Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-23 / 120. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 199$. május 23. JUGOSZLÁVIA ÉS A KGST A KGST-országok arra törekszenek, hogy az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján fejlesszék gazdasági kapcsolataikat minden országgal. Ezt az alapelvet annak idején rögzítették a KGST alapszabályában is. Az a megállapodás, hogy Jugosz. lávia résztvesz a KG3T- szervek munkájában, jól példázza, milyen fontos szerepet tölt be a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztésében. A nemzetközi gyakorlat mindeddig nem ismert ilyen jellegű megállapodást A Jugoszláviával kapcsolatos megállapodásnak a KGST alapszabály X. cikkelye adta meg a jogi kereteket. Eszerint ugyanis a KGST szerveinek munkájában résztvehetnek olyan országok is, amelyek nem tagjai a Kölcsönö Gazdasági Segítség Tanácsának. A részvétel feltételeit mindig a KGST és az adott ország megállapodása szabályozza, ugyanakkor az a tény, hogy a KGST érvényesíti nemzetközileg elismert jogait, semmiesetre sem ütközhet egyetlen tagállam érdekeibe, vagy szándékaiba. A KGST döntései és ajánlásai — mint ismeretes —• valamennyi érdekelt ország egyhangú szavazatával emelkedhetnek csak érvényre, így az említett megállapodást előbb jóvá kellett hagynia a KGST végrehaí tó bizottságának, majd a Tanács ülésszakának is. A KGST és Jugoszlávia kormánya attól a megfontolástól vezéreltetve kötötték meg a szóbanforgó megállapodást, hogy „hozzájáruljanak a gazdasági együttműködéshez és a közös érdekű gazdasági kérdések megoldásához”. Ugyanakkor kijelentették azt is: ennek a megállapodásnak az alapja „a teljes egyenjogúság, a szuverénitás, a nemzeti érdekek és a kölcsönös előnyök tiszteletben tartása”. Jugoszlávia együttműködése a KGST keretein belül széleskörű lesz, a külkereskedelmi kérdésektől, a pénzügyi és valutáris elszámolásokon, a színesfém- és vaskohászaton, a gépgyártáson, a vegyiparon át egészen a műszaki tudományos kutatások összehangolásáig. A felek természetesen a továbbiakban más területre is kiterjeszthetik együttműködésüket. Erre ugyancsak van már példa: idén februárban — Jugoszlávia kezdeményezésére — az együttműködést az elektronikára is kiterjesztették. A megállapodás gyakorlati végrehajtása során Jugoszlávia képviselői lehetőséget és jogot kapnak arra, hogy tevékenyen résztve- gyenek a KGST állandóbizottságainak ' munkájában, ahol a közös érdekű kérdésekben csak Jugoszlávia képviselőinek egyetértésével lehet érvényes ajánlást tenni, határozatot hozni. Ez azt jelenti: az ajánlások, illetve határozatok csakis ebben az esetben _ vonatkozhatnak Jugoszláviára is, ahol azután a jugoszláv törvényhozásnak megfelelően kerül sor megvalósításukra. Jugoszlávia érdekeit és véleményét messzemenően figyelembe veszik már az egyes kérdések előzetes kidolgozásakor. A jugoszláv szakértők ugyanis a munkának már ebben a fázisában részt vehetnek, akár saját országuk kezdeményezésére, akár a KGST titkárságának felkérésére. A megállapodás végrehajtásával kapcsolatban esetleg felmerülő problémákat a KGST és a jugoszláv kormány képviselőinek tárgyalásai út;án oldják meg. Az úi megállapodás szer.' vasén fakad abból, hogy kedvezően alakultak a Jugoszlávia gazdasági kapcsolatai a KGST tagállamaival. Ezek a kapcsolatok immár tekintélyes múltra tekintenek vissza. Az utóbbi időben már harminc százalék volt a KGST-crszágok részaránya a jugoszláv külkereskedelemben. Jugoszláviának hosszúlejáratú árucse- reíorgalmi megállapodásai vannak ezekkel az orszáAz „American Mercury” című New Yorkban megjelenő, polgári folyóirat nagyobb szocioliógiai tanulmányt közöl a középkorú amerikai hölgyek — kalapjairól. Igen, a missisek fejét díszítő különleges szabású — és mondhatni, architektúrájú — kalapokról, amelyek — mint azt amerikai lap megállapítja — „ékesen bizonyítják azt, hog$ Sinclair Lewis-nak, a kitűnő amerikai írónak mennyire igaza volt, amikor Babbit-ban rajzolta meg az amerikai átlagpolgár alakját. A „babbitiz- mus” — folytatja tovább fejtegetéseit az „American Mercury” — azt jelenti: az amerikai átlagpolgár és neje kínosan-keservesen törekszik arra, hogy túllicigokkal: az árucsere egyébként évente 12—15 százalékkal bővül. Mind a KGST-országok, mind Jugoszlávia szempontjából előnyös ma már az, ha a szerteágazó sokoldalú együttműködést elsősorban az ipari kooperáció és szakosítás irányában fejlesztik, aminek révén az összes érdekelt felek fokozhatják export-termelésüket tálja azt, ami éppen divatban van. Alkalmazkodása a „divat”-hoz, a .társaság’- hoz nem kényelmességet jelent számára, hanem Kényelmetlenségek vállalását. Amikor az volt divatban, hogy a középkorú amerikai hölgy, a ,Mom’, házias és gyermekeit neveli, a Mrs. Babbitok százezrei ki sem mozdultak otthonról és huszadszor is megstoppolták ugyanazt a harisnyát... Most a .nagyvilági’ kalapok vannak éppen divatban.” éz „American Mercury” találó, s az amerikai élet mélységeibe világító cikke nyomán a „L’Europeo” című olasz hetilap fotósai odaálltak a newyorki St. Patrick székesegyház elé. hogy meglessék, lencsevégre kapják a vasárnapi Nem érdemes farmernek lenni A dühös farmerek nagy csoportokban, feliratos táblákkal vonultak az angol képviselőház elé. Tábláikon becsületes mezőgazdasági politikát követelnek a kormánytól Azt hirdetik, hogy a brit farmerek jövedelme 12 év óta stagnál és hogy ezt az árak becsületes rendezésével kell megszüntetni Dél-Angliában, Middle- sexben a farmerek legutóbbi gyűlésén 250 tag helyett mindössze 37-en jelentek meg. „Nem hibáztathatjuk őket — mondta a gyűlés hivatalos szónoka — hiszen a szerencsétlenek napi 16 órát dolgoznak.” S ez valóban így van. Angliában sokan irigylik a farmereket, mert állami támogatást kapnak s megfeledkeznek arról, hogy ez csupán szemfényvesztés. Az állam — az adófizetők pénzéből — ad némi árkiegészítést a farmereknek, hogy a mezőgazdasági árakat olcsón tarthassa s a fogyasztót ezzel elégedettségre hangolja. Az árkiegészítés rendszere azonban egyre mélyebb válságba jut. A mezőgazdasági minisztérium ez évi rendelkezése szerint csak az kaphat ártámogatást, aki bizonyos mennyiség alatt, tehát minél kevesebbet termel. Az árak viszont még a kiegészítéssel együtt is alacsonyak, a farmernek csak úgy lenne kifizetődő a gazdálkodás, ha egyszerre nagymennyiségű árut dobhatna a piacra. Ez esetben viszont minden kedvezményt elveszít... Az angol farmerek tehát a kapitalista termelési módra oly jellemző hibás körben mozognak, amelyből nehéz, sót lehetetlen d kiszabadulás. Míg a mezőgazdasági termelés az utóbbi tizenkét évben 33 százalékkal nőtt, a mezőgazdasági lakosság keresete ugyanezen idő alatt másfél százalékkal csökkent. „...reggel hatkor már bent vagyok a londoni piacon és egyedül rakom ki az árut a teherautóból” — mondja az egyik farmer. „Magam házalok a tojással, mert nem engedhetem meg, hogy alkalmazottat tartsak...” — így a másik. De a legérdekesebb egy nagyobb tőkeerejű farmer véleménye: „A kisfarmereknek nincs tőkéjük, anélkül viszont a mai világban nem élhetnek meg Szerintem életképeg csoportokban kellene tömörülniük, közös beruházásokat eszközölniük, mert ha ezt nem teszik, a földtől való elvándorlás még nagyobb méreteket ölt majd, még súlyosabb lesz...” (Z.) IRÁNYÍTOTT BABBITIZMUS“ w KÖZELKELETI „NÁDPÁLCA66 AZ ARAB ORSZÁGOKBAN működő nyugatnémet diplomatái: már napok őrá „becsomagolt bőröndökön ültek” — úgy várták a bonni kormány legújabb politikai vereségét. Amikor végül Kairóban a külügyminisztériumba hívatták a nyugatnémet nagykövetet — megindult a lavina. A nyugatnémet—izraeli diplomáciai kapcsolatok felvétele miatt csaknem az összes arab országok megszakították Bonnal a diplomáciai viszonyt! A nyugatnémet távirati iroda tudósítója kétségbeesetten táviratozta haza Beirutból: „Németországnak az NSZK által képviselt része lelép a Közel- Kelet politikai színpadáról”. Ezt a meghatározást legfeljebb azzal lehetne kiegészíteni: nem lelép, hanem leküldték.... Bonn közelkeleti politikájának összeomlása a nyugatnémet neokolonialista törekvések egész korszakát zárja le. A Közel-Kelet már az első világháború előtt a német császári imperializmus intrikáinak és hódító terveinek egyik legfontosabb góca volt, s ezeket a törekvéseket Hitler sikertelen kísérletei utón Bonn örökölte. A nyugatnémet tőke a második világháború óta Afrikát tartja egyik legalkalmasabb behatolási területének. Az arab országok közül az EAK és Algéria — amelyek gazdasági és politikai szempontból is Afrika kapujában fekszenek — már ével; óta egyre hevesebb bonni behatolási törekvések középpontjában állottak. A Közel-Kelet más arab országaiban a nyugatnémet „gazdasági invázió” előőrseit elsősorban az olajlehetőségek, valamint az óriási haszonnal kecsegtető közvetlen tőkebefektetések érdekelték. . Nyugat-Németország urai azonban olyan időpontban lengették meg az „új gyarmatosítás” lobogóját a Közel-Keleten, amikor a legfontosabb arab országok már igen komoly eredményeket értek el független, haladó és imperialistaellenes politikájuk kidolgozásában. így történt, hogy amikor Bonn megszerzett gazdasági „sündísznóállá- saiból” kiindulva a politikai „csavart” is meg akarta szorítani — erőpróba bontakozott ki az arab világ és a nyugatnémet erőpolitika között. E harc első nagy csatája akkor zajlott le, amikor Kairó államfőnek kijáró megbecsüléssel fogadta Walter Ulbrichtot, a Német Demokratikus Köztársaság elnökét. Ez valóságos „gutaütést” jelentett az egyébként is betegeskedő Hallstein-doktrinának. Ez az elv, amelyhez Bonn görcsösen ragaszkodik, azt szeretné elfogadtatni a világgal, hogy az NDK „nem létezik” s Bonn az „egyetlen Németország szószólója”. A Hallstein doktrínát ért sokk után Bonn elhatározta, „megbünteti” az arab országokat. Méghozzá azzal, azzal, hogy felveszi a hivatalos diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, amelyre az arab országok úgy tekintenek, mint az „új gyarmatosítás” erődjére és támaszpontjára a Közel-Keleten. A bonni politikai „számtantanárok” kiszámították, hogy az arab országok „lenyelik” majd a büntetést, s így némi nádpálcasuhogta- tással helyre lehet állítani a Hallstein-elv megtépázott tekintélyét. A „számtantanárok” azonban — nem először és nem utoljára' — megbuktak. A nádpálca a bonni körmökre suhintott. A legfontosabb arab államok követsége: sorra bezárták kapuikat. A nyugatnémet ^ diplomáciai „kilőtte magát” a Közel-Keletről s máris hírek érkeztek arról, hogy néhány arab ország a közeljövőben konzulátust állít fel a demokratikus Berlinben. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN ilyen méretű vereség aligha érte a rajnamenti politikai stratégákat. A valóság megint betört a kancellária folyosóira, letörölte a táblákról a gyarmatosítás és a diktátumpolitika számoszlopait — hogy felírja helyettük a világ tényleges erőviszonyainak érvényes egyenleteit... (—rl.) Visszatéritek a világűrbe j ut tat ott réztűk ? Az ottawai és cristchur- chi (Űj-Zéland) radarállomások megfigyelései sze. rint az utóbbi időben lényegesen megnövekedett a „hulló csillagok” száma. — Voltak napok, amelyeken több mint 20 hulló csillagot számoltak óránként, míg normális körülmények között a számuk nem haladja meg a 60-at. Egyes tudósok véleménye szerint Földünk eddig ismeretlen meteorit-rajjal találkozott, mások lehetségesnek tartják, hogy a Föld Eizikai viszonyaiban végbement változások okozzák a meteoritok számának megnövekedését. Mindezeknél valószínűbb, hogy az Egyesült Államok kozmikus kísérletei során néhány évvel ezelőtt a földkörüli kozmikus térbe feljuttatott többmillió réztű visszahullása, a légkörben végbemenő fel- hevülése és elégése okozza a szokatlan mennyei tűzijátékot. nagymisére ideérkező hölgyeket. De az amerikai Kisvárosok templomai előtt ugyancsak ilyen kalap-„cso- dák”-at leltek. Hans Habe magyarul is megjelent, izgalmas könyvéből, a „Halál Texasban”-ból is megtudhattuk, hogy a mindenkori divat-áramlatok mértéktelenül, Ízléstelenül túlhajtó, s raffinált reklámhadjáratok által irányított „babbit- izmus” arra szolgál, hogy az amerikai átlagpolgárok érdeklődését elvonják attói. mit is' kotyvasztanak a politikai boszorkánykonyhák, bán. Arthur Miller egy nemrégiben tett nyilatkozatában „az ügyesen megszervezett szolgalelkűség” sajátos amerikai megnyilatkozásának tartja a „babbitiz- mus”-t. Azok a hölgyek, akik a mellékelten látható kalapokkal „kápráztatják el” önmagukat és környezetüket, nem figyelnek oda, mi történik Vietnamban, nr, történik Dominikában, mi történik — Amerikában? Vagy ahogy a régi mondás tartja: a fejük nem arra való, hogy gondolkozzanak, hanem hogy — „nagyvilági” kalapokat viseljenek... (A. G.) Választások előtt (Varsói tudósítás.) 1965. május 30-án, két héttel a lengyel országgyűlési képviselők, valamint a különböző fokú tanácstagok megbízatásának letelte után, a lengyel választók ismét az urnák elé járulnak. Hasonlóan a négy év előttihez a választók új megbízatást adnak a képviseleti szerveknek, egészen az országgyűlési képviselőkig. A lengyel népi demokrácia rendszerében a választási agitáció egyszerre tűzi napirendre mind a bel- és külpolitika általános problémáit, mind pedig a helyi ügyeket, tehát valamennyi község, város, járás és vajdaság gazdasági és közigazgatási problémáit. Abban a parlamentben, amelynek megbízatása most lejár, a tagok többsége munkás volt (62), és csaknem ugyanennyi a mérnökök és technikusok száma. A földművesek 59 mandátumot kaptak Közöttük PS egyéni gazda, 28 agronó- mus vagy egyéb mezőgazdasági szakember szerepelt. A pedagógusok száma 54, a tudományos dolgozóké 25, az íróké és újságíróké 22, az orvosoké 15 volt. Az új választási agitáció elsősorban belügyekkel foglalkozik: főként az ország termelőerőinek további fejlesztésével, a gazdasági előrehaladással. A választások idején vége felé közeledik egy ötéves terv-időszak (1961—65) és befejezés előtt áll a következő ötéves terv (1988—■ 70) részletes kimunkálása. A párt nemcsak az országos tervek elbírálására fordít nagy gondot, hanem a tanácsok hatáskörébe eső részlettervekre is. E feladat végrehajtása összhangban áll a közigazgatás decentralizálásának, a társadalmi és politikai élet dcmokratiZa- Lásának mélyreható folyamatával. Ezek a változások az országgyűlés és a tanácsok jelenlegi megbízatása alatt mentek végbe. Tovább szélesedett a parlament szerepe azzal, hogy a legfelső fokon ellenőrzi a kormányt. De megnövekedett a tanácsok hatásköre is, amelyek ma tényleges gazdái területüknek. Eléggé bizonyítja ezt az a tény, hogy az állami költségvetés minden 100 zlotyijából 27-tel a helyi tanácsok rendelkeznék. A megelőző választás idején a párt a tanácsok hatáskörének kiszélesítését tűzte ki feladatul. Most a párt továbbhalad a demokratizálás útján és hangsúlyozza: okosan éljenek a tanácsok megnövekedett lehetőségeikkel. A tanácsok hatáskörét véglegesen egyébként még nem zárták le. Ami a nemzetközi politika problémáit illeti, ezek lényeges elemét alkotják a pártprogramnak. A Lengyel Egyesült Munkáspárt külpolitikájának alaptendenciáját három szóban lehet összefoglalni: folytatja eddigi politikáját. A harmadik plénum megvitatta egy új, a következő 20 évre szóló lengyel—szovjet együttműködési, barátsági és kölcsönös segítési szerződés ügyét. Gomulka elvtárs a plénumon hangsúlyozta, hogy Lengyelország külpolitikáját a különböző társadalmi és politikai rendszerekben élő országok közti békés együttélés elvei irányítják a jövőben is. Az új választás a nemzeti egységfront zászlaja alatt megy majd végbe. (A. KowalaV
