Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-23 / 120. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 május 23. Kitárultak a kastélyok kapui Megújhodnak történelmi váraink LÁTÓK MÓDJÁN Az utas, aki a hazai tájakat járja, útjában sűrűn találkozik kastélyokkal. Szamuk mintegy másfélezerre tehető. Egykori tulajdonosaik nevét hivatalosan csupán az építészettörténet őrzi. A fiataloknak azonban már csak néhány név, s az is mór csak valamicskét árul el a múltból. Ök már abba születtek, nőttek bele, hogy az ország híres kastélyai közül az egyr- kori fertőd! Eszterházy-kas- tély mezőgazdasági kutató- intézetnek, szakközépiskolának, valamint a Haydn- múzeumnak, a keszthelyi Festetich-kastély a Helikonnak, könyvtárnak, múzeumnak és mezőgazdasági főiskolának, a martonvásári Brunswick-kastély akadémiai mezőgazdasági kutató- intézetnek, parkjában nyaranta a Beethoven emlékét ápoló szabadtéri hangversenyeknek, a fóti Károlyi- és a tiszadobi Andrássy-kas- tély gyermekvárosnak, a tatai és a csákvári Eszter- házy-, a hatvani Grassalko- vich- és a péceli Rádav- kastély kórháznak, a móri Lamberg-kastély szociális otthonnak, az edelényi Ko- burg-kastély járásbíróságnak, a vajai Zichy-kastéiy szakszervezeti anya- és gyermeküdülőnek, a gérin- csi Dőry-kastély a diósgyőri kohászati üzemek üdülőjének, a bozsóki Sibrik-kas- tély megyei üdülőnek, a siklósi Benyovszky-kastély turistaszállónak, a kálló- semjéni Kállay-kastély tanyasi általános iskolás gyerekek hétközi kollégiumának, a komlódtótfaludi Becsky-kastély tanácsnak és termelőszövetkezet központjának nyújt reprezentatív keretet. A mintegy másfélezer kastélynak háromnegyede hasznos gyakorlati célokat szolgál, megőrzésükről fjedig a műemlékvédelem törvénybe rögzített paragrafusai gondoskodnak. S évente mintegy kálenc-tízmillió forint az az összeg, amit restaurálásukra, karbantartásukra a műemléki költségvetés biztosít. A kastélyok kapuja minA fertödi volt Eszterházy-kastély az ország egyik legszebb műemléke. Az épületben ma országos hírű mezőgazdasági kutató intézet és mezőgazdasági technikum működik (MTI foto — Fényes Tamás felvétele) denki számára végérvényesen kitáratótt. Űj köntösbe öltöznek nemzeti történelmünk várai, az egykori végvárak is. Az intézményes műemlék- védelem keretében sorra restaurálják Kinizsi, Juri- sics, a Rákócziak ősi „sasfészkeit”. Jelenleg Sárváron, Márévárin, Simontól.-■ nyán, Szigligeten, Boldogkőn, Kisnánán, Sárospatakon a történelmi és építészeti szempontból legjelentősebb várak helyreállítási munkálatai folynak; az elkövetkező tizenöt esztendőben pe„4 KÖLTŐ 4 LELKEK GONDOZÓJA...” Nyolcvan évvel ezelőtt halt meg Victor Hugo. a franciák nagy írója. Az ünnepi megemlékezés teljesebbé tételére, az alábbiakban közöljük híres Shakespeare- kötetének egy részletét, amelyben írói hitvallásáról szól. A dett tele gyomor, az elége- belek, a boldog has kétségkívül ér valamit, mert ez az állatiság. Ám lehet az embernek magasabb igénye. A jó bér sem utolsó dolog. Kétségkívül tetszetős szilárd talajt érezni magunk alatt, jól keresni. A bölcs semmiben sem szenved szívesen hiányt. Minden intelligens ember azon van, hogy elhelyezkedjék valahogy. Egy tízezer ses- terciussal dotált karosszék kétségkívül kényelmes és szimpatikus ülőhely, a nagy jövedelmek rózsás arcúak és makkegészségesek. Az ember jobban él, ha jól fizetett, kényelmes szine- kurát talál, a nagy haszonra dolgozó nagytőke társa-' sága kellemes, s a maga és családja szerencséjét alapozhatja meg az, akit szívesen látnak az udvarnál; án mindennek dacára többre becsülöm e megbízható helyeknél azt a meglékelt vén hajót, melyre mosolyogva száll fel Quodvolt- déus... Van valami a kielégülés ♦•ágyán túl. Az emberi cél sem azonos az állati cél- arital. Erkölcsi emelkedésre szükség van. Mint az egyének életének, úgy a népek életének is vannak hanyatló pillanataik; ezek a pillanatok kétségkívül elmúlnak, de nem szabad, hogy nyomuk maradjon. AZ ember ilyen esetekben gyomra után igazodik. Vissza kell helyezni az embert szivéhez, vissza kell helyezni agyához. Az agy, az az uralkodó, akit vissza kell ültetni trónjára. A szociális kérdés megoldását ma sokkal inkább, mint máskor, az emberi méltóság irányában kell keresni. Rámutatni arra, hogy mi az ember célja, megjavítani előbb az intelligenciát, aztán az állatiasságot, mindaddig semmibe sem venni a testet, amig lenézik a gondolatot, saját testével adni példát: ez az írók jelenlegi, közvetlen, sürgős feladata. Ezt tették minden időkben a zsenik. Világosságot hinteni a civilizációra. Azt kérditek, mire valók a költők? Hát erre... E sorok írója leírt harmincegy esztendővel ezelőtt a Lucretia Borgia előszavában egy azóta sokat idézett kifejezést. Ezt: A költő a lelkek gondozója. Ha érdemesnek látnám hangsúlyozni, megjegyezném e helyen, hogy lehetséges emberi tévelygéseimtől eltekintve ez a lelkiismeretemből fakadó kifejezés életem szabályozója volt. Fordította; Németh Andor dig további félszáz vár helyreállítása szerepel a tervekben. Hazánkban kilencven középkori várat tart nyilván és gondoz az intézményes műemlékvédelem. Valamennyi vár helyreállítási munkálatait régészeti feltárás előzi meg: a korabeli alaprajz pontos felderítése, a felszínre kerülő leletekből az egykori életforma agnoszkálása. A restaurálás mércéje minden esetben a történelmi hitelesség biztosítása. A várak helyreállításával a múlt történelmének, kultúrájának, építőművészetének bemutatása a cél, nem pedig a csapongó fantázia kielégítése, fantáziaszülte mesebeli kincsek, befalazott hősök, titkos alagutak bemutatása. A magyar történelem várai iránt a külföldi turisták részéről is mind nagyobb érdeklődés mutatkozik meg. Ezért a várak közül egyesek szállást is biztosítanak a turistáknak. Ezek középkori környezetben egyesítik a muzeális látnivalót és a neonfényes vendéglátást. K. Gy. • 4 műhelyben még nem történt semmi sem. Annyira új minden: a falak savanyú mész-szagot gőzölnek, s az ablakokat sem fogta be a vas kékesszürke lehellete. Az emberek is alig' :smerik egymást. Csak ennyit tudnak: ez Sztrega, ez meg Lajló elvtárs, a mester és az ott hátul a Borzas, aki mindig dzsessz- dalokat énekel. S van olyan is, akinek még a neve sem ragadt meg az alatt az egv hónap alatt a többiek fejében — azt csak úgy emlegetik: „az a szőke ott a fainál". Délidőben rendesen a foci a téma: „Azért amit a Szusza csinált...” Ezzel töltik ki azt az időt, ami megmarad a félórából, mire visz- szaérnek a szemközti gyár ebédlőjéből. Napközben úgyis csak a munkáról esik szó. A mesteren, meg a bi- zalmin kívül akik bejárnak a központi leiepre, nem is igen tudják egymásról még azt sem, ki nős. kinek van lánya, kinek fia. Bartes már gondolta is néha: hej. de nehéz társaság. Ha még egy hónapig így marad, elfüstölög innen, csak a nyomát szagolhatják. Mert akármilyen rossz a munka, nem számít, ha emberek közt, jóízű félszavakkal szalad a nap. S Bartos ezt szerette: ezért is jött át, amikor megszerveződött ez az új műhely. A régiben sehogy sem találta magát, s néha már arra gondolt, talán az ő hibája: bár nem tudta, miért. Sztrega hét óra egy perckor érkezett. A mester nem szólt rá semmit, csak éppen kinézett a kalickája ablakán: hanem Riták, a bizalmi talán úgy érezte, hogy ezt már nem lehet ennyiben hagyni. Hiszen harmadszor vagy negyedszer történt. Odament Sztregához s mintha csak éppen beszélgetni jött volna kedve, szidta kicsit a közlekedést. — A villamos is, mint a csiga... Tíz perccel előbb kell elindulni, hogy biztos beérjen az ember... — Ilyesmiket mondott, s azzal ment is volna: egy percért nem érdemes nagy kravált csinálni. Hanem Sztrega rá- acsarkodott: — Maga talán igazgató akar lenni a közlekedésnél? — S ez még semmi. Vagy óra múlva keresni kezdte a domborító kalapácsát. Csapkodott össze-vissza: szétdóbólta az egész fiókját, nem találta. Végül a fejébe vette, hogy csak a Borzas tehette el, mivel kettejük munkája volt a domborítás, az egész műhelyben. Odament hozzá s nagyon csúnyán azt mondta: — Nézze mór meg, nem repült-e az a kalapács a maga ládájába. Véletlenül! S ezt a „véletlenült” úgy nyomta meg. hogy az becsületsértésnek is megfelelt volna kényesebb emberek közölt. Aztán előkerült az a kalapács: kint volt az udvaron, ahol tegnap dolgozott vele, de eszébe sem jutó.., hogy most oda kellene menni a Borzashoz: „Szakí- kám, nohát, úgy látszik, az emberrel együtt az ész is öregedik”. Talán továbbmegyek innét — sóhajtotta. Pedig jó volt a munka, s a műhely szép, ha egyelőre még tágasnak is tűnt a nagy fehérség miatt. — Itt nem értik egymást: engem so. — Mert neki ugyancsak volt mindenféle baja és rigolyája, mint ahogy az embernek. lenni szokott. Délben o’ ”an erősen gondolkozott ezen, hogy egyeli. Aprüov: SZTÁRFOTÓ Van egy színész ismerősöm — Marín Luncsev. Nagyon gyenge színész, úgyszólván senki sem ismeri. Egyszer fiimezeit, akkor is tömegjelenetben. Egyik napon azonban elhatározta: akcióba lép, hogy felfigyeljenek rá. Elég volt a. mellőzésből! Munkához látott. Bejárt a városban minden könyvesboltot, minden trafikot, minden papírüzletet. — Murin Lun- csevről van-e fényképük? — kérdezte, ahová betért. — Nincs — válaszolták. — Kár! Már csak ő hiányzik a sorozatból! — Talán majd néhány hét múlva Az elárusítók jelentették az illetékeseknek: „Az utóbbi időben kitartóan érdeklődnek Marin Luncsev iráni. Sürgősen kérünk róla száz darab fotót.” így aztán hamarosan ott díszelgett neves színészeink portréi mellett Marin Luncsevé is. Fogalmam sincs, hány példányban adhatták ki; de azt, hogy mennyit vettek meg belőle, pontosan tudom. — Tizet. Valamennyit maga Luncsev vásárolta meg. Fordította: Baraté Rozália SZENTENDRE — FAZEKAS MAGDOLNA RAJZA dűl kellett maradnia. A gyárkapuból visszafordult az ebédlő felé, mintha eheí- ne még. Aztán kiment, amikor a többiek már átmentek a műhelybe és lesétáit a kis térre. Majdnem negyedórája volt a munkakezdésig: ma paradicsomos krumplit adták, olyan kicsi hússal, hogy két falasra majdnem a tányért is megették. A tér szélén megállt, nézelődött. Nem akadt sok látnivaló: két gyerek kerge- tődzött túloldalt a satnya fák között, s arrébb egy kutya loholt, meg-megállva a cement padlábaknál. Akkor látta meg a vakot. A tér közepe felé jött, a keskeny kis ferde úton; botjával mintha simogatta volna a virágágyakat elkerítő csavart vaslemezszalag it. Látásból ismerte már: tudta, hogy át kell mennie ezen a forgalmas utcán, melynek sarkán ő állt. hogy a gyárba jusson, ahol délutánonként a telefont kezeli. Gondolta. megvárja majd és elkíséri. M vak már csak tíz lé” pésre lehetett tőle, amikor; talán azért, mert ott erősebben lejtett hegyfelé az út; megtévedt és irányt változtatott: mielőtt még Bartos szólhatott volna ne- ■ ki, sípcsontjával az egyik, acélszalagot tartó karónak ütközött. Nagyobb baj nem történt, Bartos azonnal ott termett. S mielőtt a gyárkapunál elbúcsúzott tőle, megkérdezte: — Nem fáj a lába? — Köszönöm, nem — mosolygott irányába a vak. — Néha sokkal jobban bér ütöm. Amíg Bartos átment » műhelybe, azon gondolkozott: tíz lépésen múlotJ csak, hogy ne legyen rossz az egész napja annak a szerencsétlennek. Azon a tíz lépésen, amíg ő a fának támaszkodva állt s oly jól érezte magát a napon. Aztán bement a műhelybe. Éppen a kezdés percében nyitotta ki az ajtót; már mindenki a helyén állt. feléje néztek hirtelen, s úgy látta, hogy kíváncsiak is, merre járt: csak nem akarják megkérdezni. Talán mert olyan messzire állt tőlük, az ajtóban. Akkor jó hangosan mondta: — Kértem a szakácsnőtől még egy húst és akkorát adott, hogy a felét ki kellett tennem az ablakba, meg ne romoljon: egészen sötét lett az ebédlőben. Ezen sokat nevettek és mindenféle _ bolondságokat mondtak rá. Sztrega például azt: — Hát nagyobbat már nem tudna mondani! — És nevetett ő is. Délután pedig a Borzas egy lányfejet rajzolt a padja fölé, a falra, szénnel. Nagyon helyes kis rajz volt: picit bandzsított a lány. de éppen jól állt neki. Olyan édes kis arca lett tőle. Bartos rámosolygott és azt mondta: — Épp ilyet láttam Párizsban. A Mikelangeló csinálta. Ezen megint nevettek és Sztrega tíz perc múlva úgy szólt neki: — Hé, Nagyotmondó, dobja ide azt a cirklit! artos is nevetett és a hibás szemű lányt néz- , te a falon. Arra gondolt, hogy ha egy év múlva valaki megkérdezi, mi ez a rajz, majd megint odakiáltanak neki: „Hé, Nagyotmondó. magyarázd csak el: hogy volt mikor idejött a Pikasz- szó rajzolni?” És még arra is gondolt, hogy a látóknak sem egyformán jó a szemük. S ez megint erről a falra rajzolt, édes tekintetű kis lányról jutott az eszébe. Várkonyi Mihály
