Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-11 / 109. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP W65. mája* M Együtt kell megküzdenünk a háború nélküli világért A győzelem napját ünnepelte a világ @ Szovjet bókefeihívás 13 Zsivkov beszéde 1] Katonai díszszemle Moszkvában H Ai ünneplő Csehszlovákia (Folytatás az 1. oldalról) újabb világháborúnak. — Fellázad az értelem és a szív annak gondolatára is, hogy az emberiséget még- egyszer visszataszítsák a háború poklába, amelynek fájó sebei még 20 év után sem tűntek el; Beszéde befejező részé­ben arról szólt az előadó, hogy mit jelentene az em­beriségnek a leszerelés; — Csak a XX. század­ban az emberiség 400 bil­lió dollárt áldozott a há­borúra. A NATO fennállá­sának 15 éve alatt 700 milliárd dollárt fordított fegyverkezésre. Az egész világon jelenleg évente 120—130 milliárd dollárt költenek fegyverekre. Eb­ből az óriási összegből fel lehetne építeni 45 új Bu­dapestet, az eddiginél mo­dernebb üzemekkel és la­kásokkal. — A jelenlegi hadi ki­adásokra fordított összege­ket felhasználhatnánk a technika, a tudomány gyor­sabb fejlesztésére, az em­berek érdekében. Nagy­mértékben növelni lehetne a kulturális színvonalat és nem utolsósorban le lehet­ne küzdeni az éhséget a világon. A béke megőrzé­séért reánk váró felada­tokról végül hangsúlyozta: — Ki-ki a maga munka­helyén, a gyárakban, a föl­deken vagy a hivatalok­ban napról-napra tegye meg kötelességét, végezze lelkiismeretesen munkáját. Termeljünk jóminőségű árut a lehető legkisebb rá­fordítással az üzemekben, Minél több értéket minden holdnyi földön, hogy to­vább erősödjön a szcialis- ta világrendszer, amelynek ereje, tekintélye lefogja a háborús gyújtogatok kezét; Nagy József né után Gia- como Calandrone szólt a karcagiakhoz. — Ha tehet­ném, minden kedves kar­cagi barátomat magamhoz ölelném — mondotta. — Azzal a csókkal, melyet egy úttörő kislánynak ad­tam, az egész várost üdvö­zöltem. — Beszélt arról, hogy hazájában is milliók tiltakoznak a háború ellen, s most náluk is aláírás- gyűjtés folyik, mert a bé­ke-mozgalom résztvevői egy teljesen felszerelt kórházat küldenek a vietnamiaknak. A Giacomo Caladrone-nak szóló vastaps után Giulio Vettort is ugyanilyen fi­gyelemmel hallgatták a karcagiak; Az igaz barát­nak kijáró rokonszenvvel fogadták, amit mondott: — Az a néhány nap, amit itt töltöttünk, s mindaz amit itt tapasztaltunk, — újabb erőt ad nekünk, újabb megbizonyosodást abban, hogy a jólét, az igazi jólét, a boldogság az önök oldalán van. A békegyűlés Kovács Pálnak, a gyűlés elnökének javaslatára táviratot kül­dött az Országos Béketa­nácsnak, tiltakozásul a vietnami népet ért ameri­kai agresszió ellen. Igazi szép emlékezés volt Észak- és Dél- Vietnam amerikai hadműveleti terület A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság kormánya nyilatkozatot adott ki azzal kapcsolatban, hogy az ame­rikai kormány hadműveleti területté nyilvánította Észak- és Dél-Vietnamot és azok parti vizeit 100 mér- földes körzetben. A nyilatkozat hangoztatja, hogy az amerikai kormány­nak ez a lépése leplezetlen háborús cselekmény és rendkívül veszélyezteti a békét a Dél-kínai-tenger és Délkelet-Ázsia térségében. A szovjet űrhajós-házaspár Párizsban Valentyina Tyereskova és Andrijan Nyikolajev tízna­pos franciaországi körútra hétfőn Párizsba érkeztek. Az űrhajós házaspár a Fran­cia—Szovjet Baráti Társa­ság vendégeként a főváro­son kívül látogatást tesznek Reims, Lille, Nice városok­ban és Monccoban. Franciaországi tartózko­dásuk során május 13-án nyújtják át Tyereskovának, a világ első női űrhajósá­nak a Galabert nemzetközi űrhajózási dijat. ez a gyűlés, amely nem pillanatnyi érzéseket, ha­nem a minden nap, min­den órájában élő, izzó vá­gyat, az igazi békés élet, az alkotó munka akarását írta a tavaszi békekam­pány eseménykönyvének első lapjaira; A nagygyűlés befejezése után a szolnoki Tisza tánc- együttes adott műsort a résztvevőknek, a vendégek pedig megtekintették a Bé­ke Tsz primőrkertészetét, a termelőszövetkezetek ba­romfikombinátját, majd meglátogatták Kántor Sán­dor népművészt és a nép- művészeti háziipari szövet­kezetét. A pénteken megalakult amerikabarát ellenkormány vezetője, Antonio Imbert Barrera vasárnap sajtóérte­kezletet tartott és bejelen­tette, hogy nyolc főtiszt szolgálataira nem tart igényt. A szóbanforgó tisz­tek valamennyien kompro­mittálták magukat a Tru- jillo-diktaturával való együttműködéssel, s elbo­csátásuk a jelek szerint azt célozza, hogy Imbert Bar­rera és társai némi népsze­rűséget szerezzenek. Wessin tábornok azonban, aki a Bosch-párti népfelke­lés ellen az amerikaiak zsoldjában elsőként szervez­kedett, megmarad az új, magát a „nemzeti újjáépítés kormányának” nevező jun­ta katonai vezetőségében. Imbert Barrera kijelen­tette még, hogy Caamano Vasárnap az izraeli Mi­nisztertanács felhatalmazta Eskol miniszterelnököt és Golda Meir külügyminisz­tert, hogy aláírják a megál­lapodást a diplomáciai kap­csolatok felvételéről Nyu- gat-Németországgal- Eskol A győzelem napján — amelyről vasárnap világ­szerte megemlékeztek — az SZKP, a Legfelsőbb Ta­nács Elnöksége, valamint a szovjet kormány békefelhí­vással fordult a világ kor­mányaihoz, parlamentjei­hez és népeihez. A második világháború megmutatta — hangzik a békefelhívás —, hogy a mi időnkben megsem­misítő összeomlás a vége minden világuralmi igény­nek. A mai világban nincs erő, amely megállíthatná a né­peket a társadalmi haladás és a nemzeti felszabadulás útján; ezredest, az alkotmányhű erők kormányának vezető­jét nem veszi be kormányá­ba. Egyidejűleg fegyverle­tételre szólította fel az al­kotmányos erőket. Vasárnap az amerikai tengerészgyalogosok és ej­tőernyősök által bekerített Bosch-párti katonai és pol­gári önkéntes egységek, il­letve a megszállók között folytatódott a lövöldözés. Caamano csapatainak már csak a tengerre van szabad kijáratuk. Az amerikai in­tervenciósok vasárnap tü­zérségi ütegeket vonultattak fel a város központjában. Az április 21-én kitört fel­kelés óta a Reuter jelentése szerint 1500—2000 domini­kai állampolgár vesztette életét. Az amerikaiak vesz­tesége 13 halott és 76 sebe­sült. tájékoztatta a kormányt a Bonn és Tel-Aviv közötti tárgyalások főbb pontjáról. Az egyezmény hivatalos be­jelentése előtt még néhány másodrangú kérdés megol­dásra vár. A felhívás hangoztatja, hogy rendezni kell a máso­dik világháború öröksége­ként fentmaradt megoldat­lan kérdéseket, és meg kell akadályozni az atomfegy­verek elterjedését. A felhí­vás felkéri az atomhatal­makat: ünnepélyesen je­lentsék ki, hogy lemonda­nak az atomfegyver hasz­nálatáról. Moszkvában vasárnap impozáns, erőt sugárzó díszszemlére került sor a győzelem napja alkalmá­ból. A nagyszabású katonai dísz­felvonulásnak sok millió televíziónéző volt tanúja külföldön, így Magyaror­szágon is. A Molnyija—1 távközlési szputnyik segít­Ünnepi beszédet Mali- novszkij marsall, szovjet honvédelmi miniszter mon­dott. „A hitleri területrab­lók ugyanarra a sorsra ju­tottak, mint mindenki más, aki kardot emelt hazánkra” — mondotta, majd hangsú­lyozta, hogy a győzelem nagyszerűen bizonyította a szovjet társadalmi rend szilárd­ságát és életerejét. A marsall beszédét köve­tően megkezdődött a csa­patok felvonulása a Vörös téren. A Szovjetunió washing­toni nagykövete vasárnap megkoszorúzta Roosevelt elnök emlékművét. A koszorú szalagjának fel­irata: „Franklin D. Roose- veltnek; a szövetséges ha­talmaknak a hitleri Né­metország felett aratott győzelme 20. évfordulóján; A szovjet nagykövetség”. Prága Csehszlovákiában, Prágá­ban katonai díszszemlével ségével a televízióközvetí­tést Moszkvától 10 000 ki­lométerre, Vlagyivosztok­ban is vették. A Vörös téren, a Lenin- mauzóleum mellvédjén, a szovjet párt- és állami ve­zetők mellett helyet foglal­tak a külföldi kormánykül­döttségek, köztük a ma­gyar, az algériai és a kínai delegációk vezetői is. Ott volt Trajkov, a bolgár nemzetgyűlés elnöke, aki hivatalos látogatáson van Moszkvában. Ugyancsak a mauzóleum emelvényén fog­lalt helyet Bugyonnij, Vo- rosilov, Zsukov és Tyimo- senko marsall, valameny- nyien a honvédő háború neves szovjet hadvezérei; emlékeztek meg a győzelem napjáról, amely egyúttal az ország felszabadulásá­nak évfordulója. Az ün­nepségre, amelyet százez­res tömeg tekintett meg, külföldi párt- és kormány- küldöttségek érkeztek; A díszemelvényen Novotny köztársasági elnök, a párt első titkára, Lénárt minisz­terelnök és más vezetők társaságában foglalt helyet a Fehér Lajos vezette ma­gyar delegáció is. Ünnepi beszédet Lomsky hadsereg­tábornok, honvédelmi mi­niszter mondott. A díszszemle végeztével Novotny elnök, valamint két szovjet vendég: Ko- nyev marsall, az első uk­rán front egykori pa­rancsnoka, és Leonov űr- ^ hajós rövid beszédet in­tézett az egybegyűltek­hez. Az ünnep alkalmából No­votny elnök általános am­nesztiát hirdetett, amely büntetlen visszatérést biz­tosít a disszidenseknek é9 közkegyelmet gyakorlatilag majd minden öt évnél rö- videbb időtartamra elitéit személynek; Akcióban a dominikai amerikai bábkormány Az izraeli Minisztertanács jóváhagyta a diplomáciai kapcsolatok felvételét Bonnal Malinovsskii marsall beszéde lemre senki sem számítha­tott. Aki a kezükre került, azonnal kivégezték; Nehéz lenne itt felsorolni a sok gaztettet, amit a fa­siszták elkövettek, a nyu­A Brandenburg Ha­vel—Görden-i börtön ko­mor helyiségeiben 1945-ben megállás nélkül működött a nyaktiló. Volt nap, amikor 46 kivégzést hajtottak végre. A megkötözött áldozatot meztelen felsőtesttel vezet­ték a helyiségben. Az ál­lamügyész a cilindert és kesztyűt viselő hóhérhoz fordult: „Hóhér, végezze kötelességét!’’ a hóhér ek­kor erőteljes mozdulattal rántotta széjjel a fekete füg­gönyt, amely mögött látha­tóvá vált r. vesztőhely. Az elítéltet a következő pilla­natban a vérpadra dobták, s a bárd lesújtott; Dr. Eisert, mint „végre­hajtási megbízott”, röviddel a háború befejezése előtt még a kivégzőhelyeken tel­jesített szolgálatot. Több mint ezer ítéletvégrehajtást ellenőrzött. M? törvényszéki igazgató Würzburgban. A háború befejezése után Reichardt hóhér müncheni luxusvillájában megírta „visszaemlékezéseit”. A Quick című képes folyóirat •Jég szemérmetlen volt ah- feoL hogy 45 000 márkáért megvásárolja tőle és lekö­zölje. Március közepén egyre tarthatatlanabbá vált a fa­siszta vezető klikk helyze­te. A frontokon összeomlott az ellenállás. A katonák csapatostul adták meg ma­gukat a szovjet és az ame­rikai egységeknek: sokan szöktek meg és bújkáltas idegen lakásokban, pincék­ben, romok között és az er­dőkben. A katonai bírósá­gok januárban még 670 szö­kevényt, 877 bomlasztót és 938 olyan személyt ítéltek el, akik megtagadták az en­gedelmességet. Márciusban azonban már nem volt többé bizto­sítva a katonai bíróságok gépezetének működése. Hit­ler, Bormann és Keitel ezért új rendelkezéseket hozott a „lógósok” és a „dezertőrök’! ellen. Keitel még február 5-én parancsot írt alá, amelynek értelmében a ha­zaárulók rokonait is fele­lősségre kell vonni. Thie- rack jgazságügyminiszter február 15-én rendelkezésit adott ki a rögtönítélő bíró­ságok fel állításé rój. Kegye­gatnémet bíróságok mégis csak ritkán indítanak eljá­rást az effajta banditák ei­len; E napok egyik legdühöd- teíbb vérebe Kurt Obstfel­der, a tábori csendőrség egyik parancsnoka volt. Háborús bűneiért a Szov­jetunióban 15 évre ítélték: ma Hannover rendőrfőnöke. Hasonló karriert csinált gyilkostársa, Oswald Espey is. Először a düsseldorfi II. SS-rendőrbíróságon teljesí­tett szolgálatot, azután pe­dig Heydrich beosztottja volt a birodalmi biztonsági főhivataTban, végül pedig mint csendőrparancsnokot Lettországba helyezték, hogy harcoljon a „bandák” ellen. Gátlástalanul tombolt a lett lakosság között. Je­lenleg az alsósz.ászorszagi tartományi rendőriskola ve­zetője. Szinte elképzelhetetlen, hogy milyen bűnöket kö­vettek el a fasiszták a kon­centrációs táborokban, kü­lönösen a kiürítések során, a háború utolsó heteiben. A büntetlenül maradt gyilkos­ságok listája végtelen. Nyugat-Németországban A katonák csapatostul adták meg magukat a szovjet alakulatoknak Húsz éve történt A második világháború utolsó napjai MŰKÖDIK A NYAKTILÓ 1188, név szerint ismert vér­bírót hagytak futni. Sza­badlábon van Emst Thäl­mann gyilkosa, Otto, aki Geldemben lakik; Az SS- vadállatok és a koncentrá­ciós táborok őrszemélyzeté­nek tagjai a legnagyobb megbecsülésben élnek „oda­át”, az IG-Farben igazgatói, akik a koncentrációs tábo­rokban saját gyárakat tar­tottak fenn és a legyengült, munkaképtelenné vált fog­lyokat a gázkamrákba küld­ték, most újabb milliárdo- kat halmoznak fel: Az utolsó erőt is ki­préselték a koncentrációs táborok áldozataiból, s a hálás cég ezért „tisztelet­beli nyugdíjat” fizet nekik. Carl Krauch évi 300 000 Georg von Schnitz pedig 120 000 márkát kap. Szaba­don és háborítatlanul élnek még sokan, akik íróaszta­luk mellől irányították a gyilkosságokat, mint pél­dául Globke és Vialon. És a bonni kormány ezeket a bűnöket szerette volna 1965. május 8-tól elévültnek minősíteni. Az egész világ tiltakozására azonban kény­telen-kelletlen meghosszab­bították újabb négy és fél évvel az elévülés határide­jét.

Next

/
Thumbnails
Contents