Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-11 / 86. szám
i*65. április U, gmW» KEGYEI NBHtf u Az önállóság és a központi irányítás helyes aránya A szilárd, központi irányítás mellett azért szükséges a vállalati vezetők számára — minden szinten — megfelelő hatáskör biztosítása, hogy az üzemekben jelentkező és jól csak olt megoldható problémákat joguk, sőt kötelességük legyen önállóan intézni. A Központi vezetés és a nagyobb helyi önállóság a demokratikus centralizmus elvében nyert megfogalmazást. Vállald»* vezetőink szakembereink körében igen vonzó és sokszor emlegetett téma a vállalati önállóság, amelynek értelmezésében sokszor egyoldalúak vagyunk. A vállalati vezető az önállóság hiányáról szólva* gyakran mondják: „Tíz. vagy százmillió forint értéket előállító üzem vezetését rám bízzák. De nincs jogom, hogy pár tízezer forintért kibővítsem a gyári óvodát, vagy néhány forinttal emeljem egy-egy munkás munkabérét stb."! A múltban e panaszok sok megfontolandó igazságot is tartalmaztak; De az soha nem volt igaz és _ helyes, ha a vállalati önállóság lényegét kizárólag ilyen kérdésekre korlátozták; Van ugyanis a vállalati önállóságnak olyan oldala is* amelyről a szükségesnél lényegesen kevesebb szó esik. így többek között hozzátartozik a vállalati önállósághoz — legalább annyira, mint a különböző pénzösz- szegek szabad elköltése — az is, hogy a gyár vezető kollektívája minden különösebb felső utasítás nélkül igyekezzék új, fejlettebb, termelékenyebb munka- módszereket bevezetni, kor. szerű bb, gazdaságosabban termelhető cikkeket gyártani. Továbbá: az új — a réginél termelékenyebb — gépek* berendezések és gyártási eljárások alkalmazásakor állapítsa meg a megváltozott termelési feltételeknek megfelelőbb normákat. Vagy érezzék a vállalatok, az üzemek vezetői szuverén joguknak, hogy feltárják az üzemen belüli termelési tartalékokat, takarékoskodjanak a beruházásokkal Tévedés ne essék, ez a közei sem teljes felsorolás nem a vállalati önállóság jogos igényének valamiféle *,megkerülése”, csupán arról van szó, hogy az önállóság — helyesen értelmezve — nemcsak jogokat, hanem kötelességeket is jelent. Kötelességet, igen sokszor jelentős kockázatvállalást. S aki messzemenően teljesítette az önállóságból fakadó kötelezettségeit, csak az tarthat igényt arra, hogy éljen és igényelje az önállóság adta jogokat* Ä kötelesrégek és a kockázatvállalás nélküli önállóság követelése egyébként igen fonák dolog. Senki sem tarthatja indokoltnak a nagyobb önállóság megadását az olyan vállalati vezetőnek, aki a felelősség vállalása alól igyekszik^ kibújni* Aki egy-egy újítási jutalmat nem mer sem elfogadni, sem elutasítani bírósági döntés nélkül; Vagy aki néhány ezer forintos ügyben hozott döntéshez a fölülről írt „papírok” tömegét igényli és gyűjti össze. Vagy aki: a termékek átvevőitől semmiféle jogos kifogást nem fogad el — még akkor sem* ha napnál világosabb, hogy ők a hibásak —* amennyiben az ügyben a Közületi Döntőbizottság nem hozott rájuk nézve elmarasztaló határozatot. Az önállóság és • kockázatvállalás természetesen nemcsak a vállalatok vezetőire vonatkozik. Csak azok a vállalatvezetők élnek valóban az önállóság adta jogokkal, akik megadják beosztottjaiknak — minden szinten — a munkájuk ellátásához szükséges hatásköröket. Akik úgy nevelik őket, hogy az önállóságot a legszélesebb értelmezésben a felelősségvállalással egyetemben értelmezzék és gyakorolják; A szocialista jogok és kötelességek dialektikus egysége azonban itt is világosan megnyilvánul. Hiszen például az öntevékeny, hatékony, gazdasági munka, a magas műszaki követelményeknek megfelelő termék kék gyártása, a gazdaságosabb termelés teremti meg azokat az anyagi feltételeket, amelyekből — hogy a példánknál maradjunk — az óvodafejlesztésre, vagy a munkabérek növelésére fordítható forintok megszületnek* A vezetők önállóságának és kockázatvállalásának növelése kétségtelenül nem könnyű dolog. De megkerülni nem lehet, hiszen csupán így tudjuk hasznosítani a népgazdaság fejlesztésében azt a roppant energiát, a találékonyságnak és a kezdeményezőképességnek azt a tárházát, amely a dolgozó népben és a hivatott helyi vezetőkben rejlik* Garant József Munkaszervezés a vezetés csúcsán Az eleven munka intenzív felhasználásának, a gépek ésszerű, maximális termelésének jelentőségét már régien felismerték. Az irányító apparátus idejének ésszerű felhasználása, szervezettsége legalább annyira része a termelésinek, mint a gépek, a szerszámok kezelőjének munkája, A leggyakoribb, legáltalánosabb irányításbeli fogyatékosság a vállalati vezetés ésszerűtlen időfelhasználásából fakad. Vizsgálatok tanúfiitják, hogy a gyári vezetők, főleg a nagyvállalatok igazgatóinak időbeosztása távolról sem felel meg a követelményeknek. A legtöbb igazgató — a közgazdasági vizsgálat szerint — a törvényes munkaidő helyett napi 11—12, vagy ennél is több órát tölt el vállalatánál. Az igazgatók a 11—12 óra legnagyobb részét a legkülönbözőbb közvetlen termelési operatív ügyek intézésére fordítják. Irányítás helyett lényegében csak vitavezetők! _ — de nem döntnökök az eléjük terjesztett, jól előkészített változatok között. A munkaidő tetemes réA korszerű vezetésről nagyon sok vita folyik. Ma már túl vagyunk azon, hogy a vezetői képességet csupán valamilyen ve leszületett adottságnak, különleges rátermettségnek fogjuk fel. Tudjuk, hagy a vezetés tudomány, amit a szükségletnek megfelelően minden vezetőnek el kell sajátítani. Mégpedig gyorsan kell elsajátítani, mert ma még általánosabb az, hogy előbb kerülhetünk ilyen, vagy olyan vezető posztra, mint időnk lett volna az ahhoz szükséges tudnivalókat elsajátítani. Ez még sokáig így lesz, s természetesnek is tekinthető, ha megvan a vezetésre kiszemelt emberekben az a készség, hogy a vezetés tudományát elsajátítsák. De ez a készség nem elegendő, ha nem teremtjük meg a korszerű vezetés tudományának elsajátításához a szükséges feltételeket. Ügy véljük, ebben a sajtóra is sok vár. Abból is következtetünk erre, hogy a néhány hónappal ezelőtt e tárgyból közölt cikksorozatunk nagy érdeklődést keltett. Többen kérték azóta is, hogy többet foglalkozzunk a korszerű vezetés témájával. Ennek az igénye nek teszünk eleget mai összeállításunkkal. Hasonló írásokkal a jövőben rendszeresebben jelentkezünk. A gazdasági vezetés és a pártszervezetek Az eredményes gazdasági munkához, a termelési tervek pontos teljesítéséhez nélkülözhetetlen a politikai és szakmai vezetés összhangja, a gazdasági vezetők és a pártszervezet mindennapos, szoros együttműködése. Találkozunk azonban helytelen nézettel a tekintetben; hogyan függ össze a gazdasági és politikai munka a g-.zdasági vezetők tevékenységében. Hangot kap és helyenként a gyakorlatban is érvényesül az a felfogas, amely szerint a politikai és gazdasági munka és a vezetés két különböző dolog. — A pártszervezet feladata a politikai munka, a gazdasági vezetésé a szakmai, végezze mindegyik a maga dolgát vélekednek egyes szakemberek* Ami a pártszervezeteket illeti: az üzemekben, termelőszövetkezetekben nemcsak joguknak, hanem kór telességüknek is tartják, hogy rendszeres segítséget nyújtsanak a termelés eredményes megszervezéséhez, általában a gazdasági munkához. A gazdasági vezetők között viszont akadnak olyanok, akik úgy dolgoznak, mintha politikailag „légüres” térben végeznék szakmai feladataikat. Találkoztunk már gazdasági vezetővel, aki így védekedett: — Miért végezzek politikai munkát, amikor ott van a pártszervezet? Megvan annak arra a maga apparátusa. — S mit mondanak ugyanitt a pártmunkások, sőt, a politikailag érettebb pártonkívüliek is? — „Elvárjuk, hogy a gazdasági vezető a rábízott területnek bizonyos fokig politikai vezetője is legyen.’’ Napjainkban — amint ezt az MSZMP Központi Bizottsága múlt év decemberi határozatában hangsúlyozta — különösen fontos a tervek minőségi mutatóinak teljesítése, a termelés olcsóbbá tétele, a fegyelem javítása. A gazdasági vezetés munkájának ma ez a fő tartalma. S a gazdasági vezető, mihelyt a tervek konkrét megvalósításán dolgozik, emberekkel kerül kapcsolatba. Aligha boldogulhat pusztán utasításokkal. Meg kell magyaráznia a feladatoknak nemcsak szakmai, hanem politikai tartalmát is, a részfeladat összefüggését az egésszel. Csak így serkentheti eredményesebb munkára a dolgozókat. A munkafegyelem megjavítása sem alapulhat pusztán utasításon, felelős- ségrevonáson: az emberekkel történő foglalkozásnak, a meggyőzésnek komoly szerep jut ebben a tekintetben is. Vajon mindezekhez a munkákhoz, amelyek legalább annyira politikai feladatok, mint amennyire szakmaiak, a gazdasági, a szakmai vezetőnek nincs köze? Ellenkezőleg! A különbség a munka módszereiben van* A szakmai vezetés megteremt. a tervek teljesítésének gazdasági feltételeit. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkája ezzel véget is ért. Mint ahogyan a pártszervezeteknek sem pusztán az a feladatuk, hogy a politikai munka eszközeivel a végrehajtásra ösztönözzék a dolgozókat. A pártszervezeteknek már a feladatok megállapításánál, a tervek kidolgozásánál számításba kell venniök, mit tudnak hozzáadni a szakmailag megállapított követelményekhez a dolgozók, öntudatukból, lelkesedésükből* Mindezt természetesen jó politikai munkával lehet erősíteni, illetve felszítani; A politikai munkával tehát a gazdasági vezetésnek számolnia kell. Sőt: maguknak a gazdasági vezetőknek is segíteniük kell abban, hogy ez a politikai erő minél jobban gyümölcsözzéic. A pártszervezeteknek és a gazdasági vezetésnek a napi munka minden mozzanatában együtt kell működnie. Nem helyes a problémájú „gyűjtögetése” egy-egy értekezletre. Operatív, a problémákat azonnal feltáró, és gyorsan megoldó együttműködésre van szükség. Hatásköri viták, presztízs érdekek csak árthatnak a közös ügynek, a közös célnak: a termelési tervek hiánytalan teljesítésének; A gazdasági vezetés és a pártszervezetek összhangja kisugárzik az egész üzemre, egyetértést, összhangot teremt a munkáskollektívában. Ott, ahol egységben dolgoznak, rendszerint szervezetten biztosítják a jő munka feltételeit és a munkafegyelmet is. Ilyen összhangot kell teremtenünk minden üzemben; S ezzel már jórészt megteremthetjük a Központi Bizottság múlt év decemberi határozata teljesítésének feltételeit is. F. J. Készülődés a nyári idegenforgalomra A szolnoki Tisza-parti campingben újabb húsz faházat állítanak fel. A Camping nyújt majd otthont a júniusi horgászverseny osztrák, jugoszláv és magyar résztvevőinek, Ugyancsak itt szállásolják el a négy napos nemzetközi eszperantó találkozó résztvevőit* A szenttamást, volt Al- másy-kastély és a hozzátartozó telivértenyészetet, elsősorban a lovaglás kedvelői keresik majd fel. A nyugatnémet és olasz ifjúsági lovasklubok turnusonként küldik ide sportolóikat. Az októberi nemzetközi vadászat résztvevőinek is e kastély lesz a központja. Májusban jelenik meg az idegenforgalmi hivatal gondozásában a megyénket ismertető 32 oldalas, hat nyelvű prospektus* szét az igazgatók olyan ügyekre fordítják, amelyeket a személyzeti, munkaügyi osztályok vagy a beosztott műszaki vezető szakemberek is elintézhetnek. Nagyon gyakran a műszaki és közgazdasági beosztott vezetők feladataikat úgy intézik, hogy azok megoldásába — ha szükségesi, ha nem — az igazgatót is bevonják; Az igazgatót megfosztják attól, hogy a legfontosabb feladatok megoldásával el- mélyülten foglalkozzék. Látszatra tetszetős a mindenkor, mindenki előtt nyitott ajtó módszere. Ám azáltal, hogy a legfelső vezetésre nem tartozó ügyekkel (naponta néha 30—40-szer is) megzavarják az igazgatót* szaggatottá (ütemtelenné) válik a legfontosabb, a termelést irányító tevékenység. A törvényes, sőt a meghosszabbított munkanapban sem marad elegendő idő a legjelentősebb irányító munkára. A vezető elkerülhetetlenül időzavarba kerül, torlódások keletkeznek, fontos döntések elhalasztódnak, vagy nem eléggé megalapozottak a határozatok. E fogyatékosság a vezetőt idegessé, kimerültté teszi. A vezetésben mutatkozó szervezetlenség károsan hat a vállalat egész tevékenységére. Egy másfél évvel ezelőtti, 12 magyarországi üzemben végzett vizsgálat egyebek között azt is megállapította, hogy a hó és negyedév végi hajrá 38 százalékban a vezetés ideges* szervezetlen munkájából keletkezik. *,Az a biztos, amit saját masam teszek” — vallja a vállalati igazgatók egy bírálandó típusa. A felfogás Indoklása, hogy a beosztott vezetők döntésed egy vagy több esetben nem igazolódtak. Ez lehetséges. Ebben az esetben azonban nem az a megoldás, hogy az igazgató végezzen el mindent. A beosztott vezetőapparátus ilyen vagy olyan módon történő megerősítése az egyetlen helyes megoldás. Elképzelhetetlen, hogy a műszaki és közgazdasági vezetőapparátus kikapcsolásával az igazgató irányíthat. Aki mindent saját maga akar elvégezni, képtelenné válik a megalapozott döntésre, és nem csökkenti, hanem szaporítja a balul végződő intézkedéseket. A senkiben, csak saját magában bízó irányítóhoz hasonló az az operatív vezető, aki közvetlen irányítása alá vonja a főosztályok, osztályok tömegét* tűzoltómódszerrel arra szorítkozik, hogy a napi problémákat megoldja. A mindennapi, esetenkénti szervezetlenségből adódó ügyek olyan nagy mértékben lefoglalják az idejét, hogy a nagy, távlati feladatokat ha felismeri is, megvalósításukra nem jut ideje, vagy időhiány miatt nem találja meg a gazdaságilag helyes, döntő súlypontot a problémák között; Az egyoldalú vezetés mindenfajta megnyilvánulása káros Van olyan igazgató, aki az új gyártmány tervezésével a legapróbb részletekig lelkesen foglalkozik. Az új konstrukció gyakorlati végrehajtásával azonban mit sem törődik. Az ilyen irányító típusnál lehet azt is tapasztalni, hogy a műszaki fejlesztéssel foglalkozók helyett dolgozik. Ez egymagában is rossz módszer. És ami ezzel együtt jár: nem marad idő a gyár egészének iránvf+á. sára. A jó vállalati igazgató az Irányító munka szervezésében jelentős szerepet juttat titkárságának. A titkárság — a legjobb műszaki és közgazdasági szakemberekből szervezve — hasznos szolgálatokat tehet az igazgatónak. A szakemberekből szervezett titkárság készíti az igazgató időbeosztási programjait. — Fontos teendője az ilyen összetételű titkárságnak* hogy gondosan, megalapozottan. előkészítse azokat a döntésre váró ügyeket, amelyek valóoan az igazgatói hatáskörbe tartoznak. Az egyéb — nem feltétlenül az igazgatói döntésre váró ügyeket a titkárság a megfelelő beosztott vezetőhöz továbbítja. A gyári titkárság az igazgatósági értekezleteket is részletesen, gondosan előkészíti. A titkárság az értekezlet összes résztvevőit alaposan tájékoztatja a megvitatandó témáról. Ezzel biztosítható, hogy az alapos ismeretek birtokában az értekezlet a lehető legrövidebb idő alatt képessé válik az állásfoglalásra, a helyes igazgatói döntés elősegítésére. A titkárság helyesen cselekszik, ha az igazgatóhoz tartozó azonos jellegű témákat csoportosítja. Hasonlóképpen a titkárság elősegíti az igazgató munkáját, ha az ismétlődő ügyeket — amennyire csak lehet — a hétnek, vagy a hónapnak bizonyos napján* meghatározott órára szervezi. Az ilyen előkészítéssel és csoportosítással a vállalati vezető a munkaidejét lényegesen intenzívebbé tudja tenni. A vállalati igazgatónak a titkárság által gondosan szervezett programja lehetőséget ad arra, hogy a legfontosabbakra, a távlati feladatokat megoldó eszmei irányító munkára elegendő alkotó. idő jusson. A legfontosabb teendő végzésére a legalkalmasabb idő kiválasztása nagycui fontos, hiszen az ember szellemi képessége a munkanap különböző szakaszában nem azonos. (A psziho- lógusok egybehangzó véleménye szerint a szellemi alkotó tevékenységre a munkaidőnek harmadik- negyedik órája a legalkalmasabb. Az agy ebben az időszakban alkalmas leginkább magas színvonalú alkotásra.) Az olyan vállalatvezetésben, ahol felismerik az igazgatói (és az egész ve- zetőapparótusi) munka észszerű szervezésének fontosságát, még az előre meg nem tervezhető ügyek intézésére is jut idő. A műszaki és közgazda- sági szakemberekből álló titkárságra különösen a nagy üzemeknél van szükség. De vajon — találkozhatunk a kérdéssel — az ilyen vezetői módszer nem épít-e válaszfalat az igazgató és az üzemi munkások közé? Ez megtörténhet, de nemcsak ott. ahol nagy hatáskörű titkárságot szerveznék, hanem ott is, ahol az igazgató naponta többször is végigszáguld a műhely- csarnokokon. A korszerű szocialista vállalatvezetési módszernek része, hogy a titkárság és a műszaki, gazdasági szakemberek nemcsak műszaki, pénzügyi és kereskedelmi problémákról adnak tájékoztatást. hanem a legfontosabbról, a termelő alkotó emberről is. A_ gondosan szervezett irányító tevékenység lehetőséget ad arra, hogy a dolgozó indokolt esetben felkeresse a vállalatvezetőt. Az igazgató is talál módot arra, hogy felkeresse a dolgozókat* találkozzék a termelő kollektívával; — E találkozások — nyugodt légkörben — erősítik a vezetést, összekovácsolják az egész gyári kollektívával, amely segíti a feladatok sikeres megoldását. Biztosan állítható, hogy ahol a korszerű vezetést létrehozzák, ott a termelés nyugodtté, egyenletessé, ritmikussá válik. Ez a ma és még inkább a jövő termelési igényeinek kielégítését szolgálja. fc. &
