Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-25 / 97. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. április Egy hét a világpolitikában Honolulu és Moszkva — Üres szék a Seato-ban — Feladó: Adenauer, címzett: De Gaulle Az elnök nem dönthet egyedül A nemzetközi politikában az idén elmaradt a hagyo­mányos húsvéti pihenő. Az államvezetők, diplomaták tanácskoztak az ünnepna­pokon is, s a terítéken vál­tozatlanul a vietnami kér­dés szelepeit. Hawai romantikus hírű fővárosában, Honoluluban amerikai haditanácsot tar­tottak; A dél-vietnami ha­zafias mozgalommal szem­ben tehetetlen katonai ve­zetők az agresszió minden irányú fokozását határozták eL Ennek keretében újabb másfélszázezer emberrel szeretnék feltölteni a saigo- ni rendszer zsoldos seregét: mégpedig három repülőgép- anyahajót irányítottak az Atlanti-óceánról a délkelet­ázsiai vizekre; ötvenezer főre akarják emelni a Dél. Vietnamban szolgálatot tel­jesítő amerikaiak számát; ki akarják terjeszteni a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombá­zásokat« Az amerikai politikusok és katonai vezetők tehát változatlanul nem képesek meghallani a józan _ ész hangját, jóllehet, már ki­tűnt, hogy Dél-Vietnam fe­neketlen zsákként nyeli el a pénzt, a fegyvert, a kato­nát. McNamara amerikai hadügyminiszter legutóbb már arról beszélt, hogy az amerikaiaknak és a délviet­nami kormánycsapatoknak tízszeres túlerővel kellene rendelkezniük a partizánok felett, akkor nyerhetnék meg a háborút. De a dél- vietnami hazafias ellenál­lásban közvetlenül vagy közvetve már csaknem az egész nép részt vesz, hon­nan veszik hát az ameri­kaiak ennek tízszeresét? A honolului „harci trom­biták” még azokat is kiáb­rándíthatták, akik nyugaton komolyan vették Johnson békeszólamait; Emlékezetes, hogy az amerikai elnök Baltimore-i beszédében feL tétel nélküli tárgyalásokat ajánlott. A Pentagon kon­ferenciája rávilágíthatott, hogy ez a „feltétel nélküli­ség” milyen súlyor: és elfo­gadhatatlan feltételeket rejt magában. Az elnök szép szavakat mond a tárgyalá­sokról. De közben ragaszko­dik a további bombázások­hoz. Nemhogy kivonná csa­patait Dél-Vietnamból, de mértéktelenül növeli azo­kat. Ezt az amerikai politi­kát, a képmutatást és ve­szélyes felelőtlenséget mind erősebben bírálják magá­ban az Egyesült Államok­ban is. Már nemcsak azok a szervezetek szerepelnek a kritikusok között, ame­lyek eddig is következete­sen a béke mellett szálltak síkra. Szenátorok és képvi­selők emelik fel szavukat, Washingtonban húszezer diák tüntetett, s Johnson texasi farmját gyűrűbefog­ták az ülősztrójkolók. Még erőteljesebb az ame­rikai magatartás nemzetim, zi elítélése. A hét derekán jelentős válság rázkódtatta meg a SEATO-t. Ezt a dél- kelet-ázsiai támadó tömböt az Egyesült Államok éppen azért hozta tető alá, hogy politikájának hátvédjéül szolgáljon. Franciaország azonban bejelentette, hogy az „üres szék” módszeréhez nyúl. Tiltakozásul a vietna­mi kaland ellen, külügymi­nisztere helyett csak meg­figyelővel képviselteti ma­gát a szervezet londoni ta­nácskozásán. Pakisztán — a SEATO kevés ázsiai tagjainak egyi­ke — ugyancsak realistább megoldásokat keres. Az el nem kötelezettek közül az indiai minisizterel. nők, Sasztri mondott a hé­ten beszédet; az amerikai bombatámadásokat bírálta. Johnson, úgy látszik, texasi stílusban, cowboy módra vá. laszol az elhangzott véle­ményekre. De Gaulle-t ugyan nem tudta meglec­kéztetni, de váratlanul, bán­tó módon lemondta az in­diai miniszterelnök és a pakisztáni elnök esedékes washingtoni látogatását. „Idő hiányára” hivatkozott, de csodálatosképpen lehető­séget szentelt a vietnami politikát támogató olasz mi- niszterelnök fogadására, 8 fenntartotta a délkoreai diktátor, Pák Csöng Hi má. jus közepére szóló washing­toni meghívását- Természe­tesen ez a „szabályozható időzavar'’ csak fokozta az Amerika-ellenes érzülete­ket. Közben mind erősebb az együttérzés ég szolidaritás mozgalma a vietnami nép harca mellett. Különösen fontos esemény történt Moszkvában, ahol szovjet és vietnami vezetők tárgyalá­sára került sor. A Szovjet­unió messzemenő támoga. fásáról biztosította a Viet­nami Demokratikus Köztár­saságot, szükség esetén még azt is megfontolja, hogy engedélyezze a Viet­namba önkéntesként jelent­kező szovjet polgárok oda­utazását. Az érdeklődés középpont­jában változatlanul a dél­kelet-ázsiai helyzet áll, de Európa sem csendes. A bon­ni parlament nyugat-berlini provokációs ülésének ku. darca után a nyugatnémet kormány most szövetsége­seit ösztökéli valamifajta „német kezdeményezésre'’. A szeptemberi választások előtt Bonn ugyanis versenyt fut az idővel, szeretné kül­politikai fiaskóit a NATO- egység látszatával elfedni. A nyugati hatalmak azon­ban eddig mindössze arra voltak hajlandók, hogy má­jus 5-én általánosságban Az indiai kormány szó­vivője bejelentette, hogy szombaton súlyos incidens történt India és Nyugat-Pa- kisztán határán. Közel 3 ezer pakisztáni katona tan­kok kíséretében benyomult indiai területre és csak sú­lyos harcok árán sikerült visszaszorítani őket. Három pakisztáni tank kigyulladt, nyilatkoznak a német ügyekről — új momentu­mok felvetése nélkül. Bonn kísérletet tett a héten Pá­rizs „puhítására”, a korábbi francia—nyugatnémet ten­gely visszaállítása céljából. Az immár csaknem 90 esz­tendős aggastyán, Adenauer ismét megmozdult, Erhard, dal együtt közös levelet írt a francia elnökhöz. De Gaulle azonban hűvös ud­variassággal fogadta az át­iratot. Az NSZK-t közben egy másik külpolitikai meg­rázkódtatás várja: a közeli napokban jelentik majd be a nyugatnémet—izraeli dip­lomáciai kapcsolatok felvé­telét. Ez természetesen visz- szahatással jár majd az arab országokban — növeli Nyu- gat-Németország elszigetelt­ségét a Közel-Keleten. A hét fontos eseményei közé tartozik az ENSZ le­szerelési bizottságának ösz- fizeülése. Miután a mester­ségesen „táplált” pénzügyi válság megakadályozta, hogy a közgyűlés foglalkoz­zék a leszereléssel, a Szov­jetunió kezdeményezése mégis keresztülvitte a 114 tagállam tanácskozását eb­ben a kérdésben. Ez jelen­tős diplomáciai siker. Ugyanakkor nem lehetnek illúzióink a várható ameri­kai magatartás tekinteté­ben. Valamikor, a múlt szá­zadiban, a vadnyugati ivók. bán tábla hirdette: „Kérjük a vendégeket, hogy colijai­kat adják le a ruhatár­ban!” Az Egyesült Államok azonban még átmenetileg, a leszerelési tárgyalások tar­tamára sem akarja „ruha­tárba adni” veszélyes el­képzeléseit. Már pedig ne­héz leszerelésről tárgyalni, amikor az amerikai küldött vietnami bombákkal, foko­zott militarizálási program­mal, újabb provokációk terveivel ül az asztalhoz. A szóvivő szerint hosszú évek óta nem volt példa hasonló jellegű határsértés­re, jóllehet 1947, India és Pakisztán különválása óta állandó a feszültség a két ország határán. Az indiai kormány megteszi a szük­séges elővigyázatossági in­tézkedéseket — mondotta) Az amerikai légierők hat, sugárhajtású bombázója szombatra virradó éjszaka Hanoitól 225 kilométerrel délre országúti célpontokat támadott bombákkal és rakétákkal; Az amerikai parancsnokság szóvivője szerint valamennyi támadó repülőgép visszatért a „fegyveres felderítésről”. Apui Nitze amerikai ha­ditengerészeti miniszter kö­zölte, hogy eddig hatezer amerikai tengerész jelent­kezett „délvietnami önkén­tes szolgálatra”. * Jacob Javíts New York-i republikánus szenátor a szenátus ülésén követelte, hogy amennyiben Johnson a vietnami háború további kiszélesítését akarja, eh­hez kérje ki a kongresszus hozzájárulását. A szenátor véleménye szerint ilyen fontos kérdésben az elnök nem dönthet egyedül. Santiagobán, Chile fővá­rosában csütörtökön és pénteken heves diáktünte­tések zajlottak le: a meg­mozdulásokra az autóbusz- viteldíjak emelése adott okot, az összetűzések azon­ban hamarosan általánosabb jelleget öltöttek. A santia­gói elnöki palota környé­kén csütörtökön valóságos csata zajlott le a diákok és Az L’Humanité jelenté­se szerint az eui'ópái tőkés országok kommunista párt­jainak képviselői a közel­múltban megbeszélést tar­tottak egy nemzetközi érte­kezlet előkészítése céljából; A Francia Kommunista Párt, mint ismeretes, már korábban javasolta a nyu­gateurópai testvérpártok­nak, hogy külön konferen­cián vitassanak meg egyes közös problémákat és fel­adatokat. Dean Kusk amerikai kül­ügyminiszter pénteken está beszédet mondott a nem­zetközi jog amerikai tár­saságában. Szavaiból aggodalom csendült ki amiatt, hogy az amerikai egyetemeken mind több bíráló szó hang­zik el az Egyesült Államok délvietnami politikája el­len. Rusk szemrehányások kíséretében voltaképpen fe­lelősségre vonta ezért az egyetemi oktatókat. — Néha csodálkozom, hogy tanult emberek, akik­nek állítólag az volna a hivatásuk, hogy neveljék és mindenekelőtt önálló gondolkodásra tanítsák az ifjúságot, annyira hiszéke­nyek és vakok a tényekkel szemben. Állandóan ostoba fecsegést hallok tőlük a vietnami háború jelle­gét illetően — mondta Rusk. can megsebesültek és 79 személyt őrizetbe vettek. Csütörtökön Chile közép­ső részében sztrájkba lép­tek a vasutasok, néhány nappal korábban a kőolaj­ipar 3200 alkalmazottja szüntette be a munkát. Az ország déli részében egy indián lakta területen földfoglalási mozgalom in­dult: a rendőrség 123 sze­mélyt letartóztatott; Az előkészítő megbeszé­lésekről közzétett nyilatko­zat hangsúlyozza, hogy te­kintettel a vietnami hely­zet súlyosbodására és a vi­lág békéjét fenyegető ve­szélyre, a kommunista pár­tok képviselői a konferen­cia mielőbbi összehívása mellett foglaltak állást, — egyben javaslatot tették az értekezlet munkájára és napirendjére vonatkozóén. Incidens India és Pakisztán határán Földfoglalási mozgalom Chilében a rendőrök között, hamun­európai tőkés országok • « r z • • i «• •• Húsz éve történt A második világháború napjai JÖNNEK AZ OROSZOK! A második világháború befejezésének huszadik év­fordulója közeledik. Ez al­kalomból indítunk riport- sorozatot. amelyben ismer­te i-j ük a háború végnapjai­nak történetét. Riportsoro­zatunk anyagát a Berliner Zeitungban megjelent — a legújabb történelmi kuta­tások alapján írt — hason­ló című sorozat, valamint eredeti dokumentumok, egykorú fényképek felhasz­nálásával állítottuk össze. * Ősz van. A naptár 1944. október 23-át mutatja. A kelet-porosz tavak felett vastag ködfelhők csünge- nek. A Führer Rastenburg melletti főhadiszállásán nyugtalanul járkálnak fel- alá az OKW (Oberkomman­do der Wehrmacht — a Wehrmacht főparancsnok­sága) vezetői: Keitel. Jodl, Guderian, de Madziere. Dél­után 3 óra van. A tanács­kozó terem asztalain térké­pek fekszenek kiterítve, s a falakat is térképek borít­ják. Az uraknak várniuk kell. A legfontosabb sze­mély még nincs itt. 15 óra 25. Hitler meg­jelenik. Feltűnően nyugodt és kiegyensúlyozott. A Mo­reit által beadott szokásos délutáni injekció megtette hatását. A vezérkar vi- gyázzfoa áll, Keitel vezér- tábonnagy jelenti: „Mein Führer, a helyezt megbe­szélésére megjelentünk.” A térképek tanulmányozá­sához azonban még nem lehet hozzákezdeni. Hitler a mellén lévő zsebben ko­torászik, és bosszankodva jegyzi meg, hogy nincs ná­la a szemüvege. Rövidlátó; A nyilvánosságnak azonban erről semmit sem szabad tudnia. „A szemüveget!” — kiált fel valaki. Egy segéd­tiszt elrohan, s pillanatok múlva visszatér a Führer szemüvegével. Hitler be­szélni kezd: „A bolsevista szörnyetegeket rövidesen visszakergetjük az ázsiai sztyeppékre!” Félbeszakítják. Az ajtót felrántja valaki. Egy ezre­des zuhan be, izgatottan liheg, kezében papírt lobog­tat. Képtelen rá, hogy sza­bályosan tegyen jelentést. Tehetetlenül dadog: „Mein Führer... rádiótávirat a frontról... az ellenség... az oroszok jönnek!” Az urak meghökkenve és kínosan tekirttgetnek egymásra. — Van, aM kiejti szeméből a monoklit. Ez a fickó őrült! Az I. Bjelorusz Fronthoz tartozó 37. szovjet hadse­reg részei átlépték Kelet- Poros zország északi hatá­rait. A Führer főhadiszál­lását veszély fenyegeti. Hit­ler szemében felháborodás és harag. Dühösen jelenti ki: „Kelet-Poroszország az utolsó emberig védekezni fog!” S utána gyorsan szál­lására siet. „Ahogyan a főnixmadár hamvaiból újjáéled, úgy bontakozik ki a romokból a német akarat, hogy újat teremtsen. A német nép sohasem fog kapitulálni.” Ezek a szavak néhány hét múlva, a Führer újévi be­szédében hangzottak el. A „nemzet lelkiismeretére’’ Hitler és vezérkara a főhadiszálláson hivatkozott, A frázist frázis követte a mikrofonban, s csupán a Royal Air Fór- ce-ot és az amerikai légi­haderő főparancsnokságát (USAF) felejtette ki a szá­mításából Hitler. Ott éppen az utolsó intézkedéseket tették a bajor városok bom­bázására. A következő 24 árában foszfor- és robbanó­bombák ezrei hullanak majd Nümbergre és fullad a város füstbe és hamuba. 1945 első napjaiban Goeb­bels sem maradt tétlen. Mint a „totális háború folytatásának teljhatalmú birodalmi megbízottja”, szolgálati úton, a nemzeti szocialista párt körzeti ve­zetőin keresztül jelentette be, hogy újabb élelmiszer­korlátozások lépnek életbe, s egyidejűleg a legtelje­sebb takarékosságra szólí­totta fel a lakosságot a harcoló csapatok érdekében. Hitler közvetlen környe­zetében csupán egy valaki volt, aki teljes nyugalom­ban igyekezett élvezni új­év napját; Hess utódja, Martin Bormamn. az egy­kori mecklenburgi jószág- igazgató. Visszavonult ma­gánlakosztályába. Egy üveg hőn szeretett Napóleon- konyak mellett levelet írt Obersal zbergbe feleségének. Sorai megmaradtak az utó­kor számára: „Kedves Gerdám! Gondoskodj róla, hogy legyen elég mézed a bunkerban. Hol vannak egyébként a méhkasok ?” Bormamn méhkasai biz­tonságban voltak. Következik: I. Januári vüm

Next

/
Thumbnails
Contents