Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-02 / 78. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAf 1965. április 2. BERLIN-TOKYO-MOSZKVA NEW ■YORK-BELGRAD-LONDON Megérkezett a felszabadulási ünnepségeken részvevő bolgár és román párt- és kormányküldöttség Csütörtökön délelőtt meg­I KÉT ÉVTIZED Egészségünk védelmében POZSONY (CTK). Hazánk felszabadulásá­nak 20. évfordulója alkal­mából Pozsonyban magyar filmhét kezdődött; l’RENTO (AP). Benito Antoniolli olasz kereskedő bejelentette a rendőrségen, hogy ismeret­len tettesek ellopták hétvé­gi házát. Mint elmondotta, az első tavaszi napon le­utazott vidékre, hogy rend­behozza nyaralóját, de csak a ház alapzatát találta meg. A falakat, az ajtókat, az ablakokat és a tetőt valaki ellopta. NEW YORK (Reuter). A Pánamerikai Légitár­saság gépei csütörtökön a világ egyetlen repülőteréről sem szálfák fel: A legna­gyobb repülőtársaság 1528 pilótája sztrájkba lépett — bérkövetelés — alátámasz­tására; VARSÓ (MTI). A pécsi balett lengyelor­szági vendégszereplését a varsói drámai színházban rendezett díszelőadással nyitotta meg. Az előadáson jelen volt a lengyel fővá­ros politikai, kulturális és társadalmi életének, a dip­lomáciai testületnek szá­mos képviselője. Megjelent az előadáson Martin Ferenc, a Magyar Népköztársaság nagykövete. A balett mű­sorában Vivaldi: Kék etű­dök, Bukovi: Parancs, Láng: Hiperbola és Kincses: Mit takar a kalapod? című mű­vek szerepeltek. A közön­ség tetszéssel fogadta az együttes fellépését. A pécsi művészek még Varsóban, majd Poznanban és Gdansk­ban lépnek fel. MADRID (Reuter). Az Ibéria spanyol repü­lőtársaság közölte, hogy 50 halálos áldozata volt a szer­dai légiszerencsétlenségnek. A légiforgalmi társaság két- motoros utasszállító repülő­gépe néhány perccel a ter­vezett leszállás előtt Tanger közelében a Földközi-ten­gerbe zuhant. 44 holttestet már partraszállítottak, több­ségükben dán és svéd uta­sokét; PHENJAN (KCNA). Magyarország felszabadu­lásának 20. évfordulója al­kalmából a phenjani Chul- lima kultúrotthonban ün­nepséget tartottak, amelyen a phenjani magyar nagykö­vetség munkatársai is meg­jelentek. KHAETOUM (TASZSZ, Reuter). Iszmail szudáni tájékoz­tatásügyi miniszter bejelen­tette, hogy a szudáni kom­munista párt és a demok­ratikus néppárt elhatározta: részt vesz a kormányban és kijelölte minisztereit a még üres posztokra. A legfel­sőbb bíróság döntése szerint a koalíció a következő vá­lasztásokig és új kormány kinevezéséig marad hiva­talban. érkezett Budapestre a Bol­gár Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány meghívására részt vesz ha­zánk felszabadulása 20. év­fordulójának ünnepségein. A küldöttséget Zsivko Zsivkov, a Bolgár Kommu­nista Párt Politikai Bizott­ságának tagja, a miniszter- tanács első elnökhelyettese vezeti. A delegáció tagjai: Miso Misev, a munka- és bérügyi bizottság elnöke, Vlagyimir Sztojcsev, nyug­állományú vezérezredes és Jancso Georgiev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete, aki Budapes­ten csatlakozott a küldött­séghez. A bolgár párt- és kor­mányküldöttséget a bolgár és nemzetiszínű lobogókkal, vörös zászlókkal feldíszített Ferihegyi repülőtéren ün­nepélyesen fogadták. A vendégek fogadására megjelent Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a kormány el­nökhelyettese, Németh Ká­roly, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tit­kára, Kovács Imre élelme­zésügyi miniszter, Veres József munkaügyi minisz­ter, valamint politikai éle­tünk számos más vezető személyisége. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány meghívására csütörtökön reggel Budapestre érkezett a Román Népköztársaság párt- és kormányküldöttsé­ge. A delegáció részt vesz a hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. A küldöttséget Emil Eod- naras, a Román Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnökhelyet­tes vezeti. A delegáció tag­jai: Theodor Has, Crisana tartomány pártbizottságá­nak első titkára, Ilié Anto- nescu, nyugalmazott altá­bornagy és Mihail Rosianu, a Román Népköztársaság budapesti nagykövete, a-ri a magyar fővárosban csat­lakozott a küldöttséghez. A román párlt- és kor­mányküldöttséget ünnepé­lyesen fogadták a Ferihegyi repülőtéren, amelyet ro­mám és magyar nemzeti­színű lobogók, vörös zász­lók díszítettek. A küldöttség fogadásán megjelent Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a kormány el­nökhelyettese, Szurdi Ist­ván, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Lo- sonczi Pál földművelésügyi, Tausz János belkereskedel­mi, dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter, vala­mint a politikai élet több más vezető személyisége. A két évtized fejlődésé­nek egyik legszebb fejeze­te a magyar nép egészség- ügyi viszonyainak megvál­tozása. Hiszen 1938-ban még az ország minden tíz­ezer lakosából 14-et raga­dott el a gümőkór. — 1963-ra a tlbc áldozatainak, ezen arányszáma 2,6-re csökkent. Ma szinte az ország egész lakossága társadalombizto­sításban részesül és 15 százalékos térítés mellett mindenfajta gyógyszer igénybevételére jogosult. — Nálunk ma sokkal több egészségügyi dolgozó tevé­kenykedik, mint valaha. —, Tízezer lakosra 17,7 orvos jut, s e tekintetben a vilá­gon csak a Szovjetunió (19.9) előz meg bennünket. A csaknem húszezer orvos Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából pénteken koszorúzási ün­nepséget rendeztek Har­kányban, a bolgár hősi emlékműnél. Az ünnepség a néphadsereg pécsi dísz­egységének tisztelgésével kezdődött. Majd a bolgár és a magyar nemzeti him­nusz után megkezdődött a koszorúzás. Az ünnepség a díszőrség tisztelgésével és az tntemacionálé hangjai­val ért véget. • Csütörtökön a solymári angol katonai temetőben — felszabadulásunk huszadik évfordulója alkalmából — ünnepélyesen megkoszorúz­mellett 1963-ban 3777 gyógyszerész, 21 ezer ápo­lónő, 3404 védőnő, 2233 szülésznő, 11 ezer asszisz­tensnő szolgálta az egész­ségvédelmet. Ugyamakko: hatmillió rendelőórán fog­lalkoztak a betegekkel a szakorvosok, öt és félmillió ^an^polgár állt a röntgen- készülék elé, s 44 onkológiai intézetben félmillió embert vizsgáltak meg. Évről év­re javul az anya- és cse- csemővédelem is. A nők átlagos életkora ma 69.6, a férfiaké 65.2 év. Az elmúlt két évtizedben igen sok új óvoda nyílt meg. A járványos megbetegedéseket száműztük. Valósággá vált orszá­gunkban a jelszó: mindent az emberért, az ember ja­vára. ták a felszabadító harcok­ban elesett angol és lengyel katonák emlékművét. • Csütörtökön délelőtt ko­szorúzási ünnepség volt a rákosligeti temetőben, a Magyarország felszabadítá­sáért vívott harcokban el­esett román hősök sírem­lékénél. Az emlékmű előtt dísz­őrség sorakozott fel, csa­patzászlóval. A zenekar el­játszotta a román és a magyar himnuszt, majd megkezdődött a koszorúzás » Csütörtökön koszorúzási ünnepséget rendeztek az amerikai hősök Budaörsi úti emlékművénél is. (MTI); Koszorúzási ünnepségek AZ OLASZ Viharsarok” nevén kívül ezt észre kellett, hogy vegyék a római riporterek — meg­változott a gyerekek egy- részének ruházata is. Nyu- gat-Németországban, főleg Münchenben és Düsseldorf­ban dolgozó Basilicata-i édesapák küldték ezt fiaik­nak, leányaiknak, a az a A második világháború előtt írta Carlo Levi, a ki­váló olasz író nálunk is ismert „Ahol a madár sem jár” című könyvét az ak­kor Lucaniának, ma Basi- licátának nevezett délolasz­országi vidékről, ahová őt Mussolini kormánya anti­fasiszta tevékenysége miatt száműzte. Ez a könyv kö­rülbelül azt tárta fel az olasz Délről, mint a „Vi­harsarok’’ a korabeli Ma­gyarországról; Húsz évvel ezelőtt Levi még egy könyvet írt „a testi lelki nyomorúság, zord hegyek láncától és a leg- középkoribb babonák mo­csarától határolt világ”-ról, a „Krisztos Eboliban re­kedt” címűt. De egy Rocco nevű szerző — a vidék egyik szülötte — éppen tíz évvel ezelőtt még újabb szociográfiát jelentetett meg Basilicátáról, s ez éppen- úgy vádirat volt, mint Carlo Levi műved, „ősi bi­zalmatlanság, roskadozó házak, szűk, töppedt élet, ahol kevés és rosszízű táp­lálék jut mind a testnek, mind a léleknek...” Rocco híradása sem mondhatott több jót, mint húsz, meg tíz évvel azelőtt e több kisvárost és számos falut magábafoglaló vidék első, nagyhatású krónikása, — Carlo Levi. Most a ,,L’ Europeo” cí­mű polgári olasz hetilap kiküldte ripertereit Alie- no-ba, Materá-ba, Pomari- co-ba és Basilicáta egyéb helyeire; nézzék meg, mi­képpen avult el a Carlo Levi és Rocco keserű kró­nikája. Hiszen — állapít­ja meg a Basilicata-i hír­adás bevezetője — azóta volt földreform is azon a Ahol a madár sem jár: otthon a második világhábo­rú befejezése után 20 évvel Akiknek az autó csak „alkalmi munkát” jelent... vidéken és közben lezajlott a híres-neves olasz „gaz­dasági csoda” folyamata. („Lezajlott” — írja a ,,L’ Europeo”. Az olasz pol­gári lapok szintén múlt­időben írnak már a kezde­ti sikereket hozó „gazdasá­gi csodá”-ról.) A régi Lucianá-nak azon­ban csak a neve változott meg: a nyomorúság — mind fizikai, mind szellemi ér­telemben — a régi. A ,,L’ Europeo” becsületesen megállapítja, hogy — bár rengeteg parasztot kérdez­tek ki, s a riporterek több hetet töltöttek a vidéken — „az úgynevezett földre­form semmit sem ér, hi­szen az állam csak annak ad hitelt a rossz föld meg­javítására, akinek a birto­ka nagy pénzt ér: a kis- paraszt továbbra is meg­fulladhat”. — A vidék néhány autó is, and feltű­nik a vidék falvainak ut­cáin, szintén a családjuktól évekre elszakadó, külföl­dön dolgozó „immigran- ti”-ik ajándéka. Mert a Ba- silicata-i nyomorúság egyet­len hatásos ellenszere „ld- tántorogni” külföldre, ott dolgozni, spórolni és aján­dékokat küldeni haza. Ám az „immigranti”-sors egy­részt sok Basilicata-i csa­ládot végkép szétszakított (az asszony és a gyerekek végleges nyomorúságban maradtak otthon), másrészt — múltkoriban olvashat­tunk róla — például Svájc­ból már kezdik kiutasíta­ni az olasz Dél minden munkára vállalkozó fiait. S mi lesz, ha a nyugat­német „csoda” ugyancsak kiapad, mint ahogy ez az olasz „csodá”-val történt? Az a híres-neves „gazda­sági csoda”, amely azon­ban nemcsak Basilicátát, hanem Itália sok más fon­tos vidékét — még a kon­junktúra csúcsán is — érin­tetlenül hagyta. Az olasz Délen — s er­ről az olasz polgári sajtó kénytelen hírt adni — jár ugyan néhány autó, a lé­nyeg azonban olyan ma­radt, mint Carlo Levi könyvében, az „Ahol a ma­dár se jár”-ban. Ami kö­rülbelül azt jelenti, mint­ha a magyar parasztság, vagy akár csak egy tájegy­ség parasztsága még min­dig úgy élne, ahogy azt Fája Géza írta le a „Vihar- sarok”-ban... (—lg—) Aliano: Megmaradt az „ősi bizalmatlanság, roskade- zó házak, szűk töppedt élet,.,”

Next

/
Thumbnails
Contents