, mert rossz a csiszológép. Szerk. (az íróhoz): — Na; hallotta ezt. Várjon csak, — Halló, rádiójavító? Telefon hang: — Igen, tea. sék! Kérem, mikor tudnának egy szerelőt, antenna- beállítót kiküldeni? — Kérem, talán két hét múlva, tessenek otthon tartózkodni reggel 9-től este 9-ig! író: — Ne telefonáljon tovább, szerkesztő kartárs; Meggyőzött. Akkor úgy módosul a dolog, hogy az űrhajó katapultáló berendezéssel kilő a föld felé néhány ejtőernyőst akik magukkal hozzák az eltörött ablaküveg kereteit, meg a rádióberendezéseket. Szerkesztő: — Na látja* ez már nem olyan elképzelhetetlen valószínűtlen, mint az előbbi, így írja meg, barátom!
