Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-11 / 86. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. április 11. H. BARTA LAJOS: Brigcrdnanlo 1964. AUGUSZTUS 3. Reggel, amikor a fiókból előszedtem a szerszámokat, úgy terveztem, hogy először Sulekról írok: hadd ugráljon egy kicsit a papíron is. Aztán minden megváltozott. Különös dolog történt... Tíz óra lehetett, odajött hozzám Karsai Pista, a művezető, és azt mondta: — Na, bikfic, látom, leszakad a pejslitek, olyan sok a meló, adok segítséget — Jól van — mondtam —, éppen ideje. De ne valami „selejtes” valakit küldjél, mert az nálunk annyi, mint a niksz! Gere mellettünk állt, beleszólt ő is: — Legyen két méter magas, a muszklija kemény, mint a vídia, és úgy hajlítsa a vasat, mint a kiflit a pék. — Kacsintott — Na látod, milyen kicsi az igény. Nemsokára megjött a pasas. Bemutatkozott. Há- mos József a neve; Harmincévesnek gondolom. — Hosszúkás az arca és az orra rettenetesen vörös. — No — mondom neki —, aztán hol dolgozott eddig? A darugyárban — felelte halkan. — Tíz forint volt az órabérem. — Tíz forintért dolgozni is kell ám — mondtam kicsit mérgesen, mert mindjárt a pénzzel hozakodott elő. — Itt nincsen fogjuk meg, aztán más viszi! — Fújta a füstöt, dühös volt. — Azt hiszi, hogy játszani jöttem?! — „De nagyra vagy! — gondoltam. — Lássuk, mit tudsz!” A legnehezebb munkát adtam neki: hajlítson vasakat az állványhoz. Izzadt, mint a 16, de a normát százhúsz százalékra teljesítette. A nagykalapácsot úgy forgatta a kezében, mintha zsonglőr lenne. Amikor hazafelé mentünk, a villamoson azt mondta Gere: — ügyes ez a fickó, csak kuka, mint a hal. Azt sem mondta egész nap, hogy befellegzett. Az öreg Kovalik vállat vont: — Na és! Nem lehet, mindenki olyan dumás mint te! — Nekem a piros orra nem tetszik — mondtam. — Olyan mintha paprika lenne-. Azt hiszem, ma éjjel ve*”> fíiaok álmodni. 1964. AUGUSZTUS 4. Jól kezdődött a nap. Az irtózatos forr óság után megeredt az eső. Zuhogott, mintha dézsából öntenék. — Hűvös lesz — mondta a pasas. — Délig megcsináljuk a normát. A többiek egymásra néztek és kacsintottak. Láttam, a szemük azt mondja: „Ez igen!” Amikor kongattak, Sulek odament hozzá. — Ide figyeljen — mondta. — Én is tíz éve gyűröm az ipart, fogadjunk, hogy meghajlítok annyi vasat, mint maga. — Nem kell hőzöngeni, Sulek — léptem közéjük. — Mindenki annyit csinál, amennyit tud. Itt nincsen lógás. Félrebillentette a fejét, végigfutott rajtunk a tekintetével, aztán belecsapott Sulek tenyerébe. — Rendben van. Egész délelőtt ordítás töltötte meg a műhelyt. — Hol az egyik, hol a másik kiabált. — Huszadik! — Huszadik! — Huszonegy! — Huszonegy! Dél felé aztán hirtelen Gere kiabált. — Emberek!... Emberek, elájult... Elájult! A satupad előtt feküldt. Mellén a kalapács. Alig vert a szíve. Rohantuk az orvosért. — Az öreg Kovalik mesterséges légzést adott. Tehetetlenül álltam Sulek mellett és csak azt hajtogattam: — A fenének kell hőzöngeni... Mi a fenének ... Az orvos megvizsgálta, injekciót adott, és azt mondta: — Ha magához tér, adjanak neki enni. Legalább két napja nem evett. Kivittük a levegőre. Az öreg Kovalik vele maradt. Hárman folytattuk a munkát. Egy órakor bejött az öreg és azt mondta: — Megetettem. Szinte zabáit. Adtam neki kétszáz forintot kölcsön, vegyen, ami kell, és haza- küldtem — rámnézett, — pihenni. Mind a hárman bólintottunk. Sehogy sem megy a fejembe, hogy miért nem evett két napig! 1964. AUGUSZTUS 5. Reggel nem jött be a pasas. Nehezen ment a munka. Hiányzott: ,044 augusztus 6. Még mindig semmi hír róla. 1964. augusztus 7. Ma váratlan dolog történt. Ültünk a pádon. Még nem volt hét óra. Kicsapódott a műhelvajtó. Karsai Pista, a művezető dühösen jött. Kiabált: — Megjött a jómadár!... Elitta a pénzeteket! Elitta! Egymásra néztünk. Gere felállt, a művezetőhöz lépett. — Ide figyelj, Pista! — mondta. — Igazat beszélsz? Karsai idegesen megszívta a bagót. — Azt hiszed, hogy áprilist csinálok, mi?! Menj fel az öltözőbe... Ivott, mulatott, fenekére vert a két darab százasnak. Az öreg Kovalik ingatta a fejét: — Nem értem, nem értem... Karsai kiköpte a csikket. — Mit nem értesz, a jóisten áldjon meg?! — dühöngött. — Azt nem érted, hogy részeges? — Azt nem érted, hogy azért tették ki a másik gyárból is!... — Kár érte — mondta a kis Sulek. — Kevés ilyen lakatos szaladgál az országban... Kilenc órakor összehívták a fegyelmi bizottságot. El akarták bocsátani. A brigád bement az ügyészhez. — Gere azt mondta: — Ügyész elvtárs, ha ezt az embert elküldik, akkor az én munkakönyvemet is csúsztassák ide. Az öreg Kovalik így szólt: — Fiatal még, segíthetnénk rajta... A kis Sulek hőzöngött. — Maguk könnyen kimondják: mehet! De nem úgv van ám! Én csak annyit mondtam: — Mi lesz vele, ha minden gyárból kiteszik?... Szóbeli megrovást kapott. Tíz óra volt. Leültünk a pádra uzsonnázni. A pasas a satunál támaszkodott és a lába elé bámult. — Gyere — mondta Sulek. — Egyél valamit.=. Sonkám van, ha megfelel. Mozdulatlan maradt. Nem nézett a szemünkbe. A földet nézte; Munka után a brigád na- tározatot hozott: G erével menjünk fel a sezmélvzeti osztályra, kérjük el a címét és holnap menjünk a lakáséra. Beszéljünk a feleségével, nézzük meg, hogyan élnek. Az utcanév és a házszám most itt van a kezemben egy kis cédulán. Beteszem a naplóba. Holnap talán többet tudunk. 1964. AUGUSZTUS 8. Gerével elmentünk. Kövér öregasszony nyitott ajtót Olyan volt mint egy hordó. Szívesen fogadott. Elmondta, hogy a lakó külön él a feleségétől, nála albérletben lakik. Gere megkérdezte: — És mit gondol miért iszik? — A felesége összeállt egy férfival — felelte. Amikor elbúcsúztunk, azt mondta az öregasszony: — Tudják, az a baj, hogy nagyon egyedül van. Jó volna, ha beszélnének a szüleivel, hogy hívják visz- sza.. , Itt laknak a Wesse- lán i utcában.. i Jóska már mondta, hogy szívesen hazamenne, de nem akar kéréssel beállítani... Ha hívnák, jobb lenne... Megnéztük a fekhelyét: • sodronyos vaságy, régimódi díszpárna lópokróc. Kacsintott. Ahogy mi szoktuk. És azt mondta: — Az anyám. Este a feleségem simítja a paplant az ágyon: rózsaszín és selymes. Rá gondolok, 1964. AUGUSZTUS 1L Közösen kosztoljuk. — Holnap Sulek a soros. Azt mondta rántottát hoz és kolbászt. Délben röpgyűlést tartottak. Megdicsérték a brigádot. Kihúztuk az üzemrészt a csávából. Ebben a hónapban mir nyolcvanhét állványt csináltunk. Láttam, Gere meglökte, és halkan azt mondta: — Ha nem piálsz, akkor már a kilencvennél tartunk. ; : Az öreg Kovalikot és Gélét ma megbíztuk: menjen el a szüleihez. Nyolc óra. Talán éppen most kopognak náluk. 1964. AUGUSZTUS 12. Délben telefonhoz hívták. Amikor visszajött, fütyült. — No — mondtam az öreg Kovaliknak —, biztos az apja kereste. Kovalik bólintott és fütyült ő is. Ma nagyon ment a munka. Sulek egész nap rohant, mintha lószérumot kapott volna. A pasas meg egyszerűen begőzölt! — Nyomjuk meg! Nyomjuk meg! — kiabálta állandóan. Gere heccelődve oda is mondta Suleknak: — Nézd, ez megkergült a kajádtól! Telezabáltat+ad rántóttával, most nem bír a vérével..; Esküszöm, hogy nem bír! Sulek munka után krétával felírta a vasajtóra: „Világrekord! Eredmény: húsz vasállvány. Győztesek Vass, Kovalik, Gere, Sulek, Hómos.” A pasas sokáig nézte a nevét. Amikor elindultunk a fürdőbe, még mindig visszanézett; A lópokróc helyett már neki is paplan# van; 1964. AUGUSZTUS 17. Ma ünnepnap volt: fizetés. Szépen kerestünk. Kétezernégyet. Sulek mondta is: — Ha ez így megy tovább, jövőre kocsit veszek. De az is lehet, h°gy várok néhány évet, amíg kijön a modernebb típus. Három órakor, mielőtt felvettük a fizetést, elküldtem a raktárba. Szerszámért. Az öreg Kovalikot, Stíleket és Gerét meg magamhoz hívtam. Tanácskoztunk és határozatot hoztunk. Amikor visszajött. Gere eléje tett egy cédulát. — írd alá a nevedet! — mondta. — No, rajta komám! A papíron ez állt: „Meghatalmazás. Alulírott Há. mos József beleegyezésemet adom, hogy munkabéremet mindenkor a brigádvezeíő, Vass Imre vegye kézhez”; Ellenkezett, idegesen kiabált. Gere kiköpte szájából a cigarettát, eléje lépett és megmarkolta a kabátját. — Ide figyelj, te. s i — mondta. — Amikor enni adtunk, akkor nem hőzöng- tél!.:: Akkor nem hőzöng- tél, mi?! Munka után együtt mentünk a közeli postahivatalba. Az előlegből, amit kapott, az öreg Kovaliknak megadta a kétszáz forintot. A többit, ötszázat feladtuk az anyja címére. Fáj, amit tettünk. Talán kegyetlenség volt. De meg kellett tennünk! 1964. OKTÓBER 16. 1964. AUGUSZTUS 13. Ma hazahoztam az ennivaló felét: a Hámos adagját. Visszautasította. Már több mint két hónapja együtt dolgozunk. Rendes. Nem hiányzik. Egyszer éreztem rajta, hogy piált. Mérges voltam. Azóta minden reggel valami gumiba kell fújnia az orvosnál. Délben, amikor leültünk pádra, a táskából sonkát, uborkát és kenyeret vett elő. Azt ette. — Hát neked ki csomagolt? — kérdezte Gere, Délelőtt odajött hozzánk és azt mondta: — Engedjétek, hogy én vigyem haza a pénzt;.: Hadd lássák, hogy más lettem. Mind a négyen bólintottunk. Maga vette fel a fizetését, és örömmel indult haza. De nem egyedül! Titkon mind a négyen követtük. Lestük: állja-e a szavát? Éa állta. 1964. OKTOBER 17. Ma panaszt hallottam Sulekra. Azt mesélik a szomszéd műhelyben, hogy kikezdett valamiféle asz- szonnyal. Nem fér a bőrében! Ügy tervezem, hogy holnap Sulekról írok.., 4 meqelevenített Reymont-i figurák Érdekes és színvonalas kiállítás nyílt meg a budapesti Lengyel Kultúrában. Magyar művész vállalkozott arra, hogy az egyik legnagyobb lengyel írónak, Nobel-díjjal kitüntetett művét, a Parasztok-at illusztrálja. Szlovák György, a nagytehetségű grafikus rajzaiban kitűnő lengyel atmoszférát teremtett. A dráma minden fontos mozzanatát életre keltette. Érdeme éppen az — írja a kiállítás katalógusénak előszavában Pogány ö. Gábor —, hogy a barázdált arcokban, a görcsös mozdulatokban, a végtelenbe vesző sün tájon általános társadalmi és történelmi tanulságokat láttat meg rajzai révén, Reymont koncepciójához. objektív Világtükrözéséhez közelít ábrázolásaiban, illusztrációsorozatának együttes jelentésével... Mihályfl Ernő a kiállítást megnyitó beszédében méltán állapította meg: Szlovák a Parasztok legkitűnőbb fordítását végezte el a rajz nyelvére. A tárlatot látogató lengyel képzőművészek egyöntetű véleménye, hogy Szlovák György jellegzetesen lengyel és reymonti figurákat teremtett és rajzai leginkább a világhírű lengyel grafikussal, Kulisio- wicz-csel tartanak rokonságot. A mintegy 100 Illusztrációt tartalmazó kiállítás máris jelentős visszhangot keltett itthon és Lengyelországban! Jelentkezési felhívás Az Állami Balett Intézet szakmailag sokoldalúan képzett hivatásos táncművészeket nevel; A magyar állam megad minden támogatást ahhoz, hogy az intézet növendéked állami költségen a legalaposabb képzést nyerjék kilenc éven keresztül. Felvételre jelentkezhetnek 10—12 éves leány- és 10—14 éves korú fiúgyermekek, akik a tánchoz kedvet éreznek, s elvégezték a* általános iskola első négy osztályát. Az intézet keretén belül működik egy általános és középiskola, mely elvégzése után a tanulók érettségi vizsgát tesznek. A felvételi vizsgára való jelentkezések: május 3-tól 15-ig, vidéki jelentkezők írásban, budapesti jelentkezők személyesen. A felvételi vizsga időpontjáról értesítjük a jelentkezőket Állami Balett Inteni Budapest *4» NépközáánMság ftte Ki
