Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

1965. április 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP a Törvénybe iktatták a magyar nép felszabadulásának történelmi jelentőségét Az országgyűlés ünnepi ülése Hazánk felszabadulásának 20. évfor­dulója alkalmából szombaton ünnepi ülést tartott az országgyűlés. Már jóval 11 óra előtt benépesültek a Parlament folyosói, az ülésterem körüli társalgók: megjelentek az országgyűlés tagjai és az ülésre meghívott vendégek — a munkásmozgalom veterán harcosai, a 2b évvel ezelőtti képviselők, közéleti szemé­lyiségek, továbbá élenjáró fizikai dolgo­zók, szellemi munkások, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői. Ünnepi fényárban úszott az ülésterem, amelynek páholyai és karzatai 11 órára zsúfolásig megteltek az ünneplőruhás ven­dégekkel, akik — csak úgy, mint a kév- viselők — az ünnepi alkalomra feltűzték kitüntetéseiket. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első tit­kára, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla. Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Mün- nich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Mik­lós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politi­kai Bizottság póttagjai, a Központi Bizott­ság titkárai és a kormány tagjai. Jelen volt az ülésen Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. A földszinti páholyokban helyet fog­laltak a felszabadulási ünnepségekre ha­zánkba érkezett párt- és kormányküldött­ségek, A. 1. Mikojan, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottsága elnök­ségének tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke vezetésével a szovjet, Emil Bodnaras, a Román Mun­káspárt Politiluii Bizottságának tagja, mi­niszterelnökhelyettes vezetésével a román, Zsivko Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt . Politikai Bizottságának tagja, a mi­nisztertanács első elnökhelyettese vezeté­sével a bolgár, Alekszandr Rankovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársa­ság alelnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vezetésével a jugoszláv, Otakar Simunek, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, miniszterelnökhelyettes vezetésével a csehszlovák delegáció tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet fog­lalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyi­totta meg. Üdvözölte a kép­viselőket, majd hosszantar­tó nagy taps. ünneplés köz­ben köszöntötte az ülésen részvevő párt- és kormány- küldöttségek vezetőit és tagjait, az ülés külföldi és hazai vendégeit. — 20 éves jubileumát, ünnepeljük hazánk felsza­badulásának, 20. évforduló­ját annak a feledhetetlen tavaszi napnak, amelyen a Szovjet Hadsereg az olda­tán fegyvertársként küzdő román, bolgár és jugoszláv csapatokkal együtt megsem­misítette hazánkban a gyű­löletes náci fasizmus ural­mát, s vele együtt került a történelem süllyesztőjébe a dicstelen, népellenes Horthy- rendszer. Megnyílott né­pünk útja a független, sza­bad és demokratikus Ma­gyarország építéséhez. — A magyar nép jogos büszkeséggel tekinthet visz- sza a néphatalom éveiben kivívott eredményeire- Ma­gyarországon örökre szám­űzték a kizsákmányolást, a nyomort, a szolgai meg­aláztatást, hazánk min­den gazdagsága, szép­sége, kultúrája köz­népünk szabadon, bizton­ságban, növekvő jólétben él és egységbe tömörülve munkálkodik boldog jövő- jén, a szocializmus teljes felépítésén. — A Szovjetunió és a többi szocialista ország né­peivel történelmi.sorsközös- ség fűz össze bennünket. Egységbe forrasztanak ben­nünket az emberiség leg­szebb álmainak megvalósí­tásáért, a kommunizmus felépítéséért, ä béke megőr­zéséért kifejtett közös erő­feszítéseink. Erre lelkesít bennünket és velünk együtt egész dolgozó népünket mai ünnepi ülésünk is. ­— Tisztelt Országgyűlés! Ünnepi ülésünk napirend­jén a magyar nép felszaba­dulása történelmi jelentő­ségének törvénybeiktatásá­ról szóló törvényjavaslat szerepel, amelyet a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke nyújtott be hozzám. — Felkérem Dobi István elvtársat, az Elnöki Tanács elnökét, a törvényjavaslat előadóját, tartsa meg ün­nepi beszédét. Ezután nagy taps közben Dobi István lé­pett a szónoki emelvényre. Dobi Isi Tán parlamenti beszéde Tisztelt Országgyűlés! Zászlódíszt öltött, ünne. pel Magyarország. Az ün­nep melegét szívében érzi a nép. A szívekben élő há­la vezet, amikor elsőnek én is kedves vendégeinket üd­vözlöm. Hazánk felszabadu­lásának huszadik évfordu­lóján ünnepi ülésünk nevé­ben köszöntőm a magyar népet. » Tisztelt Országgyűlés! A felszabadulás előtt Ma­gyarország rendkívül nehéz helyzetben volt. Az 1919-es Tanácsköztársaság tragikus bukása után negyedszáza­dos áldozatos, kemény és keserves küzdelem folyt itt a nemzet haladó erői és az országra nehezedő zsarnok­ság között. A harcot a mun­kásosztály forradalmi párt­ja, a Kommunista Párt ve­zette. A magyar munkás­osztály — szövetségben a dolgozó parasztsággal élén járt az önálló nemzeti létért, függetlenségért, sza­badságért folyó küzdelem­nek. Ebben a harcban szö­vetségesekre talált minden dolgozó osztályban és tár­sadalmi rétegben. Az elnyo­mott tömegek az élenjárók­ra figyeltek, onnan vártak jelzéseket, irányítást t— biz­tatást is a jövőre —, s el­mondhatjuk, hogy ezekben a háborúellenes és antifa­siszta küzdelmekben szüle­tett meg a nemzet összefo­gása. A haladó és antifa­siszta, békebarát erők moz­galmai, harcai, véráldozatai nem voltak hiábavalók. Tisztelettel és kegyelettel emlékezünk most azokra, akik fegyveresen szervez­kedtek és harcoltak Ma­gyarország német náci meg­szállói és a nyilas banditák ellen, a partizánharcok és ez ellenállási mozgalom hő­si halottaira, vértanúira. Érdemeik és áldozataik örökké emlékezetesek ma­radnak. Számunkra valóban meg­váltás volt a felszabadító seregek megjelenése hazánk földjén. A szabadságot hoz­ták nekünk, a felemelkedés, az emberi élet lehetőséget sokmillió elnyomott ma­gyar számára. Népünk és országunk életében forra­dalmi és történelmi fordu­latot jelentett a felszabadu­lás, ezért nevezzük és érez­zük április 4-ét legnagyobb nemzeti ünnepünknek. Kérem kedves vendégein­ket, elsősorban szovjet ba­rátainkat, s mellettük azok­nak az országoknak a kép­viselőit, amelyek a szovjet seregek oldalán részt vet­tek Magyarország felszaba­dításában, az itt megjelent román, bolgár, jugoszláv küldötteket, fogadják a há­la és tisztelet kifejezését, amit népünk, országgyűlé­sünk és a magam nevében tolmácsolok, érezzék, hogy ez a hála és tisztelet né­pünk szívéből-lelkéből árad országuk és népeik felé. A hitleri háború legször­nyűbb szenvedéseit a Szov­jetunió népei viselték, ők hozták a legnagyobb áldo­zatot a fasizmus megsem­misítésére ’étrehozott nagy szövetség teljes győzelme, ért, s a mi felszabadításun­kért is. Ezért érez népűnk soha el nem múló hálát és testvéri barátságot a szov­jet népek iránt. Ezért meg­bonthatatlan és örökérvé­nyű a szövetség, amely Ma- gyarországot a Szovjetunió­hoz fűzi. Tisztelettel emlékezem meg ezen az ünnepnapon a fasizmus ellen harcolt szö­vetség többi országáról es népéről is, külön kegyelet­tel azokról az angol, ameri­kai és lengyel 'katonákról, akik itt haltak hősi halált, magyar földben pihennek, s csehszlovák barátainkról^ testvéreinkről, akik velünk egyek voltak a szenvedés­ben és partizánharcaikkal a mi sorsunkon is enyhítet­tek. Ma ünnepel az ország, a magyar nép. Kérem kedves vendégeinket, osztozzanak örömünkben, s szeretném, ha a nagy ünnepség örömé­ben a szocialista család és valamennyi szomszédunk részt venne. Most két évtizedes sza­badság, sokszor nehéz és küzdelmes, de magunk ja­vára végzett munka ered­ményeit vesszük számba. — Nem feledhetjük azonban, hogy miközben a nép éhez­ve építeni kezdett, már a felszabadulás utáni első időkben komoly politikai erők, nem lebecsülhető ha­gyományokra támaszkodva, egy letűnt világ szemlélete és fogalmai szerint tervez­ték a jövőt, a múlt átmen­tésén fáradoztak. Régi zsar­nokságot próbáltak újjá éleszteni, személyekben és intézményekben a nép nya­kára telepíteni. Ezzel pró­bálkoztak többször is, ké­sőbb is, a hatalomért folyó harc idején. — Reményeik véglegesen 1956-ban hiúsul­tak meg, amikor tapasztal- niok kellett, hogy a magyar nép szocialista rendje meg­dönthetetlen. A kommunis­ták mindvégig hirdették, hogy nem engedhetünk, — nem topoghatunk egyhely­ben, különben visszajön a múlt és vele a nagybirtok, a nagytőke, a földtelenség, o munkanélküliség, a nyo­mor, % dolgozó ember jog­talansága és megalázása. Hinnünk kell a jövőben. A nép két évtized társadalmi harcai közepette mind na­gyobb bizalommal fordult a Kommunista Párt és a vele szövetséges következetésen haladó, baloldali erők felé. a jobboldal, a reakció pedig döntő, történelmileg vissza­vonhatatlan vereséget szen­vedett. A legfőbb, hogy a hatalom szilárdan a mun­kásosztály vezette dolgozó nép kezében van, szocialista az ipar, a mezőgazdaság, megszűnt a tőkés kizsák­mányolás, leraktuk a szo­cializmus gazdasági alap­jait. A múlt, a hárommillió koldus, a nyomor, a munka- nélküliség, a szellemi sötét­ség, az urak Magyarországa örökre eltűnt. Űj ország született, a dolgozók Ma­gyarországa, amelyben a hatalomra egyedül hivatott, arra egyedül jogosult a dol­gozó nép uralkodik. Függet­len Magyarország született, ‘amelynek kül- és belpoliti­káját nem külső hatalmak, hanem kizárólag a nép ér­dekei irányítják. A nép áldozatos munká­jával nemcsak a romokat takarította el,, hanem meg­teremtette a szocialista épí­tés elengedhetetlen alapfel­tételét, a nehézipart — előbb csak a szükségletek nyomában haladva, később azonban már a nép megnö­vekedett igényeinek megfe­lelő módon fejlesztettük a könnyűipart, mind gazda­gabban tudtuk ellátni köz­szükségleti cikkekkel a ke­reskedelmet. Iparvárosokat építettünk új, hatalmas üze­mekkel, kényelmes korsze­rű lakónegyedekkel. Né­hány iparágban elértük a világszínvonalat, sok áru­cikkünk a legnagyobb ipari országok áruival verseny­képes. Húsz év tapasztala­taiban joggal látjuk annak zálogát, hogy a munkásság, a műszaki szakemberek és a gazdasági vezetők biztosí­tani tudják a jövőre vonat­Llnne ff éltesen felvonták a Kossuth Lajos téren Állanti zászlót az Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából szombaton délelőtt első al­kalommal került sor a par­lament előtt, a Kossuth La­jos téren az Állami zászló ünnepélyes felvonására. A zászlófélvonási ünnep­ségen részt vett Vass Ist­vánné, az országgyűlés el­nöke, továbbá politikai és társadalmi életünk sok más ismert vezető személyi­sége, a Magyar Néphadse­reg tábornoki karának több tagja, s a társfegyveres tes­tületek több vezetője. Már jóval 10 óra előtt nagy számban gyűltek ösz- sze az érdeklődők az ün­nepség színhelyén. Pontosan 10 órakor kürt­szó jelezte Czinege Lajos vezérezredes. honvédelmi miniszter érkezését, aki meghallgatta a csapatzász­lóval felsorakozott díszőrség parancsnokának jelentését, majd — a Rákóczi induló hangjai közben ellépett a díszőrség előtt és üdvözölte az egységet. Ezután a tiszta selyemből készült pirós-fe- hér-zöld színű állami zász­lót díszőrök kíséretében vit­ték az árbochoz, s miután a díszőrök elfoglalták he­lyüket a talapzatnál. a himnusz hangjai és a dísz­század tiszteletadása közben felvonták a 16 méter ma­gas árbócrúdra. Az ünnepség befejezése­ként a díszőrség, majd pe­dig a zenekar díszmenet­ben vonult el az állami zászló előtt, ahol katonák, rendőrök és munkásőrök álltak díszőrséget. kozó ipari terveink betelje­sedését is. A magyar parasztság két forradalmat élt meg a húsz év alatt: a feudális nagy­birtok-rendszert felszámoló földosztást és a falu szo­cialista átalakítását. Mind a kettő történelmi jelentő­ségű lépés volt a falu és a parasztság életében. Ma már szemmel láthatók az eredmények. A parasztok szorgalma, a földhöz, a mezőgazdasághoz való hű­ség, a munka szeretete év­ről évre erősíti a szocialista nagyüzemi gazdaságokat. A szövetkezeti parasztság ter- melőakarata népgazdasá­gunk egyik nagy és meg­bízható erőforrása. A parasztember is meg­szabadult a létért, a fenn­maradásért vívott küzdelem gyötrelmeitől. A közösségi, nagyüzemi munka lehetővé teszi, hogy új ház építé­sére, ruházkodásra, műve­lődésre, gyermekei nevelte­tésére gondoljon, s túlnéz­zen faluja határain, érdek­lődjön az ország, a világ dolgai iránt. A parasztem­berek hű szövetséges társ­ként ott állnak a munkások mellett. Magas állami, tár­sadalmi posztokat is betöl­tenek, megyei és országos feladatokat vállalva. A régi értelmiségnek is megvoltak a forradalmárai, bátor, haladó emberei és nem is csekély számban. A szocializmus vonzása évről évre erősebben hatott a tanult emberekre. Közben felnőttek a munkásosztály és a parasztság soraiból ér­kezett fiatal értelmiségiek és azt tapasztáljuk, hogy ma már az építőmun kában az öregebbek és a fiatalok, a régi és az új értelmiség egybeforrl. Eredményeik mögött megtaláljuk a régi értelmiség erőfeszítéseinek, építő, jószándékú közremű­ködésének bizonyítékait és a fiatalok kezenyomát. Tölt­se el egész értelmiségünket elégedettséggel az a tudat, hogy munkájával a népet, az emberi haladást szolgál­ja. Ifjúságunktól azt kíván­juk, hogy tisztelje a fel­szabadulás és az utána kö­vetkező évek sokat fárado­zott idősebb nemzedékét és képességeit a népi hatalom intézményeiben szerzett tu­dását forradalmi lendülettel fenntartás nélkül bocsássa a szocialista építés rendel­kezésére. A jövőért való felelősséget fokról fokra a fiataloknak kell átvállalndok. Ma tigy állunk a világ előtt, mint olyan ország, és nép, amely figyelemre méltó sikereket ért el. Ha­zánk belső rendje és nem­zetközi tekintélye szilárd, eredményei elismerésre méltók, jövője megalapozott és bíztató. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt okos, emberséges, lenini kommu­nista politikával oldja meg életünk problémáit. A hi­bák és tévedések nyomai eltűntek életünkből, a se­bek begyógyultak, a párttal egységbe forr a nemzet és dolgozik a szocializmusért, a jövőért. Feladatainkról nem sza­bad megfeledkeznünk most sem, amikor eredményeink felett tartunk seregszemlét. Jobban, olcsóbban, szerve­zettebben kell termelnünk. Gondosabban kell takaré­koskodnunk javainkkal. — Meg kell becsülnünk a kö­telességtudó dolgozókat, ébresztgetnünk kell a tár­sadalomért érzett felelőssé­get. A jól végzett munka, a népért vállalt közös erő­feszítések az alapja a gaz- gadabb életnek, szocialista hazánk felvirágzásának. Élő bizonyság vagyunk a világ előtt, hogy egy nép mekkora teljesítményekre képes, ha szabad, szocialis­ta útra lép és békességben dolgozik. A népek reményei — hogy békés eszközökkel fejleszteni lehet a különböző rendszerű országok gazda­sági és kulturális kapcsola­tát, s lehetséges a két rend­szer békés egymás mellett élése, lehetséges a leszere­lés, a tömegpusztító fegyve­rek megsemmisítése, a világ megszabadul az atomhalál fenyegetésétől — a szocia­lista világ minden erőfeszí­tése ellenére még nem vál­tak valóra. Bár a gyarmati népek felszabadulási moz­galmait megállítani nem le­het, a világ különböző ré­szein látjuk az újgyarmato­sítás fegyveres és gazdasági kísérleteit. Látjuk, hogy az impe­rializmus vesztett, menthe­tetlen pozícióiért újabb és újabb tüzeket gyújt kü­lönböző világtájakon. Nem szűntek meg a háborús ve­szély forrásai Európában sem. Miközben szerte a világon százmilliók éhez­nek, az emberiség javainak jelentékeny részét még mindig a fegyverkezés emészti fel. Ebben a nyug­talanító helyzetben a Szov­jetunió katonai és gazda­sági hatalma, erkölcsi te­kintélye, a szocialista világ ereie. a népek egyre erő­södő harca biztosítéka a béke fenntartásának. Né­pünk elítéli az imperializ­mus lelkiismeretlen kalan- dcmoliti kaját, rendíthetet­lenül küzd a békéért, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás eszméi­nek győzelméért. Tisztelt Országgyűlés! A belső rend, a bizton­ság, a szabad emberi élet. a gazdasági gyarapodás, a kulturális és társadalmi felemelkedés jegyében örömmel ünnepeljük felsza­badulásunk huszadik évfor­dulóját. Húsz év történeté­nek legnagyobb tanulsága hogy egy nép, ha erőit ösz- szefogja, öntudattal, fele­lősségérzettel és szorgalom­mal lát munkához, csodála­tos erőfeszítésekre, törté­nelmi nagy tettek megva­lósítására képes. A mai ünnepi megemlé­kezés felszabadulásunkról és azóta elért eredménye­inkről legyen biztatás mind­annyiunknak. Adjon ösztön­zést az építő munkához az egész nemzetnek, a párt­nak, az országgyűlésnek, legyen forrása dolgozó né­pünk további sikereinek éí győzelmeinek. Tisztelt Országgyűlés! Javaslom, hogy az ország- gyűlés fogadja el, iktassa törvényeink közé a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány által a Magyar Szo­cialista Munkáspárt? Köz­ponti Bizottságával, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsával, á Hazafias Nép­front Országos Tanácsának Elnökségével egyetértésben benyújtott törvény-javasla­tot, amely megörökíti a magyar nép felszabadulásá­nak történelmi jelentőségét. Az országgyűlés ünnpei ülésén felszólaltak a fel- szabadulási ünnepségekre hazánkba érkezett külföldi párt- és kormányküldött­ségek vezetői, meleg sza­vakkal tolmácsolták népük üdvözletét nagy nemzeti ünnepünk alkalmából. így A. I. Mikojan a szovjet. Otakar Simunek a cseh­szlovák, Aleksandr Ran- kovies a jugoszláv, Emil Bodnaras a román és Zsiv­ko Zsivkov a bolgár párt és kormányküldöttség ne­vében emelkedett szólásra.

Next

/
Thumbnails
Contents