Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. február t. Egy hét a világpolitikában A világpolitikai színtér legkiemelkedőbb eseménye Koszigin szovjet miniszter- elnök és a szovjet küldöttség látogatása a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. A szovjet államférfiak utazásának nagy jelentőséget tulajdonít az egész világsajtó, bár természetesen a szenzációéhes nyugati lapok a legkülönbözőbb kombinációkat fűzik a látogatáshoz. Kétségtelen, abból a szempontból is jelentősége van a szovjet miniszterelnök útjának, hogy néhány- hónapos szünet után ismét a csúcsdiplomáciára irányítja a figyelmet, vagyis azokra a lehetőségekre, amelyeket a legmagasabb- szintű tárgyalások nyitnak meg vitás, vagy veszélyes kérdések rendezésére. Ezúttal előtérbe kerülnek azok a veszélyek, amelyek a délkeletázsiai térségben, az amerikai beavatkozás következtében, fenyegetik a békét. Ebből a szempontból a Vietnami Demokratikus Köztársaság rendkívül exponált helyzetben van. A szovjet vezetők látogatása ismét aláhúzta annak a korábbi szovjet nyilatkozatnak a jelentőségét, amely szerint a Szovjetunió nem nézné közönyösen, ha támadás érné a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A szovjet sajtó ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet a küldöttség magasszínvonalú összetételének jelentőségére. Egy másik szempont, amelyre a szovjet sajtó figyelmeztet: a szovjet küldöttség látogatása az egész indokínai helyzet alakulására befolyást gyakorolhat, mégpedig a béke érdekében. Arról van szó, hogy egy általános rendezés iehetőségét- nyitná meg, ha az érdekelt hatalmak a tíz evvel ezelőtt kötött genfi egyezményben vállalt kötelezettségeiket felújítanák és ilyen módon elősegítenék az egész térség _ békéjének megszilárdulását. A harmadik viszonylat amelyben a látogatás politikai jelentőségét ki kell emelni: a szocialista világrendszer belső erőgyarapod ása. 2. A hét külpolitikai híranyagából ki kell emelni azt a körülményt, amely hírül adja, hogy május lóén Bécsben az osztrák államszerződés aláírásának 10. évfordulója alkalmából találkozik a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország — külügyminisztere. Az alkalom lehetővé teszi olyan kérdések megvitatását is, amelyek természetesen nem az osztrák helyzettel függnek össze, hanem szélesebb kört érintenek a világpolitikában. Az ENSZ-ben mutatkozó ellentétek és a világszervezet bénultsága mellett, az ilyen találkozók rendkívül hasznosak lehetnek. 3. Más vonatkozásban is szóhoz jutott e héten a szocialista országok együttműködése. E napokban fejezte be prágai tanácskozását a KGST-országok 19. ülésszaka, melyről közleményt is kibocsátottak. A közleményből, valamint Fa- gyejevnek, a KGST titkárának nyilatkozatából megállapítható, hogy milyen témák foglalkoztatták a tanácskozás résztvevőit, s az is, hogy milyen eredményre jutottak. A legjelentősebb adat talán az, amelyből megállapítható, hogy a szocialista országok külkereskedelme az elmúlt időszakban milyen nagv lendülettel fejlődött: a KGST- országok árucsereforgalma 1963-ban 1950-hez viszonyítva majdnem négy és félszeresére növekedett; Egyébként ez alatt az idő alatt jelentősen nőtt a KGST-országok külkereskedelme a kapitalista országokkal is. A 19. ülésszak egyik lesfonotsabb döntése az, amely jóváhagyva Jugoszlávia részvételét a KGST különböző szerveinek munkájában. Ez a döntés tartalmazza azt a határozatot, hogy Jugoszlávia az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elv alapján egvüttműködik a KGST országokkal. A sajtó élénk figyelmet szentel azoknak a határozatoknak, amelyek a KOST-n belül mutatkozó nehézségek legyőzését célozzák. Javarészt olyan nehézségekről van szó. amelyek a KGST-állnmok s.prvcoiő+ien ina rí fejlettségiből következnek. Nyugati részről e héten két fontos nyilatkozat hangzott el- Az egyik De Gaulle elnöké, a másikat Johnson, az Egyesült Államok elnöke tette. De Gaulle csütör- tölBön délután sajtóértekezletet tartott és itt főleg három témát exponált, miután — mint mondotta — egyelőre nem kíván napi politikai kérdésekben állást foglalni. A három kérdés, amivel De Gaulle foglalkozott, a következő: 1. a német _ kérdés; 2. az ENSZ válsága; 3. a nemzetközi valutaviszonyok megváltoztatása. A német kérdésről kijelentette, hogy olyan megoldást kell találni, amely megfelel a Nyugatnémetországgal szomszédos összes országok biztonsági követelményeinek. Az ENSZ válságát szerinte alapokmány-módosítással kellene megoldani, amire az. adott okot. hosv az FNSZ-köz- gyűlés túllépett hatáskörén és a kongói ügyben támogatta az amerika beavatkozást. De Gaulle egyébként javaslatot tett arra nézve is, hogy az öt nagyhatalom tanácskozásával oldják meg az ENSZ-problémáíkat, s ebben a legérdekesebb az ötödik nagyhatalom, ,a Kínai Népköztársaság. A nemzetközi valutakérdések rendezéséről szóló De Gaul'.e- fejtegetés tulajdonképpen nyílt hadüzenet az Egyesült Államok pénzügyi hegemóniája ellen. Johnson, az Egyesült Államok elnöke beszédet mondott, amelyben kitért a szovjet—amerikai kapcsolatokra is. és annak a reményének adott kifejezést, hogy még ebben az évben ellátogat a Szovjetunióba, maid hozzátette, hogy reméli. ugyancsak ebben az évben az Egyesült Államokban üdvözölheti a Szovjetunió vezetőit. „Ügy vélem — mondotta —, hogy ezek a látogatások meggyőzhetnék az aggódó világot, hogy mindkét nemzet a béke céljait követi.” Johnson kitért arra is, hogy ezt a gondolatot ő már kifejtette kongresszusi üzenetében is és megelégedéssel állapította meg. hogy szovjet részről ezek a gondolatok kedvező fogadtatásra találtak. Az angol min szterelnök ugyancsak érdeklődéssel várt televíziós beszámolója, amit a munkáspárti kormány első száz napjának eredményeiről tartott, nem keltett mély benyomást az angol közvéleményben. Az „eredmény” szót itt idézőjelbe kell tenni, s így használja ezt a kifejezést az angol sajtó is. A száz nap eredményei ugyanis eléggé kétcőgosek. amit mutat az is, hogy a munkásnárti külügyminiszter megbukott a levtoni választásokon. Wilson nemcsak külügyminiszterét — egyik bizalmasát és régi munkatársát — veszítette el, hanem egy értékes mandátumot is. A másik csapás, ami az angol kormányt e napokban érte, a tengerentúlról jött. Amerikai felszólításra Wilson kénytelen volt elhalasztani látogatását az Egyesült Államokba. mert a Fehér Házból tudomására adták: előbb tisztáznia kellene Nagy-Britannia kapcsolatait a Német Szövetségi Köztársasággal és Francia- országgal. Fel kell figyelni ezzel kapcsolatban arra is, hogy itt új bizalmatlansági momentum jelentkezik a nyugati szövetségi politikában. Paál Ferenc Szovjet— japán kereskedelmi egyezmény Moszkvában aláírták a szovjet—japán kereskedelmi egyezményt, amely a kölcsönös kereskedelem értékét ebben az évben 375 millió dollárban irányozza elő, ami az elmúlt évhez képest 15 százalékos növekedést jelent. A szovjet és a japán kereskedelmi küldöttség tárgyalásai során szóba került a két ország között hosz- szúlejáratú (1966—1970) kereskedelmi egyezmény megkötésének kérdése is. Uganda lemét la kongói határát BRÜSSZEL (Reuter). Csőmbe miniszterelnök szombaton az Union Miniere bányatársasággal és a belga kormányképviselőkkel kötött megállapodás aláírása után hazautazik Kongóba. A Reuter jelentése szerint Csőmbe és a Belga tárgyaló fél megegyezett, hogy 1. Belgium átadja Kongónak azt a százmillió font értékű részvényt, ami eddig a belga koncessziós társaságok birtokában volt. — (Csőmbe kormánya a külföldiek bányakoncesszióit novemberben megszüntette.) 2. „Közös megelégedésre” rendezik a több mint 300 milliós kongói államadósság ügyét. (Ebbe az „adrs- ságba” még a belga gyarmati hatóságok verték Kongót.) 3. Meggyorsítják és fokozzák a belga segély- nyújtási programot — ennek keretében eddig évi 200 millió font értékű katonai-műszaki segélyt kapott Belgiumtól a kongói kormány, KAMPALA Uganda lezárta 300 kilométer hosszú kongói határát —, jelentette be Adoko Nekyon tervezésügyi miniszter. Az ugandai kormány egyidejűleg mindkét irányban betiltotta a két ország kereskedelmi forgalmát. Az intézkedést, ami további rendelkezésig marad érvényben, most nem indokolták meg, az Ugandái kormány azonban előzőleg úgy nyilatkozott, hogy kénytelen lesz a határ lezárására, mert a határövezetben súlyos harcok dúlnak a kongói felkelők és a zsoldosok vezette kormánycsapatok között, s ezek során- a kormánycsapatok megsértették az ugandai határokat, Koszig in elvtárs Hanoiban (Folytatás az 1. oldalról) jelentőségű, hatalmas támogatást nyújt az észak-vietnami nép békés építő munkájához, a dél-vietnami nép igazságos és győzelmes hazafias harcához, hazánk békés újraegyesítéséhez az 1954. évi genfi egyezmények alapján. Őszinte köszönetét mondunk ezért a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet kormánynak cs a testvéri szovjet népnek. Alekszej Koszigin válaszában hangsúlyozta, hogy „az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány úgy tekinti ezt a látogatást, mint népeink barátságának újabb kifejeződését, fontos politikai lépést, amelynek célja, országaink egységének és összefogásának további megszilárdítása az. imperializmus ellen, a békéért és a szocializmusért vívott harcban. Ezután a két miniszterelnök nyitott gépkocsin a szovjet küldöttség szállására indult. Francia lapok Koszigin hanoi látogatásáról Párizs (MTI). A francia sajtó nagy érdeklődéssel kíséri a szovjet minisztertanács elnökének hanoi útját. Az Humanité kiemeli, — Koszigin látogatásával a szovjet kormány aláhúzza, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság nincsen egyedül és hogy támadás esetén időben megkapja a szükséges segítséget. A szocialista Populaire — „De Gaulle beszél — Koszigin cselekszik” című cikkében kifejti, hogy a szovjet kormányfő útja nagymértékben befolyásolhatja a délkelet-ázsiai helyzet alakulását. A lap Koszigin látogatásának „csaknem kedvező” washingtoni visszhangjából arra következtet, hogy az Egyesült Államok „tisztességes” kiutat keres a dél-vietnami vállalkozásból. A Délkelet-Ázsia semlegességét biztosító értekezlet, amelynek egy nap elkerülhetetlenül össze kell ülnie, ma már nem látszik olyan távolinak — írja a lap* Souvonna Phouma t Kellő büntetéssel sújtjuk a bűnös becsvágyókat Vientiane Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök pénteken hivatalosan bejelentette, hogy a puccsista katonatisztek lázadását elfojtották, Vientiane felszabadult, a kormány teljes mértékben ura a helyzetnek. — A miniszterelnök hangsúlyozta: kellő büntetéssel sújtják majd azt a néhány bűnös becsvágyót, aki lázadást szított. Souvanna Phouma neveket nem említett, de nyilatkozata félreérthetetlenül a menekülőben lévő Phoumi Nosa- van volt mihiszterelnökhe- lyettesre és Siho Lamp- houthakoul tábornokra, a rendőrség vezetőjére vonatkozott« A ,# banánpióca regenye Több százezrei látták a televízióban a Wolfgang Schreyer regénye nyomán készült NDK tv-filmet, amely a Guatemala elleni imperialista agressziót mutatta be. „A zöld szörnyeteg” azonban Közép-Amer.ka igazi ura, az United Fruit Company sötét történetének csak egyetlen epizódját elevenítette fel. Hogyan született az egyik leghatalmasabb amerikai monopólium, hogyan szívja a „banánpióca” évtizedek óta a latin-amerikaiak vérét, hogyan dolgozik együtt az amerikai titkosszolgálattal? Cikksorozatunk ezekre a kérdésekre igyekszik válaszolni. S egy legújabb hír: guatemalai partizánok felrobbantották az United Fruit egyik vasútállomását.... I. Egy halót megraknak banánnal Az eredeti „ötlet” egy Lorenz Baker nevezetű hajós- kapitánytól származott: 1870-ben Jamaicából Bostonba indult vitorlás hajójával, s mivel nem akart napokig üresen hajózni, megrakta azt banánnal. Bostonban olyan keletje lett a banánnak, hogy egy Preston nevű emberrel „gyümölcsszállító” társaságot alapított. Évekkel később társultak Cooper Keith vasútépítő kalandorral — s ezzel elindult hódító útjára az United Fruit Company. De előbb mutassuk be Cooper Keith vasútmillio- most, aki Henry Meiggs nevű nagybácsijától tanulta a dollárszaporítás mesterségét. — Fiam, csak a vasútnak van jövője, hidd el nekem — mondta egy alkalommal a nagybácsi a huszonegy éves Keithnek. — Ha ezt az üzletet átveszed tőlem, elindulhatsz a dollármilliók felé... Henry bácsi San Franciscóban a nagy aranyláz kalandorain gazdagodott meg. s amikor spekulációi miatt Chilébe szökött, felcsapott vasútépítőnek. Éhbérért dolgozó indiánokkal felépítette a Santiago—Valparai- os közötti vasutat. A costa- ricai kormány ajánlatát azonban már átruházta unokaöccsére, az ifjú Keith- re. Cooper Keith a Rio Grande dél Norte torkolatában lévő és moszkitóktól hemzsegő Padre-szigeten sertéshizlaldát állított fel, s hallal etette a disznókat- A szunyogátokkal vert Padre-sziget gyorsan fiaz- tatta Keith dollárjait, s 1871-ben — a nagybácsi tanácsára — nagyobb üzlet után nézett. A Moszkitó-öböl partjára hajózott, megtekintette Port Limon kikötőiét és az 1200 méter magasan fekvő costa- ricai fővárost, San Jósét. Ezt a két várost kellett összekötnie vasúttal — mocsarakon és hegveken keresztül. Munkásokat hiába keresett Costa-Ricában, mert a spanyolok csaknem egy szálig kiirtoták az indián őslakosságot. Az északamerikai New Orleansbói toborzott hétszáz munkást, de 40 kilométernvi vasútszakasz e'k^szfiite után csupán huszonötén maradtak közülük életben. A láz ölte meg őket. Keith azonban nem félt a moszkitóktól — a Padre- szigeten is szerencsét hoztak számára. Ügynökeivel Dél-Olaszországban szerződtetett kétezer szemecsét- len kivándorlót, s amikor azokat is elvitte a sárgaláz, jamaikai négerekkel pótolta őket. Tizenkilenc esztendő alatt épült meg a Port Limont San Jóséval összekötő cos- ta-ricai vasút. Ezen azóta is banánt szállítanak, s a vasút azóta is az United Fruit tulajdonát képezi... A vasút építése közben feltűnt Keithnek, milyen sok banánliget zöldell a sínek közelében. Vasútja mentén potom áron megvásárolta a földeket, banánültetvényeket létesített (Bostonban jártakor neki is ízlett a banán...), és betársult B a kerék bostoni vállalkozásába. Pénze, banánültetvényei voltak, saját vasútién és a maga hajóival szállította az Egyesült Államok keleti partjainak kikötővárosaiba az ízletes gyümölcsötDe Keithnek és az új mammut-monopóliumnak, a United Fruitnak egész Cos- ta-Rica, s annál is több kellett! A diktátor Guardia támogatásával kezébe került egész Costa-Rica: földje, vasútja, kikötője, kormánya... A „banánpióca” étvágya egyre nagyobb lett. a recept bevált és az Egyesült Államok élén álló Theodore Rooseve1* a Hollőr-iinoeria- lizmus furkósbot-politikájával minden segítséget megadott a United Fruit számára... 1900 körül már 10 millió dollár tőkével rendelkezett a banánmonopólium, 100 ezer hektárnyi ültetvénnyel, 160 kilométeres vasúttal, tíz gőzhajóval és 14 ezer tehénnel. Gyakorlatilag a United Fruit kezében összpontosult a közép-amerikai országokból az Egyesült Államokba irányuló egész gyümölcskereskedelem, s egyre inkább a „banánköztársaságok” gazdasági és politikai életének irányítása is. Guatemala, Honduras, Nicaragua utón a többi kis középamerikai köztársaság ugyancsak a United Fruit 'hálójába került. Az amerikai tengerészgyalogság első hírhedt akcióit a banánmonopólium bostoni igazgatóságának párnázott ajtói mögött határozták el — amikor valamelyik „banánköztársaságban” veszélybe került a United Fruit cég bussi- ness-e. A tengerészgyalogság és a flotta ezredesei, tábornokai, parancsnokai között a United Fruit megbízható emberekkel rendelkezett, akárcsak a washingtoni kongresszusban, vagy a kormányban. Amikor például 1909-ben Keith számára túlságosan nagy teherré vált a Nicaraguában már tizenöt esztendeje hatalmon lévő Zelaya elnök, Keith találkozóra hívta Estrada ezredest: döntse meg Zelaya uralmát, a jutalom nem marad el. Ám a United Fruithez ugyancsak barátságtalan Madriz lett az elnök, mire Keith Washington közbelépését kérte. Sebes Tibor Következik: A Den ve,'-cirkáló Hondu- rasba indul.
