Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-11 / 86. szám

1965. április li. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 M. J§ehász ferenc M. Juhász Ferenc, pályá­zatunk első díjának nyer­tese már többször szerepelt lapunkban verseivel és egyéb írásaival. Be szeret­nénk mutatni őt olvasóink­nak —- de többet kellene mondanunk egyszerű élet­rajzi adatoknál. Miféle lég­körben keletkezett ez az ambíció, milyen környezet­ben született ez az ered­mény? Ez megér egy kas nyomozást. A karcagi Felsőfokú Me­zőgazdasági Tecnifcum má­sodéves hallgatója. Jeles tanuló. Tanárai egyébként is jó véleménnyel vannak róla. Elismerően emlékez­rek meg KISZ-titkári mű­ködéséről a múlt tanévben a KISZ-titkár az intézet­nél mindig elsőéves hali- tat ó). ömaga elmondja, hogy sóikat olvas, könyveket és az összes jelentős irodalmi folyóiratot. Két évfolyam- társával részt vesz az Ifjú­sági Ház irodalmi körének munkájában. A három ba­rát — M. Juhász Ferenc, Lengyel Zoltán és Woth László — sokat van együtt, néha éjfélbe nyúló irodalmi és politikai vitákat folytat­nak. Hol? A nyomok Lengyel Zoltán kis albérleti szobájá­ba vezetnek. A sok könyv és folyóirat; tetején még egy „pegazust” is találunk. Igaz, hogy esz a játékáLLat­ka eredetileg inkább csacsi formát mutatott. De az ol­dalára ragasztott papír- szárny a költészet paripá­jává avatta. Az „irodalmi műhely” egyszerű kis szoba, a „pe­gazus” tréfás szimbólum. A viták azonban komolyak és a „triumvirátus” szándé­ka — az irodalom tanul­mányozása és elmélyült vi­ták alapján Imi verseket és elbeszéléseket — elis­merésre méltó. Tiszaföldvdri kulturális mozaik Pénteken este 7 órakor a községi könyvtárral közö­sen rendezi meg a tiszaföld- vári művelődési ház a köl­tészet napjáról szóló meg­emlékezést. Az ünnepi est­re meghívták Devecseri Gá­bor költőt és műfordítót. Ma már harmadik vasár­nap végeznek társadalmi munkát a községi KISZ szervezet tagjai a szabad­téri színpad építésénél. A művelődési ház mögött, ki­használva a község „föld­vár” jellegű terraszos fek­vését, nagy földmunkával épül a hatszáz férőhelyes nyári színház. Táncparkelt- je is lesz és szeretnének nyári mozit is üzemeltetni. Az ’ új létesítményt május 1-én adják át. — Lenne egy kérésünk a televízióhoz, talán a lapban is meg lehetne írni, hiszen minden művelődési házban hasonló probléma van — mondja Szeberényi László igazgató. — A mezőgazda- sági rovat adásai, a falusi esték és a földönjáró csil­lagok sorozatok igen nép­szerűek, sokan megnézik a művelődési házban és utána vitatkozunk. Jó lenne azon­ban, ha minél hamarább közölnék velünk az ősszel kezdődő új szezonban tör­ténő adások idejét Akkor annak figyelembevételével tudnánk összeállítani az új tervet. Ma zárul a Tiszaföldvár húsz éves fejlődését bemu­tató kiállítás, melynek ed­dig több mint ezer látoga­tója volt. A kiállítás táblá­zatokkal, fényképekkel, ma­kettekkel és terménymin­tákkal szemlélteti a mező- gazdasági, ipari és kulturá­lis fejlődést. A tudományos alapossággal mindenre ki­terjedő kiállítást dr. Varga László, a tiszaföldvári mú­zeum igazgatója állította össze. A tablókat, térképe­ket és grafikonokat Szlankó István, a múzeum- tudomá­nyos munkatársa készítette. Tóvizi Gergely teremőr nemcsak az értékes doku­mentumokra vigyáz — nagy ügybuzgalommal segített a kiállítás összeállításában is. A művelődési ház másik három termében a fiúiskola fejlődését és a földműves- szövetkezet eredményeit be­mutató kiállítás gazdag anyagát szemlélhetik meg a látogatók. HÚSZ esztendő Nagy sikerrel zárult a Néplap felszabadulási pá­lyázata Hazánk felszabadulásá­nak 20. évfordulója alkal­mából Húsz esztendő cím­mel pályázatot hirdettünk múlt év decemberében. A pályázóktól azt kértük, hogy írják meg életüknek azt a legszebb, legkedve­sebb élményét, amely leg­jobban példázza, hogyan változott meg hazánk fel- szabadulása után a magyar nép sorsa. A pályázatra beérkezett írások legjobbjait vasárna­pi számainkban közöltük. Minthogy igen sok írás ér­kezett be hozzánk, a be­küldési határidőt meghosz- S7abbítottuk, ezért az ere­deti tervtől eltérően csak most kerül sor eredmény- hirdetésre. A bíráló bizottság hat pályázót részesített juta­lomban: Az I. díjat, egy Szovjet- J unióba való utazást, M. Juhász Ferenc (Karcag) nyerte, „Kedvesz fiú...’’ című írásáért; a XI. díj egy értékes dísz­tárgy nyertese Mörtel Géza (Szeged) „A pofon igazsága’’ című írásáért. Értékes könyvjutalmakat nyertek: III. díj. Kálmán Lászlóné (Szolnok) — „CF 93—83 ’; TV. díj. Molnár Boldizsár | (Tiszaőrs) — . „Gyártulaj- ! donos lettem”; I V. díj. Lengyel Zoltán (Kar­cag) — „Tavasz 1963”; VI. díj. Paróczai Ernő — I (Szolnok, Kertváros) — „Műkedvelők”. ! A jutalmakat postán | küldjük el a nyerteseknek. Gyakorlattal rendelkező eleklró, vagy gépész mérnököt műszaki vezetői beosz­tásba felvételre keres a jászberényi Álta­lános műszerész KTSZ. Jászberény. Tán­csics M. utca II — Je­lentkezés személyesen, í vagy Írásban a szövet­kezet elnökénél. Irány:, a Föld középpontja Köztudomású, hogy a hí­res Mohole-terv végrehaj­tása során átfúrják a föld kérgét, hogy eljussanak egy ember által eddig el nem ért geológiai rétegig a föld köpenyéig. Az ameri­kaiak végre megállapodtak a fúrás színhelyében is: — 150 km-nyire északkeletre a Hawaii szigetek egyiké­től, Mauritól. A munkála­tok legkorábban 1968-ban kezdődnek: 5—6 km-es földréteget kell átfúrni öt kilométernyire a tenger- szint alatt. Kiválasztották a különle­ges fúró berendezést is, amelyet két gigantikus úszó felületen nyugvó 125 méter magas pillérre sze­relnek. Az anyahajó hat pillérre épült, terrasza 21 500 tonna szállítására képes. A a r •• r a rrm » gjongjetol exikói ekevasig AMULETTEK ÉS TALIZMÁNOK - „ISIÉN“ KARDJA — SÁNDOR CÁR FEGYVERE - KEZDETLEGES SZERSZÁMOK METEORVASBÓL A legtöbb tudós állás­pontja szerint a vaskor- szak előtti idők emberének vas eszközeihez a világűr­ből idekerült kozmikus vas­darabok — meteoritok — szolgáltatták az alapanya­got. A vasmeteoritokat — tudományos nevükön: szi- deriteket — már a csiszolt kőkorszak primitív eszkö­zeivel is megmunkálhatták, reszelhették, kovácsolhat­ták. HONNAN SZÁRMÁZOTT ATTILA KARDJA? Régészeti leletek bizo­nyítják, hogy Egyiptomban még a dinasztiák előtti idők (ie. IV. évezred) uralkodói vasgyöng.vöket vi­seltek. A gerzeh-i ásatások­nál kilenc gyöngyöt talál­tak. erősen oxidált állapot­ban, 7.5 százalék nikkel tartalommal, ami csaknem azonos a vasmeteoritok is­mert nikkel tartalmával. (A vasolvasztás tudomá­nyát csak az i. sz. első év­ezrede derekán ismerték meg Közel-Keleten.) Az i.e. 2050 körüli idők­ből származik a második legrégibb lelet, amely biz­tosan meteorvasból ké­szült: a XI. dinasztia ko­rából származó amulett. A neolit korszak embere az „égből”, gyakran a sze- meláttára lehulló izzó, füstölgő meteoritot mági­kus, természetfeletti tulaj­donságokkal ruházta fel, amely bűvös fegyverek, amulettek, csodatévő szer­számok készítésére alkal­mas. E korai időkben a vas becsesebb volt, mint az arany, amelynek birtoklá­sáért később emberek mil­liói pusztultak el. Ebben az időben a vas lehetett az igazi „királyi” fém, mint ezt a híres Tutankhamon fáraó sírjának vaspengéjű Ahol már csak a nagy te­herkocsi hírta a határbeli utat, áttessékelt maga mel­lé. Meg is magyarázta: Ez a része csak azért van a kis­újszállási határnak, hogy lyukas ne legyen a föld- gömb. A magyarázatot vá­ratlan bizonyítás is követte: A tanyán kívül az egyik Zetort keresztbe fordulva állították meg, amíg a pót­kocsi kerekét javították. Ke­rülés közben a Csepel eleje agyig csúszott a sárba. Bosszankodott a legény. De a kihúzatás 2 percig sem tartott. Aztán tovább mondta: tíz ezelőtt tagnak te vet­Lajkó tek fel. Csaik — amolyan tag jelöltnek — bedolgozó gyalogmunkásnak kellett. Néhány év alatt belenőtt a munkába. Aztán tényleges katona lett. Ott tanulta a szakmát. Itthon, később avandzsáll. Zetoros lőtt, majd úgy te- hervezér... Annyi fiatal el­megy Kisújsszállásról más­felé dolgozni. Sokszor gon­doka, ő ** közéjük csapó­dik. De hova csatangolna! Neki a munka nagyon kell, itt a tsz-ben meg a munkás. Most már végképp ide is kötelezte magát. Megnősült és házat építettek. 1964-re neki kereken 2000 munkaegységre fizettek. Nem mind a vezetésért járt Nem felejtette ő el a kapát se. Ha fuvar nincs, azt is kézbeveszi. Vígh István bácsi, az egyik üzemegység vezetője, azt mondta róla: Nagy Laj­kó — azaz Nagy Lajos gép­kocsivezető — előtt nincs akadály. V tólérhetetlenül dolgos tagja az Ady Tsz- nek. <— borsi —» Miért egy személyben? Megjegyzések egy lakáskiutaláshoz „...kérdezem önöket, hogy a T. intézmény ezen intézkedése megfelel-e a humanizmusnak?” Bíráló szavak ezek. S mindezt nemcsak egy le­vélben olvashatjuk. Ennek értelmében születtek a többi levelek is, melyeknek írói nem értenek egyet a szolnoki Sütőipari Vállalatnál történt lakáskiutalással és azt, szóváteszik szerkesztőségünknek. — (Nem szo­kott különben előfordulni, hogy egy-egy lakáskiutalás után ilyen sok levelet kapjunk, mint ez alkalommal.) szélt üzemet (a vállalat ve­zetőségének egyébként ő is tagja, hiszen az igazgató elsőszámú helyettese) — lakásnak igényelhessem...” Ezen a levél eh rajta van az igazgató írása is: „En­gedélyezem saját költség terhére”. November és de­cember hónapban különö­sebb nem történt. Suta András nem fogott hozzá az építkezéshez. A saját pénzére később viszont nem volt szükség, mivel januárban a vállalatnak ki­utalt állami lakást ő kap­ta meg. Látszólag minden szabá­lyosan történt. Mégis szó­vá kell tenni az esetet, mert a vállalat vezetője helytelenül járt el akkor, amikor egy személyben döntött arról, ki kapja meg az állami lakást. Miért? Ha a vállalatnál az a szo­kás, hogy a dolgozók tudo­mására hozzák: a megszűnt sütőüzemet át lehet alakí­tani lakássá, miért nem tették ezt a négyes számú üzem esetében is? Hiszen köztudomású, hogy az OTP még jelentős kölcsönt is ad lakásátalakításokhoz. — A rászorultak közül bizonyá­ra többen is jelentkeztek volna, vállalva az anyagi terheket, hogy végre ott­honhoz jussanak. Az ösz- szes jelentkező közül ki­választani a legrászorultab- bat; ez lett volna a he­lyes. Amikor pedig megválto­zott a helyzet, vagyis álla­mi lakást kaptak cserébe a régi épületért, az igazga­tónak ismét nem egyedül kellett volna döntenie. — Ha a pártvezetőség és a szakszervezeti bizottság ja­vaslatát kikéri, közös mér­legelés alapján nem való­színű, hogy Suta műszaki vezető került volna a lakás­ra várók közül az első hely­re. Azért írjuk, hogy nem valószínű, mert csak rövid Mi történt a sütőipari vállalatnál? Közel két évvel ezelőtt. már 1963 őszén sem üze­melt rendszeresen a válla­lat 4. számú, — Szolnok. Batthyány utca 24. szám alatti sütőüzeme. 1964 nya­rán azután végleg megszün­tették ott a sütést. Balogh Imre igazgató szerint, ha egy üzemet leállítanak mindig értesítik a dolgo­zókat arról, hogy az üzem­épületet saját költségükön átalakíthatják lakásokká. Eddig azonban még egyet­len egyszer sem fordult elő, hogy valaki is jelentkezett volna, miszerint 6 hajlan­dó az átalakítás költségeit vállalni. Nos, a Batthyány utcai üzem átépítésére most ki­vételesen ketten jelentkez­tek: Suta András, a válla­lat műszaki vezetője, és Dóczi Józsefné, a vállalat üzemgazdásza. Közben a városi tanács illetékesei a Batthyány ut­cai épületet megfelelőnek találták ■arra. hogy ott ala­kítsák ki a kijózanító állo­mást, melynek létesítését már több vb-határozat sür­gette. így megszületett a megállapodás: a városi ta­nács az épületért cserébe két állami lakást juttat a vállalatnak. Egyet a meg­állapodástól számított egy héten belül, a másodikat az év első, vagy második felében. Mindkét lakásra természetesen a vállalat jelöli ki a bérlőt. Az első lakás bérlőjéül az igazgató Suta Andrást jelentette be, mint elsőszámú jogosultat, mondván: nyolc éve dolgo­zik a vállalatnál, jó szak­ember és albérletben la­kik. A vállalat igényének megfelelően a lakást ki is utalták és Suta András je­lenlegi élettársával beköl­tözött új otthonába. Ekkor kaptuk mi a leveleket. A kiutalás előzménye: A műszaki vezető 1964. szeptember 25-én írt a vál­lalat vezetőségének egy le­velet, melyben szövetkezeti lakást kért. Tíz nappal ké­sőbb egy másik levelet irt, melyben közli: „...a válla­lat vezetőség* által mesba­ideje lakott albérletben, ö várhatott volna még. Mást előnybe részesíteni a nála jobban rászorultak közül, úgy véljük jogosabb és igazságosabb lett volna. tőre is bizonyítja. — Az óegyiptomi nyelv a vasat bia en pet-nek nevezte, — ami égi ércet jelent! Az „égből” hullott vas mítoszának nyomait más népek történetében is meg­találjuk. Honnan szárma­zott Attila kardja, ame­lyet isten kardjának is neveztek? A monda szerint az „égből” hullott alá, csak éppen nem kard alak­ban, hanem alaktalan me­teorvas formájában s ezt találta meg a híres legen­da pásztorfiúja. Hasonló eredetű volt Tamorlán — (Timur Lenk) tőre is. A meteorvas mágikus ere­jében való hitet az újkor is átvette. Feljegyezték, hogy az indiai Jalandhar mellett 1621-ben lehullott vasmeteoritból szablyákat. tőrt és lándzsahegyeket készítettek s ezeket Jahan- gir nagymogulnak ajándé­kozták. Az „égi” vasból ko­vácsolt fegyvereket legyőz- hetetlennek hitték. INDIÁN EKEVASAK, ESZKIMÓ KÉSEK A kultúra és a civilizá­ció térhódítása folytán a „csodatévő’’ amulettekben való hit — a babonás em­berek egyik jellegzetes gyermekbetegsége — átto­lódott az elmaradott tár­sadalmak területére. Feljegyezték, hogy egy 1793-ban lehullott meteor- vasból a délafrikai parasz­tok mezőgazdasági szer­számokat készítettek s egyikük, James Sowerby farmer egy 60 centiméter hosszú pengéjű kardot ko­vácsolt belőle I. Sándor orosz cár számára. Történelmi dokumentu­mok szerint a spanyol— portugál hódítókat rendkí­vül meglepte, amikor meg­pillantották az indiánok vas amulettjeit és nyílhe­gyeit. Ezeket csak meteor­vasból készíthették, mert az indiánok sem ismerték a vasérc olvasztását. Az európai kultúrnépek által gyakran lebecsült pri­mitív népek nem egyszer nagy gyakorlati érzékről tettek tanúságot. A mexi­kói Xiquipilco mellett még a középkorban lehullott vasmeteoritből nem amu­letteket és nem fegyvereket kovácsoltak, hanem a kör­nyékbeli indián patkolóko­vácsok évszázadokon ke­resztül „dézsmálták” a ha­talmas vasdarabot és pat­kót meg ekevasat készítet­tek belőle. Hans Egede német uta­zó 1721-ben az egykori normán kultúra nyomait kutatva, Grönlandban, észre­vette, hogy az eszkimók vaskéseket használtak. Csak nem a normanok ta­nították őket erre? És ha igen, honnan a vas? — A rejtélyt csak 1894-ben ol­dotta meg Robert Peary, az Északi Sark későbbi fel­fedezője, aki a grönlandi York-foknál megtalálja az eddig földre hullott vas­meteoritok egyik legna- gyobbját. Megállapította, hogy az eszkimó kések anyaga ebből a 33 tonnás sziderit darabból szárma­zik. A modem kor embere mái többé-kevésbé kilábalt az égből hulló vas mítoszából és nincs szükségünk arra, hogy fegyvereket, haszná­lati tárgyakat kovácsoljunk belőle. A meteoritok még­is igen fontosak a tudo­mány számára: hírt hoznak távoli világokból s tanul­mányozásuk nagymérték­ben elősegíti a világegye­tem megismerését. Gauser Károly, a Planetárium vezetője V. V.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents