Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-23 / 120. szám
1M6. május 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1 SZOLNOK rangsora az alföldi rárosok között A városok lakosságszáma az utóbbi ötven évben csaknem megkétszereződött. A városi lakosság számának ilyen arányú növekedése e települések fejlődésének megfigyelésére fordítja a figyelmet. A városi lakosság lakóhelyével szemben támasztott igénye egyre inkább nő. Ez abban jut kifejezésre, hogy a fejlődés ütemét szeretné meggyorsítani. Vagyis minél hamarabb azt elérni, hogy a város — a munkalehetőségen és a megélhetésen túl — mindazt biztosítani tudja számára, amit a A lakosság korszerű, modern városi életformától elvár. Különösen érvényes ez a megye- székhelyek esetében, melyeknek lakossága még igényesebb. Szolnok városi jellegéről, fejlesztéséről, a fejlesztés tervszerűségéről é9 üteméről sok észrevétel hangzott el az utóbbi években. Menynyiben jogosak ezek az észrevételek? Melyek azok a területek, ahol gyors beavatkozás szükséges? Melyek azok a területek, ahol Szolnok már felveheti a versenyt a többi alföldi megyeszékhellyel? Az elmúlt, közel másfél évtized alatt az alföldi megyeszékhelyek közül a lakosság számának növekedési arányát tekintve Szolnok fejlődött a leggyorsabban, ugyanis közel 50 százalékkal nőtt lakosságának száma. Ez a tény nehéz feladat elé állította a város vezetőit, mert az úgynevezett őslakosság igényein túl, az újonnan betelepülőknek nemcsak a lakást kell biztosítaLpületek ni, hanem egyéb szükségleteiket is városi színvonalon kell kielégíteni. Ehhez elsősorban magát a települést kell tervszerűen fejleszteni, városi jellegét még jobban kialakítani Az alföldi városokban eléggé falusias a belterület beépítettsége. Az igazi városias, többszintes építkezés jobbára csak a központra és az új lakótelepekre korlátozódik. A beépítettség szempontjából Szolnok az alföldi városok között középhelyen éli. A többszintes épületek aránya Szegeden kívül egyik városban sem számottevő. A lakóépületek kora tekintetében Szolnok a „legfiatalabb”, mert épületeinek több mint egynegyede a felszabadulás után épült. A lakóépületek alapozása és falazata tekintetében megyeszékhelyünk Debrecen és Szeged után, de igen rossz aránnyal következik. Az 1960 január elsejei állapot Utca és tép ezerint Szolnok lakóépületeinek csak alig több, mint egynegyede épült szilárd alapon, szilárd falazattal, ezért a talajadottságok miatt igen jelentős a vizes, illetve a salétromos lakások aránya. A városrendezés miatt jelentős számú lakóépületet kellett és kell szanálni. A városkép kialakításában jelentős előrehaladás történt. A magánépitkezésre kijelölt területeken viszont kifejezetten falusias az építkezési mód. Az általános városképhez tartozik az út- és utcahálózat nagysága és korszerűsége, valamint a zölterület nagysága. Az úthálózat korszerűségét tekintve az alföldi megyeszékhelyek igen elmaradottak. Szolnokon 1962 végén az utak és utcák burkoltsága az 50 százalékot sem érte el, a burkolt járdák aránya pedig alig haladta túl az 50 százalékot. Igaz, hogy a többi megyeszékhely sem nagyon dicsekedhet. A városlakók előtt a zöldterület jelentősége és fontossága közismert. A korszerű városépítészet is igen nagy gondot fordít a zöldövezetek létesítésére. SzolKözmŰTek nők fejlesztésénél ezt elhanyagolták. Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy a megyeszékhelyek között Szolnok egy esetben sem áll az első helyen, de több szempontból felszárkózák a legjobbak közé. A megyeszékhelyek — elsősorban a laza beépítettség miatt — az utak hosz- szához viszonyítva általában gyér vízhálózattal rendelkeznek A csatornával való ellátottság színvonala még az előbbinél is alacsonyabb. Az 1963. év végi adatok szerint a vízhálózat tekintetében Szolnok a megfigyelt hat város között a második, csatornázottságát tekintve pedig a harmadik. A lakosság számának állandó növekedése, a városok vízhálózatának fokozott igénybevételét eredményezi. A legtöbb helyen a csőhálózat elavult, ezért fokozott igénybevétele már nem lehetséges. Szolnok a vízhálózatát tekintve kedvezőtlen helyzetben van, ugyanis az 1962. évi adatok szerint a hálózatnak közel 40 százaléka 40 éves, vagy ennél öregebb. A csövek kereszt- metszete is szűk, bár e tekintetben , Debrecenben, Nyíregyházán, Szegeden még rosszabb a helyzet. A csatornahálózat kétharmada 1944 előtt épült, és Békéscsabát kivéve a többi megyeszékhelyen még öregebb. A kommunális ellátottság fontos fokmérője a villamosítás is. Szolnok az alföldi megyeszékhelyek között a lakások és a lakók elektromos árammal való ellátottság-; tekintve a negyedik, a közvilágítást illetően pedig a harmadik helyet foglalja el. A' fejlődés ellenére a város közvilágítása megfelelő, és korszerűsítésében más megyeszékhelyek lényegesen előbbre tartanak. 1962-ben Szolnokon 6 százalék, Kecskeméten 19 százalék, Békéscsabán pedig 10 százalék volt a korszerű közvilágítási lámpahelyek aránya. Hazánk adottságait figyelembe véve a földgáznak, mint háztartási fűtőenergiának a felhasználása napról napra előtérbe kerül. A hat megfigyelt megyeszékhely közül csak három város — Debrecen, Szeged, Szolnok — rendelkezik vezetékes gázzal. Szolnok a szanda- gzöllősi gázmezőt figyelembe véve, igen előnyös helyzetben van, de Békéscsaba, tói is csak 25 kilométerre fekszik a pusztaföldvári gázmező. Gátolja a vezetékes gáz elterjedését Szolnok egyes területein az is, hogy a lakosság egy része a városrendezést illetőleg bizonytalanságban van, ezért nem vállalja a bekötés költségeit, nem biztos a szanálás időpontjában. A palackos gázt is figyelembe véve, megye- székhelyünk a többiek között negyedik helyen áll, jóllehet adottságai a legkedvezőbbek; Közlekedés A városok fejlődésével együtt jár az ipar fejlődése is. Az új létesítmények telepítésénél alapvető szempont, hogy ezek a város területén kívül helyezkedjenek el. Ez a tény fokozottabb követelményeket állít a helyi közlekedés elé. Az egy lakosra jutó utazások számát tekintve Szeged és Debrecen messze kiemelkedik a megyeszékhelyek közül. Igaz, hogy ebben a két városban a villa- lamosközlekedés is számottevő. A közművesítés fejlesztésének egyik gyakori hiá. nyossága, hogy a különböző munkákat nem koordinálják, s emiatt egy-egy területen a szükségesnél többször bontanak, illetve helyreállítanak. (Bugesch Zoltánnénak a Megyei és Városi Statisztikai Értesítőben megjelent dolgozatából) A FESZTIVÁL KÖTELEZ IS HOGYAN LEHETNE „VERSENYKÉPES« A TISZA TÁNCEGYÜTTES A HVDSZ Bihari János Táncegyüttes a közelmúltban sajtóértekezletet tartott abból az alkalomból, hogy immár másodszor nyerte el a szolnoki néptánc fesztivál nagydíját; Már tavaly, az első Alföldi Néptánc Fesztivál megrendezése után felmerültek olyan igények, hogy a táncegyüttesek szolnoki seregszemléje legyen országosan is mértékadó, évről évre adjon a néptáncmozgalomban viszonyításra, összevetésre lehetőséget és az itt elért eredmény legyen meghatározó érvényű. Az igényekből és a megvalósult eredményekből le kell vonnunk nekünk, a fesztivál házigazdáinak is a tanulságot. A két alföldi néptánc fesztivál számunkra is szolgált összehasonlítási lehetőséggel. És bizony kertelés nélkül be kell vallanunk, hogy ez az ösz- szevetés részünkre nem a leghízelgőbb. A szolnoki együttes, a Tisza Táncegyüttes szép sikert ért el, a fesztivál megosztott harmadik díját kapta. Ez az eredmény bármennyire is jó, dicséretes teljesítmény, az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy nem éreztük valami nagyon meggyőzőnek. Nem az együttes képességeiben, hanem lehetőségeiben van a hiba; Hogyan is vehetnék fel a versenyt eredményesen a szolnokiak olyan együttesekkel, amelyek fél szimfonikus znekarral, énekkarral, szólistákkal rendelkeznek, mig nekik csak néhány tagú, zeneileg gyenge zenekaruk, és. részben kezdő táncosokból álló tánckaruk van. Egyszerre jól táncolni és jól is énekelni szinte fizikai lehetetlenség és feltétlenül a produkció rovására megy. Tudomásul kell vennünk, hogy a néptáncmozgalom ma már túl van a küzdelmes hőskorán. Egyre jobban szelektálódnak az együttesek, és a műkedvelő csoportok közül is csak azoknak van létjogoA háromszáz éves kutyabőr A nagyrév! muzeum anyaga — amely az Ipar- művészeti Múzeum tulajdona — új, értékes lelettel gazdagodott. A nyolcvanhat esztendős Setéth Péter volt nagyrévi lakos ez év április 4-én a múzeumnak adományozta két ősének, a nagyrévi Setéth Mihálynak és Demeternek madjnam 300 éves nemesi levelét. Az értékes okmányt 1670. április 4-én írták Becsben. A nemesi levél nagyon jó állapotban van. A fehér lóval, valamint egy lándzsán turbános fejet tartó karral díszített iniciáléval kezdődő latin szöveg így szól: „Mi, Leopold Isten kegyelméből választott Római Császár, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Slavonia, Dánia, Szerbia. Szíria, Korinthia, Normandia, Morva, felső és alsó Szilézia fejedelme emlékezetül adjuk mindazoknak akiket illet, hogy mi némely híveink alázatos ese- dezésekre, mind pedig tekintve és meggondolva a mi híveink Setéth Mihálynak érdemül és hű szolgálatait, melyeket ö elébb megnevezett magyar szent koronának s továbbá... stb”. Setéth Péter levélben megírta a múzeumnak azt is, hogy mivel érdelemték ki ősei a nemesi levelet. „A szájhagyomány szerint, mikor a törököket Kecskemét városából kiverték, a középső szentkirályi pusztán a menekülő Ali Achmed török basát a magyarok utólérték. SefMh Mihály lándzsájával hátulról leszúrta, fejét levágta és a lándzsára húzta. — Ezután a basa arannyal kivert szerszámú fehér lovára ült a magyar vitéz, s a már Kecskeméten székelő generális úrhoz vitte el zsákmányát, aki azt elküldte Bécsbe I. Lipót császárnak’^ Dr. Koncsek Károly evangélikus lelkész özvegye az 1670-ből származó okmánnyal. — A nagyrévi múzeum értékes gyűjteményének rendszerezése és állandó gyarapítása dr. Koncsek Károly nevéhez fűződik. A Koncsek család tulajdonát képező anyagot a lelkész halála után özvegye 1954-ben adta át az Iparművészeti Múzeumnak, s azóta is ő tartja rendben a rengeteg porcelánból, üvegből, ezüstből és régi bútorokból álló szép és nagy értéket képviselő gyűjteményt Azt is megírta az adományozó, hogyan mentette meg édesapja az értékes ár- málist. „1867-ben édesapám a halott nagyapám feje alól vette ki a nemesi levelet, amit vele együtt a sírba akartak helyezni”. — bj — sultságuk, amelyek művé- szí teljesítményekre képesek. Mi szeretnénk, ha ezek közé tartozna a szolnoki együttes is. Sokszor írtunk már arról, hogy a város, a megye tekintse magáénak a2 együttest, közös összefogással többre lehet jutni. A megyének szüksége van egy országosan is jelentős táncegyüttesre. Erre kötelez hogy egy mind pagyobb jelentőséget nyerő fesztivál házigazdáinak szerepére vállalkoztunk. Ügy gondoljuk, hogy a tizenöt éves együttes eddigi munkájával becsülettel rá is szolgált a nagyobb támogatásra. Mik lennének azok a helyi lehetőségek, amelyek máris számbajöhetnének és a fejlődést szolgálnák? Most mindössze csupán néhány példát szeretnénk felsorolni, összekötve a fesztivál hasznos tanulságaival. A dunaújvárosi népi együttes nem tartozott a fesztiválon a legjobbak közé, képességeit tekintve elmaradt a Tisza mögött, ám ez az együttes egy ifjúsági szimfonikus zenekarral vonult fel, amely hatásában, hangzásában magasan felülmúlta a szolnokit. Vajon a szolnoki zeneiskola nem tudna létrehozni egy ilyen zenekart? Az igényesen hangszerelt, tartalmas népzene semmi esetre sem menne a növendékek zenei tanulmányainak rovására. Ugyanilyen megoldható probléma az együttes énekkarának a kérdése. Bepillanthattunk a fesztiválon résztvevő néhány együttes „önéletrajzába” is. Nem lehet véletlen, hogy a legjobbak mind rendelkeznek utánpótlás együttesekkel. A szolnoki táncegyüttesnél hiányzik a táncosképzés. nincs utánpótlása, azaz, hogy lenne, ha az érdekeket megfelelően összeegyeztetnék, hiszen betölt- hetné az utánpótlás együttes szerepét az Üttörőhá2 tánccsoportja is. Ezúttal csak a legkézenfekvőbb lehetőségeket akartuk felsorolni. Megoldásukra szerettük volna felhívni a figyelmet, hiszen az idei fesztiválon megszerzett harmadik hely kötelez. És a következő, a Ilii Alföldi Néptánc Fesztiválon a jelenlegi felkészültséggel már nem lehet helytállni. Rideg Gábor SZÉP SZAVAK SZERELMESE Vidám, kerek arc, szürke szem, a világos szempárban mélyensugárzó értelem. Amikor verset, vagy prózát mond, hangjának altos zengéséhez ez a sugárzó tekintet adja meg a kíséretet. A szolnokiak sokszor találkoznak vele. A papírgyári színjátszócsoport, a járműjavító színjátszó együttese minden próbáján ott van. Fegyelmezett és szerény. Játszott már drámai hősnőt és ti zenkétéves fiút. Most pedig az újonnan alakult megyei irodalmi színpad is foglalkoztatja. Az egész megye izgult érte, amikor a tv elődöntőjébe jutott. Kicsit csalódtunk, amikor piros tárcsa emelkedett fel a zsűrielnök kezében. — Én nem lepődtem meg. Izgultam és nem beszéltem olyan természetesen mint szoktam. Sajnos én már előbb láttam a piros tárcsát, mintsem az felemelkedett. Nem érez sértődöttséget, a kedvét sem vesztette el. Az élet sikerekből és kudarcokból áll — így vélekedik. Életfelfogása egészséges. Nem akar sztár lenni, ismeri a saját határait. —* . Fraastein Júlia nem tartja magát modern fiatalnak. A művészettől talán legtávolabbi pályát választotta magának: jogász lesz. Előfelvételes: a jövő tanévben kerül az Eötvösre, addig vegyész- technikus a papírgyárban; Munkatársait szereti, szívesen dolgozik, de érzi, nem ez az igazi hivatása. — A jog? Talán. Magánélete? Nem valami sok. Kora reggeltől délutánig a gyárban, utána a három csoport közül valamelyiknek a próbáin. Ott érzi igazán jól magát. Esténként a csöndben történeteket gondol ki, — amelyeknek ő a főszereplője. Hiszen a nagy álom mégis a színpad. Hétköznapok tündére ő. Mert szereti a képzelet tündér világát, de a hétköznapok realitásának talajáról eneedi fel a fantázia színes léggömbjeit. Üj szerepekre készül, a multikor az irodalmi színpad bemutatkozásakor Fejes Endre: Eljegyzés című novelláját mondta el. Szépen, biztosan, hiba nélkül, értelmezve. Lehet rá számítani. — ht
