Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-10 / 34. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NfiPLAf IMS* február Lé. Vietnamon a világ szeme A szovjet kormány nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) akciók elhárítására. Ameri­kai katonai részről tovább­ra is napirenden tartják újabb csapaterősítések kül­dését Dél-Vietnamba. Johnson nem mondott le Szovjetunióbeli látogatásáról Johnson elnök kedden délelőtt értekezletet tart a szenátus és a képviselőház demokratapárti vezetőivel és tájékoztatja őket a leg­újabb fejleményekről. A DPA washingtoni tu­dósítója úgy értesült, hogy a vietnami események el­lenére Johnson elnök vál­tozatlanul fenntartja azt a szándékát, hogy még lehe­tőleg ebben az évben el­látogasson a Szovjetunió­ba, majd az Egyesült Álla­mokban fogadja a szovjet kormány vezetőit. Reedy, a Fehér Ház sajtótitkára hétfőn ugyanis kijelentette, a legutóbbi események nem késztették Johnsont eredeti terveinek megváltoztatá­sára. Tiltakozik a világ A Francia Kommunista Párt héfőn közleményben ítélte el az Észak-Vietnam ellen végrehajtott ameri­kai légitámadásokat. Az Olasz Kommunista Pált titkársága nyilatkoza­tában szintén elítéli az amerikai légitámadásokat és felszólítja az olasz kor­mányt: ne csatlakozzék az amerikaiak délkelet-ázsiai agresszív politikájához. Bertrand Russell ismert angol békeharcos levelet intézett Johnson elnökhöz. A levélben elítéli az ame­rikai repülőgépek által a VDK területe ellen végre­hajtott bombatámadásokat, amelyek következményei szörnyű veszélynek teszik ki az emberiséget. Az is­mert angol tudós és béke­harcos hasonló tartalmú levelet küldött az ENSZ- hez, Wilson angol minisz­terelnökhöz és Ho Si Minh-hez, a VDK elnöké­hez. Otto Winzer, az NDK külügyminiszterének első helyettese hétfőn fogadta a VDK berlini nagyköve­tét és kijelentette előtte, hogy az NDK kormánya határozottan elítéli az észak-vietnami területek amerikai részről történt bombázását, amely a tilta­kozások hullámát váltot­ta ki a demokratikus Né­metország lakosságának kö­rében. Hétfőn újabb tüntetésre került sor az ENSZ New York-i székhelye előtt. A tömeg követelte az ame­rikai haderők kivonását Dél-Vietnamból. — Morse amerikai szenátor az ame­rikai történelem sötét ol­dalának nevezte az Észak­vietnami területek ameri­kai _ részről történt bombá­zását. A Bolgár Néoköztár- saság közvéleménye eré­lyesen elítéli az VDK e'len irányúit amerikai repülő- támadásokat. Párizs kész közvetíteni a vietnami konfliktusban Párizs (MTI) A francia kormánykörök továbbra is hallgatásba burkolóznak az Egyesült Államoknak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen intézett támadásával kapcsolatban. Párizsban azonban élénk figyelemmel kísérik a vietnami helyzet alakulását, hogy a francia kormány közvetítőként lép­hessen fel, mihelyt a kon­fliktus katonai szakaszából politikai stádiumba lép. A francia kormány to­vábbra is Indokína semle­gesítésének híve és ennek érdekében a genfi értekez­let úibóli összehívását ja­vasolja. Végeredményben az Egyesült Államok dél­kelet-ázsiai szereolésének felszámolására törekszik, egyelőre azonban nem kí­vánja az amerikai csapa­tok kivonását Dél-Vietnam­ból. Az amerikai katonai erők jelenlétére a tárgya­lások alatt is szükség van — hangoztatják Párizsban — „különben a dél-vietna­mi nemzeti felszabadítási front elsöpri a saigond kor­mányt és Dél-Vietnamban is népi demokratikus rend­szer alakul ki”. Párizsi diplomáciai kö­rökben valószínűnek tart­ják, hogy Couve De Mur- ville francia külügyminisz­ter jövőheti washingtoni látogatása alkalmával újabb kísérletet tesz arra, hogy az Egyesült Államo­kat meggyőzze a vietnami kérdés békés rendezésének szükségességéről. New York (MTI). Hétfőn este a tenger fölött a leve­gőben felrobbant egy ame­rikai DC 7-es típusú négy­motoros utasszállító repülő­gép alig néhány perccel a new yorki repülőtérről való felszállása után. Az eddigi jelentések szerint a Geor­gia állambeli Atlantába igyekvő repülőgép 79 utasa Kairó (MTI). Kairói saj­tójelentések szerint Nyugat- Németország felkérte a spa­nyol kormányt, hogy vál­laljon közvetítő szerepet a Német Szövetségi Köztár­saság és az Egyesült Arab A szántó földgózkitörés a 17. napon, hétfőn beom­lott és azóta nem tört gáz a felszínre. A „kiapadt kút” környékét majdnem másfél méter magas iszap­réteg borítja, amely a fákra és a fúrótoronyra hullva jégcsappá fagyott. A közelben a villanyveze­tő huzalok, oszlopok a rá­fagyott víz terhe alatt le­szakadoztak, kidőltek. Ausztriában nem évülnek el a háborús bűnök Bécs (MTI) Az osztrák kormány ked­di ülésén Broda szocialista­párti igazságügyminiszter bejelentette: a közeljövő­ben a kormány elé terjesz­ti a büntető törvénykezés reformjavaslatát. A reform egyebek mellett lehetővé kívánja tenni, hogy ez év június 28-a (a náci hábo­rús bűnök ausztriai elévü­lésének határideje) után is felelősségre vonhassák a bűnösöket. A kormány az igazságügyminiszter beje­lentését helyeslőleg tudo­másul vette. és öt főnyi személyzete éle­tét vesztette. Helikopterek, hidroplá- nok és kisebb vízijárművek egész éjjel kerestek esetle­ges túlélőket, de a kutatás eredménytelennek biz»-, nyúlt Ügy tudják, hogy a gé­pen kizárólag amerikaiak tartózkodtak. Köztársaság vitájában. Da Nerva márki, Franco sze­mélyes megbízottja már ott is van Kairóban és szom­bat óta két ízben tárgyalt Ali Szabri miniszterelnök­kel. Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem dolgozói dacolva a hideggel, készülnek a be­omlott kút mielőbbi mes­terséges elfojtására. A ré­gi kúttól mintegy 180—200 méterre már elkészült a fúrótorony, ahonnan a be­rendezés felszerelése után irányított fúrással eltömí­tik a mélyben keletkezett üregrendszert. Moszkva (TASZSZ) A szovjet kormány be­jelentette, hogy az Egye­sült Államok fegyveres erőinek a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­len elkövetett új komoly provokációi láttán „a Szov­jetunió kénytelen lesz szö­vetségeseivel és barátaival együtt további intézkedé­seket tenni a Vietnami Demokratikus Köztársaság biztonságának és védelmi képességének megerősítése érdekében”. A nyilatkozat hangsú­lyozza: „senki ne kétel­kedjék abban, hogy a Szovjetunió megteszi ezt; hogy a szovjet nép telje­síteni fogja internaciona­lista kötelességét a test­véri szocialista ország iránt”. A nyilatkozat utalva a vasárnap és hétfőn elkö­vetett amerikai provoká­ciókra hangoztatja: — Az amerikai légierők gépeinek a VDK lakott területei ellen intézett ka­lóz támadásai felháborítják a szovjet népet. A szovjet nép csakúgy, mint minden, az imperialista önkény és agresszió ellen fellépő nép, határozottan elítéli ezeket a támadásokat — Az Egyesült Államok hivatalos körei, olyan lát­szatot akarván kelteni, mintha lenne valami jog­címük a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság elleni újabb fegyveres agressziós csel ekményekre, arra hi­vatkoznak, hogy a dél­vietnami hazafiak a fel­szabadító harc során csa­pásokat mérnek az Egye­sült Államok által meg­szállt Dél-Vietnam terüle­tén lévő katonai objektu­mokra, de ki jogosította fel az Egyesült Államokat arra, hogy a dél-vietnami partizánok akciódért, a megszállókra és cinkosaik­ra mért vereségekért bosz- szúból bombázzák egy har­madik ország — a Vietna­mi Demokratikus Köztár­saság — területét? — Micsoda elképzelés az, hogy egy független orszá­got agresszió tárgyává le­het tenni csupán azért mert a szomszédságában ég a talaj az amerikai inter­venciósok talpa alatt? Ha teret engednek az ilyen koncepcióknak, az nemcsak az ENSZ alapokmányát rúgná fél, hanem szétzúz­ná az államközi kapcsola­tok minden alapját is & a durva önkényt és erő­szakot állítaná a helyükbe; — A Szovjetunió min­denkor állást foglalt és állást foglal az Egyesült Államokkal való normális kapcsolatok megteremtése, e kapcsolatok megjavítása mellett. De a kapcsolatok fejlődése kétoldalú folya­mat és e téren nem lehet félreértés. Ez a folyamat összeegyeztethetetlen az olyan agresszív politikai megnyilatkozásokkal, ame­lyek semmivé tehetik a szovjet—amerikai kapcso­latok megjavítása érdeké­ben tett különböző lépé­seket. — A szovjet kormány határozottan támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozatát, amely tilta­kozik az Egyesült Álla­moknak a VDK-val szem­ben elkövetett katonai ak­ciói, az Egyesült Államok fewveres erőinek és fegy­verzetének növelése eile® Dél-Vietnamban. A szovjet kormány teljes mértékben csatlakozik a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kormányának ahhoz a k<> vetéléséhez, hogy vessenek végiét az ilyen akcióknak, biztosítsák a Vietnamra vonatkozó 1954. évi genfi megállapodások szigorú tel­jesítését, védjék meg Indo­kínában és Délkel et-Ázslá- ban a békét — A Szovjetunió, ae Egyesült Államok feni említett akciód láttán, kény­telen lesz szövetségeselvei és barátaival együtt to­vábbi Intézkedéseket tenni a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság biztonsá­gának és védelmi képes­ségének megerősítése ér­dekében. Senki ne kétel­kedjék abban, hogy a Szov­jetunió megteszi ezt, hogy a szövet nép teljesíteni fogja internacionalista kö­telességét a testvéri szocia­lista ország iránit Repülószerencsétlenség az Egyesült Államokban Bonn kérése Madridhoz: Közvetítsen az EAK és az NSZK között EHoUoüa őiüRmgát cb s^cmki iefdgáz'ifSrás A „ banánpióca regenye HL Por az UFCO ellen — A „zöld pápa" nyer A demokratikus útra lé­pett és monopóliumok ha­talmát megnyirbáló Arbenz- kormány a guatemalaiak nagy többségének támoga­tását élvezte. Ezért is buk­tak meg sorra a United Fruit és a Cl A amerikai kémügynökség által ki­agyalt összeesküvések. El­határozták, hogy Honduras- 1 ól indítanak agressziót Guatemala ellen. Az UFCO bostoni központjában ki­agyalt támadásnak ezúttal csak néhány jellemző epi­zódját elevenítjük doku­mentumok alapján — bizo­nyítva a United Fruit kez­deményező szerepét ebben a mocskos ügyben. Mieuel Idigoras Fuentes, később (1958-tól az őt el­mozdító 1963-as pucesig) — Guatemala elnöke, az Ar- benz megbuktatását célzó támadás egyik vezérbábúja egyik könyvében ezt írta 1954 elején salvadori emig- rációs napjairól: „A United Fruit Company volt képviselője, Walter Turnbull úr látogatott meg egvik nap két eentlemen- nri, akik a CIA beosztott­jaiként mutatkoztak be. Azt mondották, hogy népszerű vagyok Guatemalában és segítenek nekem Arbenz megdöntésében. Megkérdez­tem természetesen, milyen feltételekhez kötik segítsé­güket. — ...A többi között meg kellett ígérnem: ked­vezményben részesítem a United Fruit társaságot, va­lamint az Amerikai Nem­zetközi Vasutak közép­amerikai vállalatait; felosz­latom a vasutas szakszerve­zeteket; szilárd, diktató­rikus kormányt alakítok... Ki kellett fizetnem a vál­lalkozásba fektetett minden centet. A magam részéről elfogadhatatlannak találtam a feltételeket”. Ügy látszik Idigoras Fuen­tes csak a válalkozás költ­ségeinek visszatérítését ki­fogásolta, mert a sal­vadori—hondurasi hatá­ron „Pacto de cabaler- ros” —, vagyis „megálla­podás adott szóra” született kczte és Armas ezredes, a Hondurasban gyülekező ag­ressziós zsoldossereg pa­rancsnoka között. Armas zsoldosait Hondu­rasban a United Fruit egyik ültetvényén képezték ki, egy másikon pedig a CIA épített repülőteret. Az ak­cióért Frank Wisner, a CIA helyettes tervügyi igazga­tója felelt, de Eisenhower akkori elnök hozzájárulá­sáért a két Dulles-fivér — John Foster Dulles külügy­miniszter és Allan Dulles, a CIA főnöke — kilincselt a Fehér Házban. A United Fruit vezetői ugyanis bom­bavető repülőgépek beveté­sét is sürgették — a CIA, illetve a US Air Force ál­lományából. Néhány nappal az 1954 júniusában Guatemala el­len indított agresszió előtt a washingtoni Fehér Ház­ban reggeli után Eisenho­wer tanácskozott a két Dul­les-fivér, a vezérkar képvi­selői és a CIA funkcioná­riusai jelenlétében. — Biztosak a sikerben? — kérdezte tőlük Eisenho­wer, majd miután igenlő választ kapott, megjegyezte: — Kész vagyok megtenni minden szükséges lépést a? ügy érdekében. Eisenhower ezt kilenc év­vel később ismerte be nyil­vánosan — s ezzel mint az USA egykori elnöke az amerikai imperializmus egyik leeszégvenletesebh ag­resszióját az egész világ előtt magáénak vallotta. A CIA egyetlen éjszaká­ra tervezte az Arbenz-kor- mány megdöntését. John Perrifey amerikai nagykö­vet (akit egyébként a Uni­ted Friuttal való közismert kapcsolatai révén UFCO- diplomatának is neveztek), 1954 június 18-án Guate­mala Cityben jó kedvvel mondta beosztottainak: — „Fiúk, holnap ilyenkor nagy mulatságot rende­zünk!” A hondurasi területről Guatemala földjére lépett Armas-zsoldosok azonban ólomlábakkal jártak, a CIA B—47 típusú gépei közül egyet lelőttek, egyet elta­láltak, amikor Guatemala Cityt bombázták. Eisenho­wer nyomban hozzájárulá­sát adta újabb amerikai re­pülőgépek bevetéséhez — miközben Cabot Lodge amerikai küldött a Bizton­sági Tanács ülésén a leg­képtelenebb hazugságokat agyalta ki a szabadságáért küzdő Guatemala ellen. — Arbenz csak a tizenkette­dik napon adta fel a har­cot... Diaz ezredes juntája vet­te át a hatalmat, de más­nap Monzon gépfegyverrel lelőtte őt, s maga lépett a junta élére. Armas pedig a harmadik napon az ameri­kai nagykövet repülőgépén érkezett Guatemala Citybe, s a United Fruit bizalmá­ból hamarosan Guatemala elnöke lett. A lakosság 70 százalékát — az írástudat­lan parasztokat és indiá­nokat megfosztották válasz­tójoguktól. A Unietd Fruit és a nagybirtokosok vissza­kapták földjeiket, feloszlat­ták a szakszervezeteket. — Vagyis minden úgy történt, ahogyan az UFCO és a CIA megbízottai Idigoras Fuen- testől kérték, s aki Armas 1957-ben történt meggyil­kolása után foglalta el Gua­temala elnöki székét — a United Fruit bizalmából. A múlt század vége óta e recept szerint uralkodik Közép Amerikában a ma már 500 millió dolláros tő­kével, 3 millió hold földdel, 2400 kilométer vasúttal, — csaknem száz gyümölcsszál­lító teherhajóval és minden élő fölötti hatalommal ren­delkező „banánpióca”, s ve­le együtt az Egyesült Álla­mok. Pedig — éppen Guate­mala elleni agresszió után, hogy lecsendesítsék a Uni­ted Fruit ellen szerte Ame­rikában fellángolt tiltako­zásokat — az Egyesült Ál­lamokban még pert is in­dítottak a mindenható ba­nántröszt ellen. A vád, — amelyet Bronwell amerikai főügyész terjesztett a New Orleans-i bíróság elé, így hangzott: az UFCO megsér­tette a monopóliumokról és az adókról szóló törvénye­ket. monopólhelvzetével irá­nyítja az árakat és kizárja a konkurrenciát az ameri­kai banán-piacon, kezében tartj; Közén-Amerika csak­nem valamennyi banán-ül- tetvénvét. különleges jogo­kat élvez kiVefők és vas­utak használatában, nyo­mást gyakorol klienseire. Nos; ez meglehetősen enyhe kifejezés volt, s a United Fruit politikai ka­lózkodásáról és hatalmáról egyetlen szó sem esett... Az UFCO azonban (maga mö­gött tudva a 2 milliárd dol­lárral rendelkező hatalmas Du Pont trösztöt, a Massa­chusetts állambeli kong­resszusi tagokat, akiknek megválasztása az államban székelő banán-tröszttől függ) eltemette a pert. A bohózatba illő tárgyalás nem volt más, mint a Uni­ted Fruit bostoni igazgató­tanácsának és Dulles kül­ügyminisztériumának ma­nővere a guatemalai be­avatkozás elleni latin-ameri­kai felháborodás levezeté­sére. Figueres costa-ricai elnök a per idején maga is a ba­nán-tröszt védelmére kelt, mondván: „Valóban nevet­séges, hogy most, amikor partnerek vagyunk, az Egyesült Államokban tröszt- ellenes pert indítanak. — amely siker esetén széthúz­za a banánüzlet alapjait”. A United Fruitnak jó ügy­védei voltak, s azok ma is a közép-amerikai „banán­köztársaságok” diktátorai, a „banánpióca” helytartói, akik uralmukat és életüket a Bostonban székelő „zöld pápához” kötötték. Nem ők fogják szétzúzni a közép­amerikaiak vérét szívó..ba­nánpiócát”... VÉGE Sebes Tibor /

Next

/
Thumbnails
Contents