Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1945. április 4. ■StiUt... HÚSZ ESZTENDŐ Egy villanásnyi élei... Végétért a Néplap felsza­badulási pályázata. Hetven írást hozott a posta, het­ven pályázatot. Áradtak feléink az emberi sorsok, mélyből szakadt nagyszerű vallomások. Gyári munkás­ból lett tsz-elnök, hatgyer­mekes családanya, mező- gazdasági tudományos ku­tató, tanár, diák, pártmun­kás. tsz-nyugdíjas életébe tekinthetett be az, aki vé­gigolvasta ezeket a sok sze­retettel, nagy gonddal meg­írt lapokat. A nagy ünnepek jelentő­ségét nem csak a hivatalos szónoklatok, fellobogózótt házak, hangszórókon harso­gott jelszavak adják meg. Ezek már ünnepi tradiciók. De belül, a tudatban, az degek pályái, az agy me- 'ői között másra rezoná- unk. Arra a verítékre, ami elöntötte Polónyi- -zűcs Andrást, amikor át- »phette tanácsnokként az ddig gyűlölt és félt vá- osháza küszöbét. A CF >3—83-as kiskocsi zúgásá­ra, durúzsolására, amelv elidézte tulajdonosnőjében >?, egykori kislányt az ura­dalmi igásszekéren, régvolt magát. A történelemre Ili­kéről, aki ma boldog fele­ség, munkás ember. Má­soknak talán statisztikai szám, de a tanyai tanító­nak, a pályamunkás fiá­nak, akinek április negye­diké tette lehetővé azt, rogy középiskolai tanár legyen. — életének legfőbb élménye ez. A parasztból lett mun­kás, aki alig hiszi el, hogy lársaival átvette a gyárat az árvagyerek, akit az em­berséges bánásmód ébresz­tett rá. hogy megváltozott a világ, az ötvenötéves szi- íár paraszt, aki sírt, mint ngy gyerek, amikor a par­lamentben átvette kitünte­tését- emberi sorsok. Re­gényírók tollára. festő »esetiére mélíó jelenetek, jellemek, Élményt monda­nak el és megdöbbentő módon érzékeltetik azt a mélvséget is, amelyből ide- nőttünk ..a pendülő kemény szabadság tágas és szeles ‘etöire”. A régi szegénysors és az riső szovjet katona. Ezek­ben a ..nem szabályszerű" rodalmí alkotásokban, de mégis oly nagyszerű írások­ban ez a két momentum is'zefonódott. Délceg tisz­tek fényes paripákon rö­högve hajtottak egy össze­vert, megkínzott embert. Az az ember az én apám volt, az utánuk bukdácsoló állapotos asszony az anyám."' így kezdi pályázatát egy asszony, s később így foly­tatja: „Április harmadikóm izgatott emberek adták hí­rül: felszabadult Magyaror­szág. Zászlónk nem volt a községben. Anyám levette a sublódról a takarót, ke-' riilt festék, és nemsokára lengette a szél községünk első vörös zászlóját.” Hadd idézzünk itt né­hány sort M. Józsefné írá­sából az , eredeti etimoló­giával: Tanyán laktunk: 4—5 k. gyalog sárban ba- lagtunk az iskolában. Ez már a. múlté, itt az öröm a sok szép iskola és beléphe­tek rajta oj boldogan né­zem a gyerekeim mij jen szépen tanulnak oj boldo­gok vagyunk és nyugotak az a legnagyobb örömem.” Ez is történelem. így. ilyen helyesírással ez az öt sor. „Nem ingyen kaptam azt az örömet, boldogságot, hogy az egykori cseléd nya pedagógus lehessen, eb­ből következik, hogy én sem adnám ingyen, talán az utolsó csepp véremig ra­gaszkodnék hozzá.” Ezt egy fiatal tanítónő írja így. Van-e történelemkönyv, amelyik nemcsak objekti­ven megírni, hanem érzé­keltetni : is tudja azt á szé­dületes utat, ami a négy­család egykonvhás cseléd- házából a katedráig ível? Csak ezeknek a Marikák­nak a szívében van megír­va így a magyar nép törté­nelmének elmúlt húsz esz­tendeje. Utunk nem ' volt mentes a buktatóktól. A pályamű^ vek szeizmográfja erre is kilengett. „Az 1956-os ellen­forradalom engem is mrg- bolyqatottj^ kivetett az ott­honomból. Vandorbaiot bet- tem a kezembe. Nem kel­lett két hét- sem, hogy át­lássam, hova jutottam. Nem is szeretek rágondolni, amint eszelősen rohantam a tenger felé, hogy végetves- sek az életemnek. Akkor és ott fogadtam meg, hogy nem adom meg magam, vissza­hozom a családomat az igazi hazába...” — írja egy szolnoki pályázó. A. történelem szólal meg a lapokon megelevenednek azok az kisúji parasztok, munkások, kommunista em­berek, akik 1946-ban meg- védték a földet. „A vissza- perlök ügyvédje a bíróság épületének legkisebb helyi­ségébe bújt el" — írja Nagy Ferenc. És ez is históriás énekbe kívánkozik: „Nekem nem lehetett tanulni. Pedig én első tanuló voltam. A ta­nítóm el akart vinni az egri képzőbe. Proli voltam, nem tudtam elmenni. Nem vettek volna fel. De arra, hogy idehaza egyik osztály­társamat tanítsam egy-egy szelet vajas-lekváros kenyé­rért, arra jó voltam. Most öt gyermekes édesanya va­gyok: A nagy fiam már le­érettségizett, jelenleg fö- állattenyésztő. A másik szakmunkás lett, a harma­dik gimnazista. Kettő még kisiskolás. Teljesen kárpó­tolva leszek a sorstól, ha látom gyermekeim boldogu­lását.” Ezt a pályázatot Nagyi vámból kaptuk. Folytathatnánk a sort az akkori egyévessel, aki any­jától hallott emléket idéz. és a hatvanévessel, aki an­nak örül, hogy ingyenes a gyógyítás, így ő is meg­gyógyulhatott. Mind tevé­keny részesei a sors ala­kulásának. Nem a történet-- írók, hanem a történelem- formálók szólaltak meg. Ml a szép és érdekes pálya- műveket díjazhatjuk. De milyen jutalmat érdemel­nek egész nehéz és küzdel­mes életükért azok, akik megszólaltak a pályázaton, akik formálták e náp sor­sát a maguk életével? Mit adhatunk az öregeknek a cselédévekért, a fiatalabb- jainak a negyvenötös küz­delmekért, a híg borsóle­vesen folytatott rohammun­káért; a töretlen optimiz­musért? Ehhez a világ minden aranya sem lenne elég. De hiszen ezek az emberek nem is kívánnak, ilygsQ\itv Csak megbecsűlésl, nyugodt életet, ernberbez méltó gon­dokat. Ez pedig van Bfet tudjuk nekik és egész né­pünknek adni — mint a& elmúlt húsz esztendő min­denkinek méltó ajándékát. * A szerkesztőbizottság a pályázatok elbírálását meg­kezdte. A főnyeremény nyertesénk és a jutalmazot- taknak a nevét április 11-i, vasárnapi számunkban kö­zöljük. ...ősz volt. A naptár 1944. október 24-ét muta­tott. A járművek ködszű­rői sárgára festették a tejszínű levegőt. A szürke­ség ránehezedett az em­berekre. Fehérvári József, a szol­noki fűtöház mozdonyve­zetője nyomott hangulat­ban indult haza szolgálat­ból. Haza? Hol volt már ekkor az ő otthona? Június 2-a óta bombatölcsér tá­tongott a helyén. Még sze­rencse, hogy a család előbb elköltözött Törökszentmik- lósra. Érezte, hogy baj lesz, ha Szolnokon maradnak. — Igaza volt, oda lett min­den, amit nehéz munkával összegyűjtött, — de meg­maradt az élet, a család! És ez a legfontosabb! Vad dübörgés rázta fel álmodozásából. Végignézett a Mária utcán, melynek végén egymás-után gördül­tek el a harckocsik, az autók. — Mi lenne, ha én Is el­mennék Törökszentmiklós- ra? A családhoz. Észre sem vette, máris a hídnál járt. — Állj! Hova mész? — ordított rá egy katona. — Szajolba — mondta előbb csak önmagának. — Szajolba — ismételte meg hangosabban, mert eszébe jutott, hogy társai is több­ször átjártak gyalogosan Szajolba, mivel a vasúti híd a Tisza hullámsírjai- ban hevert már jó ideje. — A ruha — mert úgy indult útnak, ahogyan a szolgálatot letette —, meg­tette a hatást. Átengedték. Meddig tartott az út Tö- rökszentmiklósig? — Nem nézte az időt. Bombatöl­csérből ki. lövészárokba be. így haladt. Olykor megállt, hallgatózott. Fölötte repü­lőgépek űzték, ; kergették ca.vmást. Élőt*r.t s mögött*.. lövések zavart.»« » csendet. Kísérteties volt az egész. Törökszentmiklóson az­zal fogadták, hogy egyszer már két napig voltak oro­szok a városban. Csak ak­kor döbbent rá: a fronton keresztül jutott el család­jához. Alig pihent néhány órát, amikor idegenek ko­pogtattak a törökszentmik­lósi los lakásba. — Zdaravo. Joszif Fehér­vári? — szolt az egyenru­hás. A nyelv ismeretlen volt. A tolmács forditott: Fe­hérvári József vagy? — Igen. — Masinyiszt pa ravoza? (Mozdonyvezető.) — Igen. — Szlédujet szmatréty paravoz. Igyi. (Meg kellene nézni egy mozdonyt. — Gyere.) A vasútállomáson elha­gyott mozdonyt talált. Fe­hérvári körülnézte, megsi­mogatta a fekete gépet. Is­merős volt. Sokat járt már 325 066-os géppel. Egymás között csak úgy hívták „kappan”. Fellépett a ve­zető helyére. Átvizsgálta a tűzteret. Minden rendben, csak fűtő és szén hiányzik, — ■ mondta a szovjet tiszt­nek. — Nyicsevo. Fél óra sem telt el, s Kispál László nyugdíjas fűtő jelentkezett. Aztán még sokan. Kötelek kerül­tek elő és a mozdonyt így vontatták a malom udva­rára, ahol szenet raktak a vagonba. Egy-két óra múl­va pedig a „kappan” ön­erőből begördült a vasútál­lomásra. A szovjet hadnagy meg­veregette a mozdonyveze­tő vállát, s aztán tolmá­cson keresztül parancsolta, hogy a lőszerrel megpakolt nyolc vagont vigye Mező­túrra. — Mezőtúrra? Srajolon keresztül, ahol még néme­tek vannak? A parancsnak azonban engedelmeskedni kellett. — No, Laci bátyám, most olyanban lesz ré­szünk, amiben még nem volt — szólt útközben;; a ’flfcűtőhöz. A«; >*' — Neked fiam nem, de nekem már. igen. Bizony, 1919-ben belekóstoltam a veszélybe. Éppen támadás­ra készültünk amikor... Nem folytathatta, mert a szajoli állomásra befutva vijjogva koppantak a löve­dékek a mozdony mellvéd­jén. — Gőz kell Laci bátyám Siessünk, ha nem akarunk a másvilágra költözni. A kisérő szovjet katonák is leugráltak a vagonok­ból. Viszonozták a tüzet. A mozdony közben haladt előre. Még ötven méter a váltóig. Már csak harminc. Végre az utolsó kocsi is átjutott. A mozdony a nyolc lőszerrel megrakott vagonnal két tűz között. Fékezésre nem volt idő. A mozdony kerekei hirtelen váltottak át ellenkező for­gásba és a rövid szerel­vény elindult Mezőtúr felé. Mezőtúron aztán egy új mozdonyra került Fehér­vári József, egy vicinálisra. Szarvas, Csabacsűd, Oros­háza az útirány. Ki tudja hányszor tette meg mozdo­nyával az utat. Hozta, vit­te az utánpótlást. Megállás nélkül dolgo­zott, segített, hogy minél előbb felszabaduljon szülő­városa, Szolnok. Szentes Csongrád és Kiskunfélegy­háza volt a következő ál­lomáshely. Amikor azt a parancsot kapta, hogy irány Szolnok, mintha nem is három hete dolgozott volna éjjel-nap­pal, úgy készült az útra. Útközben kikönyökölt a mozdonyból, s versenytfu- tott a madarakkal, ö akart első lenni a felszabadult Szolnokon. Üszkös romok fogadták az érkezőt, de ő mégis boldog örömmel, hangos sípszóval köszön­tötte a szülővárosát... * Fehérvári Józsefet az elr múlt húsz évben bárhová állították. megelégedésre végezte munkáját. Előbb Szolnokon a vasutas szak- szervezet vezetője lett. — Aztán a kommunista párt városi, titkára. A felszaba­dulás után öt évvel már. Budapesten dolgozott a KPM-ben. Ma is ott dolgo­zik a vasúti főosztályon mint osztályvezető A régi fekete hajat befestette az idő. Fehérvári József lel­kesedése azonban még ma is fiatal kori. S amikor a kis történet végére ér. hozzáteszi: — Ez csak egy villanás az életemben. Igen, de e villanás még ma is fáklyaként világít. Majnár József (Folytatás a 9. oldalról.) a számolást. Napokig keres­tem az adatokat. íme. az 'redmény. Hivatalos, 1933- as statisztika szerint az ipa- i átlagkereset 97 penge volt. Ma az iparban a munká­lok átlagkeresete Magyar- országon 1680 forint.-k forint és ~ pengő közti aivstmos átszámítási kulcs szerint egy 1938-as penge ■ ásárlási értékének ma 11 20 forint meg. Ez is átlag. T^. iriészeteseri vannak érufai- lák. ahol n így óbb ez a2 trárv. és vannak ahol ke­vesebb. Ezek szerint, ha p r7 pengőt megszorozzuk !l.20-al. megkapjuk azt mennyinek kellene lenni ma az átlagos havi ipari Vtiinká-Ve’'esetn°k. Az ered­mény 1086.40 forint lesz Ezzel szemben áll az 1680 ’orintos át'agkereset. Most már elővehetjük a ■6*filléres cigarettát és o ‘öbbi ..olcsó” árut. Ha egy munkás 1938-ban összes ha­vi fizetéséből cigarettát vett volna, akkor 2 filléres ciga­rettával számolva 4850 da­rabot kap. Ha ma az össz- keresetéből 12 filléres ci­garettát vásárol, akkor 14 ezer darabot vehet. Ha akkor mind a 97 pen­gőt kenyérre költötte volna, 38 filléres kilogrammon­kénti áron számolva, 255 kilogrammot vásárolhatott. Ma 3 forintjával számolva 560 kilogrammot kap. 1938- ban az 5 filléres péksüte­ményből 1940 darabot, ma a 40 filléres péksütemény­ből 4200 darabot vehet. Ha­sonló arányok jönnek ki a vajnál, cukornál, csemege- szaláminál, marha- és ser­téshúsnál, zsírnál, tejnél stb. Ezek a száraz számok is arról tanúskodnak. hogy végleg a múlté az olyan szólásmondás, „ha a pa­raszt csirkét eszik, akkor vagy a paraszt beteg, vagy t csirke”. Ezt a változást így fogalmazta meg egy tó­szegi termelőszövetkezeti brigádvezető: — Kéremszéoen. régen a mi butaságunkat igyekeztek b°mi>*Ptni azzal, hogy előbb hívunk orvost az állathoz mint a saját gyermekünk­höz. Olyan faragatlannak ahogv az u ’ak mondták, hugris parasztnak néztek bennünket, akikből még a •»vermeki szeretet is hiány­zik. Pedig ez az okoskodás nagyon szomorú valóságon alapult. Nem volt nekürk pénzünk orvosra. Kérdezzük esek meg gyermekeinket, mi az az in- ség'-onyha. a cibere leves. ! kukorica prosza — tud­nak-e felelni rá? Ki mond­ja ma Magyarországon éhes gyermekének este. hogy aludni ment a kenyér, aludj te is. kisfiam, és hányán árnak ma mezítláb már­ciusban meg novemberben? Van-e Magyarországon olyan cipő. amelyben fel­váltva ketten is járnak is­kolába? És meg lehet-e kü­lönböztetni a fizikai mun­kát végzőt az értelmiségi­től, ha szórakozó helyen ta­lálkozunk velük? Talált-e valaki cikket az újságokban arról 1938-ban vagy azt megelőzően, hogy társadalmi problémává váb a „vándormadarak”, a mun­kahelyet gyakran változta­tók kérdése? Ezzel szem­léén nem volt ritka, hogy fiatal, erős, munkabíró em bér koldult. Vannak ma Is gondok or­szágosan és családonként egyaránt. De már az olyan országos gond, hogy mikor teremtődik meg a lehető­ség a két gyermekes csalá­dok családi pótlékának fel­emelésére, mikor válik le­hetővé néhány elmaradott foglalkozási ágban a fize­tésemelés. És más, az orszá­got vezetőknek az a „gondja”, hogy hol. milyen új adót vezessenek be. mit szükséges tenni ennek — vagv annak az üzemnek s bezárása miatt fellépő ele- .edetlenség megszüntetése érdekében, hogvan torié K le az aratósztrájkot... (Vall­juk meg. nem is csináltak olyan nagy gondot maguk­nak ezekből.) Más ' az olyan családi gond, hogy dolgozom-e hol­nap, gyógyítható, de pénz híján kezelhetetlen betes- séPemből kilábplok-e? ®*s más. az hogy havi 2—300 forint részletet fi zetek a vásárolt televízióért és emiatt más cikkek vásáriá. sára kevesebb jut. Gyakran hallani, hogy a húsz év mág körülmények közt is ide vezetett volna. Amit elértünk, a technikai forradalom következménye. Akik ezt vallják, elfelej­tik, hogy technikai forra­dalom volt korábban is, csak ez elkerülte hazánkat. Mert kinek kellett a mo­dern gép, ha az emberi munkaerő olcsóbb volt. Miért jártak 50—80 fillé­rért kapálni, napkeltétől napnyugtáig, amikor a vi­lág más országaiban már gépesítették a mezőgazda­ságot? Mert így jobban tóit ki a földesúr. mintha trak­tort vesz. És 1945 óta a technikai forradalomnak miért csak a szele érintette Spanyolországot, Portugá­liát és má9 kapitalista Jó­szágokat. azokat, akikkel alig két évtized előtt mi is egyszinten álltunk. Miért nem tud semmit sem kez­deni az esetleg külföldről ajándékba kapott televízió­val a görög család? Mert ott nincs tévé-adás. Miért szenved a török lakosság több mint 30 százaléka tu berkulózisban, ma 1965- ben? Nem vonult volna be e tévé Magyarországon sem a falvakba és nem volna ma sem havonta^ többszáz új motorkerékpár, és gépko­csitulajdonos egyedül Szol­nok megyében, ha nem szó cialísta rendszer volna. Tulaidonkéopen ed­dig csak fél, vagy negyed igazságot mondtunk, mert eddig csak azt a fizetést vettük számításba, ami a borítékban van. Bár újból hozzá kell tenni, hogy a családok többségében ma több borítékot visznek ha­za, nem egyet. A fizetésen kívül számos olyan jutta­tás van, amely szebbé, bol­dogabbá teszi életünket Annyira e rendszerhez, lé tünkhöz tartoznak, hogy ma már szinte természetesnek vesszük őket. Még áttekin­teni is elég időbe telik. Sta­tisztika szerint a boríték­ban levő munkabér minden 100 forintjára körülbelül 80 forint értékű a közvetett juttatás. A gyakran emlegetett szülési szabadság, bölcsődei gondoskodás, ingyenes or­vosi ellátás mellett az üze­mi étkezésben 800 000 dol­gozó vesz részt és egy fő részére havonta 150 forint­tal járul hozzá államunk. A munkaruhajuttatás évi 1,1 milliárd forintba kerül. Az oktatás költségeit jó­formán teljesen az állam viseli. Ez évi 3,5 milliárd forint. Egy általános isko­lai tanulóra számítva havi 140 forintot, kö^épiskolti fa. nulóra 290 forintot, egyete­mi hallgatóra 390 forintot fizet az állam. Ki tudná leírni annak a 600 000 idős embernek az érzéseit, akik havi átlagban 650 forint nyugdíjat kapnak. Nem arró] van szó, hogy ma nincsenek családok, ahol szűkén, nagyon szűkén élnek, mélyen a társadalmi átlag alatt. Nem kevés csa­lád lakáskörülményei is még nagyon rosszak. De ez nem azért van. mert szocia­lizmust építünk, hanem azért, mert kapitalizmus volt, s mert évszázadok nyomorúságának felhalmo­zódását nem lehet húsz é' alatt teljesen eltüntetni. Vannak méa közöm bősek, csalók, spekulánsé más nyakán élősködők? Vannak, akik mélyen a tár sadalmi-erkölcsi szint alari élnek köztünk? Vannak' Van aki kilop valamennyi! a kávéból a presszóban Van aki örül. ha két deká­val többet számol a közért­ben. aki nem törődik a rá. bízott népvagyonnal és van akinek a fejében a közös gazdaság annyit jelent, hog\ az mindenki számára hoz­záférhető „közösen lop­ható”. Van olyan ember is, alri csak ezeket a jelenségek! látja és úgy próbál had kozni ellenük, hogy a sz' cilizmust és nem ezeket rendszertől idegen csele! deteket szidja. Nincs tg zuk az ilyeneknek. Inka! azoknak, akik lelkesüiv eddigi eredményeinkur azon vannak, hogy miné, gyorsabban haladjunk elő­re, hogy a következő 20. év­fordulón még kevesebb gon­dunk legyen és ne a tévé­részlet okozta átmeneti ne­hézségek „keserítsenek” el. hanem az ilyen vagy olyan tfnusú gépkocsi meghibáso­dása. Földi József I ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents