Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-22 / 94. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÍI>LAI IMS. április 22. Éjszakai terror-támadás a VDK területe ellen Saigon (Reuter) Az amerikai Midway re­pülőgép anyahajéról fel­szálló 15 sugárhajtású re pülőgép szerdára virradt éjszaka behatolt a Vietna­mi Demokratikus Köztói saság légiterébe és terror támadást hajtott végre 15-ös számú partment műút ellen. A saigoni amerikai ka­tonai szóvivő által „fegy­veres felderítésnek” neve zett légikalózkodás során a gépek rakétával lőtték az tón közlekedő tehergépko- sikat. A szóvivő arról panasz odott, hogy a haditenge észeti repülőgépeket hevei- ‘gvédelmi ágyútűz fogad a. Előzetes értesülések sze­rint a vietnami néphadse­reg légvédelmi ütegeinek zárótüzébe került amerikai kalózrepülőgépek közül egy lezuhant. A hanoi rádió bejelentet- . te, hogy szombat óta a I VDK légvédelmi tüzérei 21 | amerikai és délvietnami re- j pülőgépet semmisítettek meg. Ezzel 1964. augusztus 5-e óta lelőtt ellenséges re­pülőgépek száma 218-ra emelkedett Ez a szám nem foglalja magában azt, a 27 repülőgépet, amelyet ugyan találat ért a VDK területe fölött, de amelv délvietna­mi területen zuhant le. Scisztri Vietnamról Kedden Delhiben Sasz trí miniszterelnök közelgő moszkvai látogatásával kap­csolatban az Indiai—Szovjet Baráti Társaság fogadást adott. A vietnami helyzetet érintve a miniszterelnök kijelentette: India sürgeti a hadműveletek beszüntetését és konferencia összehívását a vietnami probléma poli­tikai rendezésére. Sasztri aláhúzta: az amerikaiak hagyják abba a légitámadá­sokat. mert a vietnami vál­ság leküzdésének ez az i egyedüli módja. (MTI) Az amerikai katonai vezetők a vietnami agresszió fokozása mellett döntöttek Honolulu (Reuter, AFtJ. TASZSZ). Hawai fővárosá­ban kedden este befejező dött az amerikai katona: vezetők kétnapos tanácsko­zása, amelyen megvitatták a legutóbbi vietnami fejle­ményeket. McNamara kedden este hazautazása előtt rövid saj­tónyilatkozatban ismertette a tanácskozások eredmé­nyét. Nyilatkozatából egy­értelműen kiderült, hogy az Egyesült Államok katonai vezetői a vietnami agresz- szió erőteljes fokozása mel­lett döntöttek. Bár az amerikai hadügy­miniszter csak általánossá­gokat mondott: „a vietnami kommunisták elleni harc fokozásáról”, „a vietcong tengeri utánpótlási vona­lainak megsemmisítéséről”. Az AFP értesülése szerint az Egyesül t Államok na­gyon is konkrét katonai in­tézkedésekre készül, neve­zetesen arra, hogy a Dél- Vietnamban állomásozó ka­tonai alakulatainak létszá­mát legalább 50 000-re, a dél-vietnami fegyveres erők létszámát pedig 168 000-rel emelje. Baldwin, a New York Times katonai szemleírója szerint a honolului progra­mot Johnson elnök előzőleg már jóváhagyta. A program előirányozza a VDK és Laosz elleni légitámadások fokozását, több amerikai hadosztály Dél-Vietnamba irányítását és a vietnami partvidék blokádját. (MTI) Moro washingtoni tárgyalásai Washington (MTI). Moro olasz miniszterelnök ked­den mozgalmas programot bonyolított le az amerikai fővárosban. Délelőtt Johnson elnökkel tárgyalt, délután pedig Fan. fani olasz külügyminiszter társaságában Rusk ameri­kai külügyminiszterrel és George Ball külügyminisz- terhelyettesse 1 folytatott megbeszéléseket. Amerikai források szerint a tárgyalásokon elsősorban a NATO-ról, az európai in­tegrációról, a vietnami helyzetről és annak a kelet­nyugati viszonyra gyakorolt hatásáról, valamint a lesze­relésről volt szó. Kedden délután Morót és Fanfani olasz külügymindsz- twt a programtól eltérően váratlan megtiszteltetés ér­te: Johnson meghívta őket az amerikai kormány ren­des ülésére. Moro Johnson elnökkel szemben ült és hallgatta a tolmácsot, míg a kormány tagjai különbö­ző napirendi kérdésekről számoltak be. Mindeddig nem volt arra példa, hogy külföldi vendéget meghív­tak volna az amerikai kor. mány rendes ülésére. Este Johnson elnök dísz­vacsorát adott az olasz ven­dégek tiszteletére. Johnson elnök pohárköszöntőjében kijelentette, hogy az Egye­sült Államok „rendkívül hálás” azért a támogatá­sért, amelyet Olaszország­tól kap délkelet-ázsiai poli­tikájához. Moro válaszában Johnson elnök április 7-i beszédét dicsérte. Kicserélték a szovjet— lengyel szerződés ratifikációs jkmányait Moszkva (TASZSZ). Gro- mdko szovjet külügyminisz­ter és Naszköwski lengyel külügyminiszterhelyettes szerdán Moszkvában kicse­rélte az új szovjet—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés ratifikációs ok­mányait. A ratifikációs okmányok kicserélése után Naszköwski az újságírók előtt kijelen­tette, hogy a szerződés a lengyel és a szovjet nép, a? egész szocialista közösség érdekeit szolgálja. Biztosit, ja az Odera—Neisse határt Bz a körülmény kétségtele­nül elősegíti Európa és az egész világ békéjének és biztonságának fenntartását. BERLIN-TOKVO-MOSZKVA NEW-YORK- BELGRAD - LONDON KAIRO Abdullah Asz Szalal je­meni elnök kedden elfo­gadta Dzsaifi kormányá­nak lemondását és Ahmed Mohamed Nomant bízta meg a kormányalakítással. Az elnök másik rendelete értelmében a jövőben kü­lön elnöki tanács foglalko­zik Jemen politikájának ki­alakításával és e politika megvalósításának ellenőr­zésével. * SANTIAGO DE CHILE Santiago de Chilében a hét elején folytatódtak a tiltakozások az autóbuszvi- teldíjak múlt héten életbe­lépett 50 százalékos drágí­tása ellen. Kedden húsz­ezer diák lépett 24 órás sztrájkba. A diákok felvo­nultak a főútvonalakon, — majd a főváros több pont­ján volt összetűzés a tün­tető fiatalok és a rendőrök között. A rendőrség több diákot letartóztatott. * AMMAN A jordániai hadsereg szó­vivője közölte, hogy hétta­gú izraeli őrjárat behatolt az Izraelt Jordániától el­választó jeruzsálemi határ­övezetbe és tüzet nyitott. A jordániai állásokból vi­szonozták a tüzet. Az iz­raeli járőr visszavonult. — Jordánia panaszt jelentett be az ENSZ tűzszüneti el­lenőrző képviseleténél. Moszkvába érkezett az afgán miniszterelnök Moszkva (TASZSZ) A saovjet kormány meghívására szerdán hivatalos látogatásra Moszkváiba érkezett dr. Mohammed Juszuf. az afgán királyi kormány mimsz.lereinöke. Mohammed Juszufot a vnukovói repülőtéren Alek* szej Koszigin, Dmitrij Poi jansakij ée más szovjet államférfiak, fogadták. A 14 millióé lakosú afgán királyság hagyományos jó­viszonyban van régóta a Szovjetunióval. Mohammed Juszuf több ízben volt már Moszkva vendége, legutóbb 1961 őszén, amikor a Szov­jetunió nagy gazdasági és műszaki segítséget ajánlott fel a második afgán ötéves terv7 megvalósításához. Afganisztán külkereske­delmének fele északi szo­cialista szomszédjára esik. amellyel ezer kilométeres közös határa van. A Szov­jetunió hosszú lejáratú hi­telekkel segíti a hegyi or­SANGHÁJ Visszaérkezett Kínába az a kilenc kínai külkerekedel- mi alkalmazott és újság­író, akiknek a brazíliai ha­tóságok nemrégiben adták vissza szabadságát. * VARSÓ A LEMP Központi Bi­zottságának meghívására kedden Lengyelországba ér­kezett a Finn Kommunista Párt küldöttsége. A kül­döttséget Vilié Pessi, a finn KP főtitkára vezeti. * TOKIÓ A tokaimurai atomköz­pontban szerdán üzembe helyezték az első japán ipari atomreaktort. — Az atommáglyát több mint öt évig építették, körülbelül százmillió dolláros költ­séggel. A berendezés ok­tóber elején kezdi meg az energiaszolgáltatást a fő­város és környéke energia- szükségletének ellátására. * TOKIÓ Szerdán Tokióban meg­nyílt a Nemzetközi Munka­ügyi Szervezetnek a tenge­részek ügyeivel foglalkozó II. ázsiai konferenciája. Az értekezlet munkájában 16 szág természeti kincseinek Idakn ázását, atomerőművet épít számára, gondoskodik szakemberek képzéséről. A szovjet repülőgépek nem­egyszer hárították el Afga­nisztán felől a sáskajárás veszélyét. Fejlődnek a két ország kulturális kapcsola­tai. Szovjet részről megelége­déssel beszélnek Afganisz­tán él nem kötelezettségi politikájáról, amely jelen­tős stabilizáló tényező egy korábban igen forrongónak ismert ázsiai térségiben. ország vesz részt, közte a Szovjetunió. * CARACAS A másfél évvel ezelőtt letartóztatott Jesus Faria- nak, a venezuelai KP Köz­ponti Bizottsága főtitkárá­nak állapota állandóan rosszabbodik. A caracasi ka­tonai kórház orvosának je­lentése szerint a venezue­lai hazafi gyakorlatilag teljesen mozgásképtelen. * ALGÍR Az FLN Politikai Bizott­ságának székházában Al­gírban szerdán folytatták a jugoszláv—algériai poli­tikai megbeszéléseket, ame­lyeken a két államfő mel­lett a jugoszláv küldöttség valamennyi tagja és az FLN Politikai Bizottságá­nak és a kormánynak tag­jai vesznek részt. RÓMA Havazás, üvöltő szelek, fagypont körüli hőmérsék­let késlelteti Olaszország majdnem teljes területén a tavasz kibontakozását. Bolzano környékén az Alpokra nyolcvan centimé­teres friss hótakarót borí­tott a havazás. Krómozott lökhárító és a valósáa Egy Merkator nevű nyugatnémet úr a közel­múltban „Meddig mara­dunk gazdagok?” címmel könyvet írt. Ebben a tőkés konjunktúrát és az úgy­nevezett „jóléti állam”-ot dicsőíti. Kifejtette azt a nézetét, hogy az életszín­vonal javulása gyengíti majd a munkások harcát a tőkével szemben, és tompítja harckészségüket. A saját „színvonalát” vi­szont a következő meg­jegyzés képviseli: „Nem valószínű, hogy egy Opel Rekord, vagy egy Volks­wagen tulajdonosa társa­dalmi forradalmat akar vagy támogat ezért, mert gazdája Mercedesének erő­sebb a motorja vagy több a nikkelezett alkatrésze” A nemzetközi élet olyan eseményei, mint a kom­munista párt újabb nagy­mértékű megerősödése a francia választásokon vágj' néhány héttel korábban az olaszországi sztrájkhullám — arról tanúskodnak, hogv Herr Merkator követke7 tetései erősen sántítani - Nézzük meg először é munkásság ténvleges hely­zetének alakulását Nyugat­Európa tőkés országaiban, amelyeket több éves gaz­dasági konjunktúra kor­szaka után az úgynevezett „jóléti állam” mintapéldá­nyaiként akarnak bemu­tatod a közvéleménynek. Természetesen, ki lehet indulni abból, hogy az utóbbi évtizedben több fej­lett kapitalista országban növekedett a munkások reálbére. Ennek egy sor, a modem termelés termé­szetében rejlő oka van. Szalkovszkij szovjet köz­gazdász-kutató például ki­mutatta, a munkaintenzi­tás nagymértékű fokozása jelentős anyagi eszközöket kíván a munkástól fizikai és szellemi erőinek helyre­állítására. Ez a követel­mény a létminimum emel­kedéséhez vezet, amelyet ma természetesen, nem le­het ugyanezzel a mérték­kel mérni, mint évtizedek­kel ezelőtt. A reálbérek növekedése a különböző vezető nyugat-európai or­szágokban azit mutatja hogy a reálbér sokkal las­sabban nő a névleges bér­nél és még lassabban nő a létminimum kielégítésé­nek színvonala. Franciaor­szág példája kitűnően mu­tatja ezt. Itt az 1958-tól 1963-ig terjedő öt év alatt a névleges bér 45 száza­lékkal nőtt. Ugyanakkor azonban a kiskereskedelmi árak 22 százalékkal emel­kedtek és elvitték a név­leges béremelés felét. A reálbér tehát már csak 25 százalékkal emelkedett. Köziben azonban a termé­szetes igények bővülése a hivatalos létminimumot szintén megemelte! Az 1958-as francia statisztikák szerint az átlag munkabér az akkor kiszámított lét­minimumnak körülbelül csak 70 százalékát fedezte. 1963-ban ugyanez az aránv 75 százalékos volt. A reálbér emelkedé­sének vizsgálatakor figye­lembe kell venni: az emel­kedést, az anyagi és szel­lemi életviszonyok javu­lását — Herr Merkator ér­veivel ellentétben — ép- oen a munkások heves bérharcai vívták ki. Ki­mutatták például, hogy Franciaországban, Angliá­ban és Olaszországban az elmúlt öt esztendőben minden lényeges béreme­lést vagy sztrájk vagy a szakszervezeti követelések nyomán bekövetkezett tár­gyalások előztek meg! A munkásosztály hely­zetének megítélésében ter­mészetesen nem elegendő egyszerű összehasonlításo­kat tenni a jelenlegi és a néhány évvel ezelőtti színvonal között — anél­kül, hogy figyelmen kívül hagynék a tőkés osztály helyzetének változásait ugyanebben az időszakban! Hiszen a kizsákmányolás mértékét mindig a tőkés­haszon és a munkabér ará­nya fejezi ki. Ez az arány pedig _ a nyugat-európai „gazdasági csodák” idő­szakában újabb romlást mutat. így például a Né­met Szövetségi Köztársa­ságban az 1950 és 1960 kö­zötti évtizedben a mono­póliumok tiszta profitja kétszer olyan gyorsan nőtt, mint a munkások teljes béralapja. Ami természe­tesen azt jelenti, hogy 1960-ban jóval erőtel­jesebb volt a kizsákmá­nyolás — még akkor is, ha a nyugatnémet mun­kás magasabb szinten élt, mint tíz esztendővel ko­rábban. Ez nemcsak Nyu- gat-Európára vonatkozik. Az egész tőkés világban Japán gazdasági előretöré­se volt a leglátványosabb. Mégis: kiszámítható, hogy 1952 és 1960 között a japán kapitalisták háromszor olyan gyorsan növelték hasznukat, sünt ahogy az összes munkások és alkal­mazottak bérének teljes összege növekedett. A kixsált mány olás modem formáinak vizs­gálata nem lehet teljes a monopóliumok munkain­tenzitást növelő politikájá­nak megemlítése nélkül. Szaljkovszkij a Kommu- nyiszt hasábjain Francke nyugatnémet szociológus könyvét idézi, amelynek már a címe is jellemző: „Az ember idő előtti el­használódása”. A monopol­tőke — közli a nyugat­német tudós a legújabb vizsgálati adatokat — a konjunktúra éveiben Nyu- gat-Németországban éven­ként 12, Olaszországban 11, Franciaországban 9, Japán­ban 8,5 százalékkal emelte az egy munkásra eső órán­kénti teljesítményt, s a maximálisan magas ütem a fizikai és ideg-energiák fokozott igénybevételét je­lentette. Ennek alapján Francke megállapítja: „Az ilyen típusú munkával já­ró idegfeszültség még a fizikai megterhelés csök­kenése és a 40 őrás munka­hét esetén is jobban ki­merít, mint korábban a heti 60 órás, vagy ennél hosszabb fizikai munka”. S amit már Francke el­mulaszt megállapítani, de Szaljkovszkij joggal hang­súlyoz: a munkaintenzitás növekedését sem a munka­bér emelkedése. sem n munkaidő csökkenése nem semlegesíti. Végül, de nem utolsó­sorban figyelembe kell venni, mindezt a látszólag zavartalan „gazdasági nap­sütés” éveiben következett be. Az események mutat­ják: a konjunktúra legki­sebb megtorpanása már a munkások helyzetének gyors rosszabbodását ered­ményezi. Olaszországban például alig egy esztendős a látványos növekedési ütem lassulása — és ime: az ly8 millióra emelke­dett munkanélküli létszám mellett egymilliónyian dol­goznak csökkentett mun­kaidőben. Tehát az olasz munkások tekintélyes há­nyada számára a konjunk­túra megingása gyorsan „elnyelte” a reálbér-növe­kedést. Az olasz kormány kilenc pontból álló „stabi­lizálási terve” pedig elő­irányozza a béremelések teljes megtagadását, ami a következő néhány év prognózisában az olasz munkásosztály egésze szá­mára a reálbér csökkené­sének távlatait tartogatja. Jellegzetes módon a leghevesebb a feszültség az olasz kapitalizmus egyik mintaüzemében, a Fiat- lörszt üzemeiben, ahol munkás-kizárásokra is sor került. Herr Merkator meg- iegyzése a krómozott lök­hárítókról manapság nem sok sikert aratna a Fiat munkásai nak körében... (—re)

Next

/
Thumbnails
Contents