Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. április 4. 4 szolnoki járműjavító 1661 munkása kapott törzs- oárda jelvényt A szolnoki járműjav-'tó- ban tegnap délelőtt röp- gyűléseken emlékeztek meg hazánk felszabadulásának 20. évfordulójáról. — Ez alkalommal jelentették be az osztályok, műhelyek ve­zetői a dolgozóknak, hogy a vállalat teljesítette idei első negyedévi tervét. A kis ünnepségek benső­séges hangulatát fokozta az a megható esemény, hogy a vállalatnál 10 — 20 — 25 — 30 — 35 — 40 éve dolgozó, összesen 1661 munkást törzsgárda jel­vénnyel tüntették ki. A röpgyűlések befejezé­seként az első negyedévben kiváló teljesítményt nyúj­tó dolgozók között 355 ezer forint pénzjutalmat osztot­tak szét. Sikeres első negyedév az Aprítógépgyárban Jászberényben, az Aprító­gépgyárban sokan már nem is emlékeznek rá, utoljára mikor nem volt „adósa” a népgazdaságnak a gyár és, hogy melyik esztendőben teljesítették termelési ter­vüket. Talán négy évvel ez­előtt. Ne higyjük, hogy azokban az években; mikor mindig csak arról adhatunk hírt, hogy a jászberényi üzem ennyivel, meg ennyivel ma­radt el a tervteljesítéstől, a munkások külön-külön nem dolgoztak annyit mint azelőtt- Sokszor többet is. Bizonyíték erre a rengeteg túlóra, a sok verejték. Mégsem kísérte siker a munkájukat. Mindig újabb és újabb bajok, nehézségek és hibák ütötték el őket at­tól, hogy ne kelljen szé­gyenkezniük gyenge ered­ményeikért! „Húzott” az ap- rítóban mindenki, de nem úgy, ahogyan kellett volna. Nem egyszerre, nem is egy­ségesen és főleg nem a leg­tervszerűbben. — Most, az évek távlatából teljesen fe­lesleges lenne a hiba okát keresgélni. A dolgozók erő­feszítései, a vezetésben vég­bement változások, a gyári kommunisták, valamint a városi pártbizottság segítsé­ge végre is meghozta a várt eredményt. Az Aprítógépgyár kike­rült a hullámvölgyből. Tel­jesítette első negyedéves tervét. A kollektíva nem el­bizakodva, de bizakodóan nézhet az év hátralevő hó­napjai elé is. Biztosíték er­re az a nagy-nagy segítség is, amit az üzem fiataljai nyújtottak egy nagyon je­lentős gyártmányfejlesztési téma megvalósításában. El­készült a hulladékgumi őr­lő gépsor első 11 gépegysé­ge. A korszerű gépsor iránt szocialista és tőkés orszá­gokban is nagy az érdeklő­dés- Az egész gépsor sikeres felkészítése hosszú időre biz­tosíthatja a gyárnak a jó munkalehetőséget. A gépgyár teljesítette első negyedéves exporttervét is, sőt előreláthatóan több mint félmillió forinttal túl is tel­jesítette. örvendetes az is, hogy a termelékenységi elő­irányzatukat is túlszárnyal­ták. — bj — EMLÉKEZTEK ÉS ÜNNEPELTEK „Tódult a nép, s elég az hozzá, hogy az első napon háromszáz föld- igénylő jelentkezett, — másnap estére az ezret is meghaladták, s mire vége lett az egésznek, annyi volt a vállalko­zó, hogy ki volt duplán a falu öröksége”. (Kónya Lajos). A húsz év előtti napok, " az események gyors pergésének pontos felidézé­séhez segítségül hívom M. Somlyai Magda könyvét, melynek címe: Szabadulás és magvetés. Ebben a kö­vetkezőket írja többek kö­zött: „...A Magyar. Kommunis­ta Párt adott először mesz- szirenéző programot az or­szág gazdasági és politikai helyreállítására. Már 1944. november 30-án a sajtóban megjelent a „Magyarország demokratikus felemelkedé­sének programja” című ja­vaslata... A mezőgazdasági munkások és cselédek, a Az első Állami-díjasok A Martfűi Tisza Cipőgyár „Petőfi Sándor” szocialista brigádját a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány az Állami-díj III. fokozatával tüntette ki: Gonda András brigádvezetőt, Drávucz Péter cipőipari szakmunkást, Er­dős Istvánná cipőipari szakmunkást, Fekete Piroska cipő­ipari szakmunkást, Kosa István cipőipari szakmunkást, Sárai Ferencné cipőipari szakmunkást­Az export termelési tervük túlteljesítéséért, kiváló minőségű munkájukért, anyagtakarékossági eredményei­kért és szocialista brigádjuk nevelő szervező, példamutató munkájukért, (megosztott díj) Szombat van, április har- Ezernyi kérdésre felelhet­madika. Ezen a napon a martfűi Tisza Cipőgyár 3Ö/B, műhelyében épp úgy kör­bejár a futószalag, mint máskor, A Petőfi Sándor szocialista brigád itthon maradt tagjai és a megszo­kott mozdulatokkal, némán dolgoznak. Tenyerei Joa­chim elmerülten figyeli a monitor-gépet. A felsőrész pontosan, szépen rásímult a formára. Kezében egy pil­lanatra megpihen a cipő, nézegeti jobbról, balról, rendben találja s a futósza. lagra teszi. Viszi a kör to­vább. A többiek, a brigád ala­pító tagjai: Gonda András, Drávucz Péter, Kosa István, Erdős Istvánné, Fekete Pi­roska, Sárai Ferencné ma délután 4 órakor veszik át a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány kitün­tetését. az Állami-díj meg­osztott harmadik fokozatát. Mindenki büszke rájuk, fő. képp a brigád tagjai. Alig várják, hogy hazatérjenek. nek majd. ti Gonda Andrással elutazá­suk előtt egy cukrászdában beszélgettem. Ez a szőke, középmagas, tetterős ember a brigád lelke, öt alkalom­mal vette át a közösség ne­vében a szocialista cím el­nyeréséről szóló oklevelet, jelvényt és a zászlót. Ter­mészetesen a magas állami kitüntetésről beszéltünk. — Nagy megtisztelés, meghatódtunk valameny- nyien, amikor megkaptuk a meghívót. — A brigád útja... — Becsületes út volt. jól tettük, amikor ezt válasz­tottuk. — Honnan indultak? — kérdeztem. — Nyolcvanhat százaié* . ról. Ez volt a minőségi kö­vetelmény akkoriban, öt ev alatt elértük a 94,1 százalé­kot. Tudom, ezek csak szá­mok. Nem is kérkedni aka­rok, de én tudom azt is. ami mögöttük van. 1960. Az első vállalás. Nem volt nehéz megfogal­mazni. Tanulni, tanulni kelL A brigádtagok zöme betanított munkás volt. ezen kellett először változ­tatni. A brigád kommunis­tái jó szóval, meggyőző ér­vekkel közeledtek a töb­biekhez. Varga Istvánnal két hete találkoztam először a mű-, helyben. Ugyanerről volt szó. — Senki sem akart lema.’ radni, senki nem bírta vol­na ki, hogy esetleg miatta ne haladjon a brigád — így mondta. * A cukrászdában szólt a rádióban a tánczene. Gon­da András kortyintott a fe- ketés csészéből, s folytatta. — Szaktanfolyamokra, is­kolába iratkoztak be a bri­gádtagok. Szorgalmasan ta­nultak. Aztán Drávucz Pé­ter mester lett, a másik kö­zülük normás... És az egész brigád szakmunkás lett Megnyertük az első csatát. És megnyerték a többit is. A termelésben mindig élen­jártak. Nemcsak jelszó, ha­nem gyakorlat lett a ..ne add tovább”. Ha valaki hi básan végzett el egy műve. letet az utána következő munkás visszavitte hozzá a a cipőt. Csak ennyit mon­dott: — Te, ezt itt javítsd ki. A brigád építésére is gondoltak. Ma kétszerany- nyian vannak, mint 1960- ban voltak. Félig a tánc­zenét hallottam, de emlé­kezetem a gyárban járt. Hogy is volt? Mit mondott Kifor Jánosné? — Odamentem Gonda Andráshoz. Megkértem én is, szeretnék tag lenni. Erre odaadta a brigádnaplót, ab­ból majd megtudom, mi a követelmény. Olvasgattam. Aztán egy brigádgyűlésen döntöttek a kérésemről. Felvettek. Kifor Jánosné fiatalasz- szony, húszéves. Sűrűn em­legette. hogy milyen jó lesz majd a nyáron, amikor a brigáddal Szegedre utaz­nak. Ö még sosem látta a szabadtéri játékokat. * — De elgondolkozott — tette vállamra a kezét Gonda. — Kifor Jánosné jutott eszembe. — Nagyon ügyes, lelkiis­meretes teremtés. A brigádnapló ott pihent a cukrászdái asztalon. Fel­ütjük az utolsó oldalt. Az egyszerű mondatok a bri­gád idei vállalásait tartal­mazzák. Ilyeneket: „Havi mennyiségi tervünket telje­sítjük. Az exporttervet min­den hónap 18-ig teljesítjük, így a szállításban nem lesz gond. Egyikőnk cipőipari technikumba jár.” Gonda becsukta a napiot, elnézést kért, de várja a családja. Számok, számo*. Gonda azt mondta, az a fontos, ami mögöttük van; Fábián Péter Í|JF * 's' p.m, «iwr-'w** * MA­törpe- és kisbirtokosok, a magyar nép e legszámosabb és legszegényebb rétegének felemelésére, a magyar de­mokrácia alapjainak meg­szilárdítására a legrövidebb határidőn belül, a föld­igénylők közreműködésével, széleskörű földreformot kell végrehajtani... ...Az Ideiglenes Nemzet- gyűlés az ország talpraál- lítására irányuló szándékát, e szándékának vezérlő el­veit 1944. december 21-én elhangzott emlékezetes Szó- zat-ában hozta a magyar nép tudomására- Ebben a parasztság jövőjét így ha­tározta meg: Földreformot akarunk! ...Paraszti küldöttségek hosszú sora kereste fel Deb­recenben a kormány tagjait, mindenekelőtt a földműve­lésügyi minisztert, valamint a Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Parasztpárt ve­zetőit és sürgették a föld­reformot. A küldöttséget já­rók között ott találjuk — 1945. január 20-án — Szol­nok megye szegényparaszt­jainak képviselőit is... ...Március 18-án megje­lent a sajtóban „A nagybir­tokrendszer megszüntetésé­ről és a földművesriép föld- hözjuttatásáról szóló rende­let... ...a szegényparasztok — csakhamar betéve tudták a rendelet legfontosabb téte­leit... már csak azért is, mert a rendelet a földre­form végrehajtását az érde­kelt szegényparasztokra bíz­ta: „Községi Földigénylő Bizottság létesítendő min­den községben, ahol föld­igénylők vannak...” ...Még dörögtek az ágyúk, de a romokon már meg­kezdődött a történelem nagy igazságszolgáltatása. A földkérdésben. — népünk egyik legnagyobb perében megtörtént az ítélethirde­tés”. ' Még egy tanú, amely már csak a jászsági emberekről vall, ebből az időből: a Jászsági Szabad Nép című újság néhány száma. 1945. március 28- Nyilat­kozik a jászberényi föld­igénylő bizottság elnöke, Völgyi István: „A föld­igénylésre 725 gazda jelent­kezett, akik családtagjaik száma szerint öt-tizenöt hold földet kaptak. Vég­eredményben 3498 kataszt- rális hold föld került ki­osztásra...” 1945. április 3. Rövidke hír arról, hogy „A járásban a földigénylő bizottságok igen nehéz munkát végez­nek és a földosztás nagy részén már túl vannak. Ed­dig a járásban 2650 föld­igénylő jelentkezett és ed­dig igény bevettünk cca. 2800 hold földet, birtokba helyeztünk cca, 1225 igény­lőt”. Az 1945. április 15-i új­ságban pedig így nyugtázza az újságíró a földosztás be­fejezését: „Az ezer éves per véget ért”. músz év múlt el. Húsz, "munkával, gondokkal, örömökkel telj esztendő. Azok az emberek, akik ak­kor járták a megyét, alakí­tották a földigénvlő bizott­ságokat. mérték ki a határt jogos tulajdonosaiknak, bi­zony megöregedtek. Nagy Józsi bácsi például arról pa­naszkodik, hogy beteges, — rövidesen nyugdíjba megy. Horváth Béla bácsi bajusza ugyan még mindig hegyesre van pödörye, úgy mint ré­gen, csak éppen megfehére- dett- Nem múlt el nyomta­lanul ez a két évtized Ha­lászi Ernő, Csík Kálmán, Szalma Sándor meg a töb­bi ember feje fölött sem, akik a Hazafias Népfront jászberényi járási bizottsá­ga meghívására baráti ta­lálkozón vettek részt ezen az áprilisi délutánon. Miért rendezték meg ezt a találkozót, vagy ha úgy tetszik, inkább baráti be­szélgetést? Azért, hogy is­mét felmérjük, honnét in­dultunk el 1945-ben, azért, hogy újabb adatok kerülje­nek abból az időből napvi­lágra, s azért, hogy a régi harcosok lássák: a fiatalok nem felejtik munkájukat. £%k pedig sok anekdótá- val, számos történet­tel szolgáltattak adalékot — míg hörpintgettek egy-egyet az aranyló jászsági borból — népünk történetének eme fejezetéhez. Hogy is történt csak? Hallgassuk egy pilla­natra Horváth Béla bácsit: — Március 19-én hár­munkat felhívtak a város­házára. A Nemzeti Bizott­ság felhívásának eleget té­ve. megbíztak bennünket, alakítsuk meg a járás min­den községében a földigény­lő bizottságot.^ Azonnal in­duljunk is! Már addig nem. amíg papírt nem kapunk, valami dokumentumot — mondtuk. — Kaptunk is egy írást, amiben utasítot­ták a községi jegyzőket, le­gyenek mindenben segítsé­günkre. Adjanak szállást, kosztol,, meg lovaskocsit, amivel közlekedhetünk. — Szívesen fogadták ugye mindenhol magukat? Nagy Józsi bácsi vála­szol: * — Persze, csak éppen nem mindenki. Jászdózsán például az akkori biró az­zal akart kifizetni bennün­ket. hogy majd ő elintézi a földosztást. Ml nem hagy­tuk magunkat, vitatkoz­tunk. A végén olyan jóba lettünk, hogy még pörkölt­tel is megkínált. — Ügy van — bólint Bé­la bácsi. — Egy kiskocsmá­ban ettünk, még bort is It­tunk. Pedig annak igen szú- kiben voltunk akkoriban. — Nem ment simán a földosztás, mert az embe­rek féltek is, különösen a cselédemberek. Azt hitték, rövid ideig tart majd az egész és a földbirtokosok rajtuk verik majd el utólag a port. Emlékszem a Detki- szőlőben az egyik ember nem akart engedni bennün­ket, hogy a gazda pincéjébe menjünk leltározni. — Jákóhalmán meg azt mondták először. hogy nincs föld. amit kiosszanak. — De kilenc nap alatt a járásban mindenhol meg­alakult a földigénylő bi­zottság. mindenhol megkez­dődött a földosztás... Aztán meg már sírtak is örömük­ben az emberek. Áradt az emlékek soka­" sága. Folyt, mint a tisztavizú*patak. Ezen a dél­utánon emlékeztek Jászbe­rényben és ünnepeltek Emlékeztek egy történél, met formáló évfordulóra Ünnepelték azokat az idős embereket, akik' segítettek a magukfajta szegénvpa rasztoknak abban. hogy megtegyék az első lépésekei az emberibb — az emberi élet felé. Varga Viktória Országgyűlési képviselő beszámolója A Petőfi Sándor ötszörös szocialista brigád Bihari Lajos országgyű­lési képviselő, a Törökszent­miklósi Mezőgazdasági Technikum igazgatója a közeljövőben három község­ben tart képviselői beszá­molót. Április 9-én 18 óra­kor örményesen a községi kuitúrházban, április 10-én 18 órakor a tiszatenyöí községi kuitúrházban, ápri­lis 16-án 18 órakor pedig a kuncsorbai községi kul- túrházban számol be vá­lasztói előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents