Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
1965. április 4. SZÓI MOK MEGYEI NÉPLAP 3 Amikor véget ért a háború „Várj rám, s én megjövök...'1 (Szimonov) Húsz éve már. Húsz éve, hogy a történelem szerint '•'éget ért a háború, hogy megszabadultunk egy keserű, őrjöngő lidércnyomástól. Az akkor született gyerekek már felnőtté értek azóta. Idegükben csak szüleik rettegése él, és ha megremegnek a tavaszi égen dörrenő 'hangrobbanástól. nem a bombákra gondolnak, csupán a kellemetlen hang riasztja őket. Néha bosszúsan legyinte- tek a felszólításra: emlékezzünk! Talán nem is egészen értik. Emlékezzünk? — Mire? Csak azt tudják bizonyossággal, hogy volt egyszer egy háború, kegyetlen, szégyenletes, és befejeződött 1945. május 9-én. A dátum pontos. A tör- ténelemkönvvek nem tévednek. — Vagy mégis? Régi, megfakult újságok feküdnek előttem. 1945-ös évfolyam. Érdekes híranyag. Az újjáépítés lázas munkája, a bűnösök megbüntetése. régi jelszavak és a betűk tengerében néha felbukkan egy-egy vastagbetűs szó: Keresem... 1945. április. „Keresem Sz. L.-t, akit 1944 őszén vittéK el leventékkel, kérem, aki tud róla értesítsen...’* 1945. július „Keresem T. I. tizedest, aki utoljára az M/ ....... tábori számon volt A ki valamit tud róla. értesítse feleségét T. I.- nét...” „Kérem a Linz környékéről hazatért deportáltakat, hogy ha valaki tud dr. F. A, ügyvédről, értesítsen...” 1945 szeptember. „Keresem B. M.-et, aki 1922-ben született, kérem aki tud róla értesítse édesanyját, özv. B. M.-nét...” Barátok, apák. feleségek, édesanyák. Reménytvesz- tett emberek, akiket a kegyetlen „eltűnt” szóban rejlő csöppnyi lehetőség éltet, s hogy véget ért a háború a hazatérők között remélik ott vannak azok is, akiknek visszatérését várják. És várnak. Eljárnak a szomszéd utcákba, ahova úgy hallották, visszatért valaki, kérdezgetik őket, ás reménykednek Aztán az újságból elmaradtak a hirdetések. Vajon, akiket kerestek, visz- szajöttek-e? A hirdetések között rátalálok egy címre, egy kör zeli falu neve. Érdeklődöm. Telefonon nincs mód magyarázkodni, a tanács tisztviselőjével beszélek. csak a nevet kérdezem. Hogyne ismernék, mondják, ott él a faluban, a gépállomáson dolgozik. Amikor megérkezem, már ki is írták a címet, egy fiatalember kalauzol el a házhoz. — Csak a felesége van ilyenkor itthon — mondja. Nem baj, gondolom, és már tervezgetem a riportot: egy asszony, aki hitt a férje visszatértében, aki hazavárta. A köszönésemre egy fiatalasszony lép ki az ajtón Már tudom, hogy rossz helyen járok. Nem ismeri, akit keresek, csak névrokona. Nepn is nagyon érti talán. hö«t mit akar a hirtelen jött vendég. Húsz. huszonegy éves lehet. Kötényébe törli a kezét, most szaladt a tűzhely mellől. — Ebédre itthon lesz az ura is. ajánlja, várjam meg. Az udvaron egy kétéves kisgyerek játszik. A fia. A fiatalasszonynak hirtelen eszébe jut valami Segíteni akar. Ügy hallotta, hogy a szomszéd faluban él egy ilyen nevű ember, hasonló korú, mint akit keresek. Megköszönöm, aztán indulok tovább. Bizonytalan nyomon, de azért mégis bemegyek a szomszéd falu tanácsára. Az elnököt keresem. Elfoglalt ember, egy kis lelkiis- meretfurdalást /is érzek, amikor előadom kérésemet. Elkomolyodik, ahogy megérti, mit akarok. — Ismertem jól, akit keres. Iskolatársak voltunk — Érdekes találkozás, talán mégis szerencsém lesz, — gondolom. — Sajnos, nem is tért vissza, odamaradt. — Mindketten elhallgatunk. — A bizonytalanság sokkal szomorúbb. Ha nem tudót* volna senki róla, mondhatnám én nem találtam rá, talán messze került innen, de így... Az irodába négy-öt asz- szony jön be. ötven, ötvenöt évesek. Sáros az utca. küldöttségbe jöttek, — kérni, hogy az ő oldalukon épüljön fel a járda, társadalmi munkában is megcsinálnák. Nehéz proMé mának látszik, de a tanácselnök tréfával felvidítja őket Beszélnek, nevetgélnek. Feleségek, édesanyák, talán egyszer régen, húsz évvel ezelőtt ők is remegve várták vissza szeretteiket. Szólni akarok, de aztán mégis meggondolom magamat. Az előbbi eset arra figyelmeztet, hogy néha veszélyes dolog az emlékezés, régi, fájó sebeket téphet fel. Amikor az asszonyok el mennek, az elnök még tar tóztat. — Szeretnék magának segíteni — mondja — Olyan valakit kellene ta lálnunk ugye, akiről má azt hitték, hogy ottmarad amikor hazajött? — A má sik szobából is bejönne! tanakodnak, hogy a falu ból ki lenne az. Seaíten szeretnének, és nagyon rés tellik, hogy nem jut a? eszükbe senki. — Pedig biztosan var olyan, csak már régen voi — szabadkoznak Régen? LEHEL NYOMÁBAN A jelvény es asszonyok vezetője A vékony, szinte kislá- nyos termetű asszony ki sem látszik társai gyűrűjéből, úgy közrefogják. Az a szokásuk, hogy munka végeztével néhány perc alatt megbeszélik a másnapi feladatukat. Aztán sietnek haza, mert legtöbbjüket várja a második műszak. A brigádvezető igen gyakran későig marad. A tsz irodán számot ad munkájukról vagy egyéb intézni valója akad. Mert ki más törődne elsősorban az asszonyok ügyes-bajos dolgaival, ha nem ő, aki évek óta együtt dolgozik velük, osztozik örömükben, bánatukban. Neki sorolják el gondjukat, mert tudják, hogy velük érez, megérti őket. Hogyne értené, hiszen ő is asszony, két gyermek édesanyja és sok mindenben hasonló a sorsuk. Ilyen a terme széfé Hogyan bírja ez a törékeny asszony mindazt, amit vállalt? A munkát, felelősséget, mások gondjainak csökkentését, pártmegbízatása valóraváltását, ami számára évek óta azt jelenti, hogy az alapszervezet vezetőségében tevékenykedik. Habán Mihályné mindezt győzi, mert erős az akarata, s olyan a természete, hogy amit vállalt, annak eleget is tesz, ha törik, ha szakad. A korábbi évekhez viszonyítva már összehasonlíthatatlanul könnyebb a sorsa. A gyermekei felnőttek, és a tsz is más, mint három évvel ezelőtt volt. Akkor egymást követték a bajok, megcsappant az emberek bizalma, s alig akadt munkáskéz. Ekkor alakították meg a női brigádot, zömében olyan asszonyokból, akiknek a férje nem a közösben dolgozik. Habánné nem tagadja, hogy nagy gondba volt, amikor megválasztották brigádvezetőnek. Hogyan is kezdje? Miként szerezze meg az asszonyok bizalmát? S vajon hallgatnak-e szavára? Győzik-e a sok munkát, ami rájuk vár? Ilyen kérdések nyugtalanították. A rohambrigád Most már válaszolhat ezekre. A tények bizonyítják, hogy a harminc asz- szony derekasan helytállt. Ezt azok is elismerik, akik 1962-ben élcelődve rohambrigádnak nevezték a lelkes, dolgos kis csapatot. Az asszonyok nem válogattak a munkában. Nyitották, metszették a szőlőt, ápolták a növényeket, szedték, osztályozták a szállításra váró kertészeti árut vagy gyümölcsöt. Zokszó nélkül dolgoztak a kombájn szalmagyűjtő kocsiján is. S az idén C. Bata Fe- rencné és még tizenegy asz- szony arra is vállalkozott, hogy a növényvédő szakmunkás felügyeletével Ra- pidtox gépekkel a gyümölcsfákat permetezze. Hoffman Andrásné, Gazdag Pálné, Hegyes Istvánná és mások is odaállnak a vetőgépre farosnak. S hogy mind jobban (értsenek a növénytermesztéshez, a brigádból heten tanulnak szakmunkás tanfolyamon. Harmadszorra is Az új iránti érdeklődést, ■a brigád összeforrottságát igazolja, hogy a cibakházi Vörös Csillag Tsz-ben ők váltak úttörőivé a szocialista brigádmozgalomnak. Már kétszer elnyerték ezt a megtisztelő címet, s az idén harmadszorra is megpályázzák. Habánné részt vett a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán. Az ott szerzett hasznos tapasztalatok alapján arról beszél most az asszonyoknak, hogy még jobban törődjenek munkájuk minőségével, a takarékossággal, a közös vagyon védelmével, saját maguk és gazdatársaik nevelésével. Nagy Katalin Kclpón elvetették a koratavaszi növényeket (Tudósítónktól) A kétpói Szabadság Termelőszövetkezetből jelentjük, hogy a koratavaszi növények vetését — melyet hazánk felszabadulása 20. évfordulójának tiszteletére vállaltunk — csütörtökön este befejeztük, összesen 953 hold területen tavaszi árpát, borsót, napraforgót, cukorrépát, kendert, lucernát. zabot és zabosbükkönyt tettünk földbe. Több mint 2000 hold őszi kalászost fej trágyáztunk. — Háromszázharminchat hold lucernásunkban befejeztük a növényápolást. — Csaknem kétezer holdon — őszi mélyszántott területen — fogasoltunk és a talajt lezártuk. A tavaszi munkálatokat saját gépi erővel végezzük. Traktoraink most a kukorica és a silókukorica vetéséhez készítik elő a talajt. — Termelőszövetkezetünk tagsága és a családtagjaik a pocok irtásával foglalkoznak, melyet szintén április 4-re fejeznek be. Bodó Gyula üzemgazdász Az edényüzem- ben Kasnya Lászlóné szegecselőnö ügyes keze alatt gyorsan kapnak fület a lábasok. Ellátogattunk a gyártmány múzeumba is. Itt őrzik a régebben gyártott lábasok, félmagas fazekak, bögrék, kúpos poharak első darabjait, s az idén készült legújabb konstrukciók mintapéldányait. Ilyen a Lehel ZM 260 típusú zárt, mélyhűtőpult. Kovács László műszerekkel ellenőrzi az új konstrukció működését. A Hűtőgépgyár (korábbi nevén Fémnyomó és Lemez- árugyár) hazánkban, s újab? ban export révén Csehszlovákiában is, elsősorban a Lehel hűtőszekrény különböző típusairól ismert. — Ezenkívül a hűtőgépgyári autószifon-palack, — alumínium-edény, kanna is nagy keresletnek örvend. Hűtő- szekrényt 1959 óta gyártanak. A Lehel konstrukció jó hírét bizonyítja, hogy ma már százezres sorozatban készül, s ebből negyvenezer hűtőszekrényt exportálnak. Mostanában egy olyan háztartási hűtőgép kialakításán dolgoznak a műszakiak, amilyent 1970-re kétszázezres szériában termelékenyen és gazdaságosan lehet gyártani. Tervezik, hogy a mai 120 literes háztartási hűtőgép helyett egy új, modem vonalú 125 literes szekrénnyel rukkolnak ki 1966—67-ben. A Hűtőgépgyár 1964-ben vette át a sárvári kereskedelmi hűtőgépgyárat, s ezzel együtt a fejlesztés feladatát is. Jelenleg a kereskedelmi hűtőszekrények típusainak korszerűsítésével foglalkoznak. Rideg Gábor
