Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-24 / 70. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP iJXs* március A. Földet értek a* amerikai űrhajósok is A harmadik kör befeje­zéséhez közeledve Grissom. az amerikai űrhajó vezető­pilótája megkapta az utasí­tást a fékezőrakéták bekap­csolására. Az űrhajó sebes­ségének csökkenésével egy­idejűleg ismét csökkent pályájának a Földtől való legkisebb, illetve legnagyobb távolsága is. Ezután kinyíl­tak a kabin ejtőernyői és — magyar idő szerint — néhány perccel 20 óra után a Gemini, illetve másik ne­vén Molly Brown leeresz­kedett az Atlanti-óceán ví­zőre. Az űrhajó háromszor ke­rülte meg a Földet és kö­zel öt órát töltött a világ­űrben. Az amerikai hadi- tengerészet egyik repülőgé­pe már rádióösszeköttetésf teremtett a kabin utasaival. Azonnal helikopterek indul­tak az űrhajó félé. amely leereszkedéskor 40—48 ki­lométerre volt az Intrepid amerikai repülőgép anya­hajótól. Ma temetik Georghiu-Dej-t Bukarest (MTI) Szerdán délelőtt a nem­zet halottjaként temetik el Gheorgihe Gheorghiu-Dej-t a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának volt első titkárát, az Államta­nács elnökét. Délelőtt — magyar idő szerint 10 óra­kor — gyász-nagygyűlés zajlik le az Államtanács székháza előtti Köztársa­ság téren, majd innen a város főútvonalain kísérik utolsó útjára Gheorghiu- Dej-t, a Szabadság park­ba, ahol „a nép és a haza szabadságáért, a szocializ­musért vívott harcok hő­seinek mauzóleumáéban helyezik örök nyugalmra. A temetés időpontjában, — délután 13.30 órakor az . ország minden vállalatá­nál és intézményénél há­rom percre felfüggesztik a munkát, megszólalnak a gyárak, vonatok, folyami-' és tengeri hajók szirénái, megáll a vasúti- és közúti forgalom, leállnak a gyalo­gosok . A temetési szertartás után délután — magyar idő szerint — 17 órakor ül össze a nagy nemzetgyű­Nicolae Ceausescu Bukarest (MTI) Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Munkáspárt Központi Bizottságának új első titkára 1918. január 26-án szüle­tett. Ifjúmunkásként 1932- ben kapcsolódott be a for­radalmi munkásmozgalom­ba. 1936-ban felvették a Román Kommunista Párt­nak tagjai közé. Politikai tevékenységéért több ízben is letartóztatták. Több felelős pozíciót töl­tött be párt- és állami vo­nalon, 1954 óta a Politikai Bi­zottság tagja. 1964-ben „A Szocialista Munka Hőse” címet kapta. A Román Munkáspárt Központi Bi­zottságának 1965. március 22-i plenáris ülésén egyhan­gúlag a Központi Bizottság első titkárává választották. Csőmbe levele Ugandához Leopoldville (Reuter) A Csombe-kormány lon­doni ideiglenes ügyvivője útján levelet juttatott el Uganda ottani főmegbízott- jához, amelyben élesen til­takozik a március 17-én a kongói—ugandai határon történt állítólagos incidens miatt. A levelében Csőmbe azt állítja, hogy ugandai csapatok tüzet nyitottak Nahagitól északra a kon­gói központi kormány ka­tonáira. Csőmbe ezenkívül azzal is vádolja az ugandai kormányt, hogy területén menedéket ad kongói fel­kelőknek, Áz űrrepülők moszkvai fogadtatása KÉT ÉVTIZED Iparunk új arculata és a népgazdasági tervek Moszkva (MTI). Firityi Sándor, az MTI moszkvai tudósítója írja: Tavaszi derűvel és me­legséggel köszöntötte Moszk­va kedden délben a Vosz- hod—2. hőseit, Pavel Bel- jajev ezredest és Alekszej Leonov alezredest, akik reg­gel szálltak repülőgépre Bajkonurban, a távoli, to­pár sztyeppén épült űrre­pülőtéren. Útban Moszkva felé átrepültek Uljanovszk, Lenin szülővárosa felett. Kevéssel ezután Beljajev, majd Leonov néhány perc­re átvették a főváros felé tartó IL—18-as vezetését. 12 óra 13 perckor tűni fel Vnukovó légiterében az űrhajósok IL—18-asa, a szovjet légierő hét lök- hajtásos vadászának dísz- kiscretében. A gépek egy tiszteletkórt írtak le, majd az IL—18-as méltóságteljes leereszkedés után lassan a repülőtér fő­épülete elé gördült, ahol már ott állt a hagyományos űrhajós-szőnyeg végén az Aeroflot díszlépcsője. Pontban 12 óra 30 perc­kor felpattant a különgép ovális ajtaja és megjelent előbb Alekszej Leonov, majd a Voszhod—2. pa­rancsnoka, Pavel Bel jaj ev. Üdvrivalgás, zászlók lenge- tése és a repülő-díszinduló hangjai mellett indultak el a tribün felé, hogy felada­tuk teljesítéséről jelentést tegyenek a párt és a kor­mány vezetőinek. Katonás tisztelgés. Pavel Beljajev ezredes lép a mik­rofonhoz: — Jelentem a Lenini Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa El­nökségének és a Szovjet­unió Minisztertanácsának, hogy a Voszhod—2. űrhajó útja befejeződött A kísérle­tet, amelynek keretében az űrhajóból ember ment ki a kozmikus térségbe, elvégez­tük. Az űrhajó személyzeté­nek közérzete kifogástalan. Készek vagyunk teljesíteni a párt és a kormány újabb megbízásait Leonyíd Brezsnyev, Alek­szej Koszigin, Anasztasz Mikojan és a többi szov­jet vezető kezet szorítás nak a kozmosz hőseivel, forrón megölelik őket. Felcsendül a szovjet him­nusz. A repülőtér szélén fel­sorakozott lövegek 21 dísz- össztüze köszönti Beljajevet és Leonovot. Alighogy el­hangzik a himnusz, a két űrhajós feleségét és hozzá­tartozóit köszönti. Ezután következik a másik „csa­lád”, a kilenc szovjet űrha­jós, akik a világűr meghó­dításának négy diadalmas évét személyesítik meg, élü­kön Jurij Gagarinnal, akit a napokban az egvik fran­cia publicista „a bolygókö­zi ügyek földi miniszteré­nek” nevezett. Az űrhajósok ezután el­vonulnak a virágokkal, zászlókkal integető moszk­vaiak előtt. Kezet szoríta­nak a fogadásukra megje­lent diplomatákkal, közöt­tük Rajnai Sándorral, ha­zánk ideiglenes moszkvai ügyvivőjével. Külön üdvöz- lik a repülőtérre kijött tu­dósokat, élükön Keldis aka­démikust, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia elnökét. A repülőtéri fogadtatás befejeződött. Leonov alez­redes kézenfogja négyéves kislányát és beszállnak a nyitott Zil—111-esbe. A két űrhajóson kívül a két feleség és a Leonov-kislány foglal helyet ebben a ko­csiban. Motoros rendőrök­ből álló ék veszi át a több­kilométeres autóoszlop ve­zetését. A világűrben megtett 720 000 kilométerhez ké­pest elenyésző ez a 30 ki­lométer, de szépségben, bensőséges ségben legalább olyan emlékezetes. Kétoldalt moszkvaiak tíz- és százezrei. — Az antóoszlop föVUt a moszk­vai televízió helikoptere. A Lenin sugárút zászló­díszben. Hatalmas feliratok éltetik a Voszhod—2. hőseit, a tu­dósokat, a mérnököket, a munkásokat, akiknek ré­sze volt e páratlan telje­sítményben. Pár perccel két óra előtt kanyarodott be a Kreml kapuján az űrhajósok acél- szürke kocsija. A Vörös té­ren, amely hatodszor kö­szöntötte a szovjet űrhajó­sokat, százezrek vonultak fel zászlókkal, színes fel­iratokkal, Beljajev és Leo­nov virágkeretbe foglalt fényképeivel. Hangszórók közvetítették a moszkvai rádió helyszíni riportját a repülőtérről és az űrhajó­sok egész útvonaláról. Pontban 2 órakor elfog­lalták helyüket a Lenin Mauzóleum mellvédjén az SZKP és a szovjet kor­mány vezetői, valamint Pavel Beljajev ezredes és Alekszej Leonov alezredes, akik repülőtiszti díszegyen­ruhát öltöttek erre az al­kalomra. Mögöttük felsora­kozott az egész „kozmikus család”. A nagygyűlést Nyikolaj Podgornij, az SZKP Köz­ponti Bizottsága elnöksé­gének tagja nyitotta meg, majd átadta a szót Belja­jev ezredesnek, a Vosz­hod—2, parancsnokának. Pavel Beljajev beszédé­ben rámutatott, hogy a kétszemélyes Voszhod—2. útja minőségileg új fejeze­tet nyitott meg a világűr meghódításában. „A világ első szocialista államának állampolgára küzdötte le elsőnek a Föld nehézségi vonzását és emelkedett fel a kozmoszba. Most is­mét szovjet ember volt az, aki bátran és magabiztosan kilépett az űrhajóból a vi­lágűr végtelenségébe”. A Voszhod—2. parancs­noka hangsúlyozta, hogy ez a szocialista rendszer, a szovjet tudomány és tech­nika fölényének1 tanújele. Beljajev szerint a töké­letesített űrhajó-változattal végrehajtott kísérlet azt mutatta, hogy lehetséges az ember cél­irányos tevékenysége a világűrben, lehetséges a helyzetváltoztatás, meg­figyelések és egyéb mű­veletek végzése. A Voszhod—2. személyzete sikerrel tanulmányozta az élet és a munkavégzés fel­tételeit a világűrben. Beljajev ezredes nagy elismeréssel szólt a Vosz­hod—2. kvalitásairól, majd azzal zárta szavait, hogy a szovjet nép szeretete, a párt és a kormány gondos­kodása új erőt ad az űrha­jósoknak és újabb teljesít­mények elérésére sarkallja őket. Beljajev „beosztottja”, — Alekszej Leonov alezredes azzal kezdte beszédét, hogy őszinte köszönetét mon­dott a tudósoknak, terve­zőknek, mérnököknek, mun­kásoknak, valamint a ko­rábbi űrhajósoknak, akik tevékenyen részt vettek kettőjük felkészítésében, a Voszhod—2, útjának előké­szítésében, „Abban a szerencsés hely­zetben voltam, hogy nem az űrhajó ablakán keresz­tül, nem egy keskeny sá­von láthattam a Földet, a Napot és a csillagokat, — hanem sokkal inkább tér­beli leg, miként környező világunkat is szoktuk lát­ni. Kitűnően emlékszem a Fekete-tengeri partvidéktől Szahalinig terjedő utamra, amelyet az űrhajón kívül 28 000 kilométeres órán­kénti sebességgel tettem meg”. „Közeledik az idő — zárta beszédét Leonov —, amikor a Föld-körüli orbi- tális pályákról áttérhet az ember a Holdhoz, vagy a Marshoz, a Vénuszhoz, — esetleg a Nap-rendszer egyéb bolygóihoz vezető pályákra”. A szovjet űrhajóscsalád tizedik és tizenegyedik tagja után Leousiú Brezsnyev. az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titkára lépett a mikro­fonhoz. A nagygyűlést Nykiloj Podgornij zárta be, majd a Vörös téren felsorakozott tömegek több mint egy­órás, nagyszabású felvonu­lása következett. Kitüntették az űrhajósokat Moszkva (TASZSZ) Alekszej Leonov repülő­alezredest a Voszhod—2 ka­binjából végrehajtott ki­szállásáért a legmagasabb szovjet kitünitetéssei — a Szovjetunió hőse címmel tüntették ki. A Szovjetunió Hőse cí­met kapta Pavel Beljajev repülőezredei a Voszhod—2 űrhajó parancsnoka a ki­szállásban való közreműkö­déséért. A kélb űrhajósnak át­nyújtják az aranycsillag érmet és a Lenin-rendet. Bronz mellszobrokat Moszk­vában állítják fel. Leonovot és Beljajevet ezenkívül a Szovjetunió űr­repülője címmel is kitün­tették. (MTI) (I.) Szétrombolt, kifosz­tott ipart örökölt a felsza­badult Magyarország. A gyáripar háborús kárai meghaladták a kétmilliárd pengőt. 1945-ben az üzemel; munkáslétszáma nem érte el az előző évinek egyhar- madát sem. A Szovjetunió sokoldalú segítsége, népünk áldozatos munkája nyomár új élet fakadt a romokból Megindulhatott a hősi újjá­építés. Már az első hároméves terv időszaka (1947—49) is az ipar jelentős korszerű­sítését, szerkezeti változá­sát, kapacitásának bővítését szolgálta. 1938-hoz képesl a termelés csaknem hat­szorosára növekedett. A magyar ipar a kapitalista országoknál gyorsabban nö­velte termelését, 1949—63 között megnégyszereződött, míg például az USÁ-ban csak 1.9-sizeresére emelke­dett az ipar termelése. Küzdelmes, nehéz mun­kával jutottunk el idáig. Az első ötéves terv időszaká­ban (1950—54) 75 új ipar- vállalat, gyár épült. Azon­ban / az ellenforradalom­okozta 22 milliárd forint anyagi gazdasági kár mé­lyen visszavetette iparun­kat. Erről a mélypontról kezdtük meg a gazdasági konszolidációt. Segélyképpen és hosszú- lejáratú hitelre a Szovjet­uniótól és a szocialista or szagoktól 2.5 milliárd de­vizaforint értékű árut kap­tunk. 1958-ban hozzáláthat­tunk a második hároméves terv valóraváitásához. S ami még a mennyiségi fej­lődésnél is fontosabb, aa MSZMP olyan gazdaságpo­litikát dolgozott ki, mely helyesen vette számba ha­zai adottságunkat, s a nem­zetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségeket. A má­sodik ötéves tervben még inkább olyan iparágak fej­lesztését helyeztük előtér­be, melyek a leggazdasá­gosabban fejleszthetők, vi­szonylag kevés anyagot igé­nyelne!!, és a világpiacon keresettek (szerszámgépek, műszerek, híradástechnikai felszerelések. gyógyszerek, műanyagok, műtrágya-féle­ségek). A felszabadulás óta je­lentősen megnőtt az ország fűtőanyag- és energiabázisa és a kohászat termelése; Megsokszorozódott a nyers­vas és acél, a villamos- energia, az alumínium, földgáz és kőolaj előállítása. Autóbuszaink, tengerjáró hajóink világszerte kereset­tek. Új vegyipari bázisok jöttek létre, a gyógyszer­ipar termelése ötvenszere­sére nőtt, s hatalmas fej­lődésnek indult a műanya­gok termelése is. BERLIN-TOKYO-MOSZKVA NEW-YORK-BELGRAD -LONDON BELGRAD Alekszandar Rankovics jugoszláv alelnök, a JKSZ Végrehajtó Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Iván Gosnjak hadseregtábomok, nemzet- védelmi miniszter, a JKSZ Végrehajtó Bizottságának tagja képviseli Jugoszláviát Gheorghe Gheorghiu-Dej- nek, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága első titárának, az Államtanács elnökének temetésén. Ran­kovics és Gosnjak hétfőn éjjel elutazott Bukarestbe. becs Keddre virradó éjjel az osztrák posta- és vasúti al­kalmazottak a szociális jut­tatások kiterjesztését és fi­zetésjavítást követelve, 24 órás figyelmeztető sztrájkba kezdtek. A sztrájk — gya­korlatilag megbénította a belföldi postaforgalmat és vasúti közlekedést. Wolf- gang Schmitz pénzügymi­niszter visszautasította a dolgozóknak azt a követelé­sét, hogy átlagban nyolc százalékkal növeljék a ha­vibéreket és a családi pót­lékot. DJAKARTA Az indonéziai Celebes-szi- get déli részében Makaszár környékén nagy kiterjedésű erdőtűz pusztít — jelenti az Antara hírügynökség. A tűz­vészben eddig többezer la­kóház pusztult el és húsz ember vesztette életét: PEKING A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Kínai Népköztársaság kor­mánya elhatározta, hogy párt- és kormányküldöttsé­ge részt vesz Gheorgiu-Dej temetésén. A kínai küldött­ség vezetője Csou En-laj, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának al- elnöke, a Kínai Népköztár­saság miniszterelnöke lesz. SZÖFIA A szófiai magyar kulturális intézetben kedden délelőtt sajtófogadást tartottak ha­zánk felszabadulásának hu­szadik évfordulója alkalmá­ból. Az egybegyűlt újság­írókat Práth Károly nagy­követ tájékoztatta hazánk húsz éves fejlődéséről. TILTAKOZÁSOK A dél-vietnami hazafiak ellem intézett gáztámadások és a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság békés fal­vai újabb bombázásainak hírére országszerte újult erővel folytatódik a tilta­kozó gyűlések és szolidari­tási demonstrációk soro­zata. Megbélyegezték a fo­kozódó imperialista agres­sziót. s őszinte együttérzé­sükről biztosították Viet­nam sokak szenvedett népét Raul Castro hazánkban Vendége van Magyarországnak. A földgolyó másik feléről, a távoli ország, a testvéri szocialista állam forra­dalmi népének szeretettel köszöntött küldötte Raul Castro elvtársunk. Amerika szabad földje, így nevezik hazáját, a forradalmi Kubát, nemcsak Latin-Ameriká­ban, hanem mindenütt a világon. S hogy Kubából Ame­rika szabad földje lett, hogy a távoli kontinensen először győzött egy országban a nép, abban a fiatal Raul Castronak kiemelkedő szerepe volt. Huszonkét esztendős ifjú 1953. júliusában, amikor bátyjával Fidel Castroval, a kubai forradalom vezetőjé­vel együtt fegyverrel a kezében indult a gyűlölt Batistc- diktatúra egyik jelképe, a Moncada kaszárnya elleni tá­madásra. Bátyjával együtt őt is 15 esztendei börtönbüntetésre ítélik a terror-rendszer bírái, csak 1955-ben a dolgozó tömegek egyre erősbödő nyomása nyitja ki előttük « börtön kapuit. Akkor száműzetésbe kényszerülnek — ám 1956. decemberében 82 forradalmár partraszáll az elnyo­mott, kizsákmányolt szenvedő sziget földjén. A nyolc- vankettöböl tizenketten maradnak élve és jutnak el a Sierra Maestra hegyláncaihoz, ahöl megkezdődik a kab*? partizánhadsereg szervezése. Raul Castro később Oriente tartományban vezette a szabadságharcosokat. Először 50 fegyverese van, de később hatalmas egységek élén jürví hozzé a forradalmi erők végleges győzelméhez. Vendégünk Raul Castro 1959 óta a fegyveres erők parancsnoka, 1960-tól a fegyveres erők minisztere, mi­niszterelnökhelyettes és a Kubai Szocialista Forradalmi Egységpárt országos vezetőségének tagja. Amerika sza­bad földjén Fidel Castro szavai szerint a hatalom ma azt jelenti, hogy fegyver van a nép kezében. A fegyveres erők élén pedig ez a fiatal, de a forradalmi harcban már oly sok tapasztalatot szerzett férfi áll, vendégünk, Raul Castro. Filmek és képek sokszor megmutatták már nekünk is a távoli szocialista testvérország, Kuba ezerszínü szép­ségét, a természet millió kincsében gazdag Karib-tengeri sziget napsütötte tájait. S tudjuk azt is, hogy ezt a ter­mészeti kincsekben gazdag szigetet mint hallatlanul sze­gény, gazdaságilag elmaradott országot kapta örökségéI a forradalom. Kívánjuk kedves vendégünknek, Raul Castro ekő- társnak, hogy ismerkedjék meg mennél alaposabba«« mennél mélyebben a mai magyar valósággal, a magyar munkások, parasztok és értelmiségiek dolgos minden­napjával és vigye el szépséges hazájába egész népűiét testvéri szolidaritásának, hű szeretetének áradó érzeti meit Amerika szabad földjére, szeretett hazájába, g Kubai Köztársaságba.

Next

/
Thumbnails
Contents