Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-02 / 78. szám

1965. április 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPhAt 3 A martfűi kincs Harminckét millió forint értékű exportáru a raktárban A TANNIMPEX Bőr- és Levelek a barátságról Szőrmeküikereskedelmi V. a martfűi raktárban tá­rolja a Tisza Cipőgyártól már megvásárolt árut. S a hatalmas raktárhelyiség, hogy igazán kincseskamra példázza két adat is. A TANNIMPEX tulajdonát képező exportképes cipők értéke körülbelül 32,3 mil­lió forint. Ebből az összeg­ből megközelítőleg 20 mii- ló forintot tesz ki az 1963- ban, vagy annál korábban gyártott különféle cipők ér­téke. Martfűn mindenkit érde­kel, hogy a meglehetősen nagyértékű exportárut miért nem adta el eddig a külkereskedelmi vállalat. A kérdés azért is jogos, mert a hosszá tárolás a cipőnek sem használ. Ezenkívül az sem közöm­bös, hogy meddig fekszik az áruban a pénz, mikor térül meg a befektetés, s mikor jut hozzá az ország a. devizához. Mit mondtak a TUNHlMPE^ nél ? Úgy gondoltuk, az ilyes­féle izgalmas kérdésekre elsőként a TANNIMPEX adhat feleletet, hiszen 6 a martfűi raktárban heverő készlet tulajdonosa. Felke­restük tehát a külkereske­delmi vállalatot ahol Bes- isyő György osztályvezető nyilatkozott. — Mi az oka annak, hogy m TANNIMPEX ezidáig nem értékesítette a martfűi Tisza Cipőgyártól megvásá­rolt árut? — kérdeztük. — Vállalatunk ez esetben kénytelen volt az üzemmel nektárra m gyártatni — mondta, — Eszerint akkor is ed- aak gyártási megbízást, ha e termékekre külföldi meg­rendelés nincs? — Pontosan így van — felélte. — Miért? — A cipőipari vállalatok tervkötelezettek, azon belül exportelőirányzatuk is van. Nekünk e terveknek meg­felelő megrendelést kellett adnia Kénysger­hoiyxoibo» voltunk. — Mi lesz a sorsa ennek a harminekétmillió forint értékű exportárunak? — Megpróbáljuk eladni. A TANNIMPEX idei megrendelései ..zt bizonyít­ják, hogv a Martfűn elfek­vő készletnek nincs külföl­di» keletje. — Tapasztalatai szerint mennyi idő alatt kél el? — A legkevesebb egy esz­tendő, de erre sincs semmi biztosíték. Mindenesetre megpróbáljuk. Egyébként hadd tegyem hozzá, a jövő­ben csak akkor gyártatunk, ha a külföldi partnerrel már megállapodtunk. Mindenki lél jár, csők a népgazdaság nem Ez hát a tanulság. Vi­szont a 32,3 milliót érő áru ott marad a raktárban — eladatlan. Ám azt a 700— 800 ezer pámyi különféle cipőt annakidején elszá­molták Martfűn, mint terv- teljesítést. S exportról lé­vén szó, ez a nyereségrésze­sedés alakulására szintén kedvezően hatott. Sőt a TANNIMPEX egyes terv­mutatóinak teljesítéséhez is hozzájárult. Ennek ellenére a TANNIMPEX Bőr- és Szőrme Külkereskedelmi Vállalatot semmiképp nern dicséri a nyakán maradt áru, A . külkereskedelmi mérleg nyelvét húzza a 32,3 millió forint súlyai Éppen ezért nem meg­nyugtató, amit a TANNIM PEX osztályvezetője mon­dott. Tenni kell valamit. Egyelőre a külföldi piacon láthatóan nincs igény ezek­re a cipőkre. A szakembe­rek szerint a minőségrom­lás veszélye fennáll. Sőt fo­kozódik. Megvárjuk azt az időt, amikor már a belke­reskedelem sem iesz haj­landó átvenni a készletet? Külkereskedelmünk je­lenlegi legnagyobb kereske­delmi partnerével, a Szov­jetunióval lényegében a felszabadulás után alakul­tak ki széleskörű gazdasági kapcsolataink. A második világháború előtt ugyanis Magyarországnak a Szov­jetunióval igen csekély volt az áruforgalma. A hábo­rú befejezése után az első áruszállításokra vonatkozó megállapodás a Szovjet­unióval 1945. augusztus 27-én jött létre, de már ezt megelőzően megindultak hazánkba a szovjet tüzelő- és nyersanyagszállítmá­nyok A két ország képvi­selői 1947. július 15-én kö­tötték meg a kereskedelmi és hajózási egyezményt, s ebben fektették le a keres­kedelmi kapcsolatok alap­elveit. A kialakult baráti együttműködés, a munka- megosztás fokozása azt eredményezte, hogy évről évre bővült az országaink közötti áru­csere, amely húsz év alatt mintegy harminc­szorosára emelkedett. A Szovjetunióval bonyo­lódik le külkereskedel­münk forgalmának egy- harmad része, s a magyar —szovjet árucsereforgalom ez évben már megközelíti a kilencszáz millió rubelt. A Szovjetunió külkereske­delmében hazánk csupán 6 százalékkal részesedik, de a magyar áruszállítások, ha kis mértékben is, mégis hozzájárulnak a Szovjet­Negyvenezernél több gyü­mölcsfa található a kun­szentmártoni portákon. Az úgynevezett Éraljáin és az alsó részen több, máshol kevesebb. De ha csak né­hány fa van is valakinek az udvarában vagy kis kert­jében, annak az ápolását sem lehet elhanyagolni. Eb­ben segít a földművesszö­vetkezet. Egyrészt, perme­tezőgépek kölcsönzésével, a növényvédőszerek biztosítá­sával, másrészt növényvédő brigádja által. — Március 24-én az alsó részen kezdtük a permete­zést, pajzstetű ellen — mondja Talmácsi András, az öttagú brigád vezetője. — Dénes János. Tóth Fe­renc, Sutka István és Am­brus Ferenc a munkatár­sam. Háti permetezőkkel dolgozunk, ott, ahol igényt tartanak munkánkra. — Eddig mennyire jutot­tak? — Nem a _ fák számat tartjuk nyilván, hanem azt, hogy mennyi permetlevet használtunk fel. A terme­lők is eszerint fizetnek, li­terenként — átlagot szá­mítva — egy forintot. — Vannak, akik ezt so­kallják. Az összeget viszont csak akkor tudjuk csökken­teni, ha minél többen mun­kát adnak a növényvédő Végülis mi lesz a sorsa en­nek a hatalmas értéknek, ami bizony egyelőre úgy lát­szik, sokkal értéktelenebb, mint jogosan gondolnánk?; Nagyon kíváncsiak va­gyunk ezekután milyen ja­vaslatokat tesz. s hogyan intézkedik a Könnyűipari Minisztérium. Fábián Péter unió népgazdasági tervei­nek megvalósításához. Naponta 22 000—25 000 tonna a Szovjetunióból ér­kező árut fogad a záhonyi vasútállomás. A szerelvé­nyek többségükben külön­böző ipari alapanyagot, tü­zelőanyagot vagy gépeket tartalmaz. A szállításoknál azon­ban nemcsak a vasutat, hanem más útvonalat is igénybe vesznek. Vízi úton az uszályok ta- iiMv -'Idául 730 000 tonna szovjet vasércet hoztak üzemeinknek, s a legújabb szállítási útvonalon, a Bé­ke-távvezetéken pedig 1 millió 327 ezer tonna olaj érkezett. A Szovjetunióból egy év alatt importált áruk meny- nyisége elérte a 10 millió tonnát, ugyanakkor a kivi­tel súlya tavaly mindössze 576 000 tonna volt. Ezt a nagy különbséget az ex­port—import összetételének alakulása eredményezte. Ä Magyarországra irá­nyuló szovjet export­nak ugyanis csaknem 70 százaléka anyagféle­ség, 26 százaléka gépi berendezés, míg a ma­gyar exportban az ipa­ri késztermékek, gépek, járművek, finommecha­nikai készítmények 60 százalékot képviselnek, 18 százalék a könnyűipari tennék, 10 százalék az anyag, nem egészen 10 szá­zalék a mezőgazdasági cikk, a többi pedig gyógy­brigádnak, s nem kell egész utcasorokat bejárniuk feles­legesen. A brigádtagok óra- béresek, s ezenkívül a fel­használt permetlé literen­ként prémiumként tíz fillér illeti meg őket, A mostani permetezésnél eddig 20 hektoliter mészkénlevet szórt ki a brigád. Tavaly összesen 360 hektolitert és 34 600 forint volt a bevétel permetezési díjból — sorol­ja Pugner Elek, a felvásár­lási üzemág vezetője. — Hányszor permeteznek? t- A jelenlegi munkát nemsokára követi a bimbó­lyukasztó elleni védekezés. Utána a levéltetű, majd kétszer a szövőlepke kár­tételét akadályozzuk, csök­kentjük a permetezéssel — tájékoztat a brigadéroe. S még hozzáfűzd: — Nagyobb eredményét látnánk a munkánknak, ha mindenki olyan gondosan ápolná, permeteztetné gyü­mölcsfáit. mint Nagy Jó­zsef. Molnár Mihály. Esz­teré Gergely, s még sorol­hatnám azokat, akik évek óta számítanak brigádunk­ra. Sokkal többet segíthet­nénk a házi- és_ szórvány gyümölcsfák ápolásában, ha a termelők jobban igényel­nék munkánkat. N. K. „Húsz év óta vártam ezt a percet” — írja Pató István Törökszentmiklósról. — így emlékezik az indulásra, — amikor harmincnegyed ma­gával felszállt a gyorsvo­natra, hogy elutazzék a Szovjetunióba. Harmincné­gyen nagyobbrészt termelő­szövetkezeti parasztok utaz­ták be a Szovjetunió széles síkságait, Herszonban, Za­szer- és egyéb áru. — A nyersanyagok ellenében te­hát főként feldolgozott, mun­kaigényes késztermékeket adunk, s ez az árustruktu- ra számunkra igen kedve­ző. A Szovjetunió viszont oly mértékben növeli nyers- anyagkitermelő iparát, hogy abból a többi baráti oszág- nak, köztük hazánknak is jusson. A Szovjetunióból származik kőolaj impor­tunk teljes mennyisége, a külföldről vásárolt vasérc 80 százaléka, a ferro-ötvö- zetek 72 százaléka, az ólom 85 százaléka, a fenyőfű­részáru háromnegyed ré­sze és a gyapot 62 százalé­ka. A jászberényi járás ope­ratív bizottsága tervszerűen szervezi a mezei pocok el­leni társadalmi védekezést. Megfelelően felkészítették a községi operatív bizottságok vezetőit. A szakemberek kidolgoz­ták: hogyan állapítsák meg a községekben a kártevők által fertőzött területek arányát. Az évelő pillangó­soknál, a gabonaféléknél, réteken, legelőkön, a sző­lőkben és gyümölcsösökben táblánként 6x100 négyzet- méteres területeket vizsgál­ták át, s a pocok-lyukak számából következtettek a fertőzöttség mértékére. Rög­zítették, ha 100 négyzetmé­terenként 2 lyuk vagy ke­vesebb található, gyenge a fertőzöttség; 5-ig közepes; 5—10 lyuk között erős, tí­zen felül pedig igen erős. Erre a védekezés irányítása, a munkaerő elosztása és a kát. holdankénti méreg (Ar- valin) szükséglet megállapí­tása végett volt szükség. A felmérések alapján ki • tűnt, hogy a járásban több mint 40 ezer hold — a föld­terület 40 százaléka — a fertőzött terület. Az opera­tív bizottságok hozzáláttak a védekezésben résztvevő munkacsapatok megszerve­zéséhez. Felvilágosították a lakosságot, hogyan bánja­nak az emberre, a háziál­latra és a hasznos vadakra egyformán veszélyes mé­reggel. Kezdetben emberek — is­kolás gyermekek — lábbal taposták be a lyukakat. Most azonban gépekkel végzik ezt a munkát. így sokkal gyorsabb, s a felnőtt lakosságot inkább a méreg elhelyezésével bízzák meg. Csak az újból kifúrt lyu­kakba helyeznek Arvalint, mert a többiekből már ki­pusztultak a kártevők. A járás községeiben ed­dig 8296 holdon rakták be porozsjéban jártak, ahol apáik, vagy kortársaik kö­zül oly sokan ontották vé­rüket 1917-ben. Az MSZBT titkárságán ol­vashattuk azokat a levele­ket, amelyben talán meg­megbotló kifejezésekkel, de az élmények friss látásával számolnak be útjukról. Levelek. Nem „fedezik fel” a szovjet tájakat és az ott élő embereket. Nehéz is ezekről a dolgokról újat, ír­ni. Nagyon sok útibeszámo- ló említi meg a szívélyes vendégszeretetet, a városok tisztaságát, a rendet, a fej- lett gazdasági és kulturális életet. Ami megmarad ezek- beh a levelekben, az egv- egy élmény, a világba elő­ször kilépő ember kíváncsi­sággal vegyes csodálkozása és az őszinte rokonszenv a baráti ország népe iránt. „Híz van az életben szép és jó, akkor én ezt utazá­som alkalmával mind, de mind megkaptam” — írja Kiss Béláné, jászladányi tsz-tag. — „Naplóm az uta- j zásról kész és máin is őr- í zöm. Élményeim mind bele í vannak írva... nekem ez igen sokat jelent. Amikor hazaérkeztem, három hétig ezzel a naplómmal alud­tam.. mint egv gyerek”. A ti- szaföldvári Farkas Gábor precíz naplót ír, amelyben híven beszámol Lvovról, Oavesszáról, Herszonról, — Kahovkáról, útja minden egyes állomásáról. Szeme, látása friss és gondolatai szinte költőiek. „Az erőmű- párttithára végigvezetett bennünket az erőmű hatal­mas csarnokán és megmu­tatta a monumentális turbi­nákat és generátorokat. — Ilyen kicsinek még nem járásban a mérget. A védekezéshez mintegy kilencezer sze­mélyt mozgósítottak napon­ként. Jászfényszarun 443 ember kapcsolódott be e fontos munkába. Az emlí­tett községeken kívül jól szervezték meg a pocokir­tást Jánoshidán, jászjákó- halmán és Jászalsószent- györgyön is. Elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozó lakosságot, a háztartásbe­lieket, iskolásokat mozgó­sítják. Ahol szükséges, ott az ipari munkásokra is sor kerül. A méreg elhelyezését elő­ször Jászboldogházán — március 24-én — kezdték meg. A községben hat nap alatt befejeződött a társa­dalmi védekezés. Jászszent- andráson és Jánoshidán is végeztek már. Pusztamo­nostoron most kezdik, a mélyfekvésű jászkiséri föl­deken a jövő hét első nap­ján látnak munkához. A megyei főagronómus véleménye szerint a jászbe­negyedévi tervteljesítésnek felel meg. A szénbányászati trösztök éreztem magamat. SohaT Kucsera Istvánné, Kunhe­gyes: „Egyszerű tsz-tag lé­temre kijuthattam a Szov­jetunióba, ez már maga is élmény. Megállapítottam, hogy a szovjet dolgozók igen erős, egészséges embe­rek”. Azt hisszük felesleges len­ne sorolni tovább. Inkább azon kell elgondolkoznunk, milyen nagyszerű propagan­disták és agitátorok válnak egyszerű emberekből, ha módjuk van személyesen megismerni egy baráti or­szágot. Tágulnak a határok és a kintjártak felébresztik az emberekben az utazás, a megismerés iránti vágyako­zást. A levelekben javaslatok is vannak. Vigyünk ma­gunkkal dísztárgyakat, jel­vényeket, hogy viszonozni tudjuk a vendéglátók fi­gyelmességét. Ezt többen, is írják, például Stass Mária. Kuncsorbáról. Több szabad időre lenne szükség az egyéni benyomások szerzé­sére, ne csak kolhozokat, hanem ipari üzemeket is láthassanak az úton. És minduntalan visszatérő kí­vánság; több tsz-tag lát­hassa az ottani mezőgazda- sági munkát, eredménye­ket. Most április negyediké előtt azért idézzük ezeket a leveleket, hogy demonstrál­juk; a barátság, a'szereteti a szovjet nép iránt nem hi­vatalos udvariassági gesz­tus, hanem az emberekben élő érzés. S minél többen, minél jobban megismerjük egymást, annál több ember­ben fogalmazódik meg kon­krét formában ez a szép és nemes érzelem. Hernádi Tibor rényi járásban jól szervez­ték meg a mezei pocok ir­tását. A járási operatív bi­zottság azonban nem egy­értelműen elégedett. Ellen­őrzéseik során több község­ben értetlenséggel, közöm­bösséggel is találkoztak. A többezer holdas határú Pusztamonostoron csak 45, a hasonlóan nagy területű Jászágón pedig 80 hold fertőzöttségét „állapították meg” a termelőszövetkeze­tek, illetve a községi taná­csok vezetői. Vajon ki hiszi el, hogy határuk nagy több­ségén egyáltalán nincs me. zei pocok? Az oper. tív bi­zottság tagjai és a járási ta­nács szakemberei sem fo­gadták el ezt az állítást. Pusztamonostoron például a tsz vezetőivel való együttes határjárás során győződtek meg arról, a fertőzöttség sokkal nagyobb. Tehát Jász­ágon és Pusztámon ostoron is határozottabb intézkedé­seket kell tenni a veszedel­mes kártevő irtására; badulás 20. évfordulója tisz­teletére tett vállalások tel­jesítése. (MTI! A felszabadulás óta harmincszorosára emelkedett a magyar-szovjet árucsereforgalom Tízmillió tonna import, 576 000 tonna export egy év alatt Sokkal többet segíthetnének, ha ... Túlteljesítene első negyedévi tervéi a szénbányászai f fi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents