Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-14 / 38. szám

SZOLNOK MEGTO NÉPLAP 1965. február 14. A folyófenék tiszta fövenyén... EGY FORRADALMÁR ÉLETÚTJA Lapunk számára irtai Mihail Davide* a történelemtudományok kandidátus« A proletárforradalom harcosát a föld sok országában szeretettel fogadják az emberek milliói. Éppen ebbet) van a forradalom természetessége, annak mély inter­nacionalista tartalma. S ma már nem tűnik el a veterán nyoma az élet végtelen áramlásában még negyven­ötven év múltán sem, még abban az esetben sem, ha több e2er kilométerre sodorja a sorsa azoknak az eseményeknek a színhelyétől, — amelyekben hajdan részt vett. A történelem olyan folyó, melynek kris­tálytiszta fövényén mindig elraktározódik és mindig megmarad a drágakő... Két kis köröcske a térképen: egyik alig észreve­hető, másik kicsivel nagyobb; Karcag, magyaror­szági város és a dél-ukrajnai Herszon. E városokat erdős hegyek, mély völgyek választják el egymástól. — Szendrei Józsi, vagy ahogy a mi városunkban hívják; Josziv Pavlovics, Karcagon született. Magyarország a hazája, de a Szovjetuniót vallja második hazájának. S zendrei József, az oszt­rák-magyar hadsereg közbakája Bukovina lövész- árkaiban töltötte 1916 őszét. Éjjel-nappal harsogtak az évszázados erdők, túlkiabál­va a2 emberek beszédét és az ájtatoskodők imáját. A föld felszakadozott. A la­tyakos hó fülig betemette a katonákat. S a várva-várt megkönnyebbülés csak az év végére jött meg: Szend­rei közvitéz fogságba esett. Az orosz hadifogságban új szakasz kezdődött Szend­rei József honvéd életében. Forradalmár katonák ta­nították. Uradalomból-ura- dalomba kóborolt, kóstol­gatta a cselédek életét; so­ha nem aludta ki magát, nem lakott jól, de szemmel tartotta az eseményeket. S mikor a Nagy Október győ­zelme után, 1917 decembe­rében a Harkovi kormánv- 'eóság egyik cukorgyárában, ahol Szendrei cselédeske- dett, megjelent Moszkvából egy magyar-bolsevik, Józsi megtalálta helyét a forra­dalomban. A Szovjetek ha­talmáért harcoló Nemzet­közi hadosztály harcosa lett. Minszk alatt a harcban a fehér kozákok elfogták Szendreit. Hóvihar dühöngött. — A csűrt, amelyben a nemzet­közi hadosztály foglyul ej­tett katonáit őrizték, min­den oldalról keresztül fújta a szél. A megtermett cseh testénél egy sovány észt melegedett. Mély álmában reszketett egy német, s Szendrei ráterítette köpe­nyét. Reggel úgyis kivégzik őket... Igaz, akkor itt be is fejeződne Szendrei Józsi története. A magas, meggémbere- dett lett tüzet kért az őrtől. b eközben leütötte. Hörög­ve, kéz a kézben futottak a sötét erdőben. Mögöttük felkelepelt egy géppuska.— Aztán minden elnémult. A szokatlan csendből kibom­lott a hajnal. Zöldes tüzek vilióztak az erdőben. A me­nekülőket német őrség tar­tóztatta fel: itt húzódott a frontvonal. A német ható­ságok Szendrei Józsefet át­adták az osztrák-magyar parancsnokságnak. Hamar­jában egy karantén-tábor­ban találta magát, Kovelj közelében. A tábor végeláthatatlan, szürke barakksorokból állt. melyekben hónapokig lak­tak az éhes, beteg magyar és osztrák hadifoglyok. A parancsnokság bolseviko- kat keresett köztük. Végig­böngészték a katonák leve­leit. iratait. Naponta ve­zették kihallgatásra a ba­rakkók lakóit, éjjel kivé­gezték őket. Hát, ilyen volt a karantén. Szendrei hon- védnak azonban nem volt semmiféle irata, ezért hat­hetes várakozási idő után Budapestre irányították. S végre-valahára ismét a izülői ház küszöbét tapos­ta, ahol már régen tanyát vert a bánat. Béna apa, sí­ró anya fogadta... 1918 éhező magyar taya- sza... A kormánynak nem volt ereje likvidálni a há­borús zűrzavart. A kenyér, vaj és a cukor ára csillagá­szati számokat ért el. A spekulánsok és uzsorások a nép szenvedésén élőskijd- tek. Szendrei jól látta, mi történik; eszébe jutott, ho­gyan is látta Oroszország­ban. S a katona elindult a karcagi szegényekkel a pol­gármester hivatalába. — A gazdagok házában — mondotta —, nyolc-tíz oldal szalonna, sok zsák cu­kor, tizennyolc-húsz zsák nullásliszt van elrejtve. Osz- szák ki a katonák családjá­nak. Hiszen éheznek. De vajon a gazdagokat érdekli az igazság? Józsi, mint lázító, börtönbe ke­rült. „Szendrei bolsevik! — üvöltötték. Ki kell végez­ni!” — Ki a megbízód? — val­latták a csendőrök —, a bolsevikok? Oroszország?... Éjjel Budapestre szökött. 1918 őszén Magyarország döntő események előestéjén állott. Az 1918 novemberé­ben megalakult Kommunis­ták Magyarországi Pártja a szocialista forradalom kiví­vásáért küzdött. A párt köz­ponti Bizottságának megbí­zása alapján Szendrei Jó­zsef propaganda anyaggal és különböző felhívásokkal visszatért Karcagra. Táská­jában röpcédulák lapultak, lakonikus rövidséggel írott kérdések és válaszok voltak rajtuk: „Ki harcolt?” „Ki fizetett?”, Ki a bűnös?” A burzsoázia talpa aló] kicsúszott a talaj. Csak egy út maradt számukra: nyílt erőszakhoz folyamodni. 1919 február 20-ról 21-re virradó éjjel a Kommunis­ták Magyarországi Pártja sok vezetőjét letartóztatták. A rendőrök puskatussal verték félholtra Kun Bé­lát. A megtorlás Karcagot is elérte. A rendőrség űző­be vette Szendrei Józsefet. Fejét ötezer koronára érté­kelték. Józsi illegalitásba vonult, de nem sikerült el­kerülni a letartóztatást. S újból várta az. ítéletet a karcagi börtön jéghideg cellájában. A forradalom ezúttal azonban megváltoz­tatta az ítéletet. 1919 már­cius 21-én Tanácsköztársa­sággá nyilvánították Ma­gyarországot. Az országban megvalósult a proletariátus diktatúrája. A börtönök ajtajait szét­zúzták. Egy magas katona bicegett oda mankóival Szendrei Józsefhez. — Fodor vagyok — ftvu- tatkozott be —, Fodor Jó­zsef, volt oroszországi had; fogoly. — Azt hallottam, te is orosz fogságból szaba­dultál. Igaz lenne? — Igaz. Valóban Oros> országból jöttem —, vála szólta Szendrei S még ugyanazon a na­pon a két kommunista. Fo­dor és Szendrei, megkezdte munkáját a Karcagi Rend­kívüli Katonai ‘tanácsban, („ötös tanács”.) — Az öntudatos pro­letariátus és a dolgozó pa­rasztság legjobbjaiból a leg­rövidebb időn belül meg kellett teremteni a magyar Vörös Hadsereget. Szendrei József egyike lett azoknak, akik megoldották e2t á fon­tos feladatot. A Köztársa­ság megbízta, hogy vegyen részt a sorozó bizottságok munkájában, majd kinevez­te a Vörös Hadsereg fel­ügyelőjévé. Karcag négy­százhatvanöt polgára ment ki a frontra, Velük «bent Szendrei József is. 1919 áprilisában megkez­dődött az Antant interven­ciója. Francia gyarmati csa­patok, burzsoá cseh és ro­mán hadak lépték át a Magyar Tanácsköztársaság határait. Az Antant hadai nem tudták megtörni a proletá­rok nemzetközi egységét. A magyar Vörös Hadsereg tá­madásba ment át, s a Tisza mögé vetette vissza az in­tervenciósokat. Május 21-én a Vörös Hadsereg katonái bevonultak a nemzeti és vörös zászlókkal ékesített Miskolcra. A forradalmi Magyaror­szág győzelmes harcai nagy riadalmat okoztak az impe­rialisták között. Június 13- án az antant az követelte, hogy a magyar Vörös Had­sereg szüntesse meg elő­nyomulását, s húzódjon vissza eredeti hadállásaiba. Ez lett volna a jeladás a magyarországi ellenforra­dalmi puccs kitörésére. A Vörös Hadsereg alakulatait visszavonták a demarkációs vonalak mögé, s ezután a semmivel sem magyaráz­ható visszavonulás után megtört a magyar Vörös Hadsereg harci szelleme. — S zendrei József elrejtet­te fegyverét, s a hazai tájakra húzódott. A véres fasiszta Horthy-rendszer több ezer forradalmárral együtt őt magát is mély il­legalitásba kényszeritette. Az ellenforradalmi bandi­ták lelkét már több ezer volt forradalmár kivégzése nyomta. A hóhérok össze­kötözött kézzel lökték őket a Dunába. Szendrei József nevét a hírhedt „Fekete könyv” őrizte. Barátai azon­ban segítettek neki, hogy elmenekülhessen abból az országból, ahol a halál vet­te át az uralmat. 1920 jú­niusában Bécsbe meg)», de itt nem lelte helyét. Az osztrák hatóságok nem néz­ték jó szemmel a magyar politikai emigránsok tevé­kenységét. Fodor József a Szovjetunióba ment. s hív­ta őt is. tartson vele. 1923- ban már Moszkvában ölel­hették egvmást. egy év múltán aztán Herszonban telepedett le. ...A tereket, a? utcákat kereset üj-fcasul bejárta. — mégsem találta meg benne azt a várost. Föntebb fo­lyó vize fénvlett. hasonló a Tiszához, mint ahogyan minden folvó hasonlít egy kicsit a másikra. Aranyló ősz ragyog most a Tisza felett, — gondolta magában —, arányló ősz Mosolyognak a szép. kék- -•'omfl magyar lányok. Aztán beköszöntött . a szélcsend. Herszonban nem volt sem hideg, sem hóvi­har. Ezután már nyugodt » -> > ' -X A Mészáros Lajos: Olajbányászok évek következnek, kora reg­gelenként majd a hajókür­tök búgása köszönti kint, a kikötőben, ahol dolgozik, szépen felnő majd a lánya, s nemrég született fia... A folyó azonban néha nagy kanyarokat csinál. — Í937-ben koholt vádak alap­ján újra tömlöcbe került, szögesdrótok mögé. Család­ja széthullott, lánya meg­halt. Csupán Fodor József láthatatlan, becsületes keze kutatta őt mindenütt. Fodor Moszkvában volt, s elérte, hogy barátja kiszabaduljon. (1955-ben halt meg Fodor József. Megőrizzük kedves barátunk nevét emlékeze­tünkben.) Józsi észrevétle­nül hagyta el a tábort, a Kaukázusban feleségét is meglelte, s hazatértek Her- szonba. Minden rossz el­múlt — már minden mögöttük volt, de ekkor ki­tört á háború. A várost megszállták a német fasiszták. 1943-ban a Proszkurov melletti kon­centrációs táborba zárták Szendrei Józsefet feleségé­vel és kisfiával. A baj itt is utólérte őt; Karcagról rádiogramm érkezett, — melyben közölték, hogy Szendrei József, mint kom­munista és a forradalom harcosa, 1919 óta körözés alatt áll, és a horthysta- hatóságok kérik azonnali kiadatását. Lám, micsoda összetalálkozások vannak az életben. S az ilyeneket csak az ember tudja el­viselni. Üjra tél lett. A barakk­ban haldoklott a felesége, akinek nemrég amputálták a lábát. Didergő, hatéves fia némán játszott egv üres lábassal a padlón. — Lehet, hogy az mentette meg Szendrei Józsefet a bírói ítélettől, hogy a né­metek és szövetségeseik szénája egyre rosszabbul álh a frontokon, s már nem volt idejük a dön­tésre. Szendrei József ma is él. Nem olyan egyszerű meg­halni, 1983 októberében ha­zalátogatott szülővárosába, Karcagra. S a vonat ismét átkelt az őszi napfényben fürdő Tiszán. Ragyogtak a vakító fehérre meszelt ház­falak. s az akácok, — akár­csak a Dnyeper-memti Her- szonban, — lassan perget­ték sárguló leveleiket. Boldog találkozás volt ez a hazai földdel. Kézenfog- tík Józsit. tekintetükkel tisztán csillogó szemét ke­resték. Édes nővére, bará- iai, Karcag lakói hitetlen­kedve nézték a visszatért Szemdrei Józsit- • * • Nos, hát elveszhet-e az ember? Vajon eltűnhetnek a nyomok, amelyeket az életben hagyott maga után’ Nem! Az apró, csillogó ka­vicsokhoz hasonlóan leme­rülnek a folvó ragyogóan tiszta fövenyére és bosszú hosszú éveken át csillog­nak vakító fénnyel, hogy az emberek összeszedhessék azokat. Molnár Sándor fordítása BÁRÁNYT FERENC: 4 BÁTRAK AZ OLASZ ELLENÁLLÓK EMLÉKMŰVE ELŐTT Az élet azt sosem becézte ki a legtöbbet tette érte, ahhoz halálig mostohább volt ki — amíg élt — halálraszánt volt. Aki féllábbal a halálban az életért kelt harcra bátran, ki érte tett nagyot, vitézit — életét sosem élte végig. Az Ember mindig csúcsra tartott, üregek, sziklák közt kanyargott, s legjobbjait előre űzte utat mutatni a sűrűbe. S akit a csúcs elsőre várt itt: nem jutott a hegy derekáig, társait vakmerőén vezetve, elsőnek hullt farkasverembe. Ó jaj, akik verembe estek, többé a csúcsra nem sietnek, kő-zúzta a szívük maradékát felfalta a szörnyű ordas-étvágy Ó jaj, akik verembe estek, csontjukkal is farkast sebeznek, hörgés helyett kiáltnak esküt, szakadék fölött híd a testük. Ú jaj, a csontjukon keresztül az Ember nagy lépésre lendül, a leleplezett vermek árkán átlép bátrak halála árán! Mi fenn járunk a csúcsközeiben, tisztul az út, már nem kietlen, köröttünk szikla, farkas-árok helyén lobognak a gyopárok. Verembe esni nincs esély, így megzavarodunk, mint a mélyvíz, örvény vagyunk, nem tiszta, kék ár. vonulásunk tülekedés már. Ki a veszélyt, vermet kerülte: elsőnek futna a tetőre, ó jaj, csak egy csöppet vigyázna, hogy ne tiporjon a gyopárra! Árkokra nem kell már ügyelni, csak hogy ne gázolhassa senki sárba a zsenge hit virágát, a bizalom termékeny ágát. Mégis megyünk, makacs menetben, mögöttünk bátrak, mély veremben, — végső szavuk széltől sodorva utánunk száll a hegyoromra: „Addig ne szűnjön vonulásod, míg föléd -magasodni látod — nézd: csillagok körülragyogják — az élet hódíthatatlan ormát!” (Róma) Adatok a román nők politikai jogairól A Román Nép köz iá rsasá g Nagy Nemzetgyűlésében, az ország legfelsőbb törvény hozó szervében 76 képvise­lőnő foglal helyet. A népta nácsokba mintegy 39 000 nőá tanácstagot választottak be. Ezek nagyrésze gyárai: ás üzemek dolgozója. A vállalatoknál, az intéz­ményekben, az állami gaz daságokban, a gépállomá­soknál megtartott vezető­ségválasztó gyűléseken mintegy 180 000 nőt válasz­tottak be a szakszervezeti bizottságokba, vagyis az összes megválasztott tiszt­ségviselőknek mintegy 2« százaléka nő. * A Szakszervezeti Világ- szövetség titkárságában a román szakszervezeteket Elena Teodorescu képviseli. * A román Dolgozó Ifjúsá­gi Szövetségnek mintegy 800 000 lány a tagja, e2ek közül mintegy 146 000-ret választottak be a vezető- szervekbe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents