Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
/ „Menekülés” a tűztől — (Quick karikatúrája) Április elsejei híreinkből kimaradt — A szolnoki Shakespeare Művelődési Ház vezetősége közli, hogy csak a ruhatárban elhelyezett tárgyakért nem vállalnak felelősséget. — A Tanárképző Főiskola Integrál tánczenekarát meghívták a newporti (USA) jazz-fesztiválra. — A porráégett csalicsár- daj pelenkarrvár udvarán a késve érkezett tűzoltók le! késén hozzáfogtak a frissen telepített datolyapálmák oltásához. — Megölte apját-anyját, hogv részt vehessen az árvaházi vacsorán Zordon Gordon, Szolnok megye réme. — Két napja nem vacsoráztam — vallotta be megátalkodottan. — Csak színes televíziók javítását vállalja a jövőben a szolnoki GELKA-ki rendeltség. hogy a megrendelők igényeinek határidőre eleget tudjon tenni. — Cocktail-party-t rendezett a Nemzeti Étterem személyzete a százmilliomodik féldeci elfogyasztójának tiszteletére. Az újonnan fel- I állított kijózanító szobá-ól még nem érkezett jelentési — Teljesítette Wallkyd- festék exporttervét a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat. Tájékoztatás szerint az értelmi szerzők még megérdemelt büntetésük megkezdése előtt átvehetik a prémiumot. — A Bíró-kocsmában egy BEIJsPED-kocsisban meggyulladt a pálinka. Az orvosszakértők véleménye szerint az áldozat annak köszönheti életét, hogy folyóvízzel megmosott szeszt fogyasztott. — S—W — Szent—szív—gi/ontor (MESE) A kórház folyosóján ülök, nem messze tőlem egy másik páciens-' Nem zavarjuk egymástSzemben ajtó nyílik. Fehér köpenyben az orvosok nemzetközi sapkájában erős férfi lép elő— Mit óhajtanak? - fordult hozzánk— Cgy érzem, hogy a szívem és a gyomrom fájdalmainak kapcsolata van- Mert ha fáj a gyomrom, akkor gyorsabban ver a szívem, s ha lassahan ver a szivem, jobban fáj a gyomrom. — Érdekes! — Valószínű, nemcsak a gyomrom és a szívem között van kapcsolat, hanem a szememmel együtt láncolatot képez. Ma reggel például fájt a szívem, égett a gyomrom és enyhén könnyeztem- Ha pedig könnyezek, akkor nem fáj a szivem, csak a gyomrom remeg- De annyira, hogy kezem is átveszi a rezonanciát és a nevemet sem tudom leírni— Ez valóban bonyolult — állapította meg a fehérköpenyes- — Tehát, ha a gyomra fáj, akkor fáj a szíve... — Nem! Akkor gyorsabban ver! — Igen! És, ha lassabban ver a szíve, akkor nem fáj a gyo.. — Nem! Akkor jobban fáj a gyomrom. — Igen! Namost, ha fáj a szive, akkor könnyezik, s ha jobban fáj, akkor valósággal sír, igaz?! Végre kibogozták a szem, szív és a gyomor összegubancolt láncát- S ekkor kinyílt az ajtó, ahonnan az imént a fehérköpenyes jött- A műtőst hívták: — Borsánál, mennem kell! — mondta a fehérköpe- nyes és felállt— Nem ön az orvos? — kérdezte a faképnél hagyott. — Műtős vagyok kérem — felelte a fehérköpenyes. És kellő önérzettel hozzátette: — De én is szeretem a mesét! V. GyÖNREKLÁM OSm VIDÁMSÁG!! ä kéttietfhlíént megjetehő JÁSZKlWft.U*« — Nekünk is lehetne — (de nem kell!) Humor — Semmelfleck asszony, miv-i jepte meg az apósa a névnapjára? — Három meg bort küldött. — És a férje? — ö megitta. * Egy utazó csenget Finkenkrug ajtaján. — Finkenkrug úr, beszélhetnék a feleségével? — Nagyon szívesen, csak sikerüljön szóhoz jutnia. Isisé! lehet gépkocsit igényelni — Enni vagy megvenni? Ez itt a kérdés! Kacérkodik a kirakat A tavasz csalhatatlan jele! ''V hatása a talponállóban i A REPREZENTÁCIÓ HALDOKLÁSA mikor az előadó azt ecse- telgette, hogy egyes gazdag nyugati államokban korántsem fejedelmiek a kapitalisták sajtófogadásai, egyebei, a házigazdák összenéztek. — Amikor aztán rátért a töményitalok mértéktelen fogyasztására, a főházigazda maga mellé intette az ünnepség főrendezőjét: — Csak kupicával a konyakot ebéd előtt — suttogta kedvesen fülébe, takarékossági kampány van! A főrendező leszedette az öblös kristálypoharakat, s helyükbe 3 centes stüszniket rakatottMire a tanácsterembe visz- szaért, már javában az étkezés rossz szokásait pellengé- rezték, a pocsékolást, s az elhájasodás veszélyét bizonygatták- A házigazda ismét súgott valamit a főrendező fülébe, mire az ismét elballagott a konyhára, s bejelentette, hogy az aszpikos, ka- viáros előételeket nem kérik. Mikor a főrendező harmadszor is visszajött, s decis borospohárkákat rendelt, valamint sok szódavizet, a konyhán már javában sült a hús, pirult a róselbni— A rosseb egye meg — vakarta a fejét a főszakács — Jegalább időben gyertek ebédelni ! Jöttek, hamarosan- Az előadó fáradt volt, homlokán iz- zadtságcseppek gyöngyöztek, s nem ügyelt pocakjára: szuszogva préselte be magát az asztal mellé. A húsleves aranysárgáján már túl voltak, s a főszakács — mintha egész életében erre a pillanatra várt volna — megjelent a második tállal, amelyről akkora bécsiszeletek csüngtek alá — ha egy is leesik, a főszakács lábának vége! A házigazda elfehéredett, a főrendező az asztal alá akart bújni — lévén testes, nem sikerült — a vendég azonban roppant egykedvűen fogadta a mammutadagokat- A borhoz sok szódát kért, a feketét magas vérnyomására való tekintettel eltolta. K icsit zavart, de már emelkedő volt a hangulat- A házigazda fellelkesült a jó étvágy láttán, s már nem is akarta összeszidni a főszakácsot- — A főrendező ivott a vendég helyett is, s két túrósrétest még a zsebébe is bedobott — szereti a gyerek — szokta mondani, ha rajtakapták- Most senki nem figyelt rá... Mert a vendég savanyú arccal elővette pénztárcáját, s kékhasú bankókat illesztett egymásra. Nem szólt semmit, csak a búcsúzásnál jegyezte meg: — Jól élnek itt, a magyar vidéken. Egyszer nekem is lehet! S. -IMűszaki hibák ellen — Mondtam, hogy nem kell Pestre vinni javítani! — A nyereségrészesedés hatására er, is megindul! Diogenesz kartárs hordóia Diogenesz új lakást kapott. — No, most már berendezkedhetsz! — mondtak filozófus barátai. — Igazán elégedett lehetsz, ez t?em tréfadolog. Háromszoba összkomfort! Diogenesz beköltözött. Hozzálátott a lakás berendezéséhez, bútorokat, szőnyegeket vásárolt. Sőt dolgozószobájába még nappali fényű lámpát is beállíttatott... Telt-múlt az idő. Filozófus barátai összejövetelekre jártak, vitatkoztak, filozofáltak, csak Diogenesz nem vitatkozott senkivel és semmiről_— nem maradt rá ideje. Diogonesznek egyre gyakrabban eszébe jutott a hordója. Igaz, szűk volt és üres, de mégis milyen jól ment a munka! És Diogenesz eqyre gyakrabban látogatott el a szomszédos vendéglőbe. Diogeneszt vonzották a hordók... gondoltak. _ 9 — A föld tetejére vetik a magot, nem kell koplalnunk! Társadalmi ooeokir!&s — Miki! Bezárták a lyukat! Kintrekedtünk! — Nem baj. majd (árunk másikat!
