Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
12 SZOLNOK M hoi ti IVLPLAP 1965. április 4. ILLYÉS GYULA t MEGY AZ EKE Megy az eke, szaporodik a barázda, mintha egy nagy könyv íródnék olvasásra. Papírosa a határ, a tengerszéles, a tolla meg az a szegény öregbéres. Megy az eke, telik a könyv sorról sorra. Én vagyok az egyedüli olvasója. Én tudom csak, mit jelent ez és mit ér ez, először szánt a magáén az a béres. Megy az eke a. felemás két tehénnel, mintha menne édesanya kisdedével. Elkerülik a páncélos roncsát bölcsen; legyen az a magyarázó kép a könyvben. Megy az eke, megy a magyar sorról sorra lankadatlan, mintha puszta szerszám volna. y Fogy az ugar, nő a szántás, telve-terjed. Magyarország, így írják a történelmed. Ki az a kéz, ki az a nagy névtelen toll? Megvárom míg kifordul a mesgyesorból, hadd szorítsam■ a kezembe valahára — De meg sem áll, de csak int, hogy még mi várja. ÁRRA, Á HÍD FELÉ MENTEK EL A szandaszöllősi tanyákon az öregek még ma is emlegetik őket. — Magyarul beszélgettek, a hídról kérdezgettek... — Az egyik öreg volt, széles arccsontú, a másik meg fiatal, szőke, szemüveges... — A kertész Köcse többet tudna róluk, nála voltak majd két napig, de az már meghalt... — Az a két ember hozta be hozzánk Rozi nénimet, amikor rálépett valamire és felrobbant... — Arra, a híd felé mentek el... Kik voltak, mit akartak? Sok emberrel beszéltem, senki se tud biztosat. Egy pihenni tért öreg cselédember azt bizonygatta, hogy partizánok, magyar partizánok voltak. k' Ki tudja? Az igaz akkor is szép, ha csak a képzeletben bontja szirmait. * Piszokszín hó hullott. Fehéren indult valahonnan a felhők nyitott zsákjaiból, de míg nagy, puha pely- liekben a földig libegett, megülte a korom. így jár sokszor az ember is — gondolta. Tisztán indul, azután úgy rárakódik a piszok, ahogy az olaj fekete füstje ezekre a jámbor felhőkre. — Szóltál? — lépett mellé a társa, a széles arccsontú, apró ember. — Nem, semmi — mondta, és gyorsan másfelé nézett. Jobbra apró elhagyott házakat látott, letépett telefonhuzalokat, lovakat ég- bemeredő lábakkal, balra vékony erdőcsíkot, nyárfákkal, füzesekkel, és mindenhol embereket, akik már befejezték. Az isten verje meg, kimotyogom, amit gondolok! — káromkodott a foga között és olyan gyámoltalannak érezte magát, amilyennek még soha. Rosszak az idegei, művész úr! Miéit nem vonult be széfjén, engedelmesen, valamelyik összkomfortos fogolytáborba, vagy miért nem ült rá egy bánatos hadiözvegy szoknyájára, valami jól eldugott meleg szénapadláson. ahol a gyámoltalanság sem kerülhetne az életébe. Miért nem, művész úr? Itt a senki földjén férfinak kell lennie, ha tud... — gúnyolta önmagát. Egy töltésoldalban taposták a latyakot. A csizmák féllábszárig süppedtek s úgy csattant utánuk a sár, mint a tarkólövés. — Valaki járkál ott a ház előtt — intett előre a társa, de ő nem látott el addig szemüveg nélkül, azt meg rögtön behordta volna a hó. Közelebb óvakodtak. A roggyant, nádtetős ház előtt, - kidőlt kapu mellett, egy csupazsír bekecses öregasszony kettéhasadt szőlőkaróval hadonászott. Amikor meglátta őket felordított: — Ide ne gyertek, hallja, tok! Ide ne egyen a fene benneteket, kamerádok! A rosseb a zúzátokat-.-! Megálltak, mert amikot félúton voltak, az asszony hirtelen levágta magát a latyakba, a szúette kapufélfa két csonkja közé. Ki- meredt, ide-oda futkosó szemekkel leste minden mozdulatukat. A szürke hó- pihék barnásfekete lé-löty- tyé olvadtak az arcán. — Néni, nénike, keljen fel. Nem bántjuk, na, keljen már fel — biztatgatták. de az nem mozdult. — Ejnye, Mamácska, hát miért csinál ilyet? Na, mondja csak meg szépen, merre vannak a németek, aztán keljen már fel az, :s- ten áldja meg — hajolt le hozzá újra a széles arccsontú. mire az öregasszony havas sarat csapott az arcába és újra toricaszakadtá- ból ordított: — A nagy dunnám! Adjátok vissza a dunnám, piszkok! Ti vittétek el, azt is tik vittétek el! Nem bírta tovább. Felkapta a semmi kis asszonyt és berohant vele a házba. Az a konyhában elcsendesedett, csak pisszegett: — Sss! Csendben maradjatok. mert agyonváglak benneteket. Ha felköltiteK, végetek van! Végetek... Mondani akart valami megnyugtatót, meg akarta simítani az asszony csap- zott haját, de alig nyitotta a száját, az ellökte magától és baltához kapott: — Agyonfárasztottátok, piszkok! Kimerítettétek, ne abajgassátok! Ha felébreszted, beléd vágom! — emelte a baltát és lábujjhegyen ment a szobaajtóhoz. Szürkésbama lepedőn feküdt a lány. A törekes, mázolt földön még látszott a szöges csizmák sáros nyoma. Egy leszakadt, sarokba gurult pléhgombon ott vicsorgott a birodalmi sas. Be akartak menni, de az öregasszony megint felemelte a baltát: — Piszkos svábok! Nem volt elég? Még most se elég?! Azt hiszitek, mindent lehet... A széles arccsontú a konyhaajtó felé húzódott, kimentek. Az asszony rettenetes átkozódással kárált utánuk. A kapuban bukott ki belőle a keserűség: — Üristen! A széles arccsontú csak annyit mondott: — Szerencsétlenek... — Hány napja lehet így...? ' — Napja? . Hete. Majd csak elviszik. A lányt ’s, meg őt is. Talán meggyógyítják... — Furcsa — gondolta —. mindig mások halálával vagyunk elfoglalva. A sajátunkra alig gondolunk. Lehet azért, mert nem merünk? A széles arccsontú hirtelen megálljt intett, majd karon fogta és úgy vezette tovább. nak viszont mindenképpen rajta kell lennie a képen. Fekete-fehéren, ahogy szét- bomlott hajjal rohan és szőlőkaróval fenyegeti az eget, keresi a dunnáját. — Megfestem, egyszei megfestem — motyogta, s elnyomta a csend. Szunyókálna ő is egy kicsit, csak úgy féiszemmel, mert úgysem lehet semmi baj, azok ott nem tudnak róluk... Az öregasszony ordítozá- sára ébredt öklével fenyegette az eget, két lépésnyi, re az aknazártól. Minden ízében remegett, amikor kibújt a bunkerajtón. Fojtottan kiabálta: — Mama, menjen onnan! Menjen haza, felrobban! Mama, meghal, mamácska! Vissza, vissza... megvan a dunnája... — de nem bírta befejezni. Narancsszín láng csapott ki a borzos sár alól... Amikor Visszamászott a bunkerba, még mindig kiabált, hogy ne, Mamácska. ne! Menjen vissza... A széles arccsontú ráugrott, a fejére szorította a kékcsíkos dunnát, mintha meg akarná ölni, de csak fojtottan káromkodott: — Te esztelen... te... Ne ordíts! Ha nem birod a halált látni, miért vállaltad az egészet? A kiserdő mögött, valahol a gát túlsó oldalán kemény hangok pattogtak. — Hallod, hallod! — mondta a foga között a széles arccsontú. — Már szimatolnak! Ha észrevették, sok mindent gyorsan megtanulsz. — Nem bírtam nézni! Érted, nem bírtam... — Sok mindent meg keil még tanulnod. — Most má lesz? — ... Ha nem jönnek sötétedésig. minden jó. Addig nem mozdulhatunk. Ha jönnek meg... De hagyjuk. Alex a bányász megtámadott és megölt egy vele embertelenül bánó náci tisztet, A hadbíróság összeül a polgármester irodájában és halálra ítéli. Lan- ser azt mondta: — Vegye be a jegyzőkönyvbe, hogy a foglyot lelkiísmeretfurdalás bántotta. Az ítélet nem kétséges.. Érti? — kérdezte Alextól. — A bírósággal szemben nincs fellebbezés. A bíróság bűnösnek találja és azonnali agyonlövetésre ítéli. Nem látok okot arra, hogy tovább is kínozzuk. Loft százados úr, van-e, amit elfelejtettem? — Engem felejtett el — mondta Orden. Felállt, hátratolta székét, Alex elé lépett. Alex, szokása szerint, tiszteletteljesen felállt. — Alexander, én vagyok a választott polgármester. — Tudom. uram. — Alex, ezek az emberek megszállók Rajtaütéssel, árulással és erőszakkal foglalták el városunkat. Loft százados beleszólt: — Ezredes úr. ezt nem szabad megengedni. Lanser azt mondta: — Csitt! Jobb meghallgatni. Vagy inkább azt szeretné. ha suttognának? Orden folytatta, mintha nem is szakították volna félbe. — Amikor jöttek, a nép meg volt zavarodva, én is meg voltam zavarodva. — Nem tudtuk, mit kell tenni vagy gondolni. A tied volt az első tiszta cselekedet A te magánharagod volt a közharag kezdete. Tudom, azt beszélik a városban, hogy együttműködöm ezekkel az emberekkel A városnak még megmutathatom, de te... te elmész meghalni. Azt akarom, hogy tudd. Alex lehorgasztotta fejét, aztán felemelte. — Tudom, imám. Lanser azt kérdezte: — A szakasz készen áll? — Igenis, ezredes úr. — Ki vezényli? — Tonder hadnagy, ezredes úr. Tonder felemelte fejét, álla megkeményedett, — visszafojtotta lélegzetét. Orden halkan azt kérdezte: — Félsz, Alex? És Alex azt mondta: — Félek, uram.-— Nem mondhatom neked. hogy ne félj Én is félnék, és ezek az ifjú hadistenek is félnének. Lanser azt mondta: — Szólítsa a szakaszát. Tonder gyorsan felállt, az ajtóhoz lépett. — Itt vannak, ezredes úr Kinyitotta az ajtót, látni lehetett a sisakos katonákat. Orden azt mondta: — Alex, menj és tudd. hogy ezeknek az embereknek nem lesz nyugtuk. egyáltalában nem lesz nyugtuk, amíg el nem mentek, vagy meg nem haltak. Te forrasztod egybe a népet. Szomorú tudás ez, és elég kicsi , ajándék neked, de így van. Egy percnyi nyugtuk se lesz. Alex szorosan behunyta szemét. Orden magáhos ölelte, arcon csókolta. — Isten veled, Alex. Az ör karon fogta Alexet, a fiatal ember szorosan hunyva tartotta szemét, az őrök kivezették az ajtón. A szakasz megfordult, lefelé mentek, ki a házból, bele a hóba, és a hó letompította lépteik zaját. Az aszta] körül a férfiak hallgattak. Orden kinézett az ablakon, és egy kis, kerek foltot látott, melyet egy gyors kéz tisztára dörzsölt a hótól. Megigézve arra bámult, aztán gyorsan elnézett. Azt mondta az ezredesnek: — Remélem, tudják, mit tesznek Loft százados összeszedte papírjait, Lanser pedig azt kérdezte: — A téren, százados úr? — Igen. a téren. Nyilvánosan kell történnie — mondta Loft. És Orden azt mondta: — Remélem, tudják. — Ember — mondta az ezredes — akár tudjuk, akár nem. meg kell tenni. Hallgatás töltötte be a szobát, mindenki 'figyelt. — De nem sokáig. Távolról sortűz zaja hallatszott. Lanser nagyot sóhajtott. Orden homlokához tette kezét, mélyen telészívta tüdejét Aztán kiáltás hallatszott kívül. Az ablak üvege betört, Prackel hadnagy hirtelen egész testével megfordult maga körül, Kezét a vállához emelte és odabámult. Lanser odaugrott, felkiáltott: — Ügy... kezdődik hát! Súlvosan megsebesültél, hadnagy úr? — A vállam — mondta Prackel. Lanser vezényelt. — Loft százados úr. találnak majd nyomokat a hóban. Minden házat kutassanak át feevverek után. Akinél találnak, tartóztassák le. önt. uram — mondta a Doleármestemek — védőőrizetbe vesszük És kérem, értse meg: agyonlő, vetünk ötöt. tízet, százat, egyetlen emberért. — Minden fegyvert lefoglalni a városban! Letartóztatni mindenkit, aki ellenáll. Raita. mielőtt a nyomokat beleoi a hó! A törzskariak feltették sisakiukat. fe’t-uíz+ák pisztolyuk ravaszát elindultak Orden pedig a kitörött ablakhoz lépett. Szomorúan mondta: — A hó hideg. édes szaga. Amikor megszokta a bunker félhomályát, kékcsíkos dunnát látott a nedves, fagyos földön, a sarokban. A másik bólintott. Jó, hogy itt van, és végigdőlt rajta, lehúzta a csizmáit. . — Nyugodtan lehetünk, egy aknazár közepén vagyunk. Nem vetted észre, mi? — nevetett. — Mit gondolsz, miért karoltalak olyan hűségesen, talán szerelemből? Hunyorogva vizsgálgatta a szántást és csak nagysokára vette észre, hogy előtte jó húsz méternyire, félkörben. borzasabb a sár, mint máshol. Á, tehát ott az aknazár. Szép táj, még így is szép! — yézte keze körén át a vidéket, ahogy a festők szokták. Arra gondolt, ha vége lesz, eljön ide, megfesti. Ahogy akkor láttam — ez lesz a vászon címe. Nem valami fennkölt, de nincs is semmi oka, hogy azzá tegye. Az öregasszonvTe jobbra figyelsz, én meg balra. Most ne arra gondolj... — Hát mire? Én okoztam. — Te csak rosszul csináltál valamit. Nem te okoztad. Belemeredt a piszokszín hóesésbe, amikor a széles arccsontú meglökte és balra mutatott: — A néni! Az öregasszony megmozdult, egy jajt is hallatott. A széles arccsontú már a háromujjas kesztyűjét húzogatta, majd kibiztosította a géppisztolyát, és nagyon lemondóan, halkan szólt: — Be kell vinnünk valahová! Hátha... Kúszni kezdtek a latyakos hóban. A néni lábával volt baj. öt házzal odébb találtak egy megbújt családot. Fehér lepedőt szorítottak az asszony lábára, és útnakindultak. Arra, a híd felé mentek el... * A 44-es műút 1-es és 2-es kilométerköve között, a gát jobboldalán, a vízjárta ártéren találtam két — akkor elföldeletlen — csontvázat. Az egyiknek széles arc- csontja volt... Köcse bácsi, a kertész, aki már meghalt, úgy tudta, hogfa a fiatalabbik partizánnak a németek verték ki r-z arany fogait. Láttam, hogy az egyik koponyán zúzódáf van... Kik voltak, mit akartak, kik nyugszanak a kanális jeltelen sírjában? Senki sem tud biztosat, mindenki másképpert mondja, kit mennyire hevít az emlékezés tüze... Tiszai Lajos John Steinbeck: LOBI John Steinbeck Lement a hold című kisregényének színpadi feldolgozását április 2-án mutatta be nagy sikerrel a Szigligeti Színház. Ebből az alkalomból közöljük a regény egy részletét.
