Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-24 / 70. szám

199S március 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF 3 Készül a perzsaszönyeg a .jászárokszállási Háziipari Szövetkezet szőnyegszövő részlegében Nyelhetik a „drága“ {-üstöt Honti Béla és rajta kívül még 47 család 1961. no­vemberében költözött a Bálvány ■ utcai szövetkezeti lakásokba. Kétszobás lakása 124 ezer forintba került Az új lakás mindig nagy örömet jelent, de különösen akkor, amikor még nagyon ook család leghőbb vágya az, hogy megfelelő otthon­hoz jusson. Hontiék, valamint az épü­let két végén és közepén a II. és III. emeleti lakók örömébe a fűtési szezon megkezdésével nagyon sok üröm vegyült. A rossz építésű (állítólag alacsony) kémények miatt a kályhák azóta is füs­tölnek, A' lakók,' még jóval a2 sgyéves garanciális idő le­járta előtt, 1962. február­jában kérték a hiba kija­vítását. Ae ÉM. Szolnok megyei Építőipari Vállalat vezetői közül Dikó és Stei­ner élvtársak személyesen is meggyőződtek az állapot tarthatatlanságáról. Meg­ígérték, hogy a kéményeiket megmagasítják. Csak ígér­ték. Dr. Csernai István, a lakásszövetkezet elnöke több alkalommal is próbál­ta a lakók panaszát elin­tézni — eredménytelenül. 1965-öt írunk, több mini három éve nyelik a füstöt a szerencsétlen lakók, ho­lott joggal elvárták, hogy — nem is kevés — pénzü­kért tökéletesen megépített lakást kapjanak. Ügy látszik azonban, hogy az építő vállalat vagy a tervező iroda he­lyett a lakóknak kell a tanulópénzt megfizetni. Mert az építőipar arra hi­vatkozik, hogy ő a tervek pontos betartásával építette a házat — tehát nem hibás. Akkor ezek szerint a ter­vekben van a hiba? A jó­zan ész azt sugallja, hogy ha a kivitelezés pontosan követi a tervdokumentáció előírásait és minőségileg sem kifogásolható a mun­ka, akkor csak a pontatlan, felületes tervezés a hiba oka. Ám a Szolnok megyei Tovább fejlesztik a tsz-ek közös építési vállalkozásait A termelőszövetkezetek építő brigádjai tavaly több mint 30 százalékkal túltel­jesítették tervüket, s így az összes szövetkezeti építke­zéseknek több mint egyhar- mada házi kivitelezésben készült el. A brigádok ter­ve az idén nagyobb, mint eddig bármikor: 615 millió forint értékű beruházást és 225 millió forint értékű fel­újítást végeznek el. A há­zi építkezéseknél különösen jelentős szerepük van a ter­melőszövetkezetek közös építőbrigádjainak. Ezek a szövetkezetközi vállalkozá­sok egyelőre házi építkezé­sek kisebb hányadát vég­zik, de korszerűen, termelé­kenyen dolgoznak. A közös Vállalkozások 50 százaléká­nak van már betonkeverő- gépe. 25 százalékának te­herautója, s egy-egy tag át­lagosan 50 százalékkal na­gyobb termelési értéket ál­lít elő, mint az egyes szö­vetkezeti brigádok tagjai. A kedvező tapasztalatok alapján a közeljövőben erőteljesen továbbfejlesztik a termelőszövetkezetek kö­zös építési vállalkozásait. A tnost elkészült 5 éves fej­lesztési terv szerint néhány év múlva a szövetkezetek valamennyi házi kivitelezé­sű építkezését a közös vál­lalkozások látják el, 9 a szövetkezeten belüli brigá­dok csak a karbantartáso­kat. kisebb javításokat vég­eik. A múlt év végén 40 tez-közá építőbrigád mű<cö- iKt, mintegy 4000 taggal, s az idén újabb kilenc ala­kult. A terv szerint számuk BO-ra emelkedik, s így va­lamennyi termelőszövetke­zetben elvégezhetik a házi építkezéseket, ezenkívül al­kalmanként dolgozhatnak a földművesszövetkezeti, il­letve a községfejlesztési alapból létesülő falusi be­ruházásokon és a termelő­szövetkezeti tagok részére családi házat is építhetnek. (MTI) Lód A gyermekotthon két üres pedagógusi helyére ifjú há­zaspár került. A nyáron há­zasodtak, nagyon jól jött hát számukra a lehetőség: együtt dolgozhatnak, az in­tézetben szép, alkóvos szol­gálati szobájuk lesz, s alig húsz kilométernyire vannak a megyeszékhelytől, ahol az asszony szülei laknak. Ügy tervezgették: két-há- rom esztendő és lesz egy kis Trabant kocsijuk, — ak­kor pedig. — akárcsak a városban laknának! Vidáman, könnyű szívvel, sok ambícióval láttak mun­kához. Az asszonyka barát­ságot kötött a gyerekekkel, ha pedig az óvodások cso­portjával találkozott, el nem mulasztott volna egy alkalmat sem, hogy ne si­mogassa meg a csöppsége­Beruházásá Iroda igazgatója — ahova az építőipar igaz­gatójának javaslatára for­dultunk — arról próbái meggyőzni bennünket — rendeletekre hivatkozva, — hogy a panasz megtételével elkéstek a lakók (?), mivel a garanciális javítások — úgy az egy, mind a három év — ideje lejárt. A be­ruházási iroda az ÉM Szol­nok megyei Építőipari Vál­lalattal szemben, a szava­tossági igény teljesítése vé­gett tehát nem tud fellépni. Mindenesetre az kiderült, a beruházási iroda igazga­tója leveléből, hogy ha a szavatossági idő nem járt volna le, ak­kor az építőipari válla­latnak kellene a kémé­nyeket használható álla­potba hozni. Node ezzel a felfedezés­sel most már mitsem érnek a Bálvány utcai lakók, mert az építők sikeres manőve­rekkel — az alábbi jel­szóval: „Ki időt nyer, nem fizet kötbért” — elérték, rájuk már nem hárulhat a felelősség. Eljutottunk hát odáig, — a rendeletek tekervényes útvesztőiben, amelyek ez esetben teljesen nélkülözik a józan ész kritériumát — hogy mindenki: a beruhá­zási iroda, a tervező intézel és az építőipari vállalat ügyintézői moshatják, csu­pán a lakók, akik eddig is drága pénzért nyelték a füstöt, tördelhetik a ke­züket. Ha a kéményeiket hasz­nálható állapotba akarják hozatni, akkor újra zse­bükbe kell nyúlniuk és né­hány ezer forinttal meg kell toldamiuk az amúgyis nezehen kinyoghető száz- huszonnégy ezret. — bognár — két. Különösen megszeretett egy villogó szemű kisfiút, no természetesen, az is öt. Ha meglátta, odafutott hoz­zá, két kis karjával átölelte a derekát, s nem nyugodott addig, amíg csókot nem ka­pott. Egy hét múlva pedig már így köszöntötte: — Szervusz, anyu! Az asszonyka nevetve me­sélte a férjének. S mikor a kis Laci a kertben bizalma­san odabújt hozzá, megfog­ta a kezét, s hazavitte a szobájukba. — Vendéget hoztam! — kiáltott vidáman. Lehajolt a gyerekhez:— Mondd meg szépen, ki vagyok én? — Anyu! — felelte na­gyon természetes hangon a fiúcska. Nevettek rajta. / kkor pedig a férj simogatta meg buksi iát: — No és én, — ki va­gyok? — Apu! — hangzott a vá­lasz, S hogy látta, milyen Az üzemgazdász jelzőcsengő A szőke hajú, kék szemű fiatalember pózolás nélkül beszél. Néha kedvesen el­mosolyodik, mint akkor is amikor azt említi, hogy ér­deklődését a mezőgazdaság iránt minden bizonnyal a kertészkedést, méhészke­dést kedvelő édesapjától örökölte. Bárhogy is van, tény, hogy városi fiú lettére az érettségi után agráregye­temre kérte felvételét. S amikor ez nem sikerült, ak­kor sem lett hűtlen tervé­hez: a zsámbéki felsőfokú technikumba jelentkezett Tavaly nyáron, a sikeres államvizsga. után üzemgaz­dász szaktechnikusi okle­véllel a zsebében érkezett meg első munkahelyére, a tiszavárkonyi Petőfi Tsz-be. — Gyakorló évemet töl­töm Várkonyban. De talán helyesebb, ha azt mondom, itt ismerkedem az élettel. Zsámbékról is eljártunk ta­pasztaltcserére a nádudva­ri, ceglédi és más országo­san is ismert termelőszö­vetkezetbe. Ez azonban minden hasznossága ellené­re sem ugyanaz, mint ami­kor magunknak kell meg­szervezni. elvégezni a mun­kát. A városi KISZ értekezlet határozatában — és az ezt 1965-ben megvalósító akció- program keretében — úgy tervezték, hogy ezévben az Expressz-iroda 500 fiatal utazását biztosítja Szolnok városából külföldre. — A városi KISZ bizottságon el­mondták, hogy idén az egyes csoportok létszáma előreláthatólag a követke­zőképpen alakul. A Szovjetunióba megy négy csoport 150 fővel, az Csak nagy kiállításokról szokás utólag is írni, a? eredményeket és tanulságo­kat összefoglalni. Ez azért van, mert a kis kiállítások iránt az érdeklődés is sok­szor kicsi, jelentőségük sem több, mint hogy egy kisköJ számára bemutattak bizo­nyos eredményeket, vagy felhívták a figyelmet olyas­mire, ami aránylag nem sol; embert érdekel. A karcagi MüM. 69. He­lyiipari Tanuló Intézet ta­nulóinak munkáiból rende­zett kiállítás többet érde­mel egy rövid hírnél. Elő- szöris azért, mert meglepő­en jók a kiállított model­lek. A kis villanyzongora szépen szól, a tizedes mér­leg pontos, az akkutöltő mű­ködőképes (a kiállítás után használni is fogják). A ki­állított darabok egy része — Szerintem az üzemgaz­dász hivatása az, hogy vész­csengő legyen. Mindig idő­ben jelezze, ha valahol ni- bát észlel. Erre a lehetősé­ge is megvan, mert mun­kája révén az egész gaz­daságot ismeri. Az össze­gyűjtött adatok, számok alapján elemez, statisztikai jelentést készít, önköltség- számítást végez. Az iskolán a lehetőség szerint igyekez­tek bennünket felkészíteni e szerteágazó. sokoldalú feladat ellátására. A sok tantárgy között első helyen az üzemszervezés szerepelt, s többek között statisztikát is tanultunk. Mégis gondot okozott a statisztikai jelen­tések elkészítése. Könnyebb lenne a dolgunk, ha a ta­nulás során például ehhez is több gyakorlati segítsé­get kapnánk. — Természetesen mun. kánk megszervezésén, a ve­zetőkkel, szövetkezeti gaz­dákkal való kapcsolatun­kon is múlik az, hogy mi­ként tudunk helytállni. Az üzemgazdász számokkal dolgozik,, de részére az ada­tokat emberek szolgáltat­ják. Az együttműködés, a kölcsönös bizalom és fele­lősségérzet a biztosítéka a pontos, jó munkának. NDK-ba 7 csoport 205 tag­ja látogat el, Csehszlová­kiába utazik 105 fiatal, Lengyelországba pedig het­venen mennek. Ezenkívül Jugoszláviába, Bulgáriába, Romániába szerveznek uta­zásokat, mintegy 60 fő ré­szére. Nyugati utakra is lehe­tőség nyílik néhány sze­mélynek: csaknem félszá- zan juthatnak el Olaszor­szágba, Franciaországba és Ausztriába. esélyes a budapesti orszá­gos kiállításra is. A kiállítás iránt igen nagy volt az érdeklődés, el­jöttek az iskolások és a pályaváasztáshoz is segítsé­get kaphattak azok a nyol­cadikos tanulók ,akik még nem találták meg a helyü­ket, hogy hol fognak to­vább tanulni. A nagy gonddal, pontos­sággal kimunkált mintada­rabok megtekintése után nem csodálkoztunk, amikor Szalagyi Endre igazgató kö­zölte, hogy egyre több szak­mánál alapvető követel­mény az érettségi. Most az elektroműszerész, tv-műsze- rész, híradástechnikai mű­szerész, esztergályos és autószerelő szakmába vesz­nek fel érettségizett tanuló­kat, hu Együtt az emberekkel, az ő segítségükkel és őket se­gítve kezdett munkához Farádi Kálmán, az ifjú üzemgazdász. Első benyo­másai, a néhány hónap alatt szerzett tapasztalatai alap­ján azon gondolkozik, mit. hogyan is csináljon, hogy több időt tölthessen a sza­badban munkálkodó szö­vetkezeti gazdák között. Amikor csak lehet, szaba­dulni akar az íróasztaltól hogy necsak a számok és a papírok alapján ismerje a 3500 holdas gazdaságot. Farádi Kálmán nem mon­dott le arról, hogy elvégzi az agráreg,retemet. S ezt a munka mellett vállalja, aközben, hogy betölti a kö­zösben a jelzőcsengő szere­pét. Megérdemli, hogy a Pe­tőfi Tsz vezetői, gazdái ba­ráti segítőkészséggel egyen­gessék útját, amelyen a jö­vőben is együtt kíván Ha­ladni a szövetkezeti embe­rekkel. N. K. Felsőfokú munkavédelmi tanfolyam A SZOT felsőfokú mun­kavédelmi tanfolyamánál« következő tanévére április 25-ig lehet beküldeni a je­lentkezéseket Budapest, V» Szabadság tér 1V„ II, eme­let 208 címre. A szakmérnöki tagozatra jelentkezhetnek okleveles mérnökök és tudomány- egyetemet végzett vegyé­szek, a szaktechnikusi tago­zatra pedig mindazok, akik ipari technikusi képesítő oklevéllel rendelkeznek. A jelentkezési nyomtat­ványok a Szakszervezetek Budapesti, illetve megyei Tanácsainak munkavédelmi bizottságainál, valamint a felettes minisztériumoknál szerezhetők meg. (MTI) Nagy a papírfogyasztás Amerikában Amerikában egyre nő az irodai munka gépesítése és automatizálása és egyre több az irodai alkalmazott. Ennek pedig az a következ­ménye, hogy az irodákban mind több és több papírra van szükség. Míg az utóbbi tíz évben az amerikai papír és kartongyártás a világter­melés egyhatodát tette ki^ ma már több mint egy- harmadára rúg. A világ papír és kartonpapír terme­lését 1963-ban 95 millió tonnára becsülték; ebből csaknem 40 millió tonna esik az Egyesült Államokra. Expressz-ufak tíz országba Egy kis kiállítás mérlege sikere van tudományával, — többször elismételte: — Anyu... Apu... Elmaradhatatlan társuk lett a kis Laci. Egyszer megbetegedett. Lázasan feküdt a betegszo­bában, és sírva hajtogatta: — Anyu... Hol van anyu... Az igazi édesanyja még csecsemőkorában elhagyta. Azóta sem érdeklődött. Az ápolónő nem is sejtette, kit nevez „anyu”-nak a gyer­mek. Vigasztalón simogatta hát az arcát, s mesét mon­dott neki arról, hogy majd egyszer eljön hozzá a mama. A fiatal tanítónő megtud­ta, mi történt a kisgyerek­kel. A betegszobába sietett, s csokoládét vitt neki. La­cika- boldogan kiáltott fel: — Már el is jöttél hoz- záip?... Fosta a kezét, nem en­gedte volna el a világért sem. Esteledett, az asszony­kának mennie kellett volna, de sajnálta magára hagyni a gyereket. Megegyezett az ápolónővel, ölbekapta, s vitte haza. Ettől kezdve odaszokott a kicsi Laci. — Egészségesen sem lehetett volna elker­getni „anyu’-éktól. Azok pe­dig vettek egy sezlont, be­állították az alkóvba, s ön­maguk igazolására mondták egymásnak: — Űgyis kellett még egy fekhely... Laci tehát napközben az óvodásokkal élt, esténként pedig a tanítóéknál aludt. Egy szombat estén a fia­talok a városba mentek, hogy megnézzék a színház bemutatóját. S csak az éj­szakai vonattal tértek visz- sza. Aludt mindenki, ami­kor hazaértek. S a sötét fo­lyosón, az ajtajuk küszöbén éppen, hogy nem léptek rá egy mozdulatlan valamire. A férfi rávilágított a zseb­lámpával. — Nézd, Laci! Felkapta az átfázott, ál­mos gyereket. Az pedig már mosolygott is: — Anyu... Apu... — ölel­gette őket. Laci bizony ezen az estén sem maradt a helyén, az óvodások hálótermében. —■ Ügy tett, mintha aludnék! aztán, hogy minden elcsen­desedett. pizsamában kiszö­kött a folyósóra, ót az ud­varon, a pedagógus lakáso­kig. Szerencséje volt: nem vette észre senki. Csak „apu”, meg „anyu”* akik másnap hivatalosan is megindították az eljárást Lacika örökbefogadásáért. ...Azóta két esztendő telt el. A tanítóéknak saját kis­gyerekük is van már. — Az öcsikém... — mu­tatta be nekem Laci az ap­róságot, mikor ott jártam az intézetben. ...A Trabant kocsi vásár­lása körül egyelőre, — kis késés mutatkozik... Szekeres Um*

Next

/
Thumbnails
Contents