Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-28 / 99. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP április äs Bővítik az amerikai tengerészgyalogosok tevékenységi területét Vietnamban Dominikában még mindi zavaros a helyzet á magyar parlamenti Küldöttség visszaérkezett Belgrádba A jugoszláviai látogatá­son tartózkodó magyar par­lamenti küldöttség, amelyet Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhe­lyettese vezet, négynapos horvátországi és szlovéniai körutazás után visszaérke­zett Belgrádba. A magyar parlamenti küldöttség a jugoszláv fő­városban kedden ismét ta­lálkozik a szövetségi nem­zetgyűlés küldöttségével, s a befejező megbeszélések után szerdán délután uta­zik haza Budapestre. Johnson tárgyalásai Johnson elnök keddi saj­tókonferenciáját megelő­zően a szenátus és a képvi­selőház vezetőivel, majd pedig Ruskkal, McNamará- val és McGeorge Bundy- val tárgyalt; Az elnök sajtókonferen­ciája annak a propaganda- kampánynak része, ame­lyet az amerikai kormány indított a vietnami háború­val szemben megnyilvánu­ló belső és külső ellenállás letörésére. McNamara hét­fői nyilatkozata arra szol­gált, hogy a hadügymi­niszter „katonai okokkal” próbálja alátámasztani a VDK elleni légitámadáso­kat s Washingtonban úgy vélik, hogy Johnson a „po­litikai” érveket akarja megadni a kormányzat ál­láspontjának igazolására. A BVT elnöksége a stockholmi rendkívüli ülés­szakon egyhangúlag elfo­gadott vietnami határoza­tában megjegyzi, hogy az amerikai imperialisták évek óta a beavatkozás és az agresszió politikáját folytat­ják Vietnamban, valamint Kambodzsában és Laoszban. Az Egyesült Államok kor­mánya rendszeresen meg­szegi a Vietnammal kap­csolatos genfi megállapo­dás*, s ezzel veszélyezteti a VDK, az indokínai és a délfcelet-áizsiai országok bé­kéjét és biztonságát. A BVT elnöksége a to­vábbiakban rámutat, hogy az Egyesült Államok kor­mánya 1961 óta nyűt táma­dó hóbort visel Dél-Viet- aam éllen. Ebben a hábo­rúban felhasználja az öez­Németország felszabadu­lásának 20. évfordulója al­kalmából Koszigin szovjet miniszterelnök vezetésével május 6-án szovjet párt- és kormányküldöttség érkezik Berlinbe. A szovjet kül­döttség a NSZEP Közpon­ti Bizottságának és az NDK kormányának meghívására vesz részt a fasizmus fe­lett aratott győzelem év­A Kongói Legfelső Forra­dalmi Tanács sajtófőnöke: Albert Kisonga hétfőn es­te sajtóértekezletet tartott Kairóban. Elmondotta: a tanácsot a kongói forradal­mi mozgalmak képviselői­nek a hónap elején Kairó­ban rendezett értekezlete állította fel azzal a cél­lal, hogy kiszélesítse a Christophe Gbenye vezet­ése alatt álló forradalmi Imrmánvt Kisonza közöl ­Mint az UPI jelenti, ma­gasrangú dél-vietnami ka­tonatisztek megerősítették azt a hírt, hogy a közel­jövőben újabb amerikai tengerész gyalogosok száll­nak partra Dél-Vietnamban. Értesülések szerint a Dél- Vietnamban állomásozó amerikai tengerészgyalogság tevéknységi területét egyre bővítik és rövidesen tény­legesen bevetik őket a fel­kelők ellen. Az amerikai támaszpon­ton tartózkodó nyugati új­ságírókkal közölték, hogy kiutasítják őket Vietnam­ból, ha megszegik az ame­rikai katonai hatóságok ál- tál. életbeléptetett hírkorlá­tozásokat. Saigoni jelentések szerint egy katonai bíróság meg­kezdte 45 olyan személy pe­rének tárgyalását, akit a február 19-i sikertelen ka­tonai puccskísérlet szerve­zésével vádolnak. A bíróság előtt a vádlottaknak csak a fele jelent meg. A puccs vezetői, köztük Lám Van Phat dandártábornok, Ph&n Ngoc Thao ezredes, volt belügyminiszter, valamint Nguyen Khanh tábornok volt sajtótitkára még sza­badlábon van. * Wayne Morse oregoni szenátor a szenátusban el­hangzott beszédében kije­lentette, hogy az Egyesült Államok dél-vietnami poli­tikája „erkölcstelen és is­tentelen”. Morse szenátor szerint már hónapokkal ez­előtt le kellett volna mon­datni Rusk külügyminisztert szes elképzelhető fegyvere­ket, így napalm bombákat és a mérgesgázokab A határozat aláhúzza: az Egyesült Államok vere­ségre ítélt agresszív hábo­rúja felháborodást kelt a világ közvéleményében. Az elnökség felhívja a demokratikus és a béke­szervezeteket, támogassák erőteljesebben a dél-viet­nami nemzeti felszabadítás! front és a VDK kormányá­nak álláspontját. A BVT határozottan követeli, hogy az Egyesült Államok kor­mánya tartsa tiszteletben az 1954-es vietnami genfi megállapodásokat, szüntesse be dél-vietnami agresszió­ját, valamint a VDK el­leni provokációit és táma­dásait. fordulójának ünnepségem. A küldöttség tagjai kö­zött van Csujkov marsall, Szokolovszkij marsall, Szemjonov helyettes kül­ügyminiszter, Kosevoj had- seregtábomok, az ideigle­nesen az NDK-ban állomá­sozó szovjet csapatok fő- parancsnoka és Abraszi- mov, a Szovjetunió NDK- beli nagykövete. te, hogy a legfelső forra­dalmi tanács élére Gaston Soumialot volt hadügymi­nisztert állították, aki új tisztségének átvételekor le­mondott a felkelő-kor­mányban viselt hadügymi- niszteri tisztségéről. A sajtóértekezleten el­hangzottak szerint a for­radalmi kormány hamaro­san átalakul, s új minisz­tereit már a legfelső forra­dalmi tanács nevezi ki. és McNamara hadügymi­nisztert. McNamara-re cé­lozva Morse hangoztatta; „egyetlen jóslata sem vált be és tökéletesen lejáratta magát”. Ha Johnson elnök továbbra is McNamara és Rusk rossz tanácsait fogja követni Vietnam kérdésé­ben, az amerikai történe­lem legdicstelenebb elnöke­ként fog távozni a Fehér Házból — hangoztatta az oregoni szenátor. * La Pina szenátor és Wil­liam Warbey angol munkás­párti képviselő kezdemé­nyezésére Firenzében há­romnapos szimpózium tár­gyalt a vietnami helyzetről. Résztvevői között volt Jules Moeh volt francia minisz­ter és Modest Rubinstein professzor, a szovjet tudo­mányos akadémia tagja is. A tanácskozás résztvevői elhatározták, felhívják a hat élő Nobel-békedíjast, ajánljanak fegyverszüneti tárgyalásokat a vietnami válságban érintett kormá­nyoknak. * Dang Khouang Minh, a dél-vietnami nemzeti fel- saabadftási front állandó moszkvai képviseletének vezetője nyilatkozott a Szovjetszkaja Rosszija című lapnak. Egyebek között eze­ket mondotta: dokumentu­mokat hoztam magammal a Szovjetunióba a hazánk te­rületén elkövetett amerikai agresszióról. A szovjet sajtó útján alkarjuk élmondani az egész világnak, hogy az Amerikai Egyesült Államok miként sérti meg a genfi megállapodásokat, milyen kegyetlenségeket követ el földünkön. Ezek a barbár­ságok csak a hitleristák rémtetteibe*! hasonlíthatók. * Norodam Szihanuk herceg kambodzsai államfő Nguyen Huc Thonafc, a vietnami nemzeti felszabadítási front elnökének küldött levelé­ben hangoztatta, hogy a kambodzsai nép feltétel nélkül támogatja a felsza­badítási firont március 22-1 A konszernek és a mo­nopóliumok vezetőségeiben egyre nagyobb hajlandóság mutatkozott arra, hogy Hitlert végérvényesen „le­írják”» Nincs már kilátás rá, hogy megnyeri a hábo­rút azok számára, akik őt hatlomra juttatták, ök ma­guk azonban túl akarták élni Hitlert, hatalmukat átmenteni más időkre; A vezető német konszer­nek képviselői már 1944. augusztus 10-én találkozó­ra jöttek össze Strassburg- ban. Arról tanácskoztak, hogy a küszöbönálló vere­ség ellenére hogyan őriz­hetik meg termelési poten­ciáljukat. Kitűnő összeköt­tetéseik yoltak. Mindenek­előtt Amerikával; Éppen ezért jól tudták, hogy a háború után Németország­ban különböző megszálló hatalmak képviseltetik ma­gukat. A szovjet megszál­lási övezetben folyó élettől nem sokat reméltek a ma- | guk számára. Ezért terve- j két dolgoztak ki &z egvütt- i működésre a nyugati tőkés hatalmakkal. felhívását. „Djalkartában al­kalmam volt kifejteni az afro-ázsiai országok képvi­selőinek azt a nézetemet, hogy az indokínai béke helyreállítása megköveteli egyrészt az amerikai fegy­veres erők távozását Dél- Vietnamból, másrészt az amerikai katonai támasz­pontok megszüntetését”. Bonnban híre terjedt, hogy Erhard kancellár — valószínűleg június folya­mán — újabb amerikai út­ra készül. A kormány szó­vivője nem erősítette meg, de nem is cáfolta ezeket a híreket, arra hivatkozott, hogy a kancellár külföldi útitervei még előkészítés alatt állnak és így e hí­rekkel kapcsolatban egye­lőre hivatalosan nem fog­lalhat állást. Később Bonnban közöl­ték, hogy Erhard kancellár és Schröder külügyminisz­ter, akik Bajorországban, a Tegernsee partján, két egy­máshoz közel fekvő sza­natóriumban töltik szabad­ságukat, (Erhard fogyókú­rát tart, Schröder pedig makacs influenzáját kúrál­ja) hétfőn politikai megbe­szélést folytattak egymás­sal. A kancellári iroda közlé­se szerint a megbeszélés kö­zéppontjában az Erhard és De Gaulle közötti legutób­bi levélváltás és a francia­nyugatnémet viszony kér­dései álltak; Az Egyesült Arab Köz­társaság, Szíria, Irak és Jordánia tunéziai nagykö­vetsége előtt kedden dél­előtt heves tüntetésekre ke­rült sor. A többezres tün­tető tömeg vezetői az EAK és a vele együttműködő arab országok politikáját és Nasszer elnököt szidalmaz­ták. A megmozdulást — a nyugati hírügynökségek je- lentése szerint — a tuné­ziai kormány és a szocia­lista Desztur párt vezette tömegszervezetek irányítót, táfc. Cselekedni kezdtek. Először a berlini nagy­bankok álltak odébb. A Göbbels minisztériumának szánt titkos jelentésben ezt így írták körül: „A Ber­lin ellen intézett angol ter­rortámadások nehéz meg­próbáltatások elé állították a bankipart a Birodalom fővárosában. — A berlini nagybankok apparátusát, amilyen gyorsan csak lehe­tett, decentralizálni kellett. Az egyik nagybank már a terrortámadások előtt, no­vember végén kénytelen volt elnökségi tagjainak túlnyomó részét, megfelelő személyzettel, az arra al­kalmas helyekre irányítani az egész Birodalomban..." A Siemens nagyrészvé­nyesei csatlakoztak: lépé­seket tettek, hogy a nyu­gati szövetségesek védel­me alá helyezzék magukat. Két elnökségi tag és a ber­lini központ valamennyi osztályának jelentősebb tag­jai, a legfontosabb okmá­nyokat és szabadalmakat magukhoz véve Hóiban te­Hétfőn este a Boxer ne­vű amerikai repülőgépa/nya- hajó és öt kísérőhajója be­hatóit dominikai felségvi­zekre és megközelítette a partokat Santo Domingo magasságában. Az amerikai külügyminisztérium néhány órával azelőtt jelentette be, hogy „a haditengerészet ki­telepíti azoka t a Domini­A Spiegel szerint Erhard és Schröder a bajorországi - üdülés alatt már korábban is folytatott tanácskozást egymással. A kancellár és külügyminisztere között, akiknek viszonya a közel- keleti válság idején meg­romlott, most a francia magatartás következtében ismét közeledés jött létre. „A francia kakas kukoré- lása felriasztotta a kancel­lárt mély tavaszi álmából” — írja gúnyosan a Spiegel, majd így folytatja: „A két szanatóriumi vendég arról tanácskozott, hogyan lehet­ne még jobban szembe­szállni a francia zavaró lö­vésekkel. — A megoldás: Vissza kell térni az At­lanti-óceánon túli nagy testvér biztos karjaiba. Er­hard előkészületeket tett, hogy júniusban az Egyesült Államokba utazzék John­son elnökhöz; A látogatást összeköti díszdoktori kalapok meg­szerzésével és az így haté­kony bevezetése lesz a vá­lasztási harcnak”. Az arab testvérországok elleni tüntetésre amiatt ké­rőit sor, hogy az EAK és közép-keleti országok hatá­rozottan elutasították Bur- giba tunéziai elnöknek a Palesztinái kérdésre vonat­kozó legutóbbi javaslatait. A felbőszített tömeg- és túlnyomórészt fiatalok — kövekkel dobálták, s való­sággal megostromolták az EAK és Szíria tuniszi nagy- követségének épületét; A tüntetők megfékezésére riadórendőrséget vezényel­tek ki» leped tok le, ahol az ame­rikaiak közeledését várták. A berlini lakosságnak nem volt szabad „odébb állnia”. Mindannyian, a nők, a férfiak és a gyer­mekek egyaránt a „védők” státuszát kapták. Tartaniuk kellett az „erődöt”. Elkép­zelhetetlen terrorral jártak el velük szemben. A tábori csendőrség „láncos kutyái” minden emberi lényben esetleges szökevényt, vagy kapitulánst láttak; Átfésül­ték az utcákat, a pályaud­varokat, a házakat és a la­kásokat. — Aki gyanússá vált, nem rendelkezett a megfelelő papírokkal és pecsétekkel, elveszett. Február 2-án az embe­rek a föld feletti és alatti bunkerek előtt tolongtak. Nagyobb biztonságban érez­ték ott magukat, mint a házak silány óvóhelyein. Ezen az estén az Alexan- der-platz föld alatti bun­kerje előtt Is hosszú em­berkígyó várakozott bebo­csátásra. A legjobb eset­be« háromezren találtak kában lévő amerikai pol­gárokat, aick él akarják hagyni a lÁzadás-dúlta or­szágot”. Az amerikai állampolgá­roknak — becslés szerint Santo Dom ingóban körül­belül ötszázan lehetnek — nem esett semmi bántódá- suk. A szombaton éjjel kitört katonai lázadás két táborra osztotta a hadsereget. A aendülők szembekerültek a légierők egyik csoportjával, s ez utóbbi tábor tegnap gépeket küldött a főváros ellen. Ezek bombázták és géppuskázták a zendülők által ellenőrzött épületekéi., így az elnöki palotát i9. A légitámadások következté­ben 20 ember — köztük civilek is — meghaltak. A puccsisták a száműze­tésben lévő Juan Bosch volt államelnök hatalmát akarják helyreállítani. Jose Raifael Moldna Urena volt képviselőházi elnök, akit ideiglenes államelnöknek tettek meg, hétfőn közölte Bosch-al, hogy „a fegyveres erők túlnyomó többsége tá­mogatja őt”. Hétfőn a késő esti órák­ban tüntetések zajlottak le Santo Domingo utcáin. A felvonulók a megbuktatott háromtagú juntát szidal­mazták és törtek-zúztak azokban az üzlethelyiségek­ben, amelyek a volt junta­vezér, Donald Reád Cabral autókereskedő tulajdonában vannak. Feldúlták két, a juntát támogató politikai párt székházát is. Két má­sik párt viszont — a ke­resztén yszociaiista forradal­mi párt és a június 14-e mozgalom — az új ideig­lenes kormányt biztosította támogatásáról. Az ideiglenes vezetőség egyébként bejelentette» hogy engedélyt ad a trium­virátus által száműzött do­minikai politikusok vissza­térésére. A Santo Damingó- ban lévő külföldi követsé­gek eddig 27 politikusnak adtak menedékjogot. A puccsistákkal szemben­álló törzstiszti tábor fejét, Wessin tábornokot, aki ed­dig a fegyveres erők vezér­kari fonóké volt, az ideig­lenes államelnök hétfőn formálisan elmozdította tisztségéből. Wessin és kö­vetői azonban Keiet-Dorm- nikában és a San Isidre» légitámaszponton továbbra is tartják állásaikat. ott menedéket. Váratlanul felhangzott a légiriadó. A szirénák még üvöltöttek, amikor az esti égbolton az első bombázó rajok feltűn­tek. Ez volt a Berlin elleni négyszázadik légitámadás. — A bunker néhány perc alatt megtelt, — Az életösztön fegyverré változtatta a könyököket. Mielőtt még az első bom­bák lehulltak volna, már voltak halottak: a tömeg széttaposott egy nőt a gyer­mekével. Aztán bezárultak az aj­tók; Kiáltásuk, panaszos kérésük beleveszett a bom­bazajba: Ami még megma­radt Berlin keleti részéből, a következő órák alatt az enyészeté lett. A légitámadásból a „hő­sök bunkerében” is éreztek valamit; 58 bomba hullott a birodalmi kancellária kö­zelében. Hitlerre mély be­nyomást tett. Minduntalan felkiáltott: „No ez min­ket is eltalálhatott vol­na!” — Két nap múl­va ismét elemében volt. Szeretője, Éva Braun ün­nepelte születésnapját. — Egész éjszaka patakokban folyt a pezsgő. 16 méterrel feljebb kétségbesett asszo­nyok kutattak a romok között gyermekük holttes­te után. És az újságokban ezen a reggelen a követ­kezőket olvashatták a ber­liniek: „A háború döntő szakaszához érkezett”. Következik: jatt* A BVT vietnami határozatából Kosziam vezeti az D/DK-ba utazó szovjet küldöttséget Kongói Legfelső Forradalmi Tanács A második világháború utolsó napjai A BERLINI ERŐD 3. Húsz éve történt Erhard és Schröder tanácskozása EAK-ellenes tüntetés Tuniszban

Next

/
Thumbnails
Contents