Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
s SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. február 1. ff HÚSZ ESZTENDŐ A Néplap felszabadulási pályázata . ............................................... P ályázatunk iránt örvendetesen nő az érdeklődés. Nincs nap, hogy a postával tjC érkezne egy-egy írás, amely tanúságot tesz az eltelt húsz évről. Parasztok, munkások, értelmiségiek mondják el botladozó sorokban, vagy gördülékeny stílusban azt a Nagy Eseményt, amely a húsz esztendő egyik hétköznapját számukra kiemelte a hétköznapok sorából. Folytatjuk a pályaművek közlését, varjuk a nagy élmények megörökítését. Határidő: 1965. április 4-e. Antii nent felejiiink A z ember élete apró kis képekből, jelenetekből tevődik össze. Melyik a legszebb kép vagy melyik okozta a legnagyobb fájdalmat, nem tudom, nehéz volna kiválasztani. Talán mégis.-, mégis van egy kép, mit soha nem tudok elfeledni. Egyszerű parasztszülők gyermeke vagyok. Gyermekkoromban egyedüli vágyam a tanulás volt. Iskoláimat az 1920-as évek végén és aa 1930-as évek elején végeztem el kitűnő eredménnyel. A hat elemi elvégzése után a tanítóm mindent elkövetett, hogy továbbtanulhassak. Szüleim nem tudták vállalni a továbbtanulással járó kiadásokat. Odahaza maradtam az ekeszarva mellett. 1941- ben bevonultam tényleges 1964 augusztus. Szép nyári hajnal. Egy kis kertes ház udvaráról kigördült két utasával egy vajszínű ragyogó új kiskocsi. A reflektorok fényei üdvözlőén integetnek jó reggelt az ébredő városnak, az alföldi várost elhagyva, szinte repül a kocsi az utasaival. Az asszony — férj, feleség a két utas — szívdobogásai, arra az örömtől, boldogságtól oly hangos, elnyeli a motor egyenletes zúgása. Gyönyörű muzsika ez a zúgás mindkettőjüknek. A férj dúdol is valami indulófélét hozzá. Nagyon régen vártak erre a napra mindketten, hosszú évek készülődése, ter- vezgetése, takarékossága előzte meg ezt az utat. Az úticél — a Balaton. Minden olyan szép ma! Az országút is mintha ezüstből lenne, úgy fénylik előttük ezen a nyári hajnalon. Suhan a kis kocsi. Fut az ezüst szőnyeg. Az asz- szony elgondolkozik. Emlékezete visszafelé pergeti az idő kerekét. Képek villannak fel az ezüst ragyogású úton, mintha filmszalag futna, rajta sötét képek váltakoznának. A kocsi motorjának zúgását felváltja egy másik kocsi, uradalmi igásszekér zörgése. Több mint három évtized előtti nyár képe jelenik meg emlékezetében. Zörög az igásszekér, fut a kislány a poros úton, a szekér után. Felkapaszkodik. Lábát lóbázza. Utazik ő is. Nyár van akkor is. 1928 nyara. Csökken a motor zúgása, lassul a sebesség. Egy falun visz az út keresztül. „Napköziotthon” olvassa a csinos épületen elhelyezett táblát. Elhagyják a falut. Nem tud az emlékezés szomorú képeitől szabadulni. A kegyetlen múlt, a játéknélküli gyermekkor, éhezés, ruhát- Innság... A parkkal körülvett uradalmi kastélytól távolabb lévő cselédház. Ti- zenketten egy pici ablakú szobában. Hat családnak egy közös konyha... — Iskolai évek jönnek. Futva megy az iskolába, mert a novemberi dér „süti’ a talpát. Jó öreg tanító bácsi megállt egy pillanatra az oktatóban. amikor a pad alatt katonai szolgálatra. Négy évi szolgálat után 1945 őszén jöttem haza a hadifogságból. Hazánk már felszabadult, öt hold földet kaptam. Családot alapítottam. A munkám mellett állandóan tanultam, igy köszöntött be életembe az a nap, mit soha sem tudok elfelejteni. 1964. április 3-án a többi osztálytársaimmal ott szorongtunk az iskola padjai között. Megérkezett a vizsgabizottság. Valaki a nevünket szólította. Következtem én is. Elindultam. Semmit sem láttam, csak megálltam az asztal előtt... A bizottság elnöke átadott egy papírt, melegen megszorította a kezemet, s sok szerencsét kívánt. A szivemet soha nem érzett érzés szorongatta. Tudtam, CF 93-83 észrevette a cipőnélküli lábakat. Milyen hatalmas erő a tudás iránti vágy. Milyen jó lett volna hat elemin túl is tanulni! Keserű mosolyra húzódik a szája, még most is, amikor az egyik dolgozata eszébe jut. „Mi szeretnék lenni, ha megnövök?” ez volt f- címe. „Orvos szeretnék lenni” — irta. A kis kocsá beleigazodik Budapest lüktető forgalmába. Ki tudná a számát, hány ember ült vissza őszülő fejjel az iskolapadba, hány ember fogadta könnyes mosollyal az öregedő fejjel szerzett oklevelet, bizonyítványt? .....orvos szeretnék lenni” í rta akkor dolgozatába. Ha hogy meg kellene köszönni tanáraimnak négy éves fá- fáradságos munkáját, vezetőimnek és az egész társadalomnak azt, hogy tanulhattam. Az ajkamra nem jött szó, csak álltam némán, szótlanul. A szememből egy forró könnycsepp gördült végig az arcomon s megpecsételte az érettségi bizonyítványomat. A kezemben volt. Az enyém lett, melyről valamikor azt hittem, hogy soha nem érhetem el, soha nem lehet az enyém. Azóta vezetőim újabb iskolára javasoltak, mit örömmel vettem tudomásul. A hajamat már belepte a dér. Őszülő fejjel, de boldogan tanulok, mert érzem azt, hogy így szolgálhatom legjobban azt a rendszert, mely belőlem, és dolgozó társaimból embert nevelt és embert nevel a fiainkból is. Hodossy Mihály Kuncsorba orvos nem is lett belőle, de két szakmai oklevél tulajdonosaként, résztvesz az emberek gyógyításában. Eddigi életének felét a múltban, másikat pedig a mában élte le. A felszabadult élet évei tanulást, munkát, boldogságot adtak. A balatoni országúton haladnak. Ragyogó napsütés, igazi nyár van. Lassít a kocsi, megérkeztek. Gyönyörű kép fogadja őket Az asszony szólni sem tud. Szép a Balaton, egyedüli kékségével. Szép a Balaton, hűsítő hullámaival. Szép a Balaton, a partja mellett épült, épülő nyaralóival, üdülőivel. Szép a Balaton, északi oldalán húzódó hegyeivel, a tihanyi félszigettel. A távolban egy vitorlás tűnik fel. Olyan, mint felhőtlen kék égen egy hófehér galamb. Kálmán Lászlóné Szolnok GÁCSI MIHÁLY: A KARCAGI KÖRHÁZ ÉPÍTÉSE T; íi ECHNIKA Története A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Természettudomány. és Technika-történeti Intézete hatalmas munkát végzett az első összefoglaló, marxista szemléletű technikatörténet összeállításával. A munkát A. A. Zvorikin professzor, az intézet igazgatója irányította és szerzőtársai N. I. Oszmova, V. I. Csernisovés Sz. V. Suhardin voltak. A 65 íves könyv magyar fordításban a napokban jelenik meg a Kossuth-kiadó gondozásában. ANNAK ELLENÉRE, hogy az anyagi kultúrák kialakulása, a termelő erők fejlődése a történelem egész menetét meghatározza, történelemoktatásunk csak igen kis mértékben tárja fel a termelő erők fejlődése és a társadalmi rendszerek fejlődése közötti összefüggéseket. Az oktatók is nélkülözték a megfelelő segédkönyvet, amelynek anyagából a történelemórák anyagát bővítő, érdekesebbé tévő ismereteket meríthetteK volna. Az első ilyen technikatörténeti mű szerzőit az a cél vezette, hogy feltárják a termelő eszközök, termelési módok fejlődését, kölcsönhatásukat, a műszaki fejlődés és fejlesztés alapvető mozzanatait és szempontjait. A könyv az egész világ technikájának fejlődését ismerteti társadalmi koronként. Rövid bevezetésében a technika természettudoA nagy élmény Felvillan előttém a húsz évvel ezelőtti nagy élmény: csikorgó hideg van, a szolnoki városháza szinte olyan, mintha lehelné magából a dermesztő hideget. Az az érzésem, hogy óriási kriptába léptem be, undorodva nézek szét, szemét, szemét mindenütt. A lépteim alatt kong a dermedt kő. Soha sem szerettem ezt a házat, de most szinte félek tőle. Pedig most már nincs a tekintetes városnak nagyságos polgármestere. Már Szolnoktól messze jár a front, Pesten dübörögnek az ágyúk, ott még gyilkolják a fasiszták a népet. És itt, mi már a város és a megye életének a lehetőség szerinti normalizálására gondolunk. Biztosítani kell a vizet, a villanyt és a legfontosabbat, az élelmezést, az orvosi ellátást. valamint az iskolák megnyitását is. Ez bizony nehéz munka lesz! Mit hagyott a városnak a Horthy-rendszer? Nyomort, bűzös szeméthalmokat és rommá lett házakat. Üres itt minden, az urak még a betegszállító lovaskocsit is elvitték, de még a tűzoltó felszereléseket is. Az emeleten már mozgás van, a nagy tanácstermet takarítják, a takarítók közt foglalatoskodik, aki csak valamit tud tenni. Nagy dologra készül a város. Megalakul a városi képviselőtestület, mégpedig a népből! A nagy tanácsteremből taps hallatszik ki. Nyílik a2 oldalajtó. Ragó Antal, Guba Mihály és még néhány ember jön ki, ünnepélyes arccal. Hirtelen nagyon melegem lett! Olyan, mintha a faiak eltűnnének és valami varázslatos dallam szállna a vérembe. Felvillan előttem a múlt, az egész 1919-től eltelt idő. Ebben az örvénylésben a nevemet hallom, valaki megfogja a karomat és barátságosan hátbavág, na gyerünk, tanácsnok elvtárs! Izzadok. Mire az ülésterembe érünk, csupa víz vagyok. A korelnök átadja az új polgármesternek az elnöki helyet, mi is elfoglaljuk helyeinket. Mindenki feláll, a szívem a torkomban dobog, nézem a tapsoló tanácsot, az öreg Darvas néz ránk, könnyes a szeme. Bennem most valami köd szakadt fel, az édesapáméi vélem hallani, csak bátran, fiam! bátran... Ugyanitt állhatott 1919-ben ö. Már nyugodt vagyok! Szinte csattan a hirtelen csendben a fogadalom komoly hangja: Fogadom! Fogadom, hogy hazámhoz, a néphez hű leszek! A városháza homlokzatán a trikolór mellett új zászló leng, a szabadság, a győz.tes forradalmak vérvörös zászlója. Olyan szép minden, olyan jó élni! Polónyi Szűcs András Izoinok mányi és társadalmi alapjairól beszél, a technikát fejlesztő ember szerepéről, valamint a technika szerepéről a modem társadalomban. Az első rész a kapitalizmus előtti idők technikájának összefoglalója. Bemutatja az ősember termelőeszközeit, szerszámait. A rabszolgatársadalom technikájából kiemeli az emberiség egyik legnagyobb eredményét, a vasolvasztás feltalálását. Helyesen mutat rá a régiek tudománya és a gyakorlati élet szükségletei közötti összefüggésre (pl. a ma elvontnak tűnő geometria és matematika a leghétköznapibb mérési és elosztási szükségletek kielégítésére fejlődött ki). Viszonylag terjedelmesebb fejezetek foglalkoznak a hűbéri társadalom termelési módjaival és eszközeivel» valamint a korai tőkés termelés ágainak technológiájával. A második rész a nagy kapitalista ipari forradalom l.orával és az ezt követő időkkel foglalkozik, egészen a múlt század második harmadának végéig. Részletesen elemzi a nagy ipari forradalom technikai eredményeit: a textilipar első munkagépeit, majd az erőgépek (gőzgén) mega’kotását, a szerszám «épek fokozódó kialakulását, a kohászat és bányászat fejlődését, a mezőgazdasági technikát, a közlekedés, híradástechnika, haditechnika első nagyobb találmányait. A MONOPOLKAPITALIZ- MUS korának technikáját értékeli a harmadik rész. Sok példával ábrázolja a közlekedés, építés és hadi- technika szerepét a gépipar kialakulásában, valamint a gépipar fejlődéséhez szükséges egyéb iparágak, így a kohászat, vegyipar, bányászat rohamos átalakulását jellemzi. Mindemellett beszámol az energiaipar és az elektrotechnika fejlődéséről, új iparágak kialakulásáról, s az új haditechnikai eredményekről. A könyv legjelentősebb része a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utáni technikai fejlődés értékelése. Itt a modern technika eljárásainak, eszközeinek s nem-szakember igényeit is teljesen kielégítő leírását kapjuk. Politikai gazdaságtan! bevezetés után a villamosenergia fejlesztésének és elosztásának módszereivel, a belsőégésű motornak a közlekedés, repülés, rakétatechnika terén elért átütő sikereivel és általában az elektronika fejlődésével ismertet meg. Bemutatja a gépipari gyártástechnológia tökéletesedését és egy hatalmas fejezetben az ir"ri anyagok gyártástechnológiájának megújításával kapcsolatosan a kohászati, bányászati, kémiai technológia összefoglaló értékelését adja. Egy kisebb fejezetben az atomenergetika kialakulásának rövid történetére tér át, végül a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának technikai fejlesztési feltété- leit foglalja össze. A MŰVELT, MODERN EMBER SZÁMÁRA — és a mai ifjúság számára is — megadja a könyv a politechnikai ismereteket, amelyek segítségével az emberi történelem korábbi fejezeteit is jobban megérthetjük r> amelyek valóban nélkülözhetetlenek korunk politikai-gazdasági eseményeinek megértéséhez. Mindezt a könyv jelentős szemléltető anyaggal teszi áttekinthetőbbé» Nagy Ernő DUTKA ÁKOS: TŰNŐDÉS írás van róla, bizonyíték Nyolcvan évem telt e sárgolyón. Sok volt a harc, a hajsza és a kétség, Kevés a béke, tiszta nyugalom. Nyolcvan évből talán ezer óra, Mikor felettem felhőtlen az ég, Sütött a Nap, s a Kék Madár dalolta: Tiéd az élet, tiéd a messzeség. Kevés az idők végtelenjén. Ha vágyad már az óceánra száll, Mikor hiszed: itt ül már a fészkén — Szívedbe zártad — az a Kék Madár. Hiszed, hogy a béke és a jóság Nemcsak szó, mi csalfán elrepül. De szikla, melyben megfogództunk Elszántan, híven, rendületlenül. Aztán felébredsz, őszült, vén szakállal. Mint Rip a kincses kék hegyek között. S az élet repül, harsogó dalával Könyörtelen — az el nem ért hegy*,/. itöm
