Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-10 / 34. szám
1N8. február 10« SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Erőre kaptunk, egyre több a reményünk Még több segítséget adhatna a múzeum az iskoláknak... Dolgoztunk, ahogy csak lehetett. Ez a nyitja annak, hogy az idei első taggyűlésünk hangulata egészen más volt, mint a tavaly ilyenkorié. Akkor másfél millió forint mérleghiányról beszéltünk, és egy • munkaegység értéke 6em volt több 13 forintnál. Akkor azonban nem csak Siránkoztunk. Fogadalmat tettünk: itt akarunk megélni, ezen a fegyvemeki földön. Fogjuk meg a munka végét, és megszabadulhatunk attól a nyomasztó érzéstől, hogy mindenre csak szűkösen futja a pénzünkből. Szűkösen, pedig gazdagon is engedné ez a föld, ha úgy bánnánk vele. Nem csak a puszta fizikai erőkifejtés kellett. — Szakemberek és jó munka- szervezés is. És ellenőrizni, meg újból csak utána nézni, tartjuk-e a fogadalmat. Tizenkét taggyűlésünk volt tavaly, de a fő napirend mindig a termelésről szólt. Nálunk akkor ez kellett. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy a hivatalos zárszámadásunkat 20 „kis zárszámadás” előzte meg. Mindig mértünk. számoltunk hol előre, hol utólag, vigyáztunk minden fillérre. Következetes, szavatartó ember lett az új elnök, Daika István, takarékos, gondos a főkönyvelőnk és a fő- agronómus is. Mit tudhatunk be az alapszervezetnek? Talán a legtöbbet. Azt, amiből nálunk az utóbbi időben — főleg az előző szakvezetők gyakori váltakozása miatt — kévés volt: A hitet, hogy az 1963. évi 13 forint •után is érhet 25 forintot a,, munkaegységünk, és a mérleghiány kitisztázása mellett még tartalékolhatunk is közel 1 milliót. Hittek- ebben és így is dolgoztak. Sőt. A párttagok kezdeményezték, hogy nevezzünk be az országos termelési versenybe. Volt, aäd akkor csak nevetett ezen. De az alanszervezet tagjai azt mondták: Ha egy kicsit is jobban dolgozunk. már nyertünk, már segítettünk magunkon. A fiatalok között is voltak vállalkozók, akik az ifjú traktorosok vaav az ifiú növénytermesztők versenyére vállalkoztak. Őszintén szólva, mä szövetkezeti vezetők se láthattuk közelebbről, hogy mindez mit segít, hogy így is alakulhat a sorsunk. A pártvezetőség tanácskozásait soksíor a tavalyi fogadalmakkal kezdtük. Ez is segítette, hogy olyan viták kerekedtek, amelyekből mindig volt hasznunk. Ugyanígy taggyűléseken is. A májusi taggyűlésen például a zöldség és gyümölcskertészetünkről volt szó. Apró dolog, de milyen fonfos: Szabados Mihály kertészünk kifogásolta, hogy a szövetkezeti tagok a másik tsz-nek adják el az istállótrágyát a háztájiból. mert a Kossuth nem fizet nekik érte semmit. Ott meg pénzt kapnak érte. A taggvű’őwm már el határoztuk: pénzt ugyan nem. de alomszalmát mindenkor adunk érte. Ha nem is csak ezért, de jó lett, nagyon jó a kertészetünk A tervpzf>*tn«»k kétszeresénél is többet hozott a „konyhánkra”. Ettől a nagy sikertől magunk is valósággal meghökkentünk. S már is volt újabb gond. Hogyan osszunk prémiumot? Voltak, akik azért kardoskodtak, hogy abból a terven felüli nagy ösz- szegből mindenkit premizáljunk. Ha a pártszervezet nem áll a gazdaoSuvazetés «Mélára, talán meg is történik ez. így viszont a a kertészek, akik — Mester János brigádvezetővel — kiválóan dolgoztak, a 25 forintos részesedésük mellett még 16 forintot kaptak egy-egy munkaegységre. Ha az embernek valami sikerül, sokszor úgy érzi nyomon van. Mi is, ahogy tavaly erőre kaptunk, úgy volt egyre több hitünk, erőnk, akaratunk. Most egy újabb évre s a tavaszra készülünk — Mint tavaly is — újból felkeresnek a párttagok mindenkit, akire az idén számítunk, Most azért kicsit más lesz a beszélgetés. Először is megköszönjük mindenkinek a tavalyi jó munkáját. Nekünk jólesik, hogy ezt tehetjük, akikhez elmegyünk, azoknak bizonyára jólesik, ha ezt tesz- szük. Visszük viszont most is (Folytatás az 1. oldalról) havi 3950 forintos fizetésnek felel meg, nem sokkal marad emöeött Sándor Pál keresete, ami 3500 forint havonta. Az állattenyésztők havi 2200—2500 forintos keresetet értek el. de például Földvári Lászlóné csibe- gondozó évi jövedelme haJánoshidán is a közelmúlt napo..ban tartotta zárszámadó közgyűlését a Béke Tsz. Az 1200 holdon gazdálkodó száznegyven család számára ünnepnap volt ez. Az egész esztendei szorgalmas munka eredményeként az egy szántóegységre eső gazdálkodási eredmény I960 forint, s a fel nem osztható szövetkezeti alap évi gyarapodása 363 r'00 forint. Takarékosan gazdálkodtak, ügyeltek a munkaegység A jászdózsai Petőfi Tsz- ben az aszály és az állattenyésztés jövedelmén ?k csökkenése, amihez hozzájárult a rajnai libáknál a magas elhullási százalék, kedvezőtlenül befolyásolta a a tervet a beszélgetéshez. Ebből tudjuk azt, hogy mi dolgunk lesz az idén. S a pártszervezet ehhez még készített egy kisebb „kézikönyvet” is. Sok szám van benne, de csak néhányat sorolok fel érzékeltetésül: 1964 ben 63 forinttal olcsóbban termeltünk meg 1 mázsa takarmánygabonát, mint az előző évben. 1 kilogramm vágóbaromfit körülbelül 4 forinttal olcsóbban neveltünk Fel, mint 1963-ban. Ilyen példánk még sok van. De ellenkező is. Van, ami tavaly többe került nálunk, mint az előző években. Ilyen is van. Viszont ezekről is csak nekünk kell beszélnünk, ezekről is mi tehetünk elsősorban. Közös akarattal, közös erővel, elszánással mindenen tudunk is segíteni. Elmondta: Cseh György, a f egy verneki Kossuth Tsz párttitkára vi 2700 forintnak fele) meg. A közös iránti bizalom növekedését és a tagok munkakedvét igazolja, hogy már a zárszámadási közgyűlés előtt megtették te- rületvállalásrikat. s a kertészet minden holdjának megvan a gazdája. felhasználásra, s megtakarítottak 3000 egységet, készpénztartalékuk 377 000 forint. A növénytermesztés, s az állattenyésztés, ezenbe- lül is a hízómarha, sertés és baromfi hozta a tervezett jövedelmet, illetve többletet is. így érték el, hogy az egy munkaegységre tervezett 33 forint helyett 38 forintot oszthattak. 1 a közösből származó átlagjövedelem 13 397 forint. jövedelem alakulását. Sok nézeteltérést és széthúzást szült a is, hogy a bérezés többféle volt. Részesmúve- lés, munkaegységes és kész- nén/fizetéses. A zárszámadó közgyűlésen a szövetkeA múzeum kiállításainak az oktatásban való felhasználásáról beszélgetünk történelemtanárokkal a jászberényi Lehel Vezér téri iskolában. * — Történelmet a mostani tanévtől kezdve már az ötödik osztálytól tanítunk — mondja Petrics József né. — A Jász Múzeum állandó kiállításainak anyagát rendszeresen felhasználjuk a történelem-oktatásban. — Én a VIII. osztályt tanítom. Jól fel tudjuk használni szemléltetésre a múzeumnak a Tanácsköztársaság idejének eseményeit dokumentáló gazdag anyagát. — Érdekes, hogy a tanulók mennyire érdeklődnek a numizmatika iránt. Sokan gyűjtenek régi pénzeket. Ezt is érdemes a múzeumban tanulmányozni... Bodnár József a hetedikeseket tanítja. A múzeum segítségéről ezt mondja: zeti gazdák a vezetőknek rótták fel, hogy nem voltak következetesek a jövedelemelosztáskor, s a gazdálkodásban is követtek el olyan hibát, ami termés- csökkenést, végsősoron jövedelem kiesést okozott. Többen a gazdák felelősségét is hangsúlyozták, s már a korábbi megbeszéléseken is azt ajánlották: helyesebb arányokat alakítsanak ki a részesmúvelés és a munkaegységre végzendő munka között. A tervezettnél csaknem 10 forinttal kevesebbet ér egv munkaegvség a Petőfi Tsz-ben. viszont az idei évet jobban megalapoztál-. Takarmányalapra 240 000 forintot készpénzben tartalékoltak. q termelési alap pedig 1963-hoz viszonyítva 441 000 forinttal nőtt. * Az alattyáni Vörös Csillag Tsz-ben a kertészeti növényekből és az állattenyésztésből tervezett jövedelem teljesítése nem sikerült. Érthetően csökkent tehát a munkaegység értéKe is. Okulva a tavaly1 év fa- pasztalataiból a szövetkezeti gazdák igyekeztek biztosabb alapokat teremteni idei gazdálkodásukhoz. Ezt : bizonyítja az. is. hogy az j 1963. évi 17 százalékos fel- f ’almozás be’vett. mostani i zárszámadásukon 24.8 szá- ? zalékos fe'halmozásról ad- j íak számot. Nagy Mihály és Puskás Kálmán a hideggel dacolva foürágyázzék a búzát a f egy verneki Vörös Csillag Tsz-ben Röviden a zárszámadásokról Harmincnyolc forintos munkaegység —■ jelentős tartalék Akiknek a vártnál gyengébben sikerült — Amikor egy történelmi szakasz tárgyalását befejeztük, elmegyünk és megnézzük a múzeumban az arra vonatkozó dolgokat. A tanulók a helyszínen jegyzeteket készítenek. Nagy segítségünkre volt a török hódoltság idejére és a Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó anyag. — Múzeumlátogatásainknak nagy gyakorlati eredményét tapasztalom — mondja dr. Baranyi Árpád- né, a VI. osztály történelem tanára. — A rosszabb tanulók érdeklődését is jobban felkeltik a látható tárgyak és önként készítenek jegyzeteket. Egy-egy múzeumi kirándulás megindítja a tanulók képzeletét és maguk körött eljátsz- szák a történelmi jeleneteket. És hogyan látják a kérdést a más k oldalról? — Tóth János, a Jász Múzeum igazgatója kérdésünkre a következ.őket mondotta: — Tapasztaltam, hogy több jászberényi tanár rendszeresen kapcsolja az oktatáshoz a múzeumlátogatást. Az első félévben tartottam tárlatvezetést általános iskolásoknak, akik itt töltötték el egy-egy történelem óra idejét. Előfordul azonban, hogy előre nem jelzik a látogatást és csak a vendégkönyvből értesülök arról, hogy iskola járt itt. Sokkal több segítséget tudnánk pedig adni az iskoláknak, ha a látogatásokat előre bejelentenék. Nemcsak tárlatvezetést tartanánk, hanem kívánságra megmutathatnánk a raktáron lévő anyag egy részét is. A múzeumnak értékes élettani, helytörténeti és numizmatikai gyűjteménye is van — utóbbi mintegy tízezer darabból áll. Felhívnám a figyelmet arra, hogy múzeumunk nemcsak a történelem-, hanem a földrajz, biológia, magyar nyelv és irodalom oktatásban is segítséget tudna adni és hozzájárulhatnánk az esztétikai neveléshez is. — És a felnőtt-oktatásban használják-e a múzeumi dokumentáció szemléltető eszközeit? — Sajnos ezt nemigen tapasztalhatjuk. A jászberényi helyzet tehát azt mutatja, hogy a tanárok egy része már rendszeresen felhasználja a múzeum segítségét, általában azonban még nagyon sok lehetőségét nem használják ki a múzeumi dokumentációnak. Érdemes lenne pedig, hiszen a múzeumban van a tanórákon elmondottak jó részének tényanyaga, bizonyítéka. — Emellett egy-egy múzeumi séta során az élmény erejével rögződnek a tanítási órákon elmondottak. Jászberény és környéke megyénk műemlékben leggazdagabb területe. Érdemes lenne a műemlékeket ismertető kirándulásokkal is szemléletesen segíteni az oktatás munkáját. LL Az országgyűlési ciklus „félideje“ Miről tárgyai a most kezdődő ülésszak ? Mint ismeretes, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa február 10-re, szerdára ösz- szehívta az országgyűlést Ez az ülésszak nagyjából s mostani parlamenti ciklus munkájának félidejét is jelzi. Ezért a Központi Saj. tószolgálat munkatársa felkereste Vass Istvánné elvtársnőt, az országgyűlés elnökét, s az elmúlt két év képviselői munkájával, a küszöbön álló ülésszakkal, s a további tervekkel, feladatokkal kapcsolatos néhány kérdést tett fel. — Hogyan értékeli Vass elvtársnő az országgyűlési képviselői munka eddigi tapasztalatait? Milyen tanulságai vannak n kéwiselök „házon kívüli" tevékenységének? — Elöljáróban ott kezdeném, ahol a legragyobb volt a fejlődés ebben az időszakban: a képviselők aktivitásával. Örömmel számolhatunk be arról, hogy — különösen 1964-ben — elevenebbé, közvetlenebbé és szorosabbá vált a kénviselők kapcsolata választóikkal. „Házon kívül”, tehát az ülésszakok közötti időben is növekvő sz°repet vállaltak a lakosság itgves- baios dolgainak intézéséből választókerületük, a közösség gondjaiból. A képviselők a két év alatt több mint kétezer alkalommal tartottak fogadó napot. A közügyek iránti érdeklődés növekedését tanúsítja az is, hogy népesek voltak a képviselői beszámológyú- lések. — A képviselői munka hatékonyságát a választók — érthetően — elsősorban azon mérik le, hogy menynyire sikerült orszóngyűléá kénv; erőinknek egy-egy ügy vénére járni? — A választók körében valóbap fgv merül fel s kérdés. Pár elmondhatom, a közéletünkre mind iei- lemzőhb őszinte légkör ezen a területen is érezteti hatását. Arra is vannak már példák, amikor a képviselők — adott esetben helyi és országos érdek konfliktusáról, ütközéséről lévén szó — éppen nagyobb áttekintésük révén felismerik, hogy a helyi, a megyei érdeket összhangba kell hozni az országossal és ezt őszintén meg is mondják választóiknak. S e kis kitérő után válaszolok az eredeti kérdésre. A képviselők mindinkább megismerik a megyei és az országos szervek mechanizmusát. Azt, hogy egy-egy konkrét, jogos ügyben hol kell konogtatniok. Ök maguk is többségükben felelős posztokon dolgoznak. így szerepük — mind több esetben — nem egyszerű postás szerep; — többnyire szakszerűen érvelő. vitatkozó partnerei az adott ügyben a hivatali vezetőknek és sok esetben sikerül eredményt elérniök. — Anélkül, hogy elébe akarnánk vágni a most kezdődő ülésszaknak, mondhatna-e ezzel kapcsolatban valamit Vass elvtársnő? — Az esztendő első ülésszakának — köztudomásúan fő napirendi pontja az elmúlt népgazdasági év tanulságainak számbavétele és az új év állami költség- vetési tervének megvitatása. majd törvényerőre emelése. Bizonyos vagvok benne, hogy országgyűlésünk e tevékenysége most is nagy felelősséggel párosul. A képviselők érzik kötelezettségük súlyát, s figyelmük elsősorban arra fog irányulni: mit kellene lobban s mit lehetne jobban és olesőhhqn megvalósítanunk 1965 ben. Költségvetési vitáink haladó hagyom ■'mva szerint ez alkalommal sem csak pénzügyi értelemben lesz tanácskozásunk központjában a költségvetés. Szigorúbb takarékosságról. a termelékenység növelésének módozatairól, az építkezések jobb koncentrálásáról, sok szervezeti és m nszaUi tennivalóról lesz szó.
