Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-08 / 83. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. április 3 Messzemenően sikerült a jószomszédi viszony akadályait elhárítani Kétszázezer ingyen tranzisztoros rádiót „vetnek be4í az amerikaiak a vietnami propagandaháborűba Bécsi tudósítónk Péter János ausztriai látogatásáról jelképes jelentőséget is tu­lajdonítanak. A következő lépés A Presse a magyar kül­ügyminisztert üdvözlő ve­zércikkének azt a címet adta: „A következő lé­pés”. Bécsben úgy tekin­tik a ma kezdődő hivatalos tárgyalásokat, mint két kü­lönböző társadalmi rendben élő, de egymással egészsé­ges, jó viszonyt fenntartó szomszédország kapcsola­tainak újabb gazdagodását. (Az MTI bécsi tudósító­jától.) Péter János magyar kül­ügyminiszter hivatalos bé­csi látogatásával szerdán vezető helyen foglalkozik az osztrák sajtó. Az Arbei- ter-Zeitung, az osztrák szo­cialista párt lapja vezércik­kében megállapítja: „Péter János magyar külügymi­niszter látogatása örvende­tes jele a két szomszéd or­szág közötti kapcsolatok normalizálásának. Dr. Kre­isky osztrák külügyminisz­ter 1964 októberi látogatá­sával — elmondhatjuk — új szakasz kezdődött az Ausztria és Magyarország közötti kapcsolatokban. Szomszéd országok között a döntő haladást általában nem reprezentációval érik el. Sokkal mértéka.dóbb a diplomaták és a különböző minisztériumok hosszú es fáradságos apró munkája. Messzemenően sikerült a jószomszédi viszony akadá­lyait elhíi-ítani, s ez min­den érdekeltit megelége­déssel tölthet el Minőség helyett mennyiség A polgári Presse vezér­cikke rámutat: „mind a Ballhaus platzon, mind a Bem rakparton megállapít­ják: a két ország között immár nincsenek nyitott kérdések, most már első­sorban arról van szó, hogy a kapcsolatok adott, minő­ségét, mennyiséggel gazda­gítsák. Bármily derűlátóan hangzik is ez: az alig né­hány hónap alatt elért ha­ladás valóban nem kis op­timizmusra jogosíthat fel. A megállapodások, ame­lyeket a külügyminiszterek Becsben aláírnak majd, in­kább máris normális, mint még normalizálandó kap­csolatokra utalnak. Á Bundestag-lcépviselők 15 százaléka nem utazott el Nyugat-Berlinbe A nyugatberlini lakosság körében kedden és szerdán tovább erősödött a röplap­akció a Bundestag itteni ülésezése ellen. A hidegháborús, vagy ha úgy tetszik, a forró légkör­re jellemző, hogy az 521 Bundestag-képviselő közül 78, azaz pontosan tizenöt százalék jobbnak látta, ha nem kockáztatja meg a Nyugat-Berlinbe való uta­zást. A bonni kormánykörök a Bundestag- ülésein kívül is tovább folytatják a nyu­gatberlini revansista pro­vokációjukat. — Dollinger nyugatnémet kincstárügyi miniszter éppen most tar­totta szükségesnek azt a bejelentését, hogy 120 mil­lió márkás költséggel fel­építik a Reichstag hírhedt, nagyrészt még romos épü­letét, amely nyugatberlini területen fekszik a Bran­denburgi kapu közvetlen közelében, alig néhány mé­terre az NDK állami ha­tárvonalától. Áz afrikai egység útjai Már Péter János Bécsbe érkezése előtt egy érdekes számítás volt „forgalom­ban”, az osztrák főváros­ban a magyar külügymi­niszter útjával kapcsolat­ban. Nem tudni, diploma­ta volt vagy újságíró, aki tüzetesen „átélte” a magyar vendég tervezett program­ját, kiszámította: konkrét tárgyalásokra nem keve­sebb, mint 8 és fél óra jut a magyar külügyminiszter és az őt kísérő diplomaták és szakemberek bécsi tar­tózkodásából. Ehhez az időhöz még nem is számí­tották hozzá a magyar kül­ügyminiszter mai látogatá­sát Pittermann alkancellár- nál. És a péntek déli talál­kozást sem a köztársasági elnök hivatalát is vezető Klaus kancellárnál. Mivel Kreisky osztrák külügymi­niszter tavalyi budapesti látogatása óta mindkét Külügyminisztériumban szorgos munka folyt jóné- hány megállapodás előké­szítésére. Újabb lehetőségek keresóse Itt Bécsben ma az a vé­lemény, hogy a már meg­tárgyalt és lényegiében írásba foglalt megállapo­dásokon túl most a két külügyminiszter elsősorban azt vizsgálja majd, milyen újabb lehetőségei vannak az osztrák—magyar kap­csolatok kibővítésének. A magyar külügyminisztert fogadó, valóban őszinte ba­ráti osztrák lapok éppen azt hangsúlyozzák, hogy a gazdasági, kulturális és — műszaki—tudományos együttműködésben még rendkívül széleskörű lehe­tőségek vannak és ezek felkutatása természetesen a szakemberek feladata is. A két külügyminiszter ma reggel kezdődött megbeszé­lésed kijelöli a munka fő vonalát. Érdekes ebből a szem­pontból, hogy bár a láto­gatás előtti napokban több szó esett általában a kul­turális «sere, vagy a köl­csönös művészlátogatások kérdéseiről, ma már azon­ban a figyelem központjá­ban súllyal szereped a gaz­dasági kapcsolatok problé­maköre is. Ebben a vonat­kozásban természetesen az áruforgalom kölcsönös ki­bővítésének kérdéseit emlí­tik elsősorban; Talán kevésbé látványos, de fontos momentumként említik az autóbuszfor­galmi megállapodást. Ezt az osztrák közlekedésügyi miniszter és magyar kolle­gája nevében Péter János ezúttal írja alá. A közvet­len autóbuszforgalom pél­dául Bécs vagy Graz és a Balaton között nyilván még élénkebbé teszi a Ma­gyarországra irányuló ide­genforgalmat, de ennek FTC—FC Bilbao 1:0 (1:0) Népstadion, 35 000 néző, vezette: Zecsevics (jugosz­láv). A Vásár Városok Kupá­jáért folyó találkozó végig nagyiramú játékot hozott. A fiatal ferencvárosi csa­társor rengeteg biztosnak látszó gólhelyzetet dolgo­zott ki a spanyolok kapu­ja előtt, azonban ezeket sorra elügyetlenkedték. Az egyetlen gólt a mezőny két legjobb játékosa „hoz­ta össze”: a balszélre ke­veredett Varga beadását Juhász biztos lábbal lőtte a hálóba. A vendégek rend­kívül keményen, helyen­ként durván játszottak. Az egygóloe előny kevésnek látszik a továbbjutáshoz.: AMIKOR FEDORENKO szovjet ENSZ-küldött már­cius végén levelet írt a vi­lágszervezet főtitkárának, sürgetve, hogy újítsák fel az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében az agresszió fo­galmának pontos meghatá­rozására irányuló vitát — indokolásában _ a vietnami események után nyomban a kongói válságot említette; Ugyanazon a napon száz Nobel-díias (Bertrand Rus- seltől Francois Mauriac-ig és Lev Landautól John Steinbeckig) fordult a dél­afrikai kormányhoz, köve­telve a fajvédő politika fe­lülvizsgálását. Szinte nincs olyan nap, hogy az ébredő, vajúdó, út­ját kereső Afrika problé­mái fel ne bukkannának az újságok első oldalain. Az események a maguk részle­teiben persze mérhetetlenül bonyolultak, hiszen egy sokszínű világrész gondjai­ról van szó. A mélyben hú­zódó, igazi nagy kérdés azonban egyszerű. A dolog lényegét tekintve arról van szó, hogy sikerül-e kialakí­tani Afrika független or­szágainak imperialistaelle­nes egységét. HA A TÖRTÉNELEM vi­szonylag hamar Igennel vá­laszol erre a kérdésre, ez meggyorsíthatja az imperia­lizmus elkerülhetetlen ve­reségét a fekete kontinen. sen. A harc nem könnyű. Mégpedig azért nem. mert Afrikában a politikailag függetlenné vált országok nagy része gazdasági füg­getlenségét még nem vív­hatta ki és rendkívül erős volt a gyarmatosító hatal­mak (mindenekelőtt Nagy- Britannia, Belgium és Fran­ciaország), valamint a neo- kolonialista módszereket al­kalmazó Egyesült Államok befolyása. Már az 1960-as évek ele­jén felismerték a politikai­lag leghaladóbb afrikai or­szágok, hogy tömörítenlök kell erőiket az imperialista befolyás ellen vívott harc­ban. Ekkor jött létre az úgynevezett „Casablanca! csoport”, amelyhez eredeti­leg az Egyesült Arab Köz­társaság, Algéria, Ghana és Marokkó tartozott. (Marok­kó későbbi politikájának jobbratolódása miatt „le­szakadt”.) Azok az afrikai országok, amelyeknek kor­mányai elsősorban arra tö­rekedtek, hogy konzervál­ják a gyarmatosítók befo­lyását, kettős utat válasz­tottak. A volt francia gyar­matok a nem kapitalista utat választó és politikailag a casablancai csoporthoz közeálló Guinea kivételével az „Afrikai Malgas Unió­ban” tömörültek. A másik utat elsősorban az együtt működési politikát folytató volt angol gyarmatok kö­vették, mint például Nigé­ria. Ezek formai szövetség nélkül, kétoldalúan működ­tek együtt az angol politi­kával. Szerdára virradó éjszaka elcsitult a harci zaj a Me- kpng-folyó deltájában, ahol dél-vietnami kormánycsa­patok és partizánok három napon keresztül súlyos^ har­cokat vívtak. A legújabb jelentések szerint a parti­zánok két amerikai heli­kopteren kívül lelőttek egy Skyraider-típusú dél-viet­nami harci repülőgépet is. Nem végleges jelentések szerint a dél-vietnami kor­mánycsapatok vesztesége húsz halott és hetvenegy sebesült. A partizánok — főképpen a csatába beavat­kozó amerikai és dél-viet­nami repülőgépek támadá­sai következtében — szin­tén veszteséget szenvedtek. Da Nang városában a szerdára virradó éjszaka a dél-vietnami rendőrség több kerületet fésült át, a viet- cong állítólagos bombame­rénylői után kutatva. 149 személyt tartóztattak le, ezek közül hat a hatóságok szerint a vietcong embere. Saigonban hivatalos köz­leményben jelentették be, hogy Phan Huy Quat dél- vietnami miniszterelnök kedden este fogadta Taylcr tábornok amerikai nagykö­vetet, aki néhány napon keresztül Washingtonban tárgyalt vezető amerikai politikusokkal; A Vietnami Tájékoztató Iroda jelentése szerint a Vietnami Hazafias Arcvo- nal Központi Bizottsága április 5-én és 6-án Hanoi­ban kibővített ülést tartott, az értekezlet résztvevői üzenetet intéztek a Dél- Vietnami Nemzeti Felsza- badítási Fronthoz, 17 mil­lió észak-vietnami nevében támogatásukról biztosítva a szabadságért hősi küzdel­met folytató dél-vietnami népet. Az Egyesült Államok új hadjáratot indított a Dél- Vietnam népének megnye­réséért folytatott propagan­daháborújában. A saigoni amerikai misszió kétszáz­ezer tranzisztoros rádiót készül szétosztani a lakos­ság körében és új rádió­adásokat indítanak a dél­vietnamiak részére. így kí­AZ AFRIKAI EGYSÉG gondolata minőségileg új szervezeti formát kapott, amikor mintegy két eszten­dővel ezelőtt az etiópjai Addisz Abebában megala­kult az Afrikai Egységszer­vezet. A leghaladóbb, a nem kapitalista fejlődés útját választó afrikai or­szágok természetesen tud­ták, hogy egy ilyen szer­vezet nem lehet politikai­lag „egyszínű” alakulat, hi­szen egy vajúdó kontinens országait kell összefognia. Ügy látták azonban, hogy alkalmas a korábbi kör­zeti. regionális tömörülések feloldására, s így közelebb hozhatja egymáshoz a kon­tinens országait. Ennek megfelelően az Afrikai E gységszervezet megalaku­lásával egyidőben a casab­lancai csoport önként fel­oszlott. Látszatra feloszlott a másik regionális tömörü­lés, az előbb említett Af­rikai Malgas Unió is. Az afrikai egységszervezet te­kintélyét megalakulásénak időszakában növelte az is, hogy a volt francia gyar­matok közül a Kongóval szomszédos Brazzaville- Kongóban baloldali politi­kai fordulat történt, vala­mint az, hogy Kelet-Afriká- ban a volt angol gyarmati területeken űj független ál­lamok (Kenya. Tanzania stb) születtek, amelyeknek politikája nem volt azonos Nigéria Londonnal együtt­működő irányaztával. A legújabb események azt mutatják, hogy az újtípusú gyarmatosítás, a neokolo- nializmus hívei összpontosí­tott támadást indítanak az Afrikai Egvségszervezet el­len. Megkísérlik újra fel­támasztani a befolyásuk vánják megnyerni azokat, akik ellenzik a Johnson- kormány vietnami politiká­ját. Gruening demokratapárti szenátor kedden a kanadai Vancouverben kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem nyerheti meg a viet­nami háborút és ki _ kell vonulnia a délkelet-ázsiai országból. Vietnamért nem szabad egyetlen amerikai katona életét sem kockáz­tatni. Rosen thal New York-i demokratapárti képviselő, a képviselőház külügyi bi­zottságának tagja felszólí­totta Johnson elnököt, „tár­ja fel az ajtót a vietnami béketárgyalások előtt”. A képviselő szerint a tárgya­lások előkészítésének első lépéseként fel kellene hagy­ni a VDK-elleni bombatá­madásokkal. Á moszkvai újságírók felhívást intéztek a világ újságíróihoz, emeljék fel. tiltakozó szavukat az ame­rikai agresszorok indokí­nai lépései ellen. Az Afro-Ázsiai Szolida­ritási Tanács Kairói Áll tu­dó Titkársága keddi nyilat­kozatában elítélte a Viet­namban végrehajtott ame­rikai akciókat. Mexikó fővárosában ro­ham rend őrséget vetettek be kedden este az amerikaiak vietnami politikája ellen tüntető diákok ellen, akik az amerikai nagykövetség épülete elé akartak vonul­ni. A tüntetők összecsaplak a rendőrökkel, több sebe­sülés történt. Párizs belvárosában ked­den este többezer íón3'i tö­meg tüntetett az Egyesült Államok vietnami háború­ja ellen. A kozmosz mai „forgalma“ Amióta 1957. október 4-én megkezdődött az űrrepülé­sek korszaka, több mint ezer földi eredetű tárgy ke­rült pályájára: műholdak, rakéták, űrhajók és azokról levált különféle alkatrészek: utóbbiak közül háromszáz- harminchét ma is kering. Jelenleg 103 amerikai és 94 szovjet műhold kering az űrben. Másrészt 140 amerikai és 78 szovjet mű­hold hullott vissza a Föld­re. Jónéhány szétesett az űrben, — szándékosan, vagy véletlenül — s különböző roncsokat indított útjára. Ide kell számítanunk a mintegy 400 fémtűt, ame­lyeket az amerikaiak 1962 májusában lőttek fel rövid­hullámú távközlési kísérle­teikhez, s amelyek azóta is a világűrben lebegnek. A Nap körül kering még nyolc amerikai műhold (Pionnier 4 és 5, Ranger 3 ós 5, Mariner 2, 3 és 4), valamint hat üres rakéta, amelyeket űrhajók kilövé­séhez használtak. Szovjet részről még hat rakéta ke­ring a Nap örül: Lunyik 1 és 4, egyegy Vénusz- és Mars-kutató rakéta, vala­mint a Zond 1 és 2. A Szovjetunió a mai na­pig öt lakott űrhajót in*' dított újára, az USA né­gyet. Az oroszok kétszer találták el a Holdat, az amerikaiak háromszor. alatt álló különböző kör­zeti tömörüléseket. A TÁMADÁS első fel­vonása Mauritánia főváro­sában, Nouakchottban zaj­lott le, ahol mindenekelőtt a formailag feloszlott volt Afrikai Malgas Unió tagál­lamai gyűltek össze. A kon­ferencia főalakja Felix Houophouet-Boigny, az Elefántcsontpart Köztársa­ság elnöke volt, aki ma vezetője annak a csoport­nak, amely a tőkés befekte­tések növelésében látja Af­rika „természetes jövőjét”. Jellemző: a nouakchotti ér­tekezletre még a belga kor­mány is képviselőt küldött: Rothschild báró személyé­ben, abban a reményben, hogy „sorbaállíthatja” a részitvevőket Csőmbe mö­gött. Annak ellenére, hogy nouekchotti értekezlet nem teljesítette maradéktalanul céljait (mindenekelőtt azért nem, mert a Csombe-poli- tike „lenyelése” még ennek a tanácskozásnak is sok volt), mégis csapást mért az afrikai egység gondola­tára. Újra feltámasztották ugyanis az Afrikai Egység­szervezet megalakulásakor feloszlott körzeti szerveze­tet. Ezzel külön „lobbyt” külön politikai érdeíkszövet- séget hoztak létre a kétesz- tendős Afrikai Egységszer­vezet testében. A támadás első követ­kezményei a Nouakchott-í értekezletet követő nairobi külügyminiszteri értekezle­ten már világosan megmu­tatkoztak. A Kenya fővá­rosában tartott konferen­cián az Afrikai Egységszer­vezet országainak külügy­miniszterei vettek részt. Az újra feltámasztott Afrikai Malgas Unió politikusai itt már bomlasztó erőként ifp. tek fél és a napirend leg­fontosabb kérdésében, Kon­gó ügyében két táborra osz­tották a konferenciát. Ez a magyarázata annak, hogy Nairobiban maga Csőmbe is megjelenhetett; s a neokrv lonializmus legfontosabb af~ rikaá támaszfpontja, a Csőmbe által vezetett Leo­pold vilié-i kormány ellen nem lehetett egészséges döntéseket hozni. Ebben a helyzetiben újra politikai akcióra kénysze­rülteik Afrika leghaladóbb országai. Guinea fővárosá­ban, Conakryban „négyha­talmi csúcsértekezletet” tar­tottak. Ezen Nkrumah gha- nai, Sefcou Touré guineai. Modibo Kelta mali és Ben Bella algériai elnök vettek részt. Az értekezletnek po­litikailag teljes támogatást adott az Egyesült Arab Köztársaság. A Conakry- értekezlet nem esett bele a „nouakchotti csaodába”: nem szervezett külön tö­mörülést. Afrika leghala­dóbb országainak az az ál- lásipontiuk. hogy magát az Afrikai Egységszervezetet kell megmenteni az akna­munka új rohamaitól — mert a kontinens népei előtt álló imperialistaelle­nes harcot csak a legszé­lesebb egységfront alapjá* lehet megvívni. 1965 TAVASZÁN így az afrikai egységért vívott harc új, az eddiginél he­vesebb formákat ölt. A bir­kózás az Afrikai Egység­szervezet keretein belül fo­lyik — de valójában a fe­kete földrész leghaladóbb erői harcolnak a neokolo niallzmus és helytartóik ei­«*

Next

/
Thumbnails
Contents