Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-22 / 94. szám

Itm. április 22. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAT 3 Lenin a Népbiztosok Tanácsában A. Lunaesarsskij visszaemlékezése Lenin születésének 95. évfordulójára 3 H ki.i Lenin idejében pezsgő és tevékeny élet zajlott a Nép­biztosok Tanácsában. Már akkor kialakultak az ügyvitel külsőségei. Rend­kívül szigorúan szabták meg a felszólalók számára rendelkezésre álló időt, akár saját előadók voltak, akár meghívottak, vagy éppen egy vita résztvevői. Min­denkitől megkövetelték, hogy mondanivalóját fogja rövidre: tömören és a lé­nyegről beszéljen. A Nép­biztosok Tanácsában valami összpontosító légkör uralko­dott, s úgy tűnt, mintha még az idő is tömörített lett volna, annyi tény, gondo­lat és határozat elfért egyetlen percben; Ugyan­akkor azonban a bürokra­tizmusnak, a hivatalos fon­toskodásnak még a legese- v kélyebb mellékíze sem volt érezhető, s hiányzott az a feszültség is, amely olyan emberekből árad, akik ere­jüket meghaladó munkát végeznek. Mert ez a munka ugyan felelősségteljes volt, de Lenin idejében mégis olyan könnyűnek látszott, mint soha azelőtt vagy az­óta. Lenin szerette a jókedvet. Arcán gyakrabban jelent meg a mosoly, mint bárki másén. Ransom, ez a jósze­mű angol figyelt fel egyszer arra, hogy korunk nagy em­bereinek e legnagyobbja mennyire kedveli a vidám­ságot, az önfeledt kacagást. Ransom ezt is helyesen ér­telmezte, amikor azt mon­dotta: „Az ő nevetése az erejéből fakad, de ennek az erőnek a forrása nemcsak Lenin rendkívüli képessé­geiben keresendő, hanem kommunista mivoltában ,is. Tökéletes kulcsa van a tár­sadalom titkainak és nehéz­ségeinek feltárására, a kom­munizmus a megdönthetet­len prognózisalkotás olyan magabiztosságával ruházta fel, hogy természetes, ha nincs még egy politikus, aki annyira biztos lehetne ön­magában, terveiben és el­képzeléseiben, mint Lenin”. így, vagy legalábbis így beszélt Ransom (de hogy szavainak ez volt az értel­me, azért kezeskedem). A Népbiztosok Tanácsá­ban serényen, frissen, tré­fálkozva folyt a munka. Lenin, valahányszor mu­latságos ellentmondáson ka­pott rajta valakit, jóízűen elnevette magát, s ilyenkor vele nevetett a hosszú ta­nácskozó asztalt körülülő tekintélyes testület, amely­nek tagjai nagynevű forra­dalmárok és korunk újtípu­sú emberei voltak. Nevet­tek: vagy az elnök tréfáin — mert nagyon szerette a tréfát —, vagy az egyes előadók tréfás megjegyzé­sein. Ám amint elült a ne­vetés vihara, ismét a ko­rábbi, élénk és friss ko­molyság lett úrrá a testüle­ten, s a beszámolók, viták, határozatok folyama épp­oly gyors volt, mint annak- előtte. . Ázt látni kellett volna, ahogyan Lenin a beszélőket hallgatta. Nem tudok arcot, amely szebb lett volna Vla­gyimir Iljicsnél. Rendkívüli erőt sugárzott, arcában és szemében volt valami fen­séges és oroszlánszerű, ami­kor, az előadót tekintetével is figyelmesen követve, a szó szoros értelmében ma­gába szívott minden egyes szót, vagy amikor ugyanazt az előadót a kiegészítő kér­dések pergőtüzének vetette alá. A Népbiztosok Tanácsá­ban sok kitűnő elme foglalt helyet, de Lenin rendsze­rint mindenki másnál előbb végzett a kérdések elemzé­sével és jutott el a megol­dáshoz. Mindebben azonban a legcsekélyebb igyekezet sem volt, hogy „brillíroz­zon”. Ha valaki megfelelő megoldást javasolt, Lenin nyomban felismerte célsze­rűségét, s már mondta is: „Diktálja csak le ezt a ha­tározatot, ez telitalálat”. Bosszankodni — különö­sen a Népbiztosok Tanácsá­ban— rendkívül ritkán lát­ták Lenint. De ha megha­ragudott, akkor aztán ala­posan; Ilyenkor nem válo­gatott a kifejezésekben. — ..Begyepesedett szovjet mél- tóságos urak”, „szájtátiak”, „fejletlenek”: ilyen és más. korántsem hízelgő szavak hagyták el ajkát — talál­kozunk ezekkel a kifejezé­sekkel feljegyzéseiben, táv­irataiban, telefonüzenetei­ben is. De a fejmosásért senki sem neheztelt meg Leninre. Az olyan kommunista, illet­ve szovjet, ember, aki „meg­sértődött” volna Leninre — egyszerűen elképzelhetetlen. r „Átvették“ a jutalmat A baromfitenyésztés ta­valyi versenyében győztes asszonyok átvették jutal­mukat. A járási és Városi baromfitenyésztési verseny legjobbjainak jutalma hal napos moszkvai utazás volt. amelyről 6 napokban érke­zett vissza a nyolc szorgal­mas, szerencsés asszony. A járási és városi verse­nyek második helyezettjei , Harkányfürdőn töltötték a múlt hetet, s a húsvéti ün­nepekre érkeztek vissza családjukhoz. Színes program május 1-én tíj légijárat Hazai események A MALÉV új járatot in­dított, első ízben szállít magyar gép menetrendsze­rűen utasokat a Közel-Ke­letre, a Budapest—Athén— Nicosia—Damaszkusz útvo­nalon. A megnyitó járat al­kalmából szerdán Hóm De­zsőnek, a közlekedés- és postaügyi miniszter első he­lyettesének vezetésével kül­döttség utazott Nicosiába. * A magyar—szovjet kultu­rális egyezmény ez évi munkaterve alapján Ferdi­nand Ejszen oktatásügyi miniszter vezetésével szer­dán délelőtt Budapestre ér­kezett az Észt SZSZK okta­tásügyi küldöttsége. A ven­dégek itt-tartózkodásuk so­rán a magyar oktatási rendszert tanulmányozzák. * A Magyar Rádió és Te­levízió a május 1—i ünnepi programja színes, változatos lesz. Helyszíni közvetítést adnak Budapest dolgozói­nak ünnepi felvonulásáról, irodalmi és zened műsoro­kat sugároznak. Május 1-én a Kossuth-rádió „Kellemes szórakozást!” című zenei összeállítással kezdi napi adását. — A Magyar Te­levízió a hagyományokhoz híven az idén május 1-én is a moszkvai katonai dísz­szemle közvetítésével kezdi ünnepi adását. A tervek szerint ez évben, is sor kerül a szocialista országok fő­városaiban megrendezendő felvonulások televíziós át­vételére. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete idén május 23-án és 30-án, a fővárosi állat- és növény- kertben rendezi meg a ha­gyományos országos kutya- kiállítást. 4,6 millió hektoliter sort főzünk az idén A komlóültetvények terü­lete a felszabadulás utáni 15 holdról 1540 holdra, vagyis több mint százszoro­sára nőtt, a söripar igényét azonban — a tavalyi re­kordterméssel is — csupán 69 százalékra tudták kielé­gíteni. A hazai sörfogyasz­tás egy . főne jutó átlaga a felszabadulás előtti három literről több mint 30 literre növekedett, s már nemcsak a nyári, hanem' a téli gyár­tási kapacitást is teljes mértékben leköti a gyorsan fokozódó fogyasztási igény. Ez évben előreláthatólag 4.6 millió hektoliter sört főz az ország négy gyára. Pß Kifogtam“ egy taggyűlést Az oktatóterem bejárató, nál Fancsali Ferenc, régi is­merősöm, így fogadott: — Azt hiszem, kifogta az elvtársnő. Ünnep előtti, fi­zetés napja van. Aligha lesz itt taggyűlés. — Ilyen még nem volt féléves párttitkári pályafu­tásom idején — fogad só­hajtva Papp Imre, az alap­szervezet titkára is —, hogy ilyen kevesen jöjjenek el. Meglepődöm, hogy így is csak megtartják a taggyű­lést. — Határozatot nem hozhatunk, mert a hatvan­ból huszonöt tag jött el — állapítja meg megnyitójá­ban Rédei elvtárs, a tag­gyűlés elnöke. Ezután már a mérnök-párttitkáré a szó. Tartja a vezetőség beszá­molóját. Időszerű, friss kül­Tavaszi zápor után Kedden reggel is megön­tözte a határt a tavaszi zá­por. Szőke Mátyásné mun­kacsapatának tagjai még­sem maradtak otthon. Mint március közepe óta minden­nap, most is kikerékpároz­tak a kertészetbe, de aki gyalog érkezett, az is ponto­san ott volt hét órakor. A maguk nevelte szép, erős palántákat ládába rakták, hogy ha egy kicsit szikkad a föld, kiültethessék. Délelőtt még úgy húzta a sár csizmánkat, hogy alig bírtunk arrébb lépni. De azért jól haladtunk a pa­lántázással. Ott, a kiserdő mellett — mutatnak a tá­volba — karalábé palántát ültettünk szabadföldbe. Dél múltával jöttünk erre a táb­lára — újságolják, amikor egy-két percre kiegyenesed­nek; mama — De kutya kemény itt a föld. Alig járja az ül­tetőfa. A gép kereke nyom­ta meg, vagy mi az ördög. Már alig érzem a csukló­mat — zsörtölődik Hegedűs Kálmánné, a munkacsapat legidősebb tagja. — A mi kezünk is fáj — mondja az egyik fiatalasz- szony, mintegy vigasztalva az idős nénit, ne gondolja, hogy csak az ő keze, dere­ka érzi az egész napi mun­kát, hajlongást. — A mama — így szólít­ják a fiatalok — nem ma­rad el tőlünk sem a mun­kában, sem a keresetben, — dicséri a munkacsapat­vezető. — Mondja csak, hogy tavaly mennyi egysé­ge volt? — biztatja. — Háromszázötvenkettő — válaszol Hegedűs néni, s még hozzáfűzi: — A ke­reset egy részén ágyneműt vásároltam, tartaléknak. — Hogy ha majd nem tudok dolgozni, ilyesmire már ne legyen gondom. 4 lobbi asszony Holló Mártonná tavaly 342 munkaegységre részelt, de a többiek könyvében sem igen volt ennél keve­sebb. Mert amikor a ker­tészetben már elfogyott a munka, a cukorrépa és a dohány betakarításában se- gítkeztek. A 30 holdas ker­tészetben fele annyi férfi dolgozik, mint nő. A mun­ka zöme — többek között a 11 hold paprika, ugyaneny- nyi paradicsom, s az egyéb növény ápolása — az asz- szonyokra vár. — Nekünk is érdekünk, hogy minél többet termel­jünk. Nemcsak a prémium miatt, hanem azért is, mert a tizenkettőből tízen tsz- tagok vagyunk. Ficsor Ist- vánnénak és Szőke Kál- mánnénak a férje dolgozik a közösben traktorosként, ök családtagként vesznek részt a közös munkában jr Cs a pénz Nem mindegy, hogy meny­nyi lesz a jövedelmünk, ezt pedig a munkánk, a terme­lési terv teljesítése befolyá­solja. Azért is Igyekszünk minden alkalmas percet ki­használni, hogy idejében szabadföldbe kerüljön a palánta —, sorolja Szőke Mátyásné, a kunszentmár­toni Búzakalász Tsz kerté­szetében az asszonyok ve­zetője. — Ez a káposzta mikorra hoz termést 7 — Júniusban már szállí­tani szeretnénk. — Fejlett, szép palántát ültetünk ki, — mutatja a kezében tar­tott kis növénykét Hollóné. Beszélgetés közben is to­vább halad kétrét görnyed­ve a dolgos kis csapat. Für­gén, gyakorlott kézzel szúr­ják a földbe az ültetőfát. Szaporodnak a palántaso­rok, a zöldellő határban messze virít a hajladozó asszonyok, színes, pöttyes kendője; Nagy Katalin politikai, nemzetközi dol­gokról beszél, majd néhány számadattal jól érzékelteti: személyforgalmi tervüket 119,2%-ra teljesítették az első negyedévben. A teher­szállítási tervüket viszont 87 százalékra sem. A szén­felhasználás és az önköltség is magas. Még néhány adat, s hozzá a tanulságok: az első ne­gyedévi terv teljesítéséért 31 ezer fori.-t jutalmat ka­pott a fűtőhöz. Ez is szép. Az eredmények viszont még joibbak is lehettek volna. De ehhez nem elég a sok utas, a sok gép, a sok szál­lítani való. Ehhez még va­lami nagyon kellene: az igazi munkafegyelem. Ttt ugyanis a decemberi párt­határozat után másként ala­kult a helyzet, mint álta­lában a vállalatoknál. A fűtőházban mindenki tudja, hogy náluk nincs munka­erőfelesleg. Ügy gondolták, nem fognak felmondani senkinek. Sokan ennek tu­datában talán még kevésbé húztak rá a munkára, mint előzőleg. Egyre több volt a fegyel­mezetlen, az ittasan, rend- szertelenül bejáró munkás. Nem kétséges, csak tiltott italozásért kijáró elbocsá­tással lehetett megjavítani a helyzetet. Őszintén szólva nagy ár volt. De még ez sem hozta meg a kívánt fe­gyelmet... Lassan, nagyon lassan javul a munkások egymáshoz való viszonya. Vannak, akik könnyen meg­sértik munkatársaikat, fi­gyelmetlenek, — gorombák egymáshoz. Ez alól a párt­tagok sem mindenkor ki­vételek. Pedig mennyivel kisebb a baleseti veszély, mennyivel jobban esik a munka, ha nincs cívódás, hanem tapin­tat, egymás megbecsülése járja. És tovább nekem már csak felsorolásra van lehetőségem: nyolcvanhat szocialista brigád van a fű­tőházban. A párttagok nin­csenek képviselve olyan arányban ezekben, ahogyan az kitelnék tőlük... A szak- szervezet sokszor előbb jár kezdeményezésekben, mint a pártszervezet... Egyes párttagok sokszor ugyanazt a nótát fújják, amit azok az emberek, akik általában többet beszélnek, mint gon­dolkodnak... Akik a hozzászólást kezd­ték, előbb csak példálóztak. Aztán — gondolom a be­számoló visszhangja képpen — „bemelegedett” a han­gulat. Szalai Lajos mondta: — Gyengén állunk a szo­cialista brigádokkal?! Nem mindig rajtunk múlik. Mi a gépünket három éve szo­cialista megőrzésre vettük át a fűtőmmel. Aztán még többet váltogattak, cserél­gettek bennünket, mint ad­dig. Kilencven százalékban túlsúlyos vonatokat vittünk. Mégis álltuk a szavunkat. Legutóbb egy hónappal ez­előtt szórták szét a brigá­dunkat. Sokan már csak nevetnek rajtunk. Nevet­nek, hogy miért törekszünk. Mert, akinek mellénk kel­lene állni hivatalból is, sok­szor ügyet se vet ilyen „ap­róságokra”. Csik Vilmos:— A mi fel­vigyázóink sokszor nem kö­rültekintőek. Én például gyakrabban bejönnék, ér­deklődnék van-e rám szük­ség? De úgy tesznek, mint­ha lopni jönne az ember. Gorombák — mondjuk meg magunk között őszintén. Fancsali Ferenc: — Itt sokszor az nyer, aki a másikat bejelenti. Mert azt már egyszer meg­hallgatták, a másik felet meghallgatni legalább eny- nyi idő kellene. Ezt már a főnökség sokallja és sok­szor annak ad igazat, aki előbb beszélt. így gyorsabb az „ügyintézés”. Horváth Sándor folytatja: — Én ennél többet is mon­dok. Azt, hogy a fegyelem nemcsak a fizikai dolgozók kötelessége. Nemrég jelent­keztem szolgálatra, 40 perc­cel a vonat indulása előtt. Tehát nem késtem. A fel­vigyázó, Császi Jenő mégis ki akart zavarni az irodá­ból. Gondoltam megmon­dom, a rangkülönbséget nem hangerővel, hanem a tudáson alapuló segítséggel, figyelmességgel kell érzé­keltetni. Aztán eddig mégis csak hallgattam. Zombori Ferenc: — Ez az igazság. Mind a három felvigyázónk gorom­ba, fennhéjázó. Pedig Csá­szi Jenő és Kálmán Ba­lázs párttag. De most sincs itt egykük se, hogy meg­hallaná véleményünket. ...Vázlatos kép ez egy taggyűlésről, amelyet — is­merősöm szavaival élve — kifogtam a szolnoki fűtőház nemrég alakult Il-es alap­szervezetében. (A fűtőház utazó munkásai ugyanis az őszi vezetőségválasztás ide­jén alakítottak önálló alap­szervezetet.) Jó volt, hogy ezt fogtam ki, ezt a taggyű­lést, ahol emberi és kom­munista őszinteséggel be­széltek saját belső dolgaik­ról. Egyet tagadtam meg tőlük, a titoktartást. Ok ugyanis arra kérték egy­mást, hogy az elhangzot­takról ne szivárogjon ki semmi, csak majd ha hatá­rozatképes lesz a taggyűlés, akkor mondjanak ki egyön­tetűen dolgokat. Megelő­zöm „ügyvitelüket”. Közre­adom, amit köztük hallot­tam. Hadd visszhangozzon tovább és minél előbb az őszinte, kritikus hang, amely hibáik kijavításának, a munkafegyelem és a párt­fegyelem megszilárdításá­nak alapköve. Borsi Eszter Sorol a cukorrépa A törökszentmiklósi Dó­zsa Tsz-ben a 120 hold ta­vaszi árpa után a cukor­répa és napraforgó vetésé­re került sor. Ezeket és 110 holdon a kukorica vető­magját földben érte az eső A cukorrépa mind a 160 holdon szépen sorol. Amint rá lehet menni a földre, megkezdik a sarabolását. Négy vetőgéppel pedig folytatják a kukorica ve­tését. A kenyérgabona vegy­szeres gyomirtására, is fel­készültek a szövegeződben. Tervük szerint 500 hold búzából irtják ki a gyomot vegyszerrel.

Next

/
Thumbnails
Contents